Néptanítók lapja 23. évfolyam, 1890

1890-03-26 / 25. szám

ren­d­eletével, a polgári iskolák használatára enge­délyezte.­­ A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister a következő czimü tankönyvet: Révy Ferencz ,Magyar olvasókönyv a felsőbb és polgári leány­iskolák I. osztálya számára", 2. kiadás (Buda­pest, 1889. Singer és Wolfner kiadása), az orsz. közoktatási tanács jelentése alapján 1890. évi 5308. sz. rendeletével, a felsőbb és polgári leány­iskolák használatára általánosan engedélyezte. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister a következő czimü tankönyvet: Spitzer Lipót „Német nyelvgyakorló", 4-ik kiadás (Budapest, 1890. Lampel R.) az orsz. közoktatási tanács jelentése alapján 1890-ik évi 6527. sz. a. kelt rendeletével, a magyar tannyelvű elemi nép­iskolák használatára általánosan engedélyezte. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister a Gyertyánffy, Kiss és Radó által szerkesztett fali olvasótáblákat (kiadja Mehner V. Budapes­ten), az orsz. közoktatási tanács jelentése alap­ján 1890-ik évi 7490. sz. a. kelt rendeletével, az elemi népiskolák használatára engedélyezte. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister a következő czimű tankönyveket: „Magyar olva­sókönyv a polgári fiúiskolák I. és II. osztálya számára, Póra Ferencz közreműködésével szer­kesztették dr. Göőz József és Tóth József", — „Magyar olvasókönyv a polgári leányiskolák I. és II. osztálya számára, szerkesztették dr. Göőz József, Póra Ferencz és Tóth József" (Buda­pesten, 1890. Lampel R. kiadása), az orsz. köz­oktatási tanács jelentése alapján 1890-ik évi 11.666. sz. a. kelt rendeletével, a czimben meg­nevezett iskolák használatára engedélyezte. NEM HIVATALOS RÉSZ. A párisi nemzetközi népoktatásügyi kongresszus. (Folytatás.) A kongresszus ezután átment a megvitatásra kitűzött második tétel tárgyalására: „Mekkora hatáskör adható a nőknek a népok­tatásban, mint tanítónőnek, mint inté­zetek igazgatójának, mint felügyelőnek?" A kérdés előzőleg bizottságilag tárgyaltatván, ezen tárgyalás eredményéről Delapierre, Páris városa népoktatási felügyelője tett jelentést. Az anyai iskolákat *) és a gyermekosztályokat (clas­ses enfantines) illetőleg, a bizottság azon meg­győződésben van, hogy ezekben a nő, a család­ban elfoglalt állása és az apró gyermekek fog­lalkoztatására használt számos kézimunkához való ügyessége miatt, teljesen helyén van; ezen iskolák nagyobb családoknak vehetők, melyek ugyanazt a gondot, ugyanazt a gyöngéd ápolást igényelik, mint a kis családok, melyekben csupán nagyobb figyelem kívántatik, több buz­góságot, és áldozatkészséget kell kifejteni; teljes odaadásra képes természete erre alkalmassá teszi a nőt. A gyermekosztályokra nézve csupán az az észrevétel merült fel, hogy itten meg kell könnyebbíteni a nő feladatának megoldását. Számos ily osztályok túl vannak tömve igen zsenge korú, három sőt két éves gyermekekkel, kik egészen másnemű gondozást kívánnak, mint az idősebbek. Ezért oly gyermekosztályban, mely­ben legalább ötven gyermek van, a tanítónő mellé szolgálónőt (dadát) kell rendelni. Hosszabb vita fejlődött ki a nőnek az elemi népiskolában való alkalmazása körül. A bizottság abban állapodott meg, hogy fenntartandó a törvény azon intézkedése, hogy a fiúiskolákban az alsó tanfolyam osztályait tanítónőkre lehet bízni.­­ A vegyes iskolákat illetőleg a bizottság kívánatosnak jelezte, hogy megváltoztassák a törvény azon intézkedése, melynek értelmében a vegyes iskolákban tanítónőket kell alkalmazni. Ez intézkedésnek nem lehet oly könnyen meg­felelni, mint a­hogy azt a törvényhozók vélték. Egy népes vegyes iskola vezetése gyakran meg­haladja a nő erejét. Azonfelül nem képes a községi élet követelményeinek úgy megfelelni, mint a férfi, például elvállalni a községi jegy­zői teendőket. Nincsen elég tekintélye arra, hogy a középső és felső tanfolyamokban levő fiukat, a köztársaság által követelt szellemben nevelje. A bizottság nem kívánja, hogy a vegyes iskolák kapui bezárassanak a tanítónők előtt; azt hiszi, hogy vannak esetek, midőn kevésbé népes ily iskolákat a nő eredménynyel fog ve­zethetni. Másfelől kívánatos, hogy 50-nél több tanulóval bíró vegyes iskolában, melyet tanító vezet, a kézimunka tanítónője a férfi tanító igaz­gatósága alatt, az alsó osztály részének oktatá­sával, haszonnal bízható meg. A nőnek az elemi és felső leányiskolákban és a tanítónőképezdékben alkalmazása ellen a bizottságban nem létezett kifogás, csupán a felső leányiskolák és tanítónőképezdékben egyes tantárgyak tanítására, férfitanítókat vél alkal­mazandónak. Azonban nem jelöli meg a férfiakra bízandó tárgyakat, mivel ez tisztán a viszonyok­tól függ. Ugyanazon okok, melyek a bizottságot a nőnek tanítói alkalmazásra megítélésénél vezérel­ték, voltak irányt adók a nőnek igazgatói minő­ségben leendő alkalmazására nézve. A bizottság nagy többséggel vetette el azt az ajánlatot, hogy a tanítónőképezdék és a jelentősebb leányiskolák igazgatása férfiakra bizassék; nem foglalkozott az igazgatónők polgári állapota kérdésével és napirendre tért azon indítványok fölött, melyek, hol az igazgatónők férjes voltát, hol cölibátusát kívánták. Csupán azt kívánta a bizottság, hogy a legalább öt osztályból álló intézet élén álló igazgatónő ne legyen osztálytanítónő, a­nélkül azonban, hogy az oktatásból egészen kizáratnék. A nőknek a felügyeletben leendő alkalmazása kérdésénél a bizottságnak mindenekelőtt figye­lembe kellett vennie a törvény azon intézkedését, hogy a népoktatási felügyeletben a nők a férfiakkal *) V. ö. ezen lap előző számaiban a franczia anyai iskolákról megjelent ismertetésemet.

Next