Néptanítók lapja 23. évfolyam, 1890
1890-03-26 / 25. szám
rendeletével, a polgári iskolák használatára engedélyezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister a következő czimü tankönyvet: Révy Ferencz ,Magyar olvasókönyv a felsőbb és polgári leányiskolák I. osztálya számára", 2. kiadás (Budapest, 1889. Singer és Wolfner kiadása), az orsz. közoktatási tanács jelentése alapján 1890. évi 5308. sz. rendeletével, a felsőbb és polgári leányiskolák használatára általánosan engedélyezte. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister a következő czimü tankönyvet: Spitzer Lipót „Német nyelvgyakorló", 4-ik kiadás (Budapest, 1890. Lampel R.) az orsz. közoktatási tanács jelentése alapján 1890-ik évi 6527. sz. a. kelt rendeletével, a magyar tannyelvű elemi népiskolák használatára általánosan engedélyezte. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister a Gyertyánffy, Kiss és Radó által szerkesztett fali olvasótáblákat (kiadja Mehner V. Budapesten), az orsz. közoktatási tanács jelentése alapján 1890-ik évi 7490. sz. a. kelt rendeletével, az elemi népiskolák használatára engedélyezte. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister a következő czimű tankönyveket: „Magyar olvasókönyv a polgári fiúiskolák I. és II. osztálya számára, Póra Ferencz közreműködésével szerkesztették dr. Göőz József és Tóth József", — „Magyar olvasókönyv a polgári leányiskolák I. és II. osztálya számára, szerkesztették dr. Göőz József, Póra Ferencz és Tóth József" (Budapesten, 1890. Lampel R. kiadása), az orsz. közoktatási tanács jelentése alapján 1890-ik évi 11.666. sz. a. kelt rendeletével, a czimben megnevezett iskolák használatára engedélyezte. NEM HIVATALOS RÉSZ. A párisi nemzetközi népoktatásügyi kongresszus. (Folytatás.) A kongresszus ezután átment a megvitatásra kitűzött második tétel tárgyalására: „Mekkora hatáskör adható a nőknek a népoktatásban, mint tanítónőnek, mint intézetek igazgatójának, mint felügyelőnek?" A kérdés előzőleg bizottságilag tárgyaltatván, ezen tárgyalás eredményéről Delapierre, Páris városa népoktatási felügyelője tett jelentést. Az anyai iskolákat *) és a gyermekosztályokat (classes enfantines) illetőleg, a bizottság azon meggyőződésben van, hogy ezekben a nő, a családban elfoglalt állása és az apró gyermekek foglalkoztatására használt számos kézimunkához való ügyessége miatt, teljesen helyén van; ezen iskolák nagyobb családoknak vehetők, melyek ugyanazt a gondot, ugyanazt a gyöngéd ápolást igényelik, mint a kis családok, melyekben csupán nagyobb figyelem kívántatik, több buzgóságot, és áldozatkészséget kell kifejteni; teljes odaadásra képes természete erre alkalmassá teszi a nőt. A gyermekosztályokra nézve csupán az az észrevétel merült fel, hogy itten meg kell könnyebbíteni a nő feladatának megoldását. Számos ily osztályok túl vannak tömve igen zsenge korú, három sőt két éves gyermekekkel, kik egészen másnemű gondozást kívánnak, mint az idősebbek. Ezért oly gyermekosztályban, melyben legalább ötven gyermek van, a tanítónő mellé szolgálónőt (dadát) kell rendelni. Hosszabb vita fejlődött ki a nőnek az elemi népiskolában való alkalmazása körül. A bizottság abban állapodott meg, hogy fenntartandó a törvény azon intézkedése, hogy a fiúiskolákban az alsó tanfolyam osztályait tanítónőkre lehet bízni. A vegyes iskolákat illetőleg a bizottság kívánatosnak jelezte, hogy megváltoztassák a törvény azon intézkedése, melynek értelmében a vegyes iskolákban tanítónőket kell alkalmazni. Ez intézkedésnek nem lehet oly könnyen megfelelni, mint ahogy azt a törvényhozók vélték. Egy népes vegyes iskola vezetése gyakran meghaladja a nő erejét. Azonfelül nem képes a községi élet követelményeinek úgy megfelelni, mint a férfi, például elvállalni a községi jegyzői teendőket. Nincsen elég tekintélye arra, hogy a középső és felső tanfolyamokban levő fiukat, a köztársaság által követelt szellemben nevelje. A bizottság nem kívánja, hogy a vegyes iskolák kapui bezárassanak a tanítónők előtt; azt hiszi, hogy vannak esetek, midőn kevésbé népes ily iskolákat a nő eredménynyel fog vezethetni. Másfelől kívánatos, hogy 50-nél több tanulóval bíró vegyes iskolában, melyet tanító vezet, a kézimunka tanítónője a férfi tanító igazgatósága alatt, az alsó osztály részének oktatásával, haszonnal bízható meg. A nőnek az elemi és felső leányiskolákban és a tanítónőképezdékben alkalmazása ellen a bizottságban nem létezett kifogás, csupán a felső leányiskolák és tanítónőképezdékben egyes tantárgyak tanítására, férfitanítókat vél alkalmazandónak. Azonban nem jelöli meg a férfiakra bízandó tárgyakat, mivel ez tisztán a viszonyoktól függ. Ugyanazon okok, melyek a bizottságot a nőnek tanítói alkalmazásra megítélésénél vezérelték, voltak irányt adók a nőnek igazgatói minőségben leendő alkalmazására nézve. A bizottság nagy többséggel vetette el azt az ajánlatot, hogy a tanítónőképezdék és a jelentősebb leányiskolák igazgatása férfiakra bizassék; nem foglalkozott az igazgatónők polgári állapota kérdésével és napirendre tért azon indítványok fölött, melyek, hol az igazgatónők férjes voltát, hol cölibátusát kívánták. Csupán azt kívánta a bizottság, hogy a legalább öt osztályból álló intézet élén álló igazgatónő ne legyen osztálytanítónő, anélkül azonban, hogy az oktatásból egészen kizáratnék. A nőknek a felügyeletben leendő alkalmazása kérdésénél a bizottságnak mindenekelőtt figyelembe kellett vennie a törvény azon intézkedését, hogy a népoktatási felügyeletben a nők a férfiakkal *) V. ö. ezen lap előző számaiban a franczia anyai iskolákról megjelent ismertetésemet.