Népujság, 1963 (6. évfolyam, 1-49. szám)

1963-01-12 / 1. szám

SOK A TENNIVALÓ­­ bóján az egészségügy terén Nemrégiben ülést­­tartott Murszka Szobotán a szlo­véniai ápolók egyesületé­nek muravidéki csoportja. Az ülésein bevezetőül az á­­polók munkájáról tárgyal­tak, éspedig külön hang­súlyt fektetve a betegápo­lás kérdésének. A beszá­molóból és vitából megál­lapítható, hogy kevés az á­­poló a kórházban, ezért nem tudnak elég figyelmet szentelni a betegápolásnak, s voltaképpen nem is tud­ják megszervezni, avagy el­lenőrizni, úgy ahogy kel­lenne. Ez annak a jele hogy ápolók nagyobbára a mindennapi ügyek elinté­zésével vannak elfoglalva , injekciók, vérátömlesztés stb .néhol pedig rájuk bízzák­­azokat a feladatokat is, amelyek az orvosok ha­táskörébe tartoznak. Az ü­­lésen továbbá részletesen megvitatták a kórházak­ban és más egészségügyi in­tézményekben uralkodó viszonyokat, kifogásolták a betegszobák berendezését, vagyis a­zt, hogy a súlyos és könnyebb­­betegek közös szobában fekszenek stb. A­­zonfelül elmondták, hogy az egészségügyi szolgálat a különféle intézményekben még távolról sem tesz ele­get a követelményeknek és nem tart lépést az általános fejlődéssel. A továbbiakban a mege­lőző szolgálatról tárgyaltak és felsorolták azokat a pro­blémákat, amelyekkel a gyakorlatban napinap után találkoznak. Azok az ápo­lók, akik a terepen teljesí­tenek szolgálatot, elmond­ták, hogy az egészségházak még mindig nem oldották meg ennek a szolgálatnak Muravidék idegenforgal­mi szövetsége a murszka szoborai és maribari járá­sok egyesítése után is to­vább fejleszti sokoldalú te­vékenységét. Sőt, ezentúl hatáskörébe tartozik Or­­mozs, Gomila és Jeruzalem turisztikájának fejlesztése­­. A jövőben a vadász­tu­rizmus i­s kizárólagosa­n az említett szövetség kereté­ben fejlődik majd, hatá­rozták el nemrég a Turista Szövetség igazgató­­bizott­ságának ülésén. A mu­ravidéki Turista Szövetség -az idén -turista a pénzelését. Nem tudnak gépkocsit, vagy valamilyen más járművet kapni, és leg­feljebb saját kerékpárjuk­kal, vagy gyalog járják a terepet. Ez jórészt abból a felfogásból ered,, hogy a megelőző szolgálat nem jár konkrét és azonnali haszon­nal. Megtörtént például (tavaly decemberben) hogy az egészségügyi dolgozók a­­zokon­­a helyeken, ahol a megelőző szolgálat az a­­lapvető tevékenységek e­­gyike, nem kaptak teljes fi­zetést. A jövedelmek csök­kentésének kérdését és a többi, égető problémát mi­előbb meg kell oldani. Az ember önkéntelenül arra gondol, hol van ilyenkor a Kommunista Szövetség szervezete, a szakszervezet a­z önigazgató szervek és a többi társadalmi erő, ame­lyeknek erélyesebben bele kellenne kapcsolódniuk e­­zeknek a problémáknak a megoldásába. KÖZGAZDÁSZAINK KÖZGYŰLÉSE A jugoszláv közgazdá­szok tudományos szakosz­tálya január 17-én és 18-án Zágrábban­­tartja közgyűlé­sét. Két jelentős és idősze­rű beszámolót ismertetnek az ország gazdasági alaku­lásáról. A közgyűlésre meghív­ták a legismertebb közgaz­dászokat, valamint a Szö­vetségi­ Végrehajtó Tanács társadalmi tervbizottságá­nak tagjait, továbbá a szö­vetségi és köztársasági gaz­dasági tervintézet és a Szö­vetségi Gazdasági Kamara képviselőjét, egyesületeket szándékozik létesíteni az összes nagyobb faluban. Az ülésen azt is megállapították, hogy eddig túl kevés pénzt fordítottak a propaganda fejlesztésére, vagyis a megfelelő hírve­résre. Emi­att elhatározták, mielőbb biztosítani kell a szükséges eszközöket és egy rövid filmet készíteni Mu­ravidék idegenforgalmi ne­­vezeteségeiről. HELYTELENÜL TÁP­LÁLKOZIK A FALUSI LAKOSSÁG — állapítják meg a szakértők. Körkér­dést intéztek 370 falu 5400 lakosához. Az így­­nyert a­­datfotóból kitűnik, hogy a falusi lakosság táplálkozá­sa egyhangú, sem­­tápanya­gokban, sem pedig kalóri­ában a táplálék kalóriaér­­­tékén­ek 70 százalékát Koszmetiben 85 százalékát, Vajdaságban 50 százalékát a kenyér adja. Az egyolda­lú táplálkozás — természe­tesen —■ zavarokat, sőt megbetegedéseket i­s okoz, főleg a gyermekek között. Kai vázolta életútját és munkásságát. Bojárnál, az újságíróról és politikai dol­gozóról pedig Vanek Šis­tar, a Pomurszki Vesztnik kiadó tanácsának elnöke beszélt a nyitott simán. Az elhunyt munkatárstól ezu­tán Szlavko Klinar újságí­ró vett búcsút, míg a Kom­munista Szövetség vállala­ti alapszervezetének nevé­ben Jus Makovec mondott meleghangú beszédet. A TURIZMUS - IDEGENFORGALOM­ ért folytatót harcba, az új­ságírók nehéz, úttörő mun­kájába. Közvetlen a hábo­rú befejeztével hozzájárul a »Maribori Vesztnik«, az első háború utáni maribori lap létesítéséhez. Későbben a maribori »Vecser« mun­katársa és szerkesztője, e­­zután a koperi »Szlovén Adria« című lap munkatár­sa lesz. 1957-­ben családjá­val Muravidékre, Murszka Szobotába költözik, s azóta is, amikor felcsendültek a a Pomurszki Vesztnik, a­­ gyászinduló szomorú, fájdal­m Folytatás az 5. oldalon A tél főleg a gyerekeknek jelent örömet Bojan Sinko ravatalánál újságíró társai adták meg a végtiszteletet Bábszínház Kancsevcín A kancsevcei, elemi isko­lán az elmúlt ősszel érdekes akciót indítottak: gyümölcs­féléket gyűjtöttek és az egybegyűjtött gyümölcsöt értékesítették. Többek kö­zött­­nagy mennyiségű gesz­tenyét gyűjtöttek, szedtek a gyerekek, s ezért egy szép­­ajándékot, azaz bábszínhá­zat kaptak Ljubljanából. Az újévi ünnepek alkalmá­ból megtartották a bemu­tatót és a bábszínháziban színre hozták­­A­­Piroska és a farkas-« című mesejá­tékot­. A­­darabot a falubeli­ek kívánságára még két­szer megismételték. A kancsevcei pioníroknak minden bizonnyal a jövő­ben is sok szórakozást, ö­­römet okoz a bábszínház. Január negyedikén a m.­szobotai városi temetőben nagy részvét mellett temet­ték el Bojan Sinkót az is­­­mert társadalmi-politikai dolgozót és kiváló újságírót Temetésén a politikai fóru­mok és társadalmi szerve­zetek, valamint a különfé­le vállalatok s intézmé­nyek képviselői kívül részt vettek az egykori munka­társai is. A nyitott simái ott láttuk a Vecser napilap főszerkesztőjét és felelős szerkesztőjét, a Delo című napilap több újságíróját, valamint a Pomurszki Vesztnik és a helyi Rádió állomás szerkesztőségének tagjait-azaz Bojan szűkebb munkatársait és bajtársait. A gyászünnepélyen első­ként Jozse Vild, a Pomur­szki Tiszk lap és könyvkia­dó vállalat igazgatója bú­csúzott el Bojan Sinkótól, s keresetlen, meleg szavak­más akkordjai, nem egy munkatárs, bajtárs szemé­ben könnyek csillogtak. A gyászinduló akkordjai utol­só útjára kisérték Bojan Sinkót és az emberek szi­vében felsajgott a fájda­lom. A tehetséges ujságíró, a kiváló ember és bajtárs­­örökre elment... Pedig vagy néhány nap­pal temetése előtt hosszabb gyógykezelés után ismét eljött a szerkesztőségbe, s dolgozni, tervezgetni kez­dett. Csodálatraméltó mun­kakedvvel fogott hozzá al­kotó munkájához. Elkészí­tette a helyi Rádió állomás újévi műsorát, január má­sodikén viszont kihullt ke­zéből a toll. Egészségét sú­lyos, gyógyíthatatlan beteg­ség támadta meg, de en­nek ellenére élete utolsó pillanatáig hű maradt ön­magához és munkájához. Bojan Sinko Dravszko Szrediscsén született, s élet­útja már kora fiatalságá­ban a második világhábo­rúba sodorta. A háború első két évében hadifogoly, ké­sőbben a Népfelszabadító mozgalom harcosa. A há­borút követő első napok­ban egyike azoknak az új­ságíróknak, akik ifjonti lendülettel részt vesznek a szlovén zsurnalisztika , a sajtó és rádió felújításában. Óriás erőfeszítésekre, ál­dozatkészségre volt szüksé­ge akkoriban az újságíró­nak. E­­ Bojan Sinko fárad­ságot és önmagát nem kí­mélve a lehető legnagyobb mértékben bekapcsolódott a szebb és boldogabb jövő­ NÉPÚJSÁG 3

Next