Népújság, 1967 (10. évfolyam, 1-50. szám)

1967-01-14 / 1. szám

HÉTRŐL NYUGAT-NÉMETORSZÁG: Elbocsátások, munkaidő­csökkentés Decemberben tovább nőtt a munkanélküliség és csökkent a szabad munkahelyek száma Nyugat-Németországban. Az országban jelenleg összesen 371.600 a munkanélküliek szá­ma. A németek azonban még így is elégedettek, mert a gaz­dasági élet megtorpanása kö­vetkeztében korábban nagyobb munkanélküliséggel számol­tak. A szénbányákban és számos ipari vállalatban csökkentették a munkaidőt, lelassították a termelést és bevezették az úgy­nevezett szabad váltást. A ru­hagyárakban, a gépiparban, a vas- és acélkohókban is meg­rövidítették a munkaidőt. Ja­nuárra várják a munkaidő csökkenésének és a szabad vál­tás bevezetésének újabb hul­lámát, különösen a gépkocsi gyártásban és a vele rokon i­­parágakban. A munkanélkü­liség még mindig okoz válsá­got a nyugatnémet közgazda­ságban, amely 1,2 millió kö­­ságban, amely 1,2 millió kül­földi munkást is foglalkoztat. A munkanélküliek száma a foglalkoztatott munkások és tisztviselők 1,6 százalékát te­szi. INDONÉZIA: Az egyetemisták Sukarno leváltá­sát követelik Az egyetemisták Sukarno leváltását követelik Nasution tábornok, az indonéz parla­ment elnöke, kijelentette, hogy nem fogadják el Sukar­no elnöknek az államcsínnyel kapcsolatos nyilatkozatát, ha a képviselők úgy érzik, hogy a nyilatkozat hézagos. Nasution tábornok hozzátet­te, hogy a képviselőháznak el­lenőriznie kell a köztársasági elnök tevékenységét. Ha a par­lament úgy véli, hogy az ál­lamfő megszegte az alkot­mányt és a törvényeket, össze kell hívnia az ideiglenes népi kongresszust, az ország leg­felsőbb szervét. Időközben az egyetemista hallgatók kilenc szervezete kö­zös közleményben követelte Sukarno elnök leváltását. A közlemény szerint épp elegen­dő bizonyíték van arra, hogy Sukarno elnök részt vett az 1965-ös puccs­kísérletben. Több djakartai újság cikket közöl Sukarno elnök gazdasági vét­ségeiről. KÍNA: Újabb akcióban a vörösgárdisták A Hszinhua (Új-Kína) hírü­gynökség is a forradalmi lá­zadók, a kínai vörösgárdisták támadásának célpontja lett. Pekingben falragaszok jelen­tek meg a Hszinhua vezetősé­ge ellen. A vádaskodás szerint a hírszolgálati irodában tevé­kenykedő forradalmároknak fel kell lázadniuk az intéz­mény vezetősége ellen. A gár­disták egyik újságja követeli, hogy alakítsanak saját hírügy­nökséget. HÉTRE 2 NÉPÚJSÁG GONDOLATOK EGY PÁLYAVÁLASZTÁSI ANKÉT ADATAIRÓL Roham a konjunkturális hivatásokra — Milyen hivatás iránt ér­­zesz vonzalmat? — Ahol kifejezésre juthat rajztehetséged? — Ahol jó emlékezőtehetség­re van szükség? — Ahol jól tudni? kell számolni Ilyen és hasonló kérdések sorakoznak azon a kérdőíven, amelyet a köztársasági mun­kaközvetítő hivatal szerkesz­tett meg a nyolcadik osztályos diákok számára. Egy ilyen an­két iv-rendszerű véleménykuta­tás, amellett, hogy meghatáro­zott pályaválasztási célkitűzé­sei vannak, sokszor számos mellékes kérdésre hívja fel a figyelmet. Arra például, hogy a lendvai községben a fiatalok mindössze 25 foglalkozási ágat ismernek ugyanakkor, amikor az országban manapság már 2500 foglalkozást tartanak nyil­ván. Mivel magyarázhatjuk továb­bá azt, hogy a felsorolt 25 hi­vatás közül a fiatalok óhajai legtöbbnyire csak 4—5 foglal­kozási ágazatra szorítkoznak? Jó, automechanikusra szük­ségünk van, kereskedőre is, fodrásznőre is, varrónőre is — de hát nem lehet mindenki ez! Senki sem tagadja, hogy nagy szükség van utánpótlásra és új munkaerőre az úgynevezett terciális, vagyis szolgáltató á­­gazatokban. Ellenkezőleg, az ország ipari fejlődése ponto­san ezt követeli meg. A fejlett gyáripari országok­ban például 1930 körül a gyár­iparban volt alkalmazva a dol­gozók fele, a mezőgazdaság és a terciális tevékenységek előtt, de már 1950-ben ugyanebben az országokban a foglalkozta­tottak 45—50 százaléka a ter­ciális tevékenységekben dolgo­zott, maga mögött hagyva a gyáripart és a mezőgazdaságot együttvéve! A gazdasági szakér­tők már jó ideje nálunk is hangoztatják, hogy a terciális tevékenységek fejlődése úgy­szólván elengedhetetlen felté­tele egész iparunk további e­­gyenletes fejlődésének. Igen ám, de Lendván még az is probléma, hogy az 501, iskolá­ból kikerülő vagy már iskola­kötelezettségen kívül álló fia­tal közül 29-nek elhelyezést ta­láljanak az autómechanikus szakmában, 18-nak a kereske­dői szakmában, 13-nak a fod­rásznői szakmában stb. Ezek a számok aztán igazán nem túl magasak! Ezek után nem kell elképed­ni azon az adaton sem, hogy a megkérdezett diákok közül húszan otthon szándékoznak maradni, ötvenen rögtön mun­kába szeretnének állni, 37-en pedig még nem is tudják, ho­gyan s mint lesz velük az isko­laév befejezése után. Hasonló egyoldalúság tapasz­talható a középiskolák megvá­lasztásában is. De itt még ki­fejezettebben érezhető a kíván álmok és a lehetőségek közötti ellentétek. 507 diák kö­zül 27-en fém­ipari, 14-en villamosipari mű­szaki iskolába szeretnének be-, iratkozni. Érdekes, hogy elég nagy azoknak a száma, akik ápolónői iskolába szándékoz­nak menni (28), valószínűleg annak hatására, hogy Ausztriá­ban az ilyen képzettségű ká­der iránt nagy az érdeklődés. Pedig, ha a fiatal leánykák tud­ják, hogy a külföldi kórházak­ban, a legtöbbször, szakképe­sítésüknek nem megfelelő, ki­szolgálói munkát kell végez­niük ... Azok közül, akik kö­zépiskolákban szeretnék foly­tatni a tanulást, számottevő még azok száma, akik gimná­ziumba akarnak iratkozni. De ezzel nagyjából bezárul a kör. 507 diák, egy generáció négy iskola vagyis négy Hiva­tás között osztja meg ér­deklődését. S ezek az iskolák amúgy is túlterheltek, kevés van belőlük s talán a sors iró­niája, hogy pénzelésük is a leg­bizonytalanabb. Jól emlékszem még az egyik lendvai politikus, mérnök meg­jegyzésére (azt hiszem, vala­hol le is írta), miszerint sze­gény község vagyunk, a nép­sűrűség magas, s a legtöbb, amit fiataljainknak adhatunk -a foglalkozás. Szlovénia szer­te találkozhatunk lendvai vagy környékbeli származású szak­emberekkel, munkavezetőkkel, a Litostrojban, a TAM-ban vagy másut. Vagy éppen Ausz­triában. És milyen jóízűen me­sélnek ezek az emberek arról hogy mennyire megbecsülik a szakembert és a jó munkást. És milyen jól keresnek! (Az egyik fiatal fémesztergályos Grazban dolgozik — 26 schil­ling az órabére. Kell ettől több?) A fiatalok pályaválasztása nem lehet kampányszerű. Nem szabadna megtörténnie, hogy az iskolaév végén diák, szülő és tanár pánikszerűen roha­mozzák a munkaszervezeteket, iskolákat és gyárakat elhelye­zésért. Mert sokszor megtör­ténik, hogy a gyereket oda ad­juk, ahol felveszik, s nem pe­dig oda, ahová kedve hajtja. Érvénybe lépett a Jugoszlávi és Ausztria közötti társa­dalombiztosítási egyezmény A köztársasági társadalom­biztosító intézet értesítést tett közzé a Jugoszlávia és Ausz­tria közötti társadalombizto­sítási egyezmény érvénybelé­péséről. Ez az okmány 1967 január elsejétől lépett életbe, és mindkét ország állampol­gárainak biztosítja a társada­lombiztosításból eredő jogo­kat arra az időre is, amikor nem voltak munkaviszonyban saját hazájukban, hanem a másik országban. Az egyez­mény a biztosítás valameny­­nyi módját felöleli (egészsé­gügyi, nyugdíj, rokkantsági, a gyermekpótlékra és a munka­­nélküliségre vonatkozóan). Ép­pen ezért szükségtelen, hogy ezek után munkásaink, akik Ausztriában dolgoznak, Ju­goszláviában is biztosítsák i­tt­­honmaradt családjukat. Kivételt képeznek azok a munkások, akiket jugoszláv munkaszervezet küld munká­ra, amelyet külföldön vállalt. Az ilyen munkások az első 24 hónap alatt továbbra is a ju­goszláv társadalombiztosító­nál vannak biztosítva. A má­sik kivétel azokra a személyek­re vonatkozik, akik olyan vál­lalatokban dolgoznak, ahol u­tas vagy teherszállítást végez­nek külföldön. Eszerint az itt­­lévő alkalmazottak ott vannak biztosítva, ahol a vállalat vagy vállalkozó regisztrálva van. A biztosított családtagjai és a nyugdíjasok általában véve azon előírások szerint vannak biztosítva, amelyek állandó lakhelyükön érvényesek. Az egyezmény rendezi azok­nak a nyugdíjasoknak vagy biztosítottaknak a helyzetét is, akik nyugdíj előtt állnak, és egymás után vagy megszakít­va mindkét országban alkal­mazásban voltak. Ezeknek a személyeknek eddig nem szá­mították be az Ausztriában le­dolgozott munkaéveket a ju­goszláv előírások szerinti nyug­díjaztatáshoz, ha nem tettek eleget a jugoszláv nyugdíjazta­tási előírások kivételes felté­teleinek. 1967 január elsejétől kezdve a nevezett személyek­nek lehetőségük van joguk ér­vényesítésére arra az időszak­ra, amelyet a nyugdíj­korba számítanak be akár az egyik, akár a másik ország előírásai szerint. Ezzel kapcsolatban bő­vebb felvilágosítást a Ljublja­nában székelő köztársasági társadalombiztosító intézet nyújt. A BENZIN, AZ OLAJ ÉS A MAZUT FOGYASZTÁSA annyira megnövekedett Szlovéniában, hogy a Petrol vállalat Olaszországból, Triesztből kénytelen volt behozni, hogy az ellátás zavartalan legyen. Az üzemanyag-hiány már a múlt év októberében érezhető volt. A behozatallal sikerült kikü­szöbölni különösen a fűtőolaj hiányát a háztartások részére, amely Szerbiában és Macedóniában például komoly gondo­kat okoz. 63 MÉTER MÉLY SZAKADÉKBA ZUHANT A ZÁGRÁBI Croatia­trans autóbusza Senj közelében. Az autóbusz nyolc utasa közül három szörnyehalt, öten pedig megsebesültek. Az adriai főútvonalnak ezen a részén jeges volt az út és erős bóra fújt, úgyhogy valószínű, az autóbuszt a szél lökte egy éles kanyarba a mély szakadékba. ÚJÉV ELŐTT A LEGINKÁBB KERESETT GRAMOFON-lemez Szlovéniában a „Karácsonyi énekek” voltak, amelyet a szlovén oktett felvételezett. Ha az össz példányszámot e­­ladják — eddig már 40 ezer elkelt —, csak a forgalmi adó­ból 35 millió régi dinár bevétel lesz. Mondhatnánk, hathatós karácsonyi ajándék. A Mladinska knjiga, amely az üzlettel 175 millió dináros forgalomra számít, így igyekezik javítani anyagi helyzetén. A BELGRÁDI JUGOPETROL ÜZEMANYAGFORGALMI vállalat az alkotmányvédő bírósághoz fordult az útadó elszá­molásának ügyében. Az útadó ugyanis bele van számítva a benzin árába, s a Jugopetrolnak tíz hónap alatt 7 millió régi dinárt kellett fizetni a társadalmi könnyviteli szolgá­latnak az eszközök kiválasztásáért, ezenkívül több hivatal­nokkal terheli jövedelmét. A SZLOVÉN BIZTOSÍTÓK KÖZÖSSÉGE TERVEZE­­tet dolgozott ki az autóbiztosítás megreformálására. A lénye­gében arról van szó, hogy a kisebb kocsik biztosítási díja 27, a nagyobbaké pedig 70 százalékkal emelkedik A köztár­saságban a biztosítók vesztesége 3,5 milliárd régi dinárra növekedett, s csak az elmúlt évben 1,4 milliárd dinár volt a ráfizetésük. Úgy látszik, a régi módszer szerint, ezt a vesz­teséget is rajtunk, új autótulajdonosokon akarják behozni. A KRAGUJEVÁCI AUTÓGYÁR BEJELENTETTE, HOGY 1 dinárért is lehet kapni újévtől kezdve Zastava 850 és 1100 R ■ típusú autókat. A 850-es kocsi ára 1.989.000 régi dinár, az­­ 1100-asé pedig 2.398.500 régi dinár. A terv szerint a gyár eb­­­­ben az évben 2-2 ezer darab kocsit gyárt mindegyik típusból.­­ A SZLOVÉN KÉPVISELŐ­HÁZ KÖZTÁRSASÁGI TANA- I csa más szövegezésben fogadta el az állattenyésztést teh­én- i­dítő és a jószágok egészségvédelmét célzó törvényt, mint a­­ gazdasági tanács. Vitás ugyanis az, hogy a tehenek fedezte-­j tését átalányban vagy termelékenység szerint számolják el.­­ A köztársasági tanács az átalány, a gazdasági pedig a ter- i melékenység szerinti elszámolás mellett foglalt állást. Szó- ■ val, ha lesz borjú fizetek, ha nem, nem fizetek! A SZLOVÉN VASUTAK ELLENZIK A JUGOSZLÁV­­ vasutak közösségének határozatát, hogy a Szlovénián keresz­tül menő vasúti tranzitforgalomra magas tarifát szabtak meg, s emiatt lényegesen csökkent a forgalom. A vasutaso­kat különösen az érdekli, hogy miért éppen akkor emelték a tarifát, amikor megnyílt a Szarajevó-Ploce szélesvágányú új vasútvonal. Ha már magasabb érdekekről van szó, vagyis arról, hogy a középeurópai átmenőforgalmat a hazai kikö­tőkbe irányítsák, akkor a szlovén vasutaknak anyagi kárté­rítést kellene adni. Az alkotmányvédő bíróság elutasította a szlovén vasutak panaszát. MARIBORBAN A VÁROS NEVÉT VISELŐ LABDARÚ­­gó klub játékosainak átlagos és rendes jövedelme az őszi idényben 220 ezer régi dinár volt. Az együttes az őszi idény­ben szép eredményeket ért el, valószínűleg az ösztönző pré­miumrendszernek köszönve , amit a játékosok jól ki is hasz­náltak. A NOVI SAD-I ÉS A SLAVONSKI BROD-I KOMMER- ciális bankok kölcsönöket folyósítanak a magántermelőknek mezőgazdasági gépek vásárlására. A két bank más-más fel­tételek mellett ugyan, de a fennálló bankrendszer keretében tette lehetővé a parasztok hitelezését. A kölcsön­igénylés feltétele az, hogy a kérelmező megtakarított pénzét a bank­ba helyezze, amely után többszörös értékben kölcsönt vehet fel. (k) Vita a helyi közösségekről Élénk vita volt a helyi kö­zösségekről a lendvai községi képviselőtestület legutóbbi ü­­lésén. A vitában több mint 25 bizottsági tag vett részt. Az utóbbi időben ugyanis több helyi közösségben tapasztalha­tó olyan igyekezet, hogy min­den falu külön helyi közösség legyen. A társadalmi és poli­tikai szervezeteknek a jövőben fokozottabban kellene ezzel a kérdéssel foglalkozniuk. A bi­zottsági tagok többsége han­goztatta, hogy a helyi közössé­geknek nagyobb segítséget kell nyújtani, elsősorban is fi­gyelemmel kell kísérni mun­kájukat. „ÉDES ÉLET...” A cukornádból készített cu­kor mindig is olcsóbb volt, mint a cukorrépából való. Ma a nádból készített cukor való­ban olcsóbb, mint a dolgok ter­mészetéből következne, mert — mint ismeretes — a Kuba körüli politikai harc eszköze. Éppen ezért a világpiacon je­lenleg 1,20 új dinárba kerül egy kilogramm, olyan az ára tehát, amilyet egyelőre egyet­len termelő sem tud elérni. De hogy a cukorháborúból kifo­lyólag ne károsuljon a hazai ipar, itt vannak a védővámok, úgyhogy Nyugat-Európában a fogyasztó 3—4 új dinárt fi­zet kilójáért. Várható, hogy hazánkban az idei rekord cukortermelés e­­léri a 480 ezer tonnát, s ha mindez forgalomba kerül, 2,3 uj dinár lesz a nagybani ára. A cukrot 1,20 uj dinárért hozzuk be (behozatala mentes a vámoktól). Arra számítanak, hogy belátható időn belül, 100 ezer tonnát szállítunk be be­lőle. Ilyenképpen az 1967-es­­év végén és az 1968-as év elején raktáron éppen annyi cukor lesz, amennyi az egész évi fo­gyasztás. Ehhez adjuk hozzá az említett 100 ezer tonna kül­földi vásárlást és az 1967-es termelést. Cukor tehát a kel­leténél sokkal több is lesz. Mi­vel ez a helyzet tarthatatlan lesz, nem is fog sokáig tarta­ni. Gyáriparunk édes ágazata összeomlik majd az édességek terhe alatt, azaz a milliárdos veszteségek következtében. (E. P.) Mezőgazdasági művelődés falun A sobotai községben a munkásegyetem feladatai kö­zé tartozik a mezőgazdasági termelők kiképzése és műve­lődése. Az egyetem munkatervében évről évre helyet kapott ez a kérdés is. A munkásegyetem az utóbbi években több tanfolyamot, életiskolát rendezett a falusi lakosság számá­ra, de egyik sem hozta meg a kívánt eredményeket. Először a bogojinai életisko­­lával próbálkoztak. Az életis­kolát 3—4 évvel ezelőtt szer­vezték és tantervében ott sze­repeltek a mezőgazdaságra vonatkozó témakörök is. Saj­nos, az előadások nem keltet­ték föl a földművesek érdeklő­dését, s “­ Az elkövetkező évben M. So­botán tanfolyamot rendeztek az ifjú traktoristák és társas­termelők számára, tavalyelőtt pedig Petrovcin úgynevezett mezőgazdasági tan­folyamot in­dítottak. Ez a két tanfolyam is célját vesztette, vagyis nem sikerült. Nos, a hiábavaló pró­bálkozások után a­­z­unkásegy­etemen arra a megállapításra jutottak: olyan tervet kell ki­dolgozniuk ,amely minden te­kintetben megfelel a korszerű gazdálkodás követelményei­nek, s egyúttal felkelti a pa­s­raszt lakosság érdeklődését is. Az új és gondosan elkészí­tett művelődési terv több ér­dekes témakört ölel fel a föld­művelés, állattenyésztés, gyü­mölcstermelés területéről. A tervben helyet kapott minden olyan ágazat és tevékenység, amely közvetlenül érinti és érdekli a mezőgazdasági ter­melőket. A sobotai munkás­egyetem törekvései valószínű­leg meghozzák a kívánt ered­ményeket. ■■■■■■■■■■I

Next