Népújság, 1980 (24. évfolyam, 1-51. szám)
1980-01-10 / 1. szám
Hasznosítani a szerzettet Már jó néhány hónap múlt el a Semmi sem lephet meg bennünket nevű sikeres, össztársadalmi akciótól, a megmozdulás azonban nemhogy vesztett volna, hanem csak nyert időszerűségében. Ha akkor, szeptember utolsó napjaiban voltak is olyanok, akik tamáskodva néztek az egész akcióra, akkor azoknak most, napjainkban, be kell látniuk, hogy aggodalmuk és aggályoskodásuk fölösleges volt. Igaz, a több mint három és fél évtizede tartó béke egy kissé mindannyiunkat kényelmessé tett, de annyira semmi esetre sem, hogy adott esetben ne tudnánk megfelelő módon reagálni, legyen árvízről vagy légitámadásról szó. kommentárunk A Semmi sem lephet meg bennünket akciót köztársaságunkban az elmúlt év szeptemberében szervezték meg első ízben (Horvátországban már kétszer volt ilyen megmozdulás). Az év utolsó hónapjában a lendvai község társadalmi-politikai szervezeteinek fórumai is megtárgyalták, milyen tanulságokat vonhatunk le belőle. A megmozdulás hordozója és szervezője a Szocialista Szövetség lendvai községi választmánya volt, s az év utolsó napjaiban megtartott ülésén elemezték a küldöttek, milyen mértékben sikerült, hol mutatkoztak hiányosságok. Az első és a legfontosabb megállapítás az volt, hogy a legegyszerűbb emberek is megértették, miről is van szó tulajdonképpen a Semmi sem lephet meg bennünket akcióban, és ez a legnagyobb eredmény, amelyre méltán lehetünk büszkék. Mindebből következik a másik kedvező megállapítás: jóformán sehol, egyetlen környezetben sem maradtak paszszívak az emberek, komolyan, felelősségteljesen kapcsolódtak be a segélynyújtásba, a hírszolgálatba és más, az akcióval kapcsolatos feladatokba. De nemcsak a felnőttek, hanem a pionírok és az ifjúság is alaposan kivette részét a munkából: illegális nyomdákat szerveztek a »megszállt« területeken, illetve sikeresen vettek részt a hírszolgálat megszervezésénél, amikor »árvízről« volt szó. Mindebből arra következtethetünk, hogy a Semmi sem lephet meg bennünket akció valóban össznépi akció volt és a legkisebbektől kezdve mindenki erejéhez és képességeihez mérten részt vett benne. Mindez persze talán nem sikerült volna ilyen szépen, ha a községi koordinációs bizottság nem fordít oly nagy gondot a szervezésre. Az elmúlt év áprilisától kezdve tartott ugyanis az akció, amelynek keretében számtalan megmozdulás volt és a szeptember végi riadógyakorlat mindezeknek a csúcspontja volt. Voltak természetesen hiányosságok is és olyan lappangó fogyatékosságok, amelyeket csak így, az akció menetében lehetett felismerni. A Szocialista Szövetség lendvai községi választmányának ülésén is felhívták a figyelmet több tennivalóra ezzel kapcsolatban. A lakosság ivóvízzel való ellátása kulcsfontosságú kérdés, és ezért a szaporodó falusi vízvezetékhálózat ellenére sem szabad elhanyagolni az ásott kutakat, szemétgödörnek használni őket. A másik kérdés, amelynek megoldása szintén szervezés kérdése: a funkciók halmozása. E téren pontosan meg kell állapítani, hogy egy-egy polgár hol töltsön be felelősségteljes funkciót: a munkaszervezetében-e vagy a lakóhelyén, a helyi közösségben? Javaslatok merültek fel ezenkívül arra, hogy az iskolákban is fokozottabb gondot kellene fordítani az ifjúság honvédelmi nevelésére. Mindent összevetve a küldöttek megállapították, hogy semmiképpen sem szabadna megállni az első próbálkozásnál, hanem a szerzett tapasztalatokat egy újabb akcióban kell hasznosítani. Az első ilyen megmozdulás próba volt a polgárok, de a szervezők számára is, és a szerzett tapasztalatokból arra következtethetünk, hogy a legközelebbi Semmi sem lephet meg bennünket akció még eredményesebb lesz. B.K.Zs. ÚJÉVTŐL KEZDVE: Házassági tanácsadó A házasságkötésről és a családtagok egymás közti viszonyáról szóló törvény egy újdonságot hozott köztársaságunkba a házasulandóknak. Újévtől kezdve a házasságkötés előtt álló pár köteles megjelenni a házassági tanácsadóban. Az említett törvény már több éve készült és általános megítélés szerint szükség van rá. A házassági tanácsadó alapítója a lendvai községben is a községi szociális gondozási közösség, amely a Partizán utca 120 szám alatt van (a régi egészségház épületében). A célja az, hogy a házasulandó feleket tanáccsal lássa el a közös életet illetően, mert az eddigi szociológiai és pszichológiai felmérések arról tanúskodnak, hogy e téren még igen hiányos ismeretekkel kötnek házasságot különösen a fiatalok. A tanácsadásnak különösen a kiskorúak esetében lehet és kell, hogy jelentős szerepe legyen, hiszen velük kapcsolatban még fokozottabban érvényesek a fenti megállapítások. A tanácsadó ezenkívül szaksegélyt nyújt az érdekelt fiataloknak valamint a házastársaknak is, akik egymás közti viszonyaikat, vagy gyermekeik iránti viszonyukat szeretnék rendezni, vagy a házaséletben adódó más szociális, pszichológiai, jogi kérdéseket. A házassági tanácssal kapcsolatban még egyszer szeretnénk felhívni olvasóinkat figyelmét, hogy az kötelező. Január elseje után a házasulandóknak bizonylatot kell hozniuk az anyakönyvvezetőhöz arról, hogy a tanácsadáson részt vettek. Mindezzel kapcsolatban azonban az illetékes szervek hangsúlyozni kívánják: a házasság előtti és a házassági tanácsadással nem akarnak az egyén magánéletébe avatkozni, hanem csak segíteni szeretnének ott, ahol arra szükség mutatkozik. B.K.Zs. MURAVIDÉK: Fejlesztési lehetőségek A muravidéki gazdaság egyik nagy problémája a nem megfelő összetétel, s ez nagyban hátráltatja a fejlődést. A múltban legtöbbször a nem megfelelő technológiát fejlesztették, és a következmények hamarosan érezhetőek is lettek, így jelenleg több olyan munkaszervezet van, amely nem bír érvényesülni a piacon, hiszen termékei nem konkurensek, sem korszerűek. Az új technológiák bevezetése a kiút a jövőben. Ebből a megállapításból kiindulva készülnek a községekben a jövő évi, valamint az elkövetkező öt évre vonatkozó tervek. A gazdaság összetételének részbeni megváltozásában kell keresni a kiutat, s a beruházások a jövőben ez irányban folynak majd. A mezőgazdaságban az állattenyésztés terén vannak legnagyobb tervek, hiszen a Pomurka rakicsani alapszervezetében több új sertésfarm létesítését tervezik, úgy, hogy az elkövetkező öt év során több mint száz százalékra növelik a sertéstenyésztést. Ezenkívül nagy erőfeszítések vannak a nagyobb takarmánytermelés irányában is, hiszen csak a hazai takarmánnyal lehet gazdaságosan termelni. Ez elsősorban a kukoricatermelésre vonatkozik. Az elkövetkező öt év során, az ez irányú termelést meg kell kétszeresíteni, ha ki akarjuk elégíteni a keresletet és a szükségletet. Az iparban a legnagyobb beruházás a lendvai új kőolaj finomító építésénél lesz. Hoszszú huzavona után végre eldőlt a kőolaj finomító sorsa. A szlovén kőolajipari központ alapjai már itt le vannak téve, és a további fejlesztésre is meg vannak a lehetőségek. A textilipar mellett még nagy lehetőségek vannak az élelmiszeriparban, a fémiparban stb. ep Az adottságokhoz mérten fejlesztik a falut A Mura parti füzesek ölében meghúzódó kis falu ihlette meg a filmrendezőket, hogy itt vegyék szalagra Miško Kranjec elbeszéléseit, költészettel átszőtt reális történetek: egy részlet az itteni emberek életéből, a szerelmében csalódott leány, aki a Mura hullámaiban keresi a véget. József és Anna, a két öreg valahol a Mura szigetén elkerülhetetlenül találkozik az emberi gyengeséggel, fájó emberi viszonyokkal. Két, a lendvai község kisebb falva fogadta a filmezőket. A széles mozivásznakon világszerte vetítették a filmeket, történeteket, amelyhez egyedüli keretnek szolgált a táj szépsége. Itt, ebben a szemet-szivet elgyönyörködtette vadregényes tájban élnek a kótiak, küzdenek nap-nap után gondokkal, bajokkal, örülnek az eredményeknek, terveznek a jövőre. Az egykori fertályos jobbágyok ükunokái ma újra itthon vannak, új életerő lüktet itt. A felszabadulás utáni időszakban a sztafisztika a falut már félig a múlténak tartotta. Ebben volt is sok igazság, mert csak az idősebbek maradtak itthon. A fiatalok tömegesen költöztek a városokba és nem ritkaság, hogy egy vagy más intézmény élén éppen kóti van. Amikor egy vagy két középiskolát végzett ember ritkaságnak számított a muravidéki falvakban, a kóti fiatalok több mind hatvan százaléka középiskolát, egyetemet látogatott. És ma ezek az alkotóerejük delén lévő emberek újra költöznek haza. Az egykori kis falusi házak helyén a legkorszerűbb lakások épülnek. Az utóbbi néhány évben vízvezetéket, aszfaltos utat kapott a falu. De ez csak a kezdeti. Lipics József, a kéti falusi tanács elnöke, a helyi közösségben a küldöttség vezetője és még több más tisztséget viselő kezi születésű és itt élő, a következőket mondotta a jelenlegi falufejlesztési célkitűzésekről: — Helyi járulékot az 1976- os évben vezettük be és mégpedig a következő módon: a munkaviszonyban lévők jövedelmük 2,5 százalékát, a katasztrális jövedelem 6 százalékát, háztartásonként a pausai összeg évente 800 dinár, a traktortulajdonosok és a gépkocsitulajdonosok 200 dinárt fizetnek. A külföldön dolgozók havonta 50 dinárt fizetnek. A helyi járulék öt évre szól. Az eddig összegyűjtött eszközöket a falusi utak aszfaltozására fordítottuk, az utolsó részletet a múlt év decemberében fizettük ki. — Mire fordítják, a megmaradt összeget? — A helyi járulékkal összegyűjtött összegből körülbelül 18 000 000 régi dinár megmaradt, amelyet a faluotthon és a tejcsarnok építésére fordítanánk. Kótnak ugyanis nincs egy közhelye sem, ahol összegyűlhetne a falu népe. — Felépült az új transzformátor? — Az új transzformátor már felépült, most csak várjuk, hogy megkezdődnék a villanypóznák lerakása. Erre már égetően szükség van, mert így végre jobb lesz a a falu villanyellátása, örömmel mondhatjuk el, hogy nem kell a költségeket fejében fedeznünk, hanem csak 3 millió régi dinár erejéig. Két a helyi, közösség legkisebb falva, hiszen 43 háztartásba összesen 136 ember él. De mindez nem hátráltatja a falusiakat a fejlesztési célkitűzésekben: minden téren a jobb holnapért küzdenek. A villanyhálózat rendezésével párhuzamosan bevezetjük az utcai világítást. Adaptálni kell a halottasházat és gyászkocsi vásárlását számítjuk. — És milyen problémákkal találkoznak a kótiak? — Már előbb is, de most mióta bejár az iskola-autóbusz egyre többször felvetődik a Kót-Kapca útszakasz sorsa. Egyik legnagyobb probléma ez az útszakasz aszfaltozása. Ugyanis falusi út, amely a kapcai határban van. A kapcaiaknak nem érdekük aszfaltozni, a kótiak pedig nem bírják, már azért sem mert a falusi aszfaltburkolatra új réteget kell húzni és a már felsorolt terveket is szeretnénk megvalósítani... Mint látjuk Kotka, a vadregényes táj szépségéhez párosul a fejlődés is. A fiatalok sokat ígérnek, szívesen belesegítenek a közmunkába, csak meg kell szervezni őket. Egy kulturegyesületeről gondolkodnak. A nagymultu falu irányítását a fiatalok vették át, az idősebbek tapasztalataiból kiindulva. Pivar Ella A községek A muraszombati község az utóbbi években számos szlovéniai és jugoszláviai községgel, valamint a szomszédos országok több városával vette fel a baráti kapcsolatokat, így már huzamosabb ideje van kapcsolata a tolmini községgel is, amely sok mindenben hasonlít a muraszombati községhez. Az is határmenti és kevésbé fejlett község, küzd a foglalkoztatottság kérdésével, a rossz gazdasági helyzettel és a Szlovén Szocialista Köztársaság egyöntetűbb regionális fejlődése kapcsán készített tervpolitika következetes megvalósítására törekszik mindkét község. Hétfőn reggel Muraszombatban találkoztak a két község képviselői. A beszélgetés folyamán, amelyet a két községi elnök, Karel Kukič és Stane Kovačič vezettek, megvitatták a két községnek a köztársasági rezolucióval kapcsolatos állásfoglalását, aztán beszéltek a stabilizációs és a takarékossági intézkedésekről, amelyek az idén várnak ránk. Úgy vélekedtek, hogy ezeknek az intézkedéseknek nem lenne szabad túlságosan leszűkíteni a beruházásokat a kevésbé fejlett határmenti területeken, főleg azokat a beruházásokat nem, amelyek a gyáripar összetételében olyan intézkedéseket ígérnek, hogy nagyobb hangsúlyt fektethetnek a technológiailag követelményesebb termelési programra, a tudásra. A továbbiakban elhangzott, hogy a köztársasági önigazgatású érdekközösségeknek a stabilizációs intézkedésekre hivatkozva nem lenne szabad a kevésbé fejlett községekkel szembeni szolidaritást megszüntetni, ami még nagyobb különbséget idézhet elő a fejlett és a kevésbé fejlett községek között. A két község képviselői beszéltek a határmenti együttműködésről is, hiszen a tolmini község az olaszországi határmenti területekkel, a muraszombati község meg az ausztriai és a magyarországi határmenti területekkel működik közre. Megállapították, hogy ez az együttműködés kevés konkrét gazdasági eredményt nyújt. Úgy vélekedtek, hogy ebbe a többi szlovén községeknek is be kellene kapcsolódniuk, nem csupán azoknak, amelyek közvetlenül határosak a szomszédos országokkal. A tolmini község képviselői látogatásuk második napján, kedden ellátogattak a muraszombati tejporgyárba, ezt követően még a Panonka Mezőgazdasági Szövetkezet képviselőivel beszélgettek. K. R. Kulturegyesület Csentében és Völgyifaluban A múlt év vége felé jelentős eseményként könyvelhető el többek között az is, hogy Csentében és Völgyifaluban — a két szomszédos faluban — újra megalakították a kulturegyesületet. Az alakuló gyűlésen megállapították, hogy hajdanában mind a két faluban az akkori kulturegyesületek keretében élénk kulturélet folyt. Az akkori műkedvelő csoportok tagjai évente legalább egy-egy színművel léptek a közönség elé. Ezenkívül a téli hónapokban gyakran vidámestekkel is szórakoztatták a helybelieket. A betanult színdarabokat, azután a környező magyarlakta falvakban is bemutatták. Egyebek között az alkotó gyűlésen elhangzott hozzászólások is alátámasztották azt a tényt, hogy a falusi műkedvelő csoportok munkájjában is elsődlegesen ápoljuk anyanyelvünket, és ugyanakkor a műkedvelő csoportok a magyar nemzetiség anyanyelvén terjesztik saját valamint a jugoszláv népek és nemzetiségek kultúráját itt a SzSzK- ban, a Muravidéken élő magyar nemzetiség soraiban. Mint ismeretes, úgy Csentére mint Völgyifalura jellemző, Lipics József: »Sok vár ránk a jövőben. Terveink az adottságokhoz, mértek. Ha a Kót-Kapca útszakaszt átrangolnák a községi utak kategóriájába és aszfaltoznák, a legnagyobb problémánk meg lenne oldva..., hogy a falu kulturélete hoszszú ideig szundikált. A helyi közösségek szerveinek támogatása által mind a két község megalakította saját kulturegyesületét. A csentei kulturegylet Muravidék szülöttének, az elhunyt költő nevét, Vlaj Lajos nevét vette fel. Különösen nagy számú közönség gyűlt össze Völgyifaluban az egyesület alakuló gyűlésén, ők úgy állapodtak meg, hogy a helyi kulturegyesület a Petőfi Sándor nevet fogja viselni, tekintettel arra, hogy a valamikori kulturegyesület a legnagyobb magyar költő nevén szerepelt. Mindkét egylet alakuló gyűlésén jelen voltak a községi kulturmunkások képviselői is. Csentében a Kulturközösség titkára, Pausics Olga és Fehér Ferenc a nemzetiségi érdekközösség titkára, Völgyifaluban a Községi Kulturszervezetek Szövetségének titkára Rajko Stupar, a nemzetiségi érdekközösség részéről pedig Fehér Ferenc, akik ismertették a kulturegyesületek szabályzatát, statútumát és tanácsot adtak az egyesületek működésére vonatkozólag. Az alakuló ülésen megválasztották az egyesületek vezetőségeit a VB, azzal a feladattal, hogy még az 1980-as és elején elkészítik az egyesületek évi művelődési tervét. A kulturegyesületek vezetői Völgyifaluban: A VB tagjai: Zay József, elnök, Tuboly József, alelnök, Adorján József, titkár, Kocon Endre, pénztáros, Kovács Médi, Szabó Herbert, Gyurica Ferenc. Az ellenőrző bizottság tagjai: Gerebic István, elnök, Sós László és Tóth Gabriella. A csentei kulturegyesület végrehajtó bizottságának tagjai: Adorján Magda, elnök, Berke József, pénztáros, Vida Éva, alelnök, Kocon József, titkár, Lázár István. Az ellenőrző bizottság tagjai: Fordán Tibor, elnök, Gaál József, Györkös Jenő, Fehér Ferenc NÉPÚJSÁG 3