Népújság, 1982 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-07 / 1. szám
Gondolatok az ÖSSZHANG-SOZVOČJE olvasása közben ÖSSZHANG — SOZVOČJE címet viseli az az antológia, amelyet nemrégen jelentetett meg a Pomurska založba. Jože Hradil és BenceLajos összeállításában és szerkesztésében hat mai kaarintiai szlovén költő Maja Haderlap, Jožica Čertov, Gustav Januš, Andrej Kokot, Valentin Polanšek, Milka Hartman és öt szlovéniai magyar költő Bence Lajos, Szúnyogh Sándor, Báti Zsuzsa, Sz. Banyó Leona, Varga József válogatott verseit tartalmazza szlovén és magyar nyelven. A kötet költőit kevésbé ismerő számára azok atömör édetrajízok admiak tájékoztatásit, amelyiek a® egyes szerzőik műveit előtt olvashatók. Tulajdonképpen ezekből az életrajízokből megtudjuk azt is,hogy kis-k eddigi munkásságával, mennyire járta be a költőn Parnasszust, (hiámniy kötete jelenít mag, hány antológiáfban szerepelt, amelyek azoka legfontosabb élmények, amelyek a költői gondolatok érlelőd. A koroskóti szlovéni költők közötti Maja Haderlap és Jožica Čertov verseinek témái a természettel, a magánnyal, az emberrel és az olt körülivé vőkörnyezettel foglalkozianak. Fiatalságuk — hiszem mindketten húsz évesek és diákok — élményvilága: a szerelem, a tanulás és a maigánig együtt rettentkeznek. .»... eknemnék / ed innen / ibárhioba mennék / aa éjszakáiba / alhiol / maga nyomában / sohasem leszek / egyediül!« (Unniwarsistausstrasse). Gustav Januš elismert képzőművész és főöltő. 1978-ban jelent meg első önálló kötete. Költeményeiben a mindennapok, gondjainak művészi felvilla fainitása sajátos módon történik. Köznapi élettapasztalatok alapján ír az embert érő utasításokról, atáplálkozásra termett salátáról, az alján, dákról, de minden témában mélygondolatok döbbentik meg a® olvasót, áteresztetve a faöntőivilág valóságtükrözését. (Utasítások,, Saláta, Ajándék) A szabadsággondolat, a szadságszeretet és a® enidegenkedás jetemnsége is foglalkoztatja a sköltőt. »Ha majd fölszívódom az elemakibein (a virágok) három méteresre melnek és / illatuk / elkábítja majd a szomszédot / úgy, hogy a mi / távoli / erdelgienmedésüinnk is darabokra hull.« Olil Andrej Kokot verseinben az élet jogos és bosszantó igoindjai fogalmazódnak meg, ezek gyakran akadályozzák a dolgozó embert, de a költő tenniaskarásét ma mi gátolhatják (Tiltakozás). A költő félt az agyszárnyúságtól, így a szél so kisszárnyú mozgásához hasonlóan mindenárányiségra vágyik, »hogy a kelteipelőik lapátjai soha meg ne álljanak.« (Kérés a szélhez) A megfáradt ember sokszorvágyódik a magányhoz, a pihenéshez. Egy van a poéta eseteiben is, azonban meigiismielnve a magány érzését szabadultai akar tőle, mert különben az »értélmesitlenség borzalma) kerít hiatalmásba (A magányhoz). Valentin Polanšek költői munkássága a leggazdagabb, íjászon kateszáz verse jelent meg eddig. Költeményeit tíz nyelvire fordították le. A kötetben olvasható verseiben is tiszta emberi érzések fogalmaződnek meg. A szív dallamaival kívánja felpusítani a megkövült szóit, hogy eljusson az emberekhez (Rögtönzés), de ez az emberközpontúság és emberszeretet további alkotásaiból is jólkiérződik. (Az emberről beszélek). Az élet kisebb nagyobb gondjai államidóan gyötrik az embert, így a költőt is. Feladni azonban nem szabad ezekkel való harcoit, küzdelmet, mert a gondok megoldója csak maga a kioltó lehet, illetve maga az lomiber. (Nem engedem át a helyem). A költői feladatok vállalása, a költői tevékenység sokoldalúsága mellett tesz háttért nehézségei ellenére is. (A sköM, A megnyugvás). Milka Hartman közkeményeiban az egyéni küzdelmiak, igeiiidiokés kínok érzékeltettese, az elmúlás gondolataiiak szomorúsága, párosul a tavaisiz, a kikelet, a szeretet szépségével. Ahogy a kikelet újra ébreszti a természetet, virágok idézik vissza a szerelem emlékét is (képet adok, Cisii Marghinálás).. Az öregedő sziívbie záróidő szeretetet, a lélek csodáját billlikius képiben érzékelteti,, titokmiak nevezi", amely a halandó szemével nehézsem látható. (A szív titka) Életképszerűen mutatjabe a nehéz ég fáradságos munkakint, az aratást, kaszálást, de a szerelem tiszta emberi érzése eztis vidámmá, derűssé teszi. ’(Aratók, Kaszálási idill) A minkavidéki magyar költők sorát Bence Lajos nyitja. Az eddig olvasott versekkel szemben fentűnnik a formai változás, a tartalmi, gondolati egyediség. Miniatűr képek*néhány szavas versiek soraboizmiak. Az olvasói, a vers esztétikumát kereső érzi, hogy a tömör képek mögött magvas gondolatok rejtőznek. A gondolatok érzékelését, megértését azonban nem kapja készen az olvasó, mert a költői kifejezésmód egyfeldisége nem engedi a passzív befogadást. A művészi élmény feltételezi az olvasó gondolkodását, az összefüggések keresését. Bánosak minél több venussszeretőinél siebkkentsenek gondolkodásra sorai! A költői alkotás nehézségei is hangotkapnak. Egyéni és közösségi gondok ezek. Az olvasó azonban bízik abban, hogy a ma élő minkaívvidéki költő nem Csokonai munkásságának nehézségeivel és reménytelenségeivel alkot., Szúnyogh Sándor verseiben az egyéni baráthoz szóló közvetlen hang párosul a Muravidéken élő és alkotó költő más népe gondjaival.. A képzőművész barát munkásságával és művészi mondatnivalójával való azonosulás, a barátság kifejezése. (Jakinak) A reménység, a friss szellek várása, a természet ébredésének rendszeressége a költő számára is a megújulás,, a miéig gazdagabb munkálkodás lehetőségét sugallja (Repedt fakereszt, Tévyitó). Népe iránti elkötelezettség hangjántesz hitet népe szolgálata mellett. 'Figyelmezteti a '»hamis prófétákat «: '»akit nevében szól, (a TISZTA SZÍVVEL) SZÓLJON!« Ez a figyelmeztetés kifejezi a költő tiszta szándékát a néppel, a népért való mumicálkodásból. »(Vers a nép sizavárói). Báti Zsuzsa megkapó közvetlenséggel ’vallja magáról: »Szlovénáéban itthon vagyok, Vajidaságba haza megyek«. E vallomás az olvasó számára ■is azt sejteti, hogy a költői gondolaitokat, az alkotást is ez a közvetlenség, nyugalom jellemzi. A versek olvasása közben azonban minden esetben szembe találja magát az ember a magány, a magányérzés néha nyomasztó hangsúlyozásával (szabályos börtön helyett, Arna napjaimról). A magánnyal való küzdelem, ezen érzés válásg gondolatai, motívumai hol erőteljesebb, hol gyengébb mértékben, 'de jelentkeznek a versekben. Emellett azonban feil-felbuikfcannak értelmével foglalkozó gondolatok is* így érezheti az olvasó, hogy a költő magánéletérnek gondjiait összefoglaló képeken túlmutatnak a közösségi érzések motívumai , ígytovább nemi mehet, ,/ itt tenni kell valamit,,« (Hideg rázóls vers) * Sír. Kanyó Leona verseinek témáját részben, 'családi, baráti 'kapcsolatok, részben a ma élő ember mindennapi igeiiidjjait hatákroszszáik meg. Az édesanya iránti aggódás, szeretet, az édesanya aggódása, szeretet© szívhez szóló, mély érzelmi telítettségű gondolatokat érlelt a költőben,. (A*nyám önökéletű) Hasonló közvetlenséggel,, de kesergő, szomorú hangom szól az elvesztett barátról, aki ,a mindennapok gondjainak ,gyűlölködés máslikiükharcosa volt. (Váratlan haláloddal) A fontoskodás, hazugság, kiszipolyozás, a mai élet szomorúságot olozó ihajlataaik elítélése, az ilyen emberi tulajdonságok megvetése, határozott bírálata, a még emberibb élet igenlése is megszólal verseiben. (Hajnali álmádsáig, Hát csak így) ember- és életszeretlet, az emberhez intem méltó jelenségek elítélése verseinek állandó kísérői. Varga József költeményei zárják a kötetet. Köztük találjuk a 'gyermekverseket, amelyeknek 'ihlető, a gyerekek kisértése a költő egész eddigi 'életét. Hangulatuk vidám, a kellési ember gondolatvilága, gyermek és természet szeretete egyaránt megtalálható bennük. (Tyinfcanyó, A pórul járt Szilárd) Az emlékezés, a szeretet hangja idézi fel kirisztályttislatám a szerelem, az egykori találkozás emlékeinek érzésvilágát. (Találtcezttunk) Az életvágy, a felejtés és tenmiascarás gondolatai erőteljesen tömnek fel a költőből. A természet sokszínűségének ábrázolása, a tavasz, a virágok, a vetések, pillangók az élet szépségeinek, gazdag,ságának, az életdigemülésnek kifejezőit., »Nem lenni Senki, már, / icsiak Ember 'és Semmi miás, / s mieim teminti egyebet, csaki / Élni, Étan, Élni!« (Jó lenne éinás) Versei közvetlen hatású egyszerűséggel, de mégis mivés nyelvi megformálással, mély gondolatisággal közvetítik atiszta emblemi érzéseket. A kötet nagy nyeresége mindkét népnek, mindkét irodalomnak. Kár, hogy több helyen a magyar szövegekben több durva helyesírási, vagy nyomdai hiba maradt (Folylyon, melet, kettőzet stb.) A kötetben szereplő költők sorrendiségének kialakításában helyesebb lett volna követni az ábécé sorrendet, ahogy ez az antológiákban hagyomány, például a Magyarországon évenként megjelenő Szép versek esetében is. Iicsit tehet a költő? — kérdezhetjükvégül Juhász Ferenc szavaival. A választ megadjaa kötet, illetve a költők műveikkel. Kívánjuk mindkét nép fiainak, hogy további tevékenységükkel gazdagítsák hazájuk, népeik toultúráját,alkotásaikkal kapcsolódjanak tanyanemzeti ife irodalmi, művészeti életéhez is. Dr. Guittmann Miklós NÉPÚJSÁG — De hiszem a tegeltetési Társult adott nekik takarmányt! — Azt áigen, de... most már nem tudják megszerezni Madarász szomszédtól abikát... Csönd van valameddig. Aztán a® asszony megint kezdi: — Mán pedig, ha Sárközi sógorral dolgozzunk tovább, a Polka nem sokáig bárja. — Nem,, me ...gyenge ez az ó lova. A másikat pedig annak a reményében cserélte el egy fejesitehénért, hogy addig összefogunk, miig meg nem nő a csikója.. . Nincs több beszélgetni való. Előbb az asszony hunyja be a szemét, azután az ember. Egyszer, aztán Bondár Tercsi azt hisiti, hogy soha nem lesz többé álmos ebben az életben. — Te, István! — Mia? —11 Hiszen... Madarász szomszédnak meg van a csikója! — Az megvan. — Nahát. Hiszen akkor avval össze lehet fogni addig, máig lovat tudunk vonni — Tudunk, tudunk. A jófene tudja, 'hogy mikor tudunk. — Ha akarod, én most is összecsinálok két- vagy háromezer pengőt — mondja az asszony kicsit sértődve* de nagyon büszkém. — Annyi majdnem, a szekérre kell Bálint Antalnak. — Hát szekeret majd csináltataiunk azután! — Szóval, akkor mégiscsak Madarásszal fogunk össze* — Avval, ide .... most majd várd meg, mig ő jelentkezik. Ez igaz. Ez a legésszerűbb valami, amit csak ebben az ügyben lehet csinálni. Jó lenne még egy kicsit henyélni, szunyókálni, hiszem a hajnali álom a legjobb, még a nóta is azt mondja, hogy »Hajnali álom, édes vagy... Édes ,kedves rózsám, enyém vagy ...« De az udvaron ébredezik a világ, a rucák tele szájjal ordutják, hogy »árpát, árpát«, van az atavalyi két tojó* akik már egészen más hangon beszélgetnek,mégpedig ezt kiabálják vastagon, öregesen* minit ahogy hozzájuk illik: — »Hány zsák ár... pá ... tok van. Hányzsák ár... pá... tok van«. A libák itt topognak a pitarajtóbram, mintha csak Miskát várnánk, azt köflitögetnék, mert innen aztán merni kapnak semmi mást, egy szemet se. A koca veri azórát, csiör ■geti a cserepet, pedig Forrás István éppen az este rakta fel megint, hogy hátha eső lesz. A tyúkok egyenként ugrálrnak te az ülőről, azeperfáról is lerepült egymás után hat vagy hét darab, ami bekapouk. A főokos az ajtó hasadéka előtt ágál, egyre hajtógátjja, hogy »Ki kutat itt? Ki kutat itt?« s közben, körmiéi hegyével kaparja a port. Csirkék úgy száguldanak keresztül az udvaron a pévásóltól, a jászol alól, mint a futó tengeteig, éhes ez valamennyi. Van egy hollója kis ruca még sarjára, ez el van kerítve a tornácon a sarokban, ezek is nyugtalankodnak, a vesszősboritó rácsán kis-kikukkantanak,aztán az italtónak esnek, és ádáz igyekezettel hörböznek, teasernek. Nem baj, ha éhesek, van most mit adni nekik.. Nemcsak azért, mert termett vagy négy zsák árpa, hanem azért is, mert csak most tudják, hogyha ló van, mennyi mindent lehet a lóval keresni! Kiváltképpen akkor, ha az ember nem számítja, hogy a ló mennyit eszik. Hogy mennyit kell patkolásra, a rossz szekér javítására, menynyi kell a kovácsnak, kötélve rónék a kerékgyártónak a hasonlókinnak. Viszont, ha ló nem volna,, meg ennyi jószág nem volna, még egy kicsit lehetne az ágyban heverészni'. Haj, haj, kifelé!... — Miska! A libák már verik a készülőt! — mondja Bondár Tercsi,de csak akkor, mikor az alsószorknyálját aderekán megkötötte. (Ő már régi asszony, aki se leánykorában, se sohan nem viselt nadrágot, így aztán most nincs vele semmi baj. Egyszerűen csak lelép az ember az ágyról, egy kicsit megriszállja a derekát, és olyan szépem lesámul az inge, ahová kell s máris lehet 'bebújni' a szoknyába és készen van.) Miska' akkor is végig tudná aludni az éjszakáit, ha hat ragadna is össze egyfolytában* a feje egy kicsit kába, mikor feltartja.. Éppen azért úgy tartja pár pillanatig, mint a kígyó. Még egy kicsit limbolyigatja is. Aztán felkel csakugyan. Az orra: bedugult az éjszaka, szürtyölgeti, szuttyog,nem tudja, hova tette az este a nadrágját meg ezt is, meg azt is, viszont egyáltalán nem tud gondolkozni. Csaklassan világosodik meg a feje. A libák már elszántan marakodnak egy-egy szem epren. Ami volt afia alatt, kegyetlen gyorsasággal felkapkodták, most aztán hol erre, hol arra zúdul az egész csapat, aszerint hogyhol esik fe új* sízem. Miska kinyitja az utoaaj■tót sarkig, és érdekes, a libának már mindnek erre a feje, és mégis azt mondják, hogy nincs összet Úgy mennek ki az utcára, hogy majd összetörik egy másít. Legtöbbje átalbukik a küszöbön, de mikor bukik, mér a szárnyát is bontja. A küszöbön kívül a farkukat mozgatják, rázzák, s hol elhaladnak temérdek csillagot hagynak a poliban* Az utca megmozdul ekkorra, csapat libák poroznak itt is, amott is* a csordásbojtár is lógatja a rossz Jókrit, gazdája már fu a nagy utca végén. Az öreg Sárközi hát kannát viszien* ez már hozza a vizet. Megint nem tudott akadni az éjszaka. Legalábbis ő mondja. Madarászné hajtja le a vízre a rucákat, azok rikadoznak, sápistoiznak, csomóragyülednek, aztán minden további nélkül belezudulnak a voltnbe. Hirtelen megvilágosodik a sötétfűzfák alja, mintha alattira láthatatlan gyertyákat gyújtottak volna. S keleten, a MadarásszékUdvarán túl, fehérre színesedik a® ég. Készülődik ,a nap a felkelésre. — Fel kék tán kelnni... — nem annyira landolja* mint inkább tudja Forrás István. Iga®, hogy az este tele tette a Polkának a rácsot (mert már az is van),de mégis* meg kell itatni, aztán Sárközi sógorral megbeszélték, hogy hazahoznak egy szekér szénét... persze, nem neki, hanem imárközii sógornak. De egyszerre úgy érzi, mintha elfáradt válnia,. Nem annyira testében, karjában, lábában, derekában, inkább a lelkében,. Rettenetes sok baja van az embernek evvel a lóval... talán ha kettőlesz... Nagyon is gyorsan nyílik a házasító, bejön az asszony, született Bondár Tercsi. Kezében valami páros csomó, inkább rongy, s most megemeld’. — Nézd Forrós István, mit csinált megit ez a, büdös kutya! (Folytatjuk) Szabó Pál Tavaszi (51) szél SZOMSZÉDOLÁS Orsovszky műsora az új November elejém adták át rendeltetéseinek! Zalaegerszegiem az úji Városi Művelődési Központot. Az új központ a landorhegyi lakótelepen van, ahol korszerű lakótömbök vesízütik, körül és az ajtóibbál évek bie a legtöbbet építkeztek. A Városi Művelődési Központot a Középülettervező Vállalat tervezőül tervezitek Kármán János építészi-tervező irányításéval* s a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat dodigászóit végezték.. A volt Művelődési Központban egyébként most épül a leendő állandó színház*, ezért a Városi Művelődési Központ ött, régóta dolgozóművészeti együttesnek biztosít működésilehetőséget. Az európai hírű Zalai Támoeegyüttes méltó körülmények közé került: jól felszerelt próbiaterem várja a támoosokat. A háziban kapott helyet a városi fúvószenekar, a városi szimfonikus, zenekar, a VOLÁN támogatásával működő vagyasscalt, valamint a Reflex Táncklub is. Memi véletlen, hogy a SZOT díjasok önáló szerzői közüli Orsovszky István koreográfus, ,a Zalai Táncegyüttes művészeti vezetőivel is elsőként kapott i helyet. Orsovszky szerzői estjén bemutatták egész pályafutását kezdve a MÁV-i Táncegyüttes tagjjától a mai művésszeti vezetőig. Orsoviszky Istvánt egyébként a lendvai közönség is jól ismeri, Kissz néhány éve eljár hozzánki Demdviára, ahol a lemidvai magyar stánkegyüttes taigjiadt tamilja akülönböző népi támiooikbra. Szakmabeli embere és mestere a táininafc, ezért nem csak otthon Zalaegerszegen tanit, hanem Budapestem, Berliniben és más várossiaikban is igénybe veszik tudását, mesteri tapasztalatait. Fiatal korában Orsohvstzky táncoait a MÁV Tánc együttesnél, a MECSEK és a BÁNÁT együtteseknél, a DUNA Műivésszegyüttesslbein... stb. Orsovszky István l1G1-bem Molnár István tanítványai volt és 1962-ben telepedett le Zalaegerszegen, ahol 1967-ben létrehozta a Zalai Tárncegyüttest. Orsoviszky István önálló műsorában a Zala Táncegyüttes tagjai olyan koreográfiákat adtak elői, amelyeknek szerzőijeOrsovszky István volt. A Reigelés*, a Rrofáni ka mikáza, a szatmári verbunk, Edit Biall — Mea Culpa — koreográfiáját és Aznavur szerzeményével készített koreográfiát láthatta aközönség. Egy-egy szám között beszélgetést folytattak a szerzővel, aki elmondta élettapasztalatait és rámutatott egyes koreográfiáik jellegzetességére. Meleg, bensőséges baráti est volt az a Művelődési Központban, olyan est, amelyhez gratulálhatunk., Sziunyogh L.