Népújság, 1983 (27. évfolyam, 2-52. szám)

1983-01-13 / 2. szám

AKTUÁLIS TÉMA Kövekszik az érdeklődés az újítások iránt kény újítási ötletek a megva­­sítja. Az idén például azért Az ember kutató szelleme évezredek, évszázadok és év­tizedek alatt soha sem szü­netelt. Mégis olykor a tehet­séges dolgozó ötlete többször háttér­be szorult. Csak ma sikerült mindenkit megjutal­maznunk, mert lemondtak a közösség választott­­tisztség­­viselői a tiszteleti díjakról. Tavaly már gyakorlattá vált az, hogy nem csak egyéni­leg, hanem csoportosan is le­het jelentkezni a pályázatra. Tehát egy csoport is vállal­hat közösen egy újítást, vagy korszerűsítésit. A lendvai köz­ségben a kutatási tevékeny­ség igen színvonalas és so­kat ígérő. Míg a szomszédos­­községekben alig akad újító, addig a lendvai üzemekben egész kutató csoportok és ú­­jítási csoportok­­dolgoznak. Vasszakképzettségű dolgozók­nak sikerült érvényesíteniük találmányokat,­­újításaikat és bizony gyakran megtörtént, hogy egy-egy újítás külföl­dön előbb napvilágot látott mint itthon és csak ezután jöhetett a hazai elismerés. A községi kutatási közös­ségek megalapításával elin­dult a kutatási­­és újítási te­vékenység társadalmasításá­ig. Kezdetben azonban ez is nehezen tört utat. A tavalyi évben azonban már községi szinten is számos ,kiváló újí­tásról, feltalálásról adhattunk számot, így volt ez a lernd­­vai községiben is. Számos vál­lalatban és munkaszervezet­ben megalapították az újítá­si csoportokat és a kutató egységeket. Fiatal szakértők és ifjúmunkások egész sora látott hozzá a különböző újí­tá­sok megvalósításához, a termelési folyamat egyes fá­zisainak­­korszerűsítéséhez. Voltak olyanok, akik egyé­nileg kísérleteztek,­­de voltak olyano­k is, akik egy-egy fela­dat megvalósítását közösen vállalták. Kuzma Tibor, az INA Naf­ta vállalat dolgozója például önmaga készítette el a ma­gasnyomású szivattyúberen­dezést. Ivan Dobrijevič, a Gorenje-Varstroj dolgozója pedig a gyújtóberendezés kor­szerűsítését oldotta meg. Ivan Pavoševič az INA Naf­ta mérnöke, Vida Istvánnal, Guld Zlatkoval, Koczovan Lászlóval, Horvát Dragoval és Horvat Franccal közösen a lepárlási folyamat korsze­rűsítésén dolgozott. Az újí­tásukkal 200 tonnáról 600 tonnára növelték a termelé­si folyamatot. Kilenc újító, kilenc dolgozó kísérletezése és ötlete vált valóra. A köz­ségi kutatási közösség mind­egyiket elismerő oklevéllel és pénzjutalomba részesítet­te. Az újítási tevékenység tár­sadalmi érvényesülése, a pénzjutalom és a szervezett kutató munka a társult mun­ka többi dolgozóit a term­é­lesítésára serkenti. A társult munka alapszer­vezetekben a szakszervezeti alapszervezetek is nagyobb hangsúlyt fektetnek az újí­tásokra és kutatási­­tevékeny­ségekre. Gondoskodnak arról, hogy a dolgozók idejében ér­tesítve legyenek a pályáza­tokról és az előfeltételekről. Makovec Tomislav az újí­tási és korszerűsítési bizott­ság elnöke. (Látogatás­unk so­rán e bizottság munkája u­­tán érdeklődtünk. Elmondot­ta, hogy a bizottságnak hat tagja van. Ezek többnyire mérnökök és olyan szakem­berek, akik figyelemmel kí­sérik az újítási tevékenysé­get az országban é­s a szom­szédos községeikben is. Az év elején megjelentetik a pályá­zatot a Vestni­kben és az INDOK Központ Híradójá­ban, valamint a Népújság­ban. Ezenkívül írásban is ér­tesítik a munkaszervezeteket a pályázati feltételekről. A pályázatot leginkább a no­vemberi hónapban zárják le. Az összes újításoknak azon­ban a vállalati nyilvántar­tásban is szerepelniük kell. Ily módon lehetőség nyílik arra, hogy az újító vagy a feltaláló találmányát legelő­ször a vállaa­tban értékesíti. Minden éven három­­díjat osztanak ki, de megjutalmaz­zák a többi újítókat és fel­találókat is. Az első díj 25 000, a második 15 000, a harmadik pedig 10 000 dinár. A díj felét mindig a községi Szakszervezeti Tanács bizto­sakovec elmondotta, hogy azt szeretnék előírni, hogy az újítási tevékenység még nép­szerűbbé váljon és az ifjú­­kutatók és feltalálók ezzel j­obban­­hozzájáruljanak a ter­­melékenységhez. Az eddig az összes első díjazott felta­lálások szélesebb körű társa­dalmi jelentőséggel­­bírtak és bekerültek a termelési folya­matba. Az INA Nafta válla­latban a kutató­csoport tag­jai állandóan figyelemmel­­kísérik a kutatási tevékeny­ség eredményeit és megfele­lő­­tervet is készítettek a jö­­vőbeni­­újítási folyamatok megva­alósításár­a. A községi kutatási közösség erőfeszíté­sei már ed­dig is jól kama­toztak, de el szeretnék érni­­azt, hogy minden egyes vál­lalatban és­ üzemiben fellen­düljön a kutatási és feltalá­lási tevékenység, írta és fényképezte: Szúnyogh Sándor Ivo Pavoševič mérnök, az INA Nafta kutató csoportja nevében megköszöni az elis­meréseket. Az oktatási közösség közgyűlésének résztvevői: Makovec Tomislav, az újítások és feltárások értékelésével foglalkozó bizottság elnöke kiosztja a dicsérő okleveleket. ÚJ TANKÖNYV Egy új kétnyelvű tankönyvről SZLOVÉNIA A SZŰKEBB HAZAM TÁRSADALMI IS­MERETEK A KÉTNYELVŰ ÁLTALANOS ISKOLÁK 4. OSZTÁLYA SZÁMÁRA. — SPOZNAVANJE DRUŽBE ZA 4. RAZRED OSNOVNE ŠOLE. A TANKÖNYV SZER­ZŐI MARIJA KOŠAK ÉS TOMAŽ WEBER. A TANKÖNY­VET SZOMI PAL FORDÍTOTTA LE SZLOVÉN NYELV­RŐL MAGYARRA. A LEKTORI TEENDŐKET SZAPPA­NOS BALÁZS, VARGA JÓZSEF ÉS JANEZ KERČMAR VÉGEZTÉK. E tankönyv a Državna za­ložba és a Pomurska -založba könyvkiadók gondozásában­­jelent meg. Az is igen­­érde­kes, hogy a­z o­ldalszámok né­mely helyen megduplázód­nak. A könyv egyik oldalán a szlovén szöveg a másik ol­dalán pedig a magyar szö­veg fordítása látható. A­­nyolc­ezer példányszá­m­ban megje­lenő tankönyv többszáz szí­nes képet, rajzot és grafikont tartalmaz. A tananyag mód­szertani feldolgozása is igen eemléletes. (Minden egység végéin ott az összefoglalás, vagyis a JEGYEZD MEG!, amely röviden tartalmazza az egy tárgyalási egység ér­telmi összefoglalását. Mond­hatom nem kis­ dolga volt a fordítónak Szerai Pálnak­ e tankönyv hiteles lefordításá­nál. Figyelembe kellett ven­ni a módszertani, a földraj­zi és nyelvi sajátosságokat. Minden egyes rajz és kép el van látva magyar képalá­írással is. Ez azt jelenti hogy az egyik oldalon lévő kép megismétlődik a másik ol­dalon is és a szlovén nyelvű szöveg képanyaga szlovén, a magyar nyelvű szöveg kép­anyaga pedig magyar kép­aláírással van ellátva. Tehát a 146 oldal megkétszerező­dik­. E kétnyelvű tankönyv már felülmúlja az eddigie­ket és alapos hozzájárulást jelent a szlovéniai­­kétnyelvű tankönyvkiadás gyakorlati megvalósításához. E tan­könyvből mindegyik tanuló a saját­­a­nyanyelvén tanulhat és nem csak a tanító táblai képétől függ az, hogy meny­nyit tanul a saját anyanyel­vén. A kétnyelvű oktatás gya­korlati megvalósítását jelen­ti ez a tan­könyv. Minden e­­gyes kifejezés megtalálható úgy az egyik, mint a másik nyelven. A földrajzi és tár­sadalmi ismeretek­­alapos összessége e tankönyv, ame­lyet a köztársasági nevelésü­gyi és közoktatásügyi titkár­ság jóváhagyási rendelete a­­lapján adtak ki. Éppen ezért a tankönyv tartalmi anyaga sok évi tapasztalat alapján lett összeállítva. Habár a könyv takaros kivitelű, még­is el kell mondanunk­ róla, hogy nem a legjobb­­kötési megoldással készült. A na­pokban a lendvai iskolában járva azt hallottam, hogy a kétszáz darab tankönyv kö­zül már első nap több mint harmincból kihul­lotak a la­pok. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy év múlva e tankönyvet a másik negyedi­kés nemzedék veszi kezébe, akár bizony igen megtépá­zott könyv kerül a kezébe. Kár lenne ezekért a szekté­­nél-sze­bb színes fényképe­kért és illusztrációkért. Egy kis erőfeszítéssel és erősebb fűzéssel­­biz­ony tartósabb tankönyvet lehetett volna ké­szíteni. Nem akarunk ünnep­rontok lenni, az új tankönyv nagy eredmény kétnyelvű tankönyvkiadás­unk történel­mében és bízunk abban, hogy a többi­­tantárgyakra is hasonló hangsúlyt fektetnek. A jó tankönyv a­­kétnyelvű oktatás egyik záloga. Remél­jük, hogy azt a könyvet ha­sonló szép tankönyvek köve­tik. Hisz a tanulók és a diá­kok várják az általános is­kolában és a szakirányú kö­zépiskolában egyaránt. Szúnyogh Sándor Már 1981-­ben megkezdő­dött a lendvai község építő­iparának átszervezéséről szó­ló nyilvános vita. Ugyanak­kor tárgyaltak erről a köz­ségi képviselő testület taná­csai is és megállapították, hogy az építőipar községünk­ben jelentős helyet foglal el. Ugyanis a község gazdaságá­ban a társadalmi termelésre nézve a harmadik, a foglal­koztatottak száma szerint pe­dig a második helyen van, azonnal az ipar mögött. Valamennyi építészettel foglalkozó munkaszervezet a szerveződés magasabbb for­mába­ kapcsolódik be — a község területén kívül lévő összetett társultmunka szer­vezetekbe; egyedüli kivétel a Gi­dos, amely munkaszerve­zeti szinten dolgozik.­­Sajnos azonban ezek a formális ho­vatartozások szinte semmi útjat nem hoztak, mert nem valósult meg a munka meg­osztása és szakosítása. Nem­csak­­az összetett társultm­un­ka szervezetek közt nem va­lósult meg ez, hanem a köz­ség területén dolgozók több , az építészettel foglalkozó munkaszervezet között sem érvényesült a munka megosz­tása. Ezért került sor a ka­pacitások megkettőzésére, a­­mi­­persze azonnal drágítja a szolgáltatásokat is. A lakásépítési tervek nem a társult munka szükségletein­­alapulnak — állapították meg a képviselő testületi ta­nácsok­­akkori ülésén. Az u­tóbbi időben inkább a ma­gánépítkezés serkentését szor­­galm­azzák, ami nincs össze­hangban a köztársasági és a községi tervekkel. Ezek ugya­nis 60:40 százalékos arányt látnak elő a társadalmi épít­kezés javára.­­Értékelve az egy és fél év­vel adott — többek között konkrét javaslatok megválasz­tását — megállapítható, hogy csak nagyon kévést valósult meg ezekből. A­mi az á­tszer­veződést illeti, egyetlenegy sem. Egyedül a Gradbenik trasz és a Gidos között jött létre egy olyan jellegű meg­állapodás,­­amely szerint a Gi­dós dolgozóit a Gradbenik vette át. Ugyanakkor a két társultmunka szervezet meg­egyezett abban is, hogy a Gi­dós elsősorban a közműve­sí­tés­i tevékenységet veszi át, a magas építést pedig áten­gedi a Gradbeniknek. Ez köz­ségünkben az első lépés a munkamegosztás terén, más­részt pedig a Gidos most na­gyobb mértékben kapcsoló­dik ide a befejező munkála­tokba azokon az objektumo­kon,­­amelyeket a Gradbenik épített. Más tartalmi változás a szervezés terén és a munka­megosztás terén ezidáig nem történt. A lendvai községi végre­hajtó tanács szerdai ülésén éppen ezért került sor még egyszer e problémakör meg­vitatására. N. J. A közös problémákat egységesen megoldani Hosszabb szint után az el­múlt hét végén tartott érte kezdetet a lendvai és a mu­raszombati községben műkö­dő­­magyar nemzetiségi öni­gazgatási érdekközösség koor­dinációs bizottsága. Az 1983-as évi kultúrprog­ram megvitatása volt a fő cél. Hangsúlyozták, hogy a hivatásos színházak, mint a Szabadkai Népszínház és a Budapesti Népszínház, vala­mint a gyermekszínházak vendégszereplését a jövőben is igény­be kell venni, csak ügyelni kell arra, hogy az itteni ízlésnek megfelelő színművel látogassanak el hozzánk, örömmel­­állapítható meg az, hogy mind a két község­ben­­szaporodik­­a kultúrtevé­­kenységgel foglalkozó ama­tőr csoportok száma, hiszen a közelmúltban a peteshá­­ziak is felsorakoztak a tevé­kenykedők közé és reméljük azt, hogy ezen a téren még több ilyen kedvező hír is lesz ezzel kapcsolatban. Eddig u­­gyanis a muraszombati köz­ségben 4 k­ultúregyesület lé­tezik, közülük a domonkos f­alvak nem mutattak fel ered­ményt az utóbbi időben, a pártosifalvi éledezik, míg a szentlászlói és a hod­osi jól dolgozik. Reméljük, hogy e­­zen a téren már mindenütt hozzálátnak a munkához. A lendvai község vegyesen la­kott falvai közül tízbe­n van kultúregyesület, csakhogy itt sem dolgoznak mindenhol jól. Például a dobronakiak­­ról­­az utóbbi időiben semmit semm hallunk, pedig a lend­vai község legnagyobb ma­gyar falva. Talán ezen a té­len születik valami ott is? Az értekezleten elsősorban, azt vitatták meg, hogy meny­nyi­be kerülnek a tevékeny­ségek és mennyi­­pénzt lehet kérni erre a célra az illeté­kes köztársasági bizottságtól,­­m­ert a tavalyi tevékenysé­gekre csak 12 százalékos e­­­melkedést engedélyeznek, ho­lott bizonyos költségek emel­kedésére nem lehetünk ha­tással. Reméljük, hogy a leg­szüks­égese­bb pénz megérke­zik, csak a falvakban dolgoz­zan­a­k úgy,­­ahogy azt elvár­ják tőlük, mert a sok társa­dalmi eszközt, a miindany­­aiunk, pénzét jó és okos mun­kára érdemes elhasználni. Nemzetiségi kultúránk, a ha­gyományaink ápolása való­ban­­az, ami a kötelezettsé­günk közé tartozik, az tudott dolog, hogy a nemzetiség is csak a nyelvében és a kultú­rájában élhet. Olyan vélemény alakult ki az értekezleten, hogy­­mind­két érdekközösség keretében kell felmérni,­­amelyek a kö­zös gondok, aztán azokat kö­zös döntéshozatallal megvitat­ni és közösen kell keresni rá­m megoldást. A közelgő ma­gyar kultúrünneppel kapcso­latosan pe­dig elhangzott, hogy az idén mindkét köz­ségben ugyanazzal a program­mal tartják meg a központi ünnepséget, emellett a ma­gyar falvak még saját ma­guk is tarthatnak ünnepélyt saját kultúrcsoportjuk fellé­pésével. K. R. Kiváló tanulmányi eredmények A lendvai Drago Lugarič általános iskolában a tanu­lók 9­6,7 százalékos eredmény­nyel zárták a félévet. A kivá­ló tanulmányi eredmények a tanulók szorgalmának és a pedagógusok önfeláldozó munkájának köszönhetők. Az iskolát látogató 941­­ta­nuló közül 910 pozitív ered­ménnyel zárta a félévet. En­nek a­z iskolának ötven tago­zata van és a legjobb ered­ményeket a hetedikes tanu­lók érték el, de igen szép ta­nulmányi eredmények voltak az ötödik osztályokban is. Az 1982/83-as tanévre az jel­lemző, hogy az iskola az ál­talános­ iskolai oktatás új i­­rányelvei alapján dolgozik, amely szerint igen nagy hangsúlyt fektetnek a helyi közösségekkel és a környe­zettel való együttműködésre. Igen nagy aktivitást fejtet­tek ki a csentei, gyertyánosi és petesházi helyi közössé­gekben. A tanulók segítettek rendezi ,az iskola környékét és közreműködtek a külön­böző ünnepélyeken. A gyertyánosi és csentei iskolában bevezették a köz­ponti fűtést. Az is érdekes, hogy a gyertyánosi iskoláiba ismét létesítettek harmadik osztályt, Petesházán pedig önálló második osztályt. Jö­vőre Gyertyánosban létesíte­nek majd 4. osztályt.­ ­ogh NÉPÚJSÁG 3

Next