Népújság, 1991. július-december (35. évfolyam, 25-49. szám)
1991-07-05 / 25. szám
Gondolatok a megszállásról VILLAMOSSÁGI MÉRNÖK - Elítélem a hadsereg erőszakos beavatkozását Szlovénia függetlenségébe. Ezt békés úton is meg lehetett volna oldani. Az új szlovén állam létrehozásában a hadseregnek nincs mit keresni. Végül is a diplomácia és a politika lesz az, amely gyógyírt és megoldást kell, hogy találjon a szörnyű állapotok elhárítására. Kár az emberáldozatokért. Szlovéniában és Muravidéken békeszerető emberek élnek, de ezúttal is bebizonyították, hogy szilárd akarattal és elszántsággal védik területüket. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a nemzetiségek nagyobb jogokat élvezhetnek, mint eddignyian, hiszen abban a meggyőződésben tettük, hogy védelmünkről van szó, most ezeket a fegyvereket ellenünk fordítják. Egymásra uszítják a fiatalokat. A szomszédban az egyik fiúgyerek a hadseregben van, Rijekán, a másik meg itt, a területvédelemben. Nem marad más hátra, mint bízni a józan észben... KÖZGAZDASÁGI TECHNIKUS - A Gornja Radgona-i vámhivatalban dolgozok. Még a délelőtt folyamán, amennyire tudtunk, normálisan dolgoztunk. Délután azt a felhívást kaptuk, hogy hagyjuk el a munkahelyünket. Merre menjünk? A városban tankok, csupán a határátkelő volt még nyitva. Szerencsémre nálam volt az útlevél, de akinél nem volt, személyi igazolványnyal is átléphette a határt, átmentünk Ausztriába. Gyalog mentünk Radgonáról Gederovcira. Ott félelmetes volt a helyzet! A bolt előtt a területvédelmi katonák, 50 méterre arrább pedig a megszállók. Légi riadó! Vártam, majd elindultam gyalog Muraszombat felé. Útközben egy fiatalember felvett kocsijába, így hamarabb a városba értem. Haza már mindenféle probléma nélkül eljutottam. A köztársasági kormánynak mindezek után ki kell tartani a határozat mellett, hiszen nagy árat fizettünk érte. Az együttes élet nem jelentene szép jövőt. NYUGALMAZOTT PEDAGÓGUS: - Tulajdonképpen nem lep meg, hogy így alakultak a dolgok. Várható volt, de mégis összeszorul a szívem ha elgondolom, hogy Kosovón is így kezdődött. És még mindig tart. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy egy ilyen kis nép, egy ilyen kis köztársaság kikiáltsa függetlenségét, de azt hiszem, hogy a tényleges, gazdasági függetlenség nem lesz olcsó. Nagyon sok függ majd attól, hogy milyen - nem csak harci - hanem erkölcsi, azaz diplomáciai eredményeket sikerül elérni a szlovén függetlenség elismerésére. Én már átéltem egy háborút és őszintén, el kell mondanom, meglep, hogy milyen nyugodtan és fegyelmezetten viselkednek az emberek. ÉPÍTÉSZMÉRNÖK: -Mursko Srediácéről Lendvára járok dolgozni. Eddig is tudtam, hogy Lendva és Mursko Središče között határ van, de semmiképp nem gondoltam arra, hogy ez életemet veszélyeztetheti. Az, hogy mit éltünk át a múlt hét végén, hogy jártunk be dolgozni, örökké emlékezetemben fog maradni. Reggel a hotizai kompnál álltuk a sort, délután a Križevcinél, volt aki gyalog indult át a vasúti hídon. Minden tiszteletem a szlovén kormánynak, de elkeserít az, hogy mindez ilyen idegfeszítő dolgokkal jár. Egyben szomorít az a tény is, hogy a horvát kormány passzív maradt. Az önállósulás útján mindeddig együtt haladt a két köztársaság, most meg úgy érzem, hogy cserben hagyták Szlovéniát. Visszaút a föderációba nincs, ki kell tartani az önállósulás mellett. Vendégmunkások leszünk-e majd ezután? Ezt még egyenlőre nem tudni, de legfontosabb az, hogy békében éljünk. VÁLLALATI TISZTVISELŐNŐ - Egyszerűen nem tudok magamhoz térni... Az elsötétítés, a légi riadó, az aláaknázott Mura-híd... Aztán ez a szörnyű csönd... Itt lakom a főútvonal mentén és szinte félelmetes, hogy alig járnak az utcán emberek, autók. Soha nem hittem volna, hogy nálunk ilyesmi is előfordulhat még. Hosszú éveken át korszerűsítettük a hadsereget, micsoda nagy pénzeket adtunk mindany NÉPÚJSÁG 1991. július 5. BELPOLITIKA Egy képviselőházi ülésről, amelyről nem láthattak jelentést Szombaton volt. Mögöttünk már a háború 3 napja. Legszörnyűbb volt a muraszombati bomatámadás. A mezőkön, a kertekben és az utcákon alig láthatók emberek. Mindenki a híreket hallgatja. Mintha akaratukat, erőnket megbilincselte volna ez a szörnyűség, ami köröttünk történik. A muravidéki képviselők titkos úton, rejtjellel kaptak meghívást Ljubljanába. A rendőrség a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel szervezte meg az utat. Mégis csak groteszk kép: saját földünkön titkban, titkos időben éjszaka ülésezzék a szlovén parlament. Az ülés sügős volt, határozatra volt szükség, összehívni a képviselőket veszélyes dolog volt. A képviselőházban és annak környékén fokozott biztonsági intézkedések. Alig felfegyverezett őrség, felhúzott ravaszokkal. A képviselők az események súlya alatt levertek. Mindenki magával hozta a vidéke tragikus eseményeit. Csoportokba verődve halkan beszélgettek. Úgy érzem leomlottak közöttünk a falak. A hatalmon lévő koalíció és az ellenzék tagjai egyetértésben, türelemmel viseltettek egymás iránt, csak emberek voltak, akik nagyon-nagyon aggódtak országunk, vidékünk, falujuk és családjuk sorsáért. 10 órakor megérkezett Szlovénia legmagasabb politikai vezetősége. Egy perc hallgatással adóztunk az elhunytakért. Úgy éreztem, nagyon kevés a részvét a kioltott életekért. Beszámolókat hallgatunk meg. Milan Kučan elnök beszámolója volt az első. Többek között elmondta, mire adta a beleegyezését az Európai Közösség három képviselőivel folytatott tanácskozáson. Lélekben, testben nagyon megviselt embert láttunk. Nagyon fájhatott neki, hogy oly embertelenül megvádolták a horvát Hina hírügynökség rosszul közvetített információi miatt. Három pontban összpontosítható a tárgyalás: 1. Mindkét oldali azonnali fegyverszünet 2. Mesič államelnökké választása 3. Három hónapos moratórium az önállósági tevékenységekre. Ez a pont magyarázatra szorul. Az elnök nem vont vissza semmit. Az önállósulás eddigi határozatai, lépései eredményei érvényben maradnak, de három hónapig nem foganosítunk új határozatokat, hanem tárgyalunk az önállósulás útjairól. Kučan elnök szavai szerint az Európai Közösség képviselői nem is követelték, hogy vonják vissza az önállóság kinyilvánítását. Kučan elnök beszámolóját hatalmas tapssal fogadták a képviselők. Már ez a gesztus is bizonyította, hogy hiszünk szavának. Úgyszintén megelégedéssel hallgattuk Peterle kormányelnök beszámolóját, aki a feladatok operatív megoldásáról beszélt. A képviselők legnagyobb elismeréssel adóztak Janša hadügyminiszter, Bavčar belügyminiszter tevékenységéről, de egyetértettek Dimitrij Rupel külügyminiszter jelentésével is, aki a szlovén tragédia nemzetközi ismertetésével tevékenykedik. Minden frakcióvezető értékelte a beszámolókat. Legjobban a legmagasabb politikai vezetés összhangját dicsérték. Vezetőink okosan cselekednek annak érdekében, hogy megmentsék az életeket. További tárgyalásokra hatalmaztuk fel őket. Állásfoglalást fogalmaztunk meg amelynek értelmében folytathatják a tárgyalásokat. Éjfél után 3 óra tájban egy szünetben beszéltem Kučan köztársasági elnökkel. Holt fáradtnak, elgyötörtnek nézett ki, de az első kérdése az volt, hogy vagyunk Muravidéken. Én biztosítottam arról, hogy együttérzéssel, azt a szót használlam, hogy csodálattal követjük tevékenységét. Jól esett neki. Aznap éjszaka fegyvertámadások voltak Ljubljana különböző körzeteiben, lőttek a parlament közvetlen közelében. Helikopter többször átrepülte Ljubljanát, a gyűlést megszakítva a pincehelyiségbe kellett menekülnünk. Az ülés főképp pedig az utazás körülményei az AVNOJ-ra emlékeztettek. Aztán hajnali ötkor fegyveres kísértettel mezei utakon indultunk haza. Ennek az ülésnek a megrázó bensőséges élményét meg akartam osztani a Népújság olvasóival. Pozsonec Mária Esőben is megünnepelték az önállósulást Lendván Június 26-án este Lendván is készültek a szlovén szuverenitás kikiáltásának megünneplésére. Sajnos azonban a zuhogó eső miatt, mintha a természet már akkor figyelmeztetett volna az elkövetkező napok tragédiájára, az ünnepi műsor forgatókönyvét meg kellett változtatni, így a Gorenje-Commerc előtti térről — ahol a hársfa elültetését és az új szlovén, valamint a magyar nemzetiségi zászló felvonását tervezték - át kellett költözni a községi képviselő - testület székházának nagytermébe. A nagyterem és a galéria túl kicsinek bizonyult, így néhányan a folyosón maradtak. A szlovén himnusz elhangzása után, amelyet a lendvai kétnyelvű iskola kórusa énekelt el, Ciril Pucko, a lendvai képviselő-testület elnöke mondott ünnepi beszédet. Felszólalásában kihangsúlyozta a szlovén állam önállóságának és szuverenitásának szükségszerűségét, valamint figyelmeztetett arra a történelmi igazságtalanságra, hogy a szlovén népnek eddig, kis létszáma ellenére, mindent magának kellett megtenni saját fennmaradása és fejlődése érdekében, így a legnagyobb tett megvalósítása esetében is csak önmagára számíthat. Hangoztatta azt is, hogy bízik demokratikus folyamatok érvényesülésében az ésszerűtlen lépésekkel szemben, valamint figyelmeztetett arra, hogy az állam önállóságának teljes elismeréséig még nagyon sok önfeláldozó munkára lesz szükség. Véleménye szerint a szlovén államnak meg kell találni a helyét ebben az európai térségben, ehhez pedig szükséges, hogy valamennyi európai állammal de elsősorban a volt jugoszláv tagköztársaságokkal szorosan együttműködjön. Ciril Pucko beszéde ezt követően magyar nyelven is elhangzott, majd rövid kulturális műsorra került sor, amelyben a már említett általános iskolai kórusán kívül még ugyanazon iskola szavaiéi, valamint a felsőlakosi népdalkor, lépett fel. A hársfa elültetése, mivel közben az eső elállt, szimbolikusan megtörtént. G. L. 3