Népújság, 1993. január-június (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-08 / 1. szám
Lendvai szilveszteri tarka barka Kikísértük a régit, s megvártuk az új évet, ki örömmel, ki bánattal, ki egyedül, ki társaságban. Mindannyian valami különös gondolattal, kívánsággal és reménnyel. Az új esztendő várása már évek óta különös élmény volt, mintha felújítaná életünket. Ezért vidáman s egy kicsit izgulva ünnepeljük ezt a napot, mintha a sorsunkat szeretnénk jobbra fordítani az új évben. Érdekes, hogy az emberek ezekben a vidám pillanatokban milyen jól fel tudják találni magukat és a mindennapi nehéz munkájuk után önfeledten múltanak. Lendván és a környékbeli falvakban is elég vidám volt az óév búcsúztatója - Szilveszter napja. Az idén is több lendvai vendéglőben szerveztek szilveszterezést. A Lipa szállodában az egyik nagy társaság a szálloda éttermében, a másik pedig a Tavernában várta be az Újévet. A szilveszteri mulatság belépőjegyei vacsorával együtt 50 és 80 DEM, vagyis 3100 - 4900 SIT között alakult. A vidám hangulatról a maribori Casino együttes gondoskodott. Az itt szilveszterező maribori és Kranj környéki vendégeket finom vacsorával és válogatott borokkal kínálták meg az ünneplőbe öltözött pincérek. Lendváról mintegy hatvanan várták be a Lipában az Újévet. Valamivel olcsóbb volt a szilveszterezés a a Lovski dom vendéglőben, ahol szintén jó hangulatban telt el az év utolsó leghosszabb éjszakája. A vacsora itt 2300 SIT került, ami mégsem olyan nagyon sok, hogy ezt évente egyszer ne tudná megengedni magának egy család. Évről évre mind több ember szilveszterezik a szomszédos Magyarországon. A lendvai Solartours utazási iroda Budapestre és Hévízre szervezett az év túlsó napján kirándulást szilveszterezéssel egybekötve. A kirándulók többnyire Mariborból és Lenartról voltak. A lendvaiak? Azok talán egy kicsit drágálták az utazást, mivel az árak 65 - 195 DEM között alakultak. A muravidékiek egy része inkább Lentibe ment. A Kovács vendéglőben külön szilveszteri programot is szerveztek. Az est fénypontja a szilveszteri tombola volt, amelyen egy élő kismalac volt a főnyeremény. A vidám ifjúság A fiatalság java része a lendvahegyi borpincékben, vagy otthon szilveszteri party keretében jó társasággal és hangos zeneszóval várta be az éjfélt. Sok helyen enni és innivalóból volt elég, és a hangulat teljes volt. Az első újévi csecsemő A rakičani szülészeten békében várták az Újévet, mivel az 1993-as év első csecsemője 3 óra 55 perckor jött a világra. Tatjana Šajher 20 éves anya egy 50 cm hosszú és 3,30 kg nehéz kisfiúnak adott életet, így ő lett az idei év első muravidéki újszülöttje. Éjfélor: színes tűzijáték petárdarobbantással A szilveszterezéshez sajnos már évek óta hozzátartoznak a petárdák és a különféle világító rakéták. Nagyon sokan már az éjfélt sem tudják kivárni nélkülük. Piros, kék, zöld vagy sárga csillagszórós rakéták nagyon szép képet mutatnak a sötét égen. Szerencsére a karácsonyi és az újévi ünnepek alatt a muravidéki községekben nem történt súlyos baleset ebből kifolyólag. Igaz jópár idős személyt majdnem halálra rémítettek, s az elkóborolt kutyákról most nem szólnánk részletesebben. Csütörtök éjjelén Lendva fölött az ég egy színes szivárvánnyá vált a sok durranástól. Szilveszteri műsorok a tévén - kommentár nélkül Azok, akik az ünnep estéjét otthon töltötték, nagyon csalódtak az idei szilveszteri tévéműsorban. A Szlovén Tévé első műsorán közvetített show összeállítás, sem a második műsor operája nem tudta fölkelteni az emberekben az alkalomhoz illő hangulatot. Hasonlót mondhatunk a Horvát, az Osztrák és a Magyar Tévé műsoráról is. Munkával töltött szilveszterezés A rendőrség, a vámosok, az orvosok és a Nafta vállalat munkásainak egyik része munkahelyén várta be az Újévet. Igaz, hogy csak a rendőröknek akadt egy kis munkájuk. Szilveszter estéjén egy ünnepi hangulatban autózó hölgy a lendvai főutcán az egyenes úton próbált elkanyarodni és a Mercator Univerzal villamossági szaküzletének kirakatában kötött ki autóstól együtt. Mindezek után sajnos az üzletvezetőt és az Univerzal ügyeletesét is elkérték a szilveszteri vacsora mellől, hogy a kitört kirakatban lévő tévékészülékeket vigyázzák és az ünnepekre átmenetileg bedeszkázzák a kirakatot. Vida Vesna 75-085 (VÉGE) Murától a Rábáig Székely András, a kutató észrevételei NÉPÚJSÁG: Magyarország és a határokon kívül élő nemzetiségek viszonya nagyon sok esetben terítékre kerül: az utóbbi években arról is beszélnek, hogy vannak emberek, nem kis pozíciókon, akik visszaálmodják Nagy-Magyarországot, s vannak kisebbségek, akik szívesen csatlakoznának az anyanemzethez. Ön ismerője a kisebbségi kérdéseknek, hogyan ítéli meg ezeket a feltételezéseket ? SZÉKELY A.B.: - Amikor néhány száz kilométernyire innen éppen a kisebbségek veszélyeztetése ürügyén egy ország agreszszív háborút folytat egy másik független ország területén - vagy több ország területén - akkor veszélyes lenne ilyen ötletekkel előállni Magyarországnak. Valahol a nemzetközi szerződésekből kell kiindulni, mint például a helsinki egyezmény, amely eleve kizárja a határok erőszakos megváltoztatását, viszont ebben az is benne van, hogy amennyiben mindkét fél egyetért - nem kizárt a határok megváltoztatása. Erre példák szolgálnak, hiszen ha azt nézzük, hogy a második világháborút lezáró békeszerződések gyakorlatilag felmondtak, szemünk előtt zajlik a Szovjetunió egykori köztársaságainak az önállósulódása: a balti államok függetlenné váltak, Ukrajna független állam, az egykori jugoszláv köztársaságok is gyakorlatilag a saját útjukat járják, Németország egyesült. Tehát valóban semmi sem elképzelhetetlen, de mégis úgy gondolom, hogy Magyarországnak elsősorban, az európai integrációt szem előtt tartva, az emberi, a közösségi jogok, napi rendelet tartásával, a sokoldalú gondoskodás-kapcsolattartás politikájával kell közelíteni a határmenti magyarsághoz. Nem hiszem, hogy reális volna, hogy a kilencvenes években bárki területi revízióban gondolkodna. Ismétlem, ez nem jelenti, hogy magára hagynánk legalább 3,5 millió embert a Kárpát-medencében, aki magyarnak vallja magát, természetesen a kétoldali szerződésekben minél több jogot kell rögzíteni a kölcsönös odafigyeléssel, törődéssel, amire érthető is, különbözőek a fogadókészségek a határ túloldaláról, az ukránokkal sikerült kisebbségi nyilatkozatot kiadni, amihez Szlovénia is csatlakozott. A szlovén-magyar viszonylatban nem csak deklaráció, hanem kisebbségi egyezmény is született, s horvát részről is vannak hasonló szándékok, de meg kell, hogy mondjam, Szerbia, Románia és Szlovákia hozzáállása egészen más, mert jóval nagyobb területeket és nagyszámú lakosságot kaptak tőlünk a szerencsétlen békeszerződések következtében. NÉPÚJSÁG: Napvilágot látott a kötet, amely a kisebbség helyzetével, sorsával foglalkozik, mint ahogyan a cím is mondja, Rábától a Muráig. Hogyan jelöli a könyvet a szerző ? SZÉKELY A.B.: - A kötet nem első ebben az értelemben, teremben, mert a szlovén-magyar ügyekben részben megjelent egy interjúkötetem Pável Ágostonról, a magyarországi szlovének legnagyobb alakjáról, amelyet Mukic Ferenc barátommal adtunk napvilágra 1986-ban. Ezt követte 1990- ben egy interjúkötet Varga Sándorral, szlovéniai magyar politikussal és ez most a harmadik könyvem, amely a határ két oldalán élő nemzetiségiekről szól. Úgy érzem, mert igen-igen régen járok ide és nagyon otthonosan érzem magam itt, meg kellett írni a kötetet. Tartoztam evvel a könyvvel a muravidéki magyarságnak, de Rábavidéknek is. Valahol az embernek van egy papíron lévő szülőföldje, hát ez nekem Budapest, de egy kétmilliós világvároshoz nem lehet úgy kötődni, mint egy választott szülőföldhöz. Kis túlzással azt állíthatnám, hogy nekem a választott szülőföldem Muravidék és én ennek a népnek a kezébe le akartam tenni a könyvet, ami róluk szól. Ez valóban az elmúlt tíz évnek az ide vontakozó írásaiból egy válogatás, amiben van tanulmány, cikk, interjú, könyvismertetés, különböző műfajú írások gyűjteménye, de ami összeköti őket, az a helyszín és mindenképpen sokkal több számomra, mint egyszerű kutatási terület. Úgy érzem, ezt a népet csak szeretni lehet.