Népújság, 1993. július-december (37. évfolyam, 26-51. szám)
1993-07-02 / 26. szám
KILÁTÓ Plusz egy fivér? Bill Clinton amerikai elnöknek 55 éves féltestvére van, apja első házasságából - de erről az elnök édesanyja is csak most szerzett tudomást. A meglepő történettel a The Washington Post szolgált három teljes oldalon. Megszólaltatva az újdonsült elnöki fivért, annak anyját és bemutatva a házassági anyakönyvi kivonatot, amelyből valóban kitűnik, hogy William Blythe-nek, Bill Clinton apjának (az elnök később mostohaapja nevét vette fel) 18 éves korában már egy házassága. A két szegény, vidéki gyerek elhamarkodott frigye néhány hónap után válással végződött ugyan, de néha utóbb is találkoztak, s az egyik ilyen találkozóból 1938-ban fiú született. Apaként William Blythe-t, Bill Clinton későbbi apját jegyezték be. Blythe az első gyerek születésekor 20 éves volt. Évekkel később ismerkedett meg második feleségével, akit világháborús atonai szolgálata után vett el. Virginia asszony négyhónapos állapotos volt a kis Bill-el, amikor kereskedelmi utazó férje hazatérőben kocsijával túl gyorsan vett egy kanyart és 28 évesen életét vesztette. A fiatal özvegy még kétszer ment férjhez (egyik házasságából származik Roger Clinton, az eddig ismert egyetlen elnöki féltestvér, aki nem válik éppen a család dicsőségére. Kaliforniában élő, időnként kábítószer-ügyekbe bonyolódott rock-muzsikus, akinek eddig soha semmi nem sikerült igazán. Az “új“ családtaggal, ha származása bebizonyosodik, amint valószínű, ilyen gond nincs: az 55 éves Henry Leon Ritzenthaler szolid, egészségi okokból visszavonult polgár. A választási kampány idején elküldte születési bizonyítványát az elnökjelöltnek - de választ nem kapott. Mamája, a most 75 éves Adele Gash Coffet határozottan állítja, hogy gyerekének apja William Blythe. Kevésbé romantikus a másik változat, amelylyel Vera Ramey, Clinton elnök apjának nővére szolált: ő is megerősítette, egy volt házasság, de szerinte a 18 éves fiút családi szolidaritásból késztették e lépésre: a lány ugyanis a família egy idősebb, nős tagjától volt állapotos... Clinton elnök 70 éves édesanyja 4 hónapig elhárította, hogy nyilatkozzék. Most is csak annyit mondott, hogy minderről most hall először. “Bizalmi“ trógerek Ausztriában FIGYELIK A HATÁRON BEUTAZÓKAT Elegáns öltöny, divatos nyakkendő, lehetőleg márkás nyugati autó és más nem is kell az osztrák határon annak, aki Ausztriába indul napszámosként trágyát hordani. Azaz még egy apróság hiányzik: az osztrák vámos ne turkáljon a csomagtartóban, ahonnan előkerülhet a gondosan bebugyolált gumicsizma, munkásruha, esetleg vasvilla. Ha ugyanis a “feketemunkások“ lebuknak, pillanatok alatt beütik az útlevelükbe az egy évig érvényes kitiltó bélyegzőt. Ezért a napszámosok inkább kint alszanak húszan egy istállóban, ahol közös vödör a “fürdőszoba“, minthogy naponta kitegyék magukat a határon az osztrák finánc vizslatásának. Egy másik megoldás szerint a “bűnjeleket“ - szerszámokat és a munkásruhát - kint kell megvenni, vagy legalábbis a dolog idején Ausztriában kell tartani. Hogy az autó ne szúrjon szemet a határon, újabban hárman-négyen összeállnak és minden nap másik négykerekűn gurulnak “feketemunkára“, s ha csak tehetik, másmás időpontban. A sok turpisságra azért van szükség, mert Ausztria érthető mód egyre keményebb eszközökkel védi saját munkaerőpiacát, amelyen a szigorú intézkedések ellenére negyedmilliónyi állástalan vár minden munkaalkalomra. A munkavállalási engedély valóságos kincsnek számít. A külföldinek hivatalosan ugyanannyi gázsi jár, mint az osztráknak, de őket többnyire zsebből fizetik. Az idegeneken meg lehet spórolni a hazai dolgozóknak járó egyéb juttatásokat, kedvezményeket, s akad olyan vállalkozó is, aki bejelenti magához a magyar munkavállaló egész családját, hogy az albérlőkre fordított “kiadásokat“ költségként leírhassa az adójából. Ha hivatalosan érdemes külföldieket dolgoztatni, akkor a “feketemunka“ valóságos aranybánya a “svarcolóknak“ is. A napszám ugyan a felét-háromnegyedét teszi csak ki annak a bérnek, ami az osztrák munkást megilletné, de ennek ellenére bőven akadnak vállalkozók ennyi pénzért is. A “svarcolni“ vágyó nációk között éles konkurenciaharc alakult ki. Állítólag büszkék lehetünk magyarjainkra, mert megbízhatónak tartják őket. Közülük kevesen keverednek tolvaj hírébe, mert nemcsak a földet művelni, szüretelni lehet “svarcban“, hanem jól fizetett szakmunkásokat is szívesen alkalmaznak “feketemunkára“. Ezért a vállalkozók nagyon megnézik, kit is kívánnak foglalkoztatni. Az osztrák “feketemunka“ bizalmi állásnak számít. Megadott ausztriai címek forognak magyar családi dinasztiák, baráti körök kezében. A külföldön “összesvarcolt“ pénzből felépülő kétszintes villáról idehaza senki meg nem mondja, hogy a jól fizető osztrák állás trógerolást vagy trágyahordást takar-e valójában... EURÓPÁBAN MOSZKVA VEZET Tokió a legdrágább Továbbra is Tokió - és valamivel mögötte lemaradva - Oszaka a világ legdrágább városa. Európában - devizáért árusító üzleteinek köszönhetően - Moszkva “felküzdötte“ magát az első helyre (dollárban számítva) és ezzel elébe került az eddig az első helyet őrző Oslónak. A genfi székhelyű Corporate Recources Group legújabb tavaszi rangsorolása azt mutatja, hogy a dollár erősödése következtében az európai nagyvárosok “olcsóbbak“ lettek és a világ tíz legdrágább városa közt jelenleg csak két európai metropolis található. Az intézet évente kétszer hasonlítja össze a városok árszínvonalát 155 különböző áru és szolgáltatás alapján, miközben a rangsorolás alapjául 100-as index-számmal New York szolgál. A tíz legdrágább város (zárójelben az index-számuk): Tokió (192), Oszaka (180), Libreville (137), Brazzaville (134), Moszkva (132), a hatodik helyen “holtversenyben“ Dakar, Doula, Oslo és Tajpej (egyenként 125), majd a hetedik Buenos Aires (124) - ezzel Észak- és Dél-Amerika legdrágább városa -, végül Abidjan (123), Koppenhága (122) és Peking (120). Prágába költözik a SZER? Lehetséges, hogy Václav Havel elnök meghívását elfogadva a Szabad Európa Rádió müncheni központjának legalább egy része Prágába költözik - hangzott el az amerikai törvényhozásban. A szenátus illetékes testülete a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádiók tervezett összevonásról hallgatta meg a két intézmény vezetőjét. Joseph Biden, demokrata párti szenátor az ülésen elmondotta: Václav Havel cseh elnök közölte vele, hogy szívesen látják a Szabad Európát Prágában, technikai lehetőségeket is biztosítanak számára. Dan Mica azzal válaszolt, hogy ezt a lehetőséget, anyagi meggondolásokból is, mérlegelik. A firenzei Loggia dei Lanzi restaurálása A legszebb gótikus építmény Öt évi restaurálás után eltűntek a híres Loggia dei Lanzit takaró állományok Firenzében. Firenzei Köztársaság megbízásából 1376 és 1382 között épült csarnok a város egyik legszebb gótikus építménye. Nevét a nagyhercegség idején kapta a svájci lándzsásokról (lanze-lándzsa), akik itt teljesítettek szolgálatot I. Cosimo herceg meghívására. A csodálatos épületnek még két pillérét kell felújítani és a vandál pusztítás megelőzésére ráccsal körülvenni a két szoborcsoportot: Benvenuto Cellini Perszeuszát és Giambologna A Szabin nők elrablása című alkotását. A firenzei “megújulás“ másik jele, hogy az Uffizi Képtár ellen elkövetett merényletet követő tizenhatodik napon bejelentették: június 14. és szeptember 29. között a város 19 múzeuma minden este ingyen várja a látogatókat két-két órán keresztül. Giorgio Morales polgármester szerint ezzel a lépéssel újszerűen próbálnak reagálni a galériát súlyosan megrongáló robbantásra. Vezetéken érkezett a jugoszláv alkohol Nem mindennapi módját választották a csempészek annak, hogy üzemanyagot juttassanak Kis-Jugoszláviába, onnan pedig alkoholt Magyarországra. A napokban munkások tisztították Mórahalom térségében a határnyiladékot, amikor felfigyeltek egy, a földbe ágyazott gumicsőre. Szóltak a határőröknek, akik kiderítették, hogy a félcolos cső szerb területre megy át a földben. Értesítették jugoszláv kollégáikat, így hamarosan felszínre került a teljes “vezeték“. A túlsó oldalon mintegy kétszáz méteren dugták a földbe a csempészek a csövet, amelynek a vége egy tanyán volt. Hazai oldalon 70 méternyi vezetéket találtak. Az eddigi vizsgálat szerint nagy valószínűséggel magyar üzemanyagot csempésztek ezen az újszerű módon külföldre, onnan pedig visszaúton a jugoszláv szesz érkezett. Elképzelhető, hogy 2-3 hónapja már működött a vezetékes szállítás. A határőrség helyettes szóvivője az információt megerősítette. Kőműves József hozzátette: az embargó miatt számítani kell arra, hogy a csempészés legkülönfélébb módját választják majd a tiltott áruforgalom lebonyolítói.