Népújság, 1993. július-december (37. évfolyam, 26-51. szám)

1993-07-02 / 26. szám

KILÁTÓ Plusz egy fivér? Bill Clinton amerikai el­nöknek 55 éves féltestvére van, apja első házasságá­ból - de erről az elnök é­­desanyja is csak most szer­zett tudomást. A meglepő történettel a The Washing­ton Post szolgált három teljes oldalon. Megszólal­tatva az újdonsült elnöki fivért, annak anyját és be­mutatva a házassági anya­könyvi kivonatot, amely­ből valóban kitűnik, hogy William Blythe-nek, Bill Clinton apjának (az elnök később mostohaapja nevét vette fel) 18 éves korában már egy házassága. A két szegény, vidéki gyerek el­hamarkodott frigye né­hány hónap után válással végződött ugyan, de néha utóbb is találkoztak, s az egyik ilyen találkozóból 1938-ban fiú született. Apaként William Blythe-t, Bill Clinton későbbi apját jegyezték be. Blythe az első gyerek születésekor 20 éves volt. Évekkel később ismerke­dett meg második felesé­gével, akit világháborús atonai szolgálata után vett el. Virginia asszony négyhónapos állapotos volt a kis Bill-el, amikor kereskedelmi utazó férje hazatérőben kocsijával túl gyorsan vett egy kanyart és 28 évesen életét vesztet­te. A fiatal özvegy még két­szer ment férjhez (egyik házasságából származik Roger Clinton, az eddig is­mert egyetlen elnöki fél­testvér, aki nem válik éppen a család dicsőségére. Kaliforniában élő, időn­ként kábítószer-ügyekbe bonyolódott rock-muzsi­kus, akinek eddig soha semmi nem sikerült iga­zán. Az “új“ családtaggal, ha származása bebizonyo­sodik, amint valószínű, ilyen gond nincs: az 55 éves Henry Leon Ritzent­­haler szolid, egészségi okokból visszavonult pol­gár. A választási kampány idején elküldte születési bizonyítványát az elnökje­löltnek - de választ nem kapott. Mamája, a most 75 éves Adele Gash Coffet ha­tározottan állítja, hogy gyerekének apja William Blythe. Kevésbé romanti­kus a másik változat, amely­­lyel Vera Ramey, Clinton elnök apjának nővére szol­ált: ő is megerősítette, egy volt házasság, de sze­rinte a 18 éves fiút családi szolidaritásból késztették e lépésre: a lány ugyanis a família egy idősebb, nős tagjától volt állapotos... Clinton elnök 70 éves éde­sanyja 4 hónapig elhárítot­ta, hogy nyilatkozzék. Most is csak annyit mon­dott, hogy minderről most hall először. “Bizalmi“ trógerek Ausztriában FIGYELIK A HATÁRON BEUTAZÓKAT Elegáns öltöny, divatos nyakkendő, lehetőleg márkás nyugati autó és más nem is kell az osztrák határon annak, aki Ausztriába indul napszá­mosként trágyát hordani. Azaz még egy apróság hiány­zik: az osztrák vámos ne tur­káljon a csomagtartóban, ahonnan előkerülhet a gondo­san bebugyolált gumicsizma, munkásruha, esetleg vasvilla. Ha ugyanis a “feketemunká­sok“ lebuknak, pillanatok alatt beütik az útlevelükbe az egy évig érvényes kitiltó bé­lyegzőt. Ezért a napszámosok in­kább kint alszanak húszan egy istállóban, ahol közös vödör a “fürdőszoba“, minthogy na­ponta kitegyék magukat a ha­táron az osztrák finánc vizsla­­tásának. Egy másik megoldás szerint a “bűnjeleket“ - szerszámokat és a munkásruhát - kint kell megvenni, vagy legalábbis a dolog idején Ausztriában kell tartani. Hogy az autó ne szúr­jon szemet a határon, újabban hárman-négyen összeállnak és minden nap másik négykere­kűn gurulnak “feketemunká­ra“, s ha csak tehetik, más­más időpontban. A sok turpisságra azért van szükség, mert Ausztria érthe­­tő mód egyre keményebb esz­közökkel védi saját munkae­rőpiacát, amelyen a szigorú intézkedések ellenére negyed­milliónyi állástalan vár min­den munkaalkalomra. A munkavállalási engedély valóságos kincsnek számít. A külföldinek hivatalosan ugyanannyi gázsi jár, mint az osztráknak, de őket többnyire zsebből fizetik. Az idegeneken meg lehet spórolni a hazai dol­gozóknak járó egyéb juttatá­sokat, kedvezményeket, s akad olyan vállalkozó is, aki bejelenti magához a magyar munkavállaló egész családját, hogy az albérlőkre fordított “kiadásokat“ költségként le­írhassa az adójából. Ha hivatalosan érdemes külföldieket dolgoztatni, ak­kor a “feketemunka“ valósá­gos aranybánya a “svarcolók­­nak“ is. A napszám ugyan a felét-háromnegyedét teszi csak ki annak a bérnek, ami az osztrák munkást megillet­né, de ennek ellenére bőven akadnak vállalkozók ennyi pénzért is. A “svarcolni“ vágyó nációk között éles konkurenciaharc alakult ki. Állítólag büszkék lehetünk magyarjainkra, mert megbízhatónak tartják őket. Közülük kevesen keverednek tolvaj hírébe, mert nemcsak a földet művelni, szüretelni le­het “svarcban“, hanem jól fi­zetett szakmunkásokat is szí­vesen alkalmaznak “fekete­munkára“. Ezért a vállalko­zók nagyon megnézik, kit is kívánnak foglalkoztatni. Az osztrák “feketemunka“ bizalmi állásnak számít. Meg­adott ausztriai címek forog­nak magyar családi dinaszti­ák, baráti körök kezében. A külföldön “összesvarcolt“ pénzből felépülő kétszintes villáról idehaza senki meg nem mondja, hogy a jól fizető osztrák állás trógerolást vagy trágyahordást takar-e valójá­ban... EURÓPÁBAN MOSZKVA VEZET Tokió a legdrágább Továbbra is Tokió - és valamivel mögötte lemaradva - Oszaka a világ legdrágább városa. Európában - devizáért árusító üzleteinek köszönhetően - Moszkva “felküzdötte“ magát az első helyre (dollárban számítva) és ezzel elébe került az eddig az első helyet őrző Oslónak. A genfi székhelyű Corporate Recources Group legújabb tavaszi rangsorolása azt mutatja, hogy a dollár erősödése következtében az európai nagyvárosok “olcsóbbak“ lettek és a világ tíz legdrágább városa közt jelenleg csak két európai metropolis található. Az intézet évente kétszer hasonlítja össze a városok árszínvonalát 155 különböző áru és szolgáltatás alapján, miközben a rangsorolás alapjául 100-as index-számmal New York szolgál. A tíz legdrágább város (zárójelben az index-számuk): Tokió (192), Oszaka (180), Libreville (137), Brazzaville (134), Moszkva (132), a hatodik helyen “holtversenyben“ Dakar, Doula, Oslo és Tajpej (egyenként 125), majd a hetedik Buenos Aires (124) - ezzel Észak- és Dél-Amerika legdrágább városa -, végül Abidjan (123), Koppenhága (122) és Peking (120). Prágába költözik a SZER? Lehetséges, hogy Václav Havel elnök meghívását elfogadva a Szabad Európa Rádió müncheni köz­pontjának legalább egy része Prágába költözik - hangzott el az amerikai törvényhozásban. A szenátus illetékes testülete a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádiók tervezett összevonásról hallgatta meg a két intézmény vezetőjét. Joseph Biden, demokrata párti szenátor az ülésen elmondotta: Václav Havel cseh elnök közölte vele, hogy szívesen látják a Szabad Európát Prágában, technikai lehetőségeket is biztosítanak számára. Dan Mica azzal válaszolt, hogy ezt a lehetőséget, anyagi meggondolásokból is, mérlegelik. A firenzei Loggia dei Lanzi restaurálása A legszebb gótikus építmény Öt évi restaurálás után eltűntek a híres Loggia dei Lanzit takaró állományok Firenzében. Firenzei Köztársaság megbízásából 1376 és 1382 között épült csarnok a város egyik legszebb gótikus építménye. Nevét a nagyhercegség idején kapta a svájci lándzsásokról (lanze-lándzsa), akik itt teljesítettek szolgálatot I. Cosimo herceg meghívására. A csodálatos épületnek még két pillérét kell felújítani és a vandál pusztítás megelőzésére ráccsal körülvenni a két szoborcsoportot: Benvenuto Cellini Perszeuszát és Giambo­logna A Szabin nők elrablása című alkotását. A firenzei “megújulás“ másik jele, hogy az Uffizi Képtár ellen elkövetett merényletet követő tizenhatodik napon beje­lentették: június 14. és szeptember 29. között a város 19 múzeuma minden este ingyen várja a látogatókat két-két órán keresztül. Giorgio Morales polgármester szerint ezzel a lépéssel újszerűen próbálnak reagálni a galériát súlyosan megrongáló robbantásra. Vezetéken érkezett a jugoszláv alkohol Nem mindennapi módját választották a csempészek annak, hogy üzemanyagot juttassanak Kis-Jugoszlá­viába, onnan pedig alkoholt Magyarországra. A napokban munkások tisztították Mórahalom tér­ségében a határnyiladékot, amikor felfigyeltek egy, a földbe ágyazott gumicsőre. Szóltak a határőröknek, akik kiderítették, hogy a félcolos cső szerb területre megy át a földben. Értesítették jugoszláv kollégáikat, így hamarosan felszínre került a teljes “vezeték“. A túlsó oldalon mintegy kétszáz méteren dugták a földbe a csempészek a csövet, amelynek a vége egy tanyán volt. Hazai oldalon 70 méternyi vezetéket találtak. Az eddigi vizsgálat szerint nagy valószínű­séggel magyar üzemanyagot csempésztek ezen az újszerű módon külföldre, onnan pedig visszaúton a jugoszláv szesz érkezett. Elképzelhető, hogy 2-3 hó­napja már működött a vezetékes szállítás. A határőrség helyettes szóvivője az információt megerősítette. Kőműves József hozzátette: az em­bargó miatt számítani kell arra, hogy a csempészés legkülönfélébb módját választják majd a tiltott árufor­galom lebonyolítói.

Next