Népújság, 2001. január-június (45. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-11 / 1. szám
CÍMOLDALUNK A múlt század elején nagy divat volt a világon olyan képeslapokat nyomtatni, amelyek bizonyos városok, települések jövőjét ábrázolták. A kedves olvasó egy ilyen - a huszadik század elején nyomtatott - képeslapot láthat a címoldalon, amely Alsólendvát ábrázolja a jövőben. Természetesen úgy, ahogy azt az akkori emberek - vagy inkább a képeslap készítője - elképzelték. A dinamikusan fejlődő járási székhely hangulatát sugározza a képeslap. A jövő Alsólendváját forgalmas városként látták, ahol jól és szépen öltözött polgárok közlekednek az utcán. Az utcán, amelynek egyik felén az akkori jelen látható, épületeivel, boltjaival, míg a másik oldalon már a jövő. Érdemes megfigyelni a polgárok közlekedési eszközeit. A “szegényebbike” kerékpárral, illetve motorkerékpárral közlekedik, a jobb sorban élők azonban gépkocsikkal. A város utcáin a nagyvárosokhoz hasonlóan villamosok közlekednek, amelyek a város központjában épülő irodaházba szállítják a hivatalnokokat, hogy a város polgárainak ügyes-bajos dolgait megoldják. A levegőben is hasonlóan nagy volt a forgalom, itt repülők és zeppelinek repültek és szállították az embereket messzi tájakra. Mindezek ellenére a levelezőlap azt a benyomást kelti az emberben, hogy Alsólendva polgárai a századfordulón realisztikusan látták a jövőt. A város fejlődését úgy képzelték el, ahogy azt más nagyváros fejlődésén látták. Az ott divatos épületek építésével, az ott látott - akkoriban modern - közlekedési eszközök meghonosításával stb. Mi, innen a huszonegyedik század elejéről okoskodva mondhatjuk azt, hogy “őseink” elképzeléseitől eltérően fejlődött a huszadik századi Alsólendva, de ennek ellenére is elismerően inthetünk vissza a képeslap közepén látható fényképésznek - véleményem szerint a levelezőlap készítőjének -, aki kézmozdulatával valahogy azt tudatja velünk, hogy mi ilyennek képzeltük el a ti jeleneteket. • Kovács Attila Szerkesztőség: Horváth Feri, Király Meszelics Jutka, Solarič Nad Klára, Tomka Tibor, Kovács Attila Felelős szerkesztő, igazgató: Bence Lajos Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár: Lebar Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet ■ Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva Fő u. 120. tel: 02/ 57 88 - 810,02 / 57 881 811, telefax: 02 / 5771412, Email: nepujsag@sid.net Ára: 120 SÍT, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SÍT, egész évre 4.500 SÍT, külföldre: 100 német márkának megfelelő dollár összeg Folyószámla: 51920-603-32099 Agencija RS za plačimi promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 3 %-os forgalmi alapadót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság. NÉPÚJSÁG 2001. JANUÁR 11. Mára csak a csutka maradt Az ezredforduló várásának “megismétlése”jóval nyugodtabb hangulatban telt, mint a tavaly ilyenkori, amikor a világon valódi Messiás-váró hangulat uralkodott némi világvégi hangulattal vegyítve. De hát így szokott ez lenni. Az emberek megkönnyebbülten nyugtázták azt, hogy a világnak - amennyiben nagyobb természeti katasztrófa nem lesz, pl. nagyobb méretű, eltévedt meteor be nem csapódik - úgysem lehet csak úgy, máról holnapra vége. Mert valami “jelzés értékű információ” azért mégis kell, hogy érkezzen előtte... így gondolkozik az egyszerű halandó. Akik viszont a “nagy összefüggésekre” is figyelni tudnak, s a világunkban végbemenő változásokat nem transzcendentális, hanem inkább természettudományos érvek alapján szemlélik, már régen tudják, hogy amennyiben valami csoda folytán gyors változás nem következik be - az emberiség saját pusztulásába rohan. Nem kell meteorológus szakembernek lennünk ahhoz, hogy észrevegyük, a “januári kánikula” szokatlan jelenség. A leghidegebbnek tartott hónapban a százéves átlagnál 10- 15 fokkal melegebb van. Az időjárás pedig, mintha csak az ember legfurcsább találmányát, a divat szeszélyeit követné, állandóan megtréfál bennünket. Ha melegen öltözünk, délutánra a fogvacogtató hidegnek nyoma sincs. Mire hazaérünk, patakzik rólunk a verejték. Ha ellenben strandidő reményében könnyű ruhába bújunk, égszakadás-földindulás kerekedik, s mire észbe kapunk, már zuhog is. S ilyen az ember is - sokak szerint minden baj okozója - mint az időjárás. Néha még annál is kiszámíthatatlanabb. A természet, mondják, megbosszulja magát. A teremtés törvényeibe való belekontárkodás nem maradhat büntetlen. A megoldás a szerénységben és alázatban van. Ezekhez a fogalmakhoz azonban - mily sajnálatos! - a 21. század emberének már semmi, de semmi köze, így hát marad minden a régiben. Az emberi fejlődés pedig már eddig is megmutatta félelmetes Janus-arcát, amelyet nem lehet nem komolyan venni. A tudás és az információ századának (ezredévének) kezdetén új nyugtalanító betegségek ütik fel fejüket (aids, kergemarhakór stb.), amelyek leküzdése, az ellenszérum felfedezése akár évszázadokba is telhet, nyomában a fokozódó fenyegetettség érzésével. A reneszánsz óta hangoztatott “földi paradicsomból” az emberiség agyában csak fölemészthető, az emberi étkezést szolgáló növény- és állatvilág szó szerinti elfogyasztása, jobban mondva annak “felélése” lett az egyedül fontos. A “megélt világ” így változott át “felélt” világgá, az Éden fájának gyümölcséből mára csak a csutka maradt. 3 IRÁNYTŰ.