Népújság, 2007. július-december (51. évfolyam, 27-52. szám)

2007-07-05 / 27. szám

C­S­INÁ­LUNK A muravidéki szántóföldeken már jó három hete dolgoznak a kombájnok. Az árpa és az olajrepce után már az aranygabona, a búza betakarítása fo­lyik javában. Ahogy már előző száma­inkban említettük, a termés mennyi­ségileg a tavalyi szinten van, vagyis átlagos, de minőségileg valamivel jobb, mint tavaly. A két viszonylag gyenge év miatt világviszonylatban is kiürültek a gabonaraktárak, emiatt viszonylag jó felvásárlási árakra szá­míthatnak a gazdák. A felvásárlási árak közel egyharmaddal nagyobbak, mint tavaly. Az agrárközgazdászok véleménye szerint a stan­dard minőségű búza tonnájáért kapható 135 euró körüli összeg nagyjából fedezi a termesztés költségeit, esetleg némi profitot hoz majd a gazdáknak, de semmiképpen sem nagyokat. A profit hektáronkénti 5 tonna feletti termésátlagok mellett várható. Természetesen a nagyobb parcellákkal és egyben kisebb névle­ges költségekkel termesztők, illetve a jóval nagyobb, akár 7 ton­nás termésátlagokat elérő gazdák bevételei arányosan nagyob­bak lesznek. Jelenleg a búzának még nincs hivatalos felvásárlási ára, de tekintettel a mérvadó budapesti árutőzsdére, illetve az egyik leg­nagyobb szlovéniai felvásárló, a ljubljanai Žito által meghatáro­zott felvásárlási árakra, az „A” minőségű búza tonnája 145, a „B” minőségű 135, míg a „C” minőségű 130 euróért kel majd el az idén. Mindhárom minőségi osztálynál feltételnek számít a legfeljebb 14 százalékos nedvességtartalom és a legfeljebb 2 szá­zalék szemétanyag-tartalom. A 14 és 15 százaléknyi nedvesség­­tartalomnál szárítás címén a felvásárló tonnánként 12,5 eurót, minden további százaléknyi nedvességtöbblet esetében pedig tonnánként még kiegészítő 3 eurót számol fel. A szárítási költ­séghez még hozzá kell tenni az adót is. A tavalyi évhez képest a termelők javára szól az, hogy az idén a felvásárló fizeti az analí­zisek költségeit. A jelenlegi kilátások tehát viszonylag jóknak mondhatók, de ez ténylegesen csak az idei évre érvényes. A jövőben, előbb vagy utóbb, a világpiacon átlagon felüli termés lesz majd, újra feltöl­tik a gabonaraktárakat, és ennek hatására esik a világpiaci ár, ezzel a szlovéniai felvásárlók által kínált ár is. Akkor újra elkez­dődik a heves, meddő vita a gazdák és a felvásárlók között. A gazdák arra hivatkoznak majd, hogy még a költségeket sem tud­ják fedezni, a malomipar arra hivatkozik majd, hogy nem tudja fedezni a viszonylag gyenge termesztési körülmények miatti bevételkiesést a gazdáknak, mert maga megy tönkre. A piac ugyanis az úr, és ha a gazdák, a felvásárlók és esetleg az állam nem tud létrehozni egy megoldást, mondjuk egy alapot, amely a rossz években ki tudná segíteni a gazdákat, a akkor marad min­den a régiben. Végső soron megkérdőjelezhető lesz a búza, külö­nösen a kenyérminőségű búza termesztése. I­tt 1 ft ft_t ft fti*J L­ift. vft Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár Lebar Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva, Fő u. 124., tel: 02/ 5776 -180, telefax: 02 / 5776 ■ 191, E-mail: nepujsag@sidl.net Ára: 120 SIT/0,50 EUR, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SIT/ 6,26 EUR egész évre 4.500 SIT/18,78 EUR külföldre: 50 EUR, tengerentúlra: 63 EUR Folyószámla: 01259­6030354008 Arad Republike Slovenije za javna plačila, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 8,5%-os általános forgalmi adót kell fizetni. Ez a szám a Ma­tisk d.o.o. nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság -mr .­ Felelős szerkesztő, Igazgató: Bence Lajos ft T1¥­ TTT/"1 la Szerkesztőség: Horváth Ferenc, Király Meselič Jutka, ft III III 1­­ fa Solarič Nad Klára, Tomka Tibor, ft I'^ J I IA/ftftF Lektort Böröcz Nándor NÉPÚJSÁG 2007. július 5. IRÁNYTŰ« A helyrehozandó dolgokról, európai forrásból Nagy lehetőségek előtt az önkormányzatok, kamarák, egyéb civil szervezetek. Azt is mondhatnánk egy kis ma­­líciával, „esőstől”jön a fejlesztésre szánt támogatás. Csak magyar részről 2007 és 2013 között közel 700 millió (!) euró, amit kizárólag és csak a határ menti és a határon átnyúló programokra lehet majd igényelni. Szigorú - uniós! - elbírálási és elszámol(tat)ási feltételek mellett. S éppen ez utóbbi miatt, talán már itt a legelején, egy kicsit kedvlohasztó is lehet az egész. És már hallom is a többségiek elégedetlenségét, fejcsóválását, hogy már megint a határ menti közösségek részesülnek előnyben, így vagy úgy. Meg már megint a magyarok akarnak va­lamit, feledve azt, hogy éppen a „győztment” magyarok „hátán” volt megvalósítható sok, a rendszerváltás előtt álomnak tűnő terv (pl. művelődési központ stb.), így volt ez a múltban és így lesz a jövőben is. Lesz például pénz (lásd: kapcsolódó cikk az 5. oldalon) a te­lepüléseket összekötő utakra - azokra, amelyeket az ak­kori, ugyancsak monarchiaellenes és „reváns­ politiká­­ra” hangolt magyarellenes erők szakítottak meg új hatá­rok meghúzásával. A kettévágott birtokok újraegyesíté­sének ügyével azóta sem foglalkozott érdemben senki. Az ingatlanok árának növekedésével azonban nem kizárt, hogy erre is sor kerül. Szóval lesz még egy-két helyrehozandó dolog. A pénz azonban nagy úr. A fájdalmas emlékeket is képes na­gyon hamar begyógyítani. Persze a gazdaságnak is jut, s remélhetőleg a humán szféra is profitál majd minden­ből. Az elosztásnál (pénzügyi osztozkodásnál) lehetnek nagyobb gondok, mert a „tranzíciós” államokban nem volt szokás számon kérni, hogy mit mire költöttünk. Pél­dának okáért hány tanulmány előzött meg egy konkrét tervet, hány volt életképtelen, s hánynak nem volt létjo­gosultsága. Ez azonban az ismeretek és a tapasztalatok, viselke­dési formák elsajátításának - magyarán eltanulásának -a kérdéskörébe tartozó probléma. Aki előbb lép, az előbb jut haszonhoz. Probléma az, hogy nálunk az első gyer­meklépéseket sem tettük még meg az új pénzügyi világ­rend megismerését illetőleg. „Gyönyörű képességünkké” pedig végképp nem vált, mert már üres volt a húsos fa­zék, mire az asztalhoz értünk, így lesz ez ezúttal is? 3

Next