Népújság, 2008. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)

2008-01-10 / 1. szám

C­I­MÁ­LUNKON Legyen béke a Földön! — áll a Szomoróc és Domon­kosfa „határán” felállított Békeoszlopon több nyel­ven. Magyarul, angolul, japánul (figyelmességből, hogy az első ilyent ott állí­tották fel), hogy a második világháború borzalmai töb­bé elő ne fordulhassanak. A szimbolikus jelzés válasz a határkövekre is, ez hív, gyere, pihenj meg a közös padon, amelyre elsőként a két polgármester invitálta a két szomszédos település lakóit. A határkő, a békeoszlop ellentéte taszít, sőt parancsoló hangnemben, szöveg nélkül hirdeti: Vigyázz, rossz helyen jársz, sőt célkeresztben állsz, az őrtoronyból bármikor figyelmeztetéssel, vagy anélkül találat érhet, csavargó, kém, határsértő! A békeoszlopban levelek vannak elhelyezve az utókor szá­mára, melyben a béke iránti szeretet testesül meg. A Hosszúfalu-Rédics határátkelőn felállított életfa is jelké­pesen hirdeti: ami összetartozott egykoron, azt „idő és kedvező szerencse” újra egybeforraszthatja. A schengeni övezethez való csatlakozás ünnepi pillanatai sok szempontból egybeestek Szlovénia soros európai uniós el­nöklésének kezdetével. Országunkra sok olyan külpolitikailag is fontos ügy elintézését bízta ezzel az unió, illetve az Európa Tanács, melyek eddig is égetőnek számítottak. Ilyen például a koszovói probléma megoldása, amely jelenleg ismét holtponton van. S ilyen az évek óta halogatott horvát határügy is a pirani öbölben, meg a szárazföldön. Magyarán, nem csak nagy meg­tiszteltetés, de nagy felelősség is az elnöki tisztség! Holbrooke szerint Koszovó már februárban kikiálthatja függetlenségét, amelyet az uniónak támogatnia kell! Az amerikai politikus hozzátette: a cél az, hogy a dél-szerbiai tartomány független­sége békésen valósuljon meg. A horvátokkal kapcsolatos ügyek az őszre esedékes parlamenti választások miatt rázósabbak. Remélem, hogy sikerrel vesszük az akadályokat. A féléves elnöklés az országnak mintegy 64 millió eurójá­­ba fog kerülni. Közben itthon az energiaárak mellett tovább emelkednek az élelmiszerek és a szolgáltatások árai. - S most még nyakunkon ez az Európa is - így gondolkodik a köznép. S mindez a parlamenti választás évében... Csak béke legyen és békesség, mert a háborúskodás és harag rossz tanácsadó... . m r- CD TO *< 3 aJÄÄÄ x-' JM " aj01 :~JW- -'^fó ,JffÖg!fr ■ ;■;­■ I ■ Felelős szerkesztő, igazgató: Bence Lajos Szerkesztőség: Horváth Ferenc, Király Meselič Jutka, Solarič Nad Klára, Tomka Tibor, Lektor: Böröcz Nándor Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár: Lebar Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva, Fő u. 124., tel: 02/ 5776 -180, telefax: 02 / 5776 - 191, E-mail: nepujsag@sid­.net Ára: 120 SIT/0,50 EUR, Befizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SIT/6,26 EUR egész évre 4.500 SIT/18,78 EUR külföldre: 50 EUR, tengerentúlra: 63 EUR Folyószámla: 01259-6030354008 Arad Republike Slovenije za javna plačila, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 8,5%-os általános forgalmi adót kell fizetni. Ez a szám a Ma­tisk d.o.o. nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság. NÉPÚJSÁG 2008. január 10. IRÁNYTŰ« Szabadságérzetünkön esett nagy kár Hát ezen is túl vagyunk! - sóhajthatnánk, mármint a határnyitáson, amely - bár először csináltam ilyent - jobban sikeredett, mint gondoltam volna. Azért a személyes hang, mert a határok hip-hop, máról holnapra történő eltűnésében én voltam az utolsó, s talán egyetlen örök kételkedő. Nem tudtam elhinni, hogy Szabólakoshoz közeledve ne vegyen rajtam erőt a pánik, hogy hova dugjam az illegálisan vá­sárolt forintjaimat, hogy van-e, s megvan-e az egy időben a Magyarországon tanuló diákok számára létesített, a kötelező beváltás alól felmentő szelvény... De csoda történt, mint mondani szokás, a jót könnyeb­ben megszokja az ember, mint a rosszat, így boldogan ko­­csikáztam az ünnepek között fel, s alá az egykori határon, mintha a legtermészetesebb dolog volna, mintha mindig is így lett volna. Az időközben betonszegéllyel ellátott sáv­meghatározó is hozzásegített, hogy a mindig barátságosan mosolygó vámkisasszonyokat feledni tudtam. Mintha a T- alakú vámház - egykori megszégyenítéseim színhelye - is emberibb ábrázatot öltött volna, letakart ablakai az üres semmibe tekintettek... Lapunkban sok alkalommal írtunk a határ menti övezet embert és életteret megnyomorító bürokratikus in­tézményrendszeréről. A határ mentiség nem csak a fejletlen vidékek szinonimája volt, hanem a népek közötti barátság, együttműködési készség legfőbb akadálya is. Nekünk, ma­gyar nemzetiségieknek pedig különösen fájdalmas perceket okozott. Nemcsak nagyapáinkra, de apáinkra és felmenő­ben, a harmadik generációra is rányomta a bélyegét az, hogy határ mentén éltünk, itt kényszerültünk „boldogulni”. (Amennyiben ezt a boldogulást ténylegesen is annak lehet nevezni.). Inkább nevezhetném tengődésnek, sínylődésnek, hiszen a szabadság érzése csak ritka vendégnek számított nálunk. Ha kimentünk a határba tehenet legeltetni, a „do­­volilnicát”mindig magunkkal kellett vinni. Mert különben elhajtott bennünket a „granicsár”. Feljegyzésekből tudjuk, hogy a határ menti részben való szabad mozgás korlátozását a magyar oldalon 50 kilométeres sávra terjesztették ki. A dupla szögesdrót közötti részt aknamezővel, rakétaérzéke­lővel látták el. Közötte szántás húzódott. A határ helyszíne azóta civilizáltabb ábrázatot kapott. Az új, megépített kamionterminál jó szolgálatot tehet majd az egyre nagyobb léptekkel előrehaladó turizmusnak. Csak a vámház közvetlen szomszédságában lévő bekerített terü­leten az elkobzott, műanyag kannákban tárolt üzemanyag­mennyiség árulkodik egy olyan korról, amikor nem volt szabad az áruforgalom. A bevásárlóturizmus fejlődését is „rosszarcú”emberek irányították, hol az egyik, hol a másik oldalon. Mert­ a beszedett vámtól és az információblokádtól remélték az ország meggazdagodását, politikai stabilitá­sát. S ezt velünk, egyszerű halandókkal is megpróbálták elhitetni. Jó, hogy voltak, akik „ott fönn”, vezető helyeken is másképpen gondolkodtak! ”

Next