Népújság, 2009. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-08 / 1. szám

Muravidék__________________ Mi változott Őrségben és Hetésben? Élet a határ mentén él Egy év telt el azóta, hogy Szlovénia és Magyarország között eltörölték a határállomásokon az ellenőr­zést, átjárhatóvá vált a zöldhatár is. A határ menti térségben tehát új, még szabadabb szelek kezdtek f­újdogálni, történtek változások, melyek hoztak jót, kevésbé jót... Az alábbiakban arra keressük a választ, miként élték meg a határ nélküli jelent Hodoson és Bajánsenyén, és hogy milyen pozitívumokat találtunk a történelmi Hetés mikrorégióban... Abraham Klaudia_________ ahraham.klaudia@amail.comB Bence Laios lains.bence@neouisaa.netm Ez a szabadság már régóta váratott magára Ma a „határon” nem kell megállnunk nekünk, becsü­letes polgároknak, de nem kell megállni a tolvajnak, a bűnözőnek sem. Két oldala van az éremnek. Mégis ez a szabadság már régóta váratott magára. Hogy a változásokat miként fogad­ták azok az emberek, akik a határ menti településeken élnek, erről elsőként Hodos és Bajánsenye polgármes­tereit faggattuk. „Úgy gon­dolom, hogy Hodos község lakóit alapvetően pozitívan érintette a schengeni ha­tárnyitás. Országunknak ebben a szegletében egy kicsit elzárva érezhettük magunkat, egy zsákutcá­ban, hiszen a határ elzárt sok mindentől. A határok Orbán Ludvik: Mindent összevetve úgy vélem, a szabad határ nem hozott magával semmi olyant, ami a hodosiak számára bármiféle hát­rányt jelentene, ma bárhol átléphetők, lerö­vidültek a távolságok, példá­nak okáért a Szalafő-Hodos útszakasz 4 kilométerre csökkent, amit korábban csak jelentős kerülővel le­hetett megtenni Bajánsenye és Őriszentpéter érintésével. Még jól emlékszünk azokra az időkre gyermekkorunk­ból, amikor súlyos sorom­pók és mindenütt katonák védték az államhatárt, a vasfüggönyt pedig ne is említsük. Mindezekre visz­­szaemlékezve, akkor nem hittük volna, hogy valami­kor ezek a határok el fognak tűnni, még elképzelni sem mertük” - mondja Orbán Ludvik, Hodos község pol­gármestere. Ami a forgalom megnövekedését illeti, úgy véli, hogy az arra tévedt ka­mionok a lakosság számára nem okoznak semmiféle problémát. „A minisztéri­umból ugyan kaptunk ígé­retet arra, hogy községünk kimarad a teherforgalom okozta kellemetlenségek­ből, de ha a helyzet meg­kívánja, akkor meg fogjuk tenni a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az itt élőknek ez valóban ne jelentkezzen hátrányként. Tartottunk a közbiztonság romlásától is, eddig azon­ban erre, hál’ isten, nem volt példa, és bízom benne, hogy a jövőben sem lesz” - zárja gondolatait. Bajánsenyét a határnyi­tás semmilyen újdonsággal nem lepte meg, hiszen az egyetlen kapcsolat, ami Hó­dossal, Szlovéniával össze­köti, az a közúti határátkelő, eddig is működött, 2001-től működik a vasúti közle­kedés is. „Tehát nem az a település vagyunk, ahol a régi elszakított terület új utat kapott, és át lehet menni a szomszéd településre... De jó pár alkalom kellett ahhoz, hogy az ember érezze a sza­bad átjutásnak az örömét” - fogalmaz Györke Gyula, Bajánsenye polgármestere, majd folytatja, felhívva a figyelmet a negatív követ­kezményekre: „A határnyi­tás lehetséges problémáival a hodosi önkormányzattal már 2007 végén foglalkoz­tunk, és azok a feltételes megállapítások sajnos be is igazolódtak. Megnőtt a kamionforgalom, már napi 10-20 kamiont lehet meg­számolni. Ezek elsősorban szlovén kamionok, amik az út lerövidítésével igye­keznek Muraszombat felé. A lakosság ezt nem fogadja el, és az önkormányzat sem. Rendkívüli mértékben meg­nőtt a balesetveszély. Az útburkolaton már j­elentkez­­nek a problémák, annak el­lenére, hogy nemrég elértük a 8 tonnás súlykorlátozást”. A bajánsenyei polgármester szerint az elmúlt évben romlott a közbiztonság is. „Fényes nappal betöréses lo­pások történnek elsősorban idősekhez. A határnyitás tehát ad olyan lehetőségeket is, hogy ezek az elkövetők gyakorlatilag szabadon át­juthatnak a határon, majd pedig egy másik úton térhet­nek vissza” - mondja. A hodosiak és bajánse­nyei szomszédjaik általá­ban pozitívan értékelik az egyéves „schengeni idő­szakot”. „Véleményem szerint jobb, mint korábban volt. Nem kell megállni a hatá­ron, nincsenek átkutatások, nem kell útlevél. Igaz, ezen a határon nem volt nagy for­galom, de mégis probléma volt az átutazás, különösen abban az évben, amikor még fizetni is kellett, ha az ember át akart menni. Ez még az akkori Jugoszláviá­ban, Milka Planinc idejében volt. A kamionforgalom szá­momra annyira nem zavaró. A másik, amit észrevettünk, hogy amikor megnyíltak , , Peilschmidt történt az is, Marija hogy valaki elemeit va­lamit, de ennek hamarosan véget vetettek, úgyhogy most pillanatnyilag rendben van minden” - mondja Pe­ilschmidt Marija nyugdíjas tanítónő Hódosról. „Szabadabban utazha­tunk, ez mindenképpen A hodosi határátkelő ma, nem olyan régen még szigorú szabályok közt határőrök és vámosok végezték munká­jukat, ma csak úgy átsuhanunk megállás nélkül. Györke Gyula: A határ­nyitás előtti megbeszé­lésen pontosan arról volt szó, hogy várha­tóan meg fog indulni a kamionforgalom. Az első egy-két hónapban ezt még nem érzékel­tük, de tavasztól egyre jelentősebb.

Next