Népújság, 1994. augusztus (46. évfolyam, 150-171. szám)

1994-08-02 / 150. szám

Apadó­ban Petőfi népe? (Folytatás az­­ oldikrnl) népesebb a kegyelettel emlékezők serege. Itt vannak a székelyke­­resztúri gyermekház képviselői, akik közül páran annak is ta­núbizonyságát adják: nemcsak ismerik, mondani-szavalni is tudják Petőfi verseit. Megnyug­tató látni-hallani az ők főhajtá­sát, Petőfi és a szabadságharc más hőseinek általuk történő megidézését. Megint kevesen vagyunk a segesvári Várban levő Petőfi szobor előtti téren. Kizárólag helybeliek — a kiskőrösieken és rajtam kívül, természetesen. A tiszteletadás azonban ettől füg­getlenül ünnepélyes és méltó, amihez hozzájárul Domokos Anikó tanárnő — versmon­dóként és műsorvezetőként. Este az Eminescu terem­ben fél ház előtt beszél Gábos Dezső, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke (a meghívott marosvásárhelyi elő­adó betegségre hivatkozva visz­­szavonta közreműködését). Nem egészen egy óra alatt véget is ér a segesvári ünnepség, amely máskor gazdagabb-színesebb, felemelőbb szokott lenni. A fa­nyar szájízt az is kesernyésítette, hogy Gábos Dezső prózaian be­vallotta az egy való igazat: az egyesület anyagi nehézségekkel küzd, kevés a tag, alig csordo­gál az adomány­ tagdíj, az idei négy koszorú árét is nehezen tudták előteremteni ... Vasárnap, július 31-én Fehér­­egyháza bizonyítja már a kora­reggeli órákban, hogy ebben a faluban a ragaszkodó kegyelet, a költővel való azonosulás hőfoka változatlan, esetleg emelkedet­­tebb évről évre. A református templomban tartott reggeli ün­nepi istentiszteletre megérkeztek már a máshonnan jött zarándo­kok is, délelőtt 11 óra körül a múzeumkerti terület annyira be­népesül, hogy aztán sokan re­kednek kint az úton, ahol egy­mást érik a lacikonyhák, édes­ség- és üdítőárus asztalkák. Megilletődötten­ egyetértően hallgatjuk az emlékbeszédeket — a Markó Béla S­MDSZ szövetségi elnökét, Zonda At­tiláét, a Maros megyei RMDSZ szervezet politi­kai alelnökéét, Papp Kincses Emeséét, aki Csíkszeredából a székelység üzenetét hozta el —, amelyek közül a Zonda Attiláét ezúttal közreadjuk, mint olyat, amely kiváltképp hangsúlyozza Petőfi időszerűségét. A gazdag­változatos műsor —­ amely az esti Petőfi-bálba torkollott — fénypontja a sárospataki rock együttes fellépése volt, ami a­­zonban nem zárta ki a kevésbé hivatásos versmondók, kórusok bensőséges fogadtatását, lelkes ünneplését. Anélkül, hogy a cim­ben fel­tett kérdésre egyértelműen nem­mel felelnék, azt mindenképpen el kell mondanom, hogy remény­keltő annak megtapasztalása: Fehéregyházán minden lakásban van legalább egy Petőfi-kötet, a gyermekek Petőfi verseivel szív­ják magukba az anyanyelvet. ZONDA ATTILA ÜNNEPI BESZÉDÉBŐL Összhangba hozni cselekedeteinket TISZTELT ÜNNEPLŐ TESTVÉREIM ! A hely, ahol vagyunk, az ese­mény, amelynek emlékére össze­gyűltünk, nemzetünk történel­mében tragikus emlékű hely és szomorú kimenetelű csata. Maholnap 1100 esztendős eu­rópai történelmünk — sajnos — nem szűkölködik tragikus emlé­kezetű eseményekben és helyszí­nekben. A mai divatos szóhasz­nálattal élve: nemzetünk kemé­nyen megküzdött európai integ­rációjáért. . Hullámtörő gátként védte — önmagán túl — Európát is a tatár betörések, a török be­nyomulás előtt, míg más népek a hegyekbe menekültek vagy megszeppenve lesték a nyugati kancelláriák selyembrokát füg­gönyei mögül: hogyan vérzik a magyar! És amikor rabigához nemigen szokott fejét fel-felvetette, idő­sebb európai és főleg keresztény testvéreink siettek leverésünkre — „móresre tanítva e rebellis nemzetet“. A gőgös és hálátlan nyugat hamar felejtette az érte is hozott véráldozatot és,ha kel­lett, akár a cárral is szövetke­zett, csakhogy letörhesse a nem­zeti létéért küzdő kis nép jogos harcát. Erdély földje, bércei, völgyei sok mindent láttak az elmúlt ezerszáz évben. Láttak vándorné­peket, honfoglalókat — tulajdo­nosokat és birtoklókat — hősöket és megfutottakat — vegyes há­zasságokat és testvérháborúkat, — bő aratásokat és szűk eszten­dőket, — helytállást és árulást, bokrot — amelynek egyik ágából Körösi Csom­a Sándor vándorbot­ja, a másikból meg egy hodáki paraszt fütyköse lehetett, a fát, amelyből zsindelyt vagy koporsót faragtak, s amely alatt vagy mellett különböző nyelveken da­loltak boldogan, illetve siratták az eltávozottat és hallhatott ez az erdélyi táj különböző nyelve­ken megszólaló becsületes szán­dékot és ugyanegy nyelven fuvo­­lázó hazugságot is. A fehéregyházi csata hevében is különböző nyelveken buzdí­­tottak-rajongtak, lengyel, magyar, német, tót, rác, román és orosz szavak, sóhajok és vér vegyült egybe és rakódott le a lőporfüst­­tel együtt a környező fákra, a kövekre, a történelemkönyvek lapjaira, emlékezetünkre. Ezért vagyunk ma itt, hogy EMLÉKEZZÜNK ! Nem a nyelvek különböztetnek meg minket, hanem szándékaink és az elérésükhöz, érvényesítésük­höz vezető utak és eszközök. Nem a történelem választ el minket, hanem annak a valóság­tól elrugaszkodott értelmezése, meghamisítása. Nem a fajtiszta nép kitenyész­tése vagy a deklarált nemzetál­lam elvont fogalma tesz nemzet­té egy nemzetet. Hiszen Bem apó — a lengyel tábornok — is nem­zetünk egyik legnagyobb hadve­zérévé válhatott, hiszen az ara­di vértanúk közt osztrák főúr is életét adta az eszméért, hiszen Alexander Petrovics, nemzetünk legnagyobb költője lett és itt esett el ezen az erdélyi csatamezőn. Nem gyászolni jöttünk és bú­­songani, hanem nemes méltóság­gal ünnepelni a fehéregyházi csata 145. évfordulóját. ÜNNEPELNI, azaz: — vállalni múltunkat, megemlékezni hőse­inkről, felfogva és megértve ko­ruk üzenetét és az általuk val­lott eszmékkel összhangba hozni jelen- és jövőbeli cselekedetein­ket. Mai ünneplésünk fő gondolata a MEGMARADÁS kell hogy le­gyen. Őseink és hőseink áldozatához csak egyféleképpen lehetünk mél­tóak: ha nap mint nap, ott ahol élünk, olyan viszonyok közt, a­­milyenek éppen adva vannak, megvívjuk a magunk kis hétköz­napi csatáit a megmaradásért, az anyanyelvért, amelyen Petőfi is alkotott, a földért, amelyen küzdött, szeretett és meghalt: Pest — Koltó — és Fehéregyháza háromszögében. Költőre legméltóbb költő sza­vával emlékezni. A fehéregyházi csatáról, Petőfi haláláról SEGESVÁRON című versében így emlékezik Illyés Gyula: Mit ragyogsz felém nevető had, füvek, fák! Van sejtelmetek mit tűrtetek, mit tettetek, ti emberek s ti, eszelős nap! Itt hörgött. S itt nézte kacagva meghalni a bárgyú világ legnagyobb épeszű fiát ki meggyógyítani akarta. Köszönöm megtisztelő figyel­müket. Szerepjátszók h­elytalan itt­­ nagy bátorság kell ide és hogy mindez használ. Ez nem kiállás. Valami más egyéb Azoknak az embereknek most felejteni kel­lene a jogtalan meghurcoltatást és mindent, amit velük elkövet­tek ... De nem lehet. A figura adva van, a mutatványos med­vetáncoltató hurcolja őket hatá­ron túlra és ahová akarja. Saj­náltat­ja őket, mintha avval nekik jót tenne: ízlés dolga. Persze azért valakinek mégsem elveten­dő az üzlet ... Nem tudom, gon­dolom, talán kalapoznak is ahol hagyják, ahol szokás, mert utazni úgy ingyen mégsem lehet. Csak abban reménykedem, hogy Ka­tona Ádám nem az RMDSZ költ­ségén aratja a babért és hozza a romlást. Mert nem érdemli meg. Használaton kívül rekesztette magát nemegyszer. Miért nem közük vele az SZKT-ban? S le­hetőleg azok, akik odaválasztot­ták. Mégicsak furcsa, hogy ilyen­kor elcsendesül a vezérkar. Pe­dig a sok nyilatkozatból, tiltako­zásból erre is kitérne. Tévedés ne essék, nem új Neptunban gondolkodom A bélyeget rám sütheti, akinek nincs jobb dolga. Mit tehetnék? Ha elfelejtik, hogy én sem titokban, sem nyilváno­san nem dörgölőzöm a hatalom­hoz. 2. Frunda György szenátor azt mondja, akármelyik nemzetközi bíróság előtt megvédené Cseresz­nyés Pált, és sikerrel. Ha lehető­ség adódna erre. Elhiszem. És azt is, hogy megtenné. Valaki­­(ke)t azért mégis hibáztatnék. A zetelakiakat, oroszhegyieket an­nak idején, azért cipelték a tör­vény elé, mert magyarok. Ez tény, még akkor is, ha örökösen cáfolják. Legutóbb az igazságügyi miniszter azzal érvelt, hogy mind­ez már azért sem lehet igaz, mert magyar volt az is, aki ítél­kezett. Felette hamis így bekerí­teni az ügyet és a dolgokon nem változtat semmit. Elképzelhető, hogy tényleg így volt. Sosem lehet tudni ... És mégis egyet­len hang nem kel ennek nyo­mán. Hallgatunk, mint a csuka. Kár. Nem szégyellni kellene és nem tisztázni. Mert nincs mit, akárhogy vesszük, önmagunknak viszont tartozunk annyival, hogy szembenézzünk egymással. Hol vannak és kik azok a jogászok, akiket a bűnös politika belerán­­gatott a mocsokba? Hol vannak az újságírók, akik könyörtelenül nekik szegzik a kérdést: uraim, a lelkiismeretükre hallgatnak mindig vagy szerepet játszanak és valakiknek az útmutatásait honorálják? 3. Az ember már ilyen. Ül el­­fancsalodott képpel a jegyzetíró és mentegetőzne a sok kérdőjel miatt, amit szavai után toldott. Választ nem vár, sem haza, sem a kiadóba. Annak sok értelme úgysem volna. 1991 augusztus 2. A nap hitei A védelmi ipar átszervezéséről nyilatkozott Mátéi Ro­ica tábornok, az ipari minisz­térium speciális ügyosztályának vezérigazgatója. A nemzetvédelmi minisztérium igénye a termelő kapa­citások 42 százalékát vette igénybe 1991—1992-ben, ez drasztikusan csökkent a tavaly (10—12 százalék), jelenleg pedig 2—5 százalékát igényli. Másrészt a nemzetközi helyzet alakulása folytán megcsappant a kereslet a román fegyverek iránt, s így meredeken zuhant e termékek exportja. A védelmi ipar átszer­vezésének lényege: csökkenteni békeidőben a hadi termelés-kapacitást, gondoskodva egyben a modern védelmi eszközök kis szériájú előállításáról, a hadi­ipar polgári termelésre való átállításáról, a jövőbeli fegyverrendszerek kifejlesztéséhez szükséges kritikus kapacitások, technológia, és személyzet megőrzéséről Romániából és Jugoszláviából Magyarországon a nemzetközi turistaforgalom az év első öt hónapjában enyhén növekedett, de ez fő­leg azon turistáknak tudható be, akik elsősorban be­vásárlási célokkal látogatnak el ebbe az országba Május végéig 13 millió személy látogatott el Magyar­­országra, illetve 2 százalékkal több az elmúlt év ugyan­ezen időszakához képest. A külföldiek több mint fele a volt Jugoszláviából és Romániából érkezett. A szer­vezett turizmus részvevőinek száma 20 százalékkal csökkent, míg a balatoni idegenforgalom július köze­pén az elszállásolási kapacitást csupán 40 százalékos arányban vette igénybe — írta a Rompres. Átszervezik a minisztériumokat A múlt hét végén a kormány jóváhagyta a mi­nisztériumok átszervezési programjára vonatkozó ha­tározattervezetet, mely a 19 minisztériumból 17-et érint, így a 8719 alkalmazottból 2429-et, vagyis 27,9 százalékot rendelkezési állományba helyezik, a vezér­­igazgatóságok száma 113-ról 99-re, az igazgatóságoké 23- ról 186-ra csökken, az ügyosztályok minden minisz­tériumban megszűnnek, míg a 89 államtitkárból 48 marad. Pénteken a kormány jóváhagyja saját, vala­mint az alárendeltségében működő ügynökségek és­-­­hivatalok struktúráját. A harmadik szakaszban ke­rül sor a minisztériumok területi egységeinek­ átszer­vezésére. Nemzetközi kulturális béketábor nyílt július 31-én, a Békés megyei Doboz község üdü­lőközpontjában. Az augusztus 13-ig tartó táborban 10 európai ország: Hollandia, Németország, Svájc, Szlo­vákia, Románia, a délszláv államok és Magyarország 300 középiskolás fiatalja vesz részt. Szervező a Bé­kés Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány. A tá­borozók angol nyelven ismerkednek egymás kultú­rájával, szokásaival, munkacsoportokban dolgoznak, a műhelyfoglalkozásokon kívül konferenciákat tartanak, .. sportolnak... Versenyben a hollywoodi sziklafaragásokkal Iosif Constantin Dragán fejében született az ötlet,é­­­s zsebében a pénz), hogy mi lenne, ha a dunai Vas­kapu bejáratánál levő egyik sziklába Decebal-dombor­­művet vésnének. Az ötlet nyomán, az olasz Mario Galeoli a múlt héten hozzálátott a 40 méter magas és 25 méter szélesre tervezett Decebal-dombormű fara­gásához. A szobrász szakmai ambíciója­­ versenyre kelni a hollywoodi sziklába faragott híres amerikai elnökportrék látványosságával. Nomádokká válunk? Szociológusok véleménye szerint a lakosság egyre szélesebb rétegeinek a rohamos elszegényedése követ­keztében sokan nomád életmódra fanyalodnak, ugyan­is nem képesek fizetni a lakás fenntartásához szük­séges havi költségeket: házbér ,víz, gáz, villany stb. A lakásukat elhagyók közül nagyon sokan sátrakban élnek, mi több a sátor sem valódi, hanem nejlonzsák­ból improvizált tákolmányokban. A szociológusok szerint a szokást nemcsak a cigányok gyakorolják, egyre többen veszik át, főleg Moldvában és Munté­­niában. Nincs büntetés-végrehajtó A szaporodó bűnesetek mellett a moldovai igaz­ságszolgáltatás gondjait tetézi, hogy a parlament a múlt héten, az alkotmánymódosítások során vissza­állította a halálbüntetést, Moldovában viszont nincs­­ képzett hóhér. A Szovjetunió idejében a moldovai halálraítélte­ket Ukrajnában, Oroszországban vagy valamelyik má­sik tagköztársaságban végezték ki. A szovjet biroda­lom széthullása után már sehol sem vállalják át a moldovai halálos ítéletek végrehajtását. Romániáról , nem is beszélve, hiszen ott a nemzetközi egyezmények­hez csatlakozva betiltották a halálbüntetést. A moldovai börtönökben mintegy tíz halálraítél­tet tartanak fogva, akik mindaddig ott is maradnak, amíg nem találnak képzett hóhért, és nem teremtik meg a szükséges feltételeket a büntetés végrehaj­tására. NAPI ÚJSÁG - 3 Ol­DAl ­ Hírszerkesztő: MÓZES EDITH

Next