Népújság, 1999. augusztus (51. évfolyam, 177-202. szám)

1999-08-02 / 177. szám

2 NÉPÚJSÁG pCCCCCCCCC^5] AUGUSZTUS 2., hétfő A Nap kel 6 óra 2 perckor, lenyugszik 20 óra 41 perckor. Az év 214. napja, hátravan 151 nap. * Hiten Ma LEHEL, holnap HERMINA napja. LEHEL: a régi magyar Lél sze­mélynév későbbi keletkezésű vál­tozata. Lél finnugor eredetű név, valószínűleg a lehel, lélek, lélegzik szóból származik, melynek jelen­tése kürtös, kürtfúvó is lehetett. HERMINA: a német Hermann női változata, mely a germán Heriman névből ered, annak jelentése: hadi férfi. TUDÓSÍTÁSOK Sütő András otthonában a kulturális örökség minisztere Hámori József, a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumá­nak tárcavezetője, mielőtt a fehéregy­házi megemlékezésekre utazott volna, szombaton kora délelőtt felke­reste marosvásárhelyi otthonában Sütő Andrást. A látogatásra a mi­nisztert és feleségét elkísérte Elekes Botond, a magyar művelődési tárca erdélyi kérdésekben illetékes főosz­tályvezetője és Balázs Ádám, Magyar­ország bukaresti nagykövetségének kul­turális attaséja. Az oldott hangú, baráti eszmecserén fotósunk, Karácsonyi Zsigmond azt a mozzanatot rögzítette, amikor Hámori József az egyik legszebb és legfrissebb kiadványt, Magyarország képes történetét nyúj­totta át a Kossuth-díjas írónak. Sütő András a Helikon Kiadónál nemrég megjelent Naplója vaskos kötetét dedikálta a miniszternek.. "Kelj fel, és járj, Petőfi Sándor!" (Folytatás az 1. oldalról) jelen. — Itt van közöttünk Petőfi szellemisége, a szabadságharc szellemisége. Két éve mottót fogal­maztunk meg, két verséből ihletődve: Úgy mentem el innen,­­ mint kis gyer­mek — Félegyháza, / És mint meglett ember, úgy jöttem meg — Fehéregy­háza. Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszédében, melyet volt szíves la­punknak is átengedni, többek között ezt mondta: Petőfi embléma, márka­jegy a magyar nemzet számára. Róla nem vitázunk, tetteit nem értelmezgetjük. Dr. Martonyi János magyar kül­ügyminiszter szónoki kérdéssel vetette föl beszédét: ---------------------­Mért van az, hogy minden magyar em­ber, amikor Petőfi nevét, versét hallja, meleget érez a szíve körül? Mert Petőfi a mi összetartozásunk jelképe. Petőfi Sán­dor a magyarság összetartozásának a jelképe. Életével és halálával üzent a XXI. századnak is. — Csak azt sze­retném — mondta végül a szónok —, ha ez a század valóban megfelelne az ő elvárásainak. . Kelemen Hunor, a Román Művelődési Minisztérium államtitkára Ion Caramitru miniszter üdvözletét tolmácsolta. (A jelentős román szemé­lyiségek közül egyedül Ana Blandiana jelenlétét emlegették, őt azonban vagy nem kérték fel a szólásra, vagy elhárí­totta magától a kérést. A sűrű tömeg­ben tűt sem lehetett leejteni, a sokaság áttekinthetetlen volt.) — A szabadságért mindennap meg kell küzdeni — hallottuk a fiatal költő­államtitkártól. — Kisgyerek korom­ban sokáig nem hittem el, hogy Petőfi meghalt... Tőle a felelősséget is meg­tanultuk. Felelősek vagyunk egymásért. Ez a szolidaritás tart össze bennünket. Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége elnöke szintén nem jöhetett el, megbízásából Patrubány Miklós, az MVSZ alelnöke, VET- elnök kért szót és tolmácsolta Dávid Ibolya magyar igazságügyminiszter asszony üdvözletét is. (Betegsége mi­att kellett távolmaradnia.) A Világszövetség külön­böző országokban működő szövetségei ünnepi gondolataikat küldik Fehéregyházára (a svédországi ma­gyarok egy csoportja, Molnár Gergely vezetésével koszorú­zott is). Csak az igazságot szabad mon­danunk, szögezte le Patrubány Miklós. És azonnal kérdezett is: vajon méltók vagyunk-e Petőfi ál­dozatához. Ötven év alatt nem sokat halad­tunk a szabadság tár­gyában. Vajon most szabadok vagyunk-e. A pekingi Mennyei Béke terén (Tien-an Men) a diákok nem is oly rég Petőfi Sándor "Szabadság, szerelem" versének négy sorával álltak a tankok elé, mentek szabad mellel a halálba. Az alig tízmilliós nép költője íme, az egymilliárdos nagy nép szabadságvá­gyának kifejezőjévé válhat. Petőfi mindenki másnál hangsú­lyozottabban képviselte az igazságot. És ez számunkra, és mások számára is mindennél fontosabb. Eckstein-Kovács Péter kisebb­ségügyi miniszter Románia kor­mánya nevében beszélt. Petőfi nem­csak a magyarnak akart szabadságot. Költészetében nem találni más népeket sértő gondolatokat. Ezért is lehetett az, hogy a legrosszabb idők­ben, amikor a cenzúra az irodalom számos nagyját száműzte a közélet­ből, Petőfi akkor is mindig jelen lehetett, egyrészt, mert tudták, hogy a magyaroknak mit jelent, másrészt pedig, mert támadhatatlan volt. Itt nemcsak mi ünnepelünk, hanem má­sok is, akik tisztelik Petőfit, és Petőfi emléke örökké velünk lesz — hallot­tuk még a minisztertől. Soha ennyi koszorút nem helyeztek a turulmadaras emlékmű lábához. Koszorúztak Markó Béla RMDSZ- elnök, Hámori József magyar művelődési miniszter, Takács Csaba, Martonyi János magyar külügymi­niszter, Szőcs Ferenc bukaresti ma­gyar nagykövet, Pat­rubány Miklós, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Ma­gyarok Hivatala részéről, dr. Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, Demeter Ervin magyar poli­tikai államtitkár, a Magyarok Világ­­szövetsége, Tabajdi Csaba képviselő, a HTMH volt vezetője, Ficsor József kiskun­­félegyházi polgár­­mester, magyar­­országi és erdélyi városok, helységek művelődési és r­MDSZ-szervezetei, távoli orszá­gokból érkezett zarándokok csakúgy, mint az Erdélyi Kárpát-Egylet tagjai, akik végigkövették Petőfi utolsó ú­ját, vagy a mezőberényiek, akik viszont kerékpáron érkeztek oda, vaj­dasági, felvidéki, amerikai csoportok, magánszemélyek. Hatalmas virág­­lombbá magasodott nemsokára a Petőfi emléke előtt tisztelgők ko­­szorúhalma. A régi és az új Petőfi-szoborról Ficsor József beszélt. Az új szobor gondolata 1997. július 31-én született meg. Négy évszám kapcsolható a történethez. 1897-ben Köllő Miklós gyergyói származású székely szob­rász teljes alakú Petőfi-bronzszobrát Segesváron, a Városháza előtt állítot­ták fel. Az első világháború után ez a szobor elkerül a helyéről, Ma­gyarországra, Budapestre. 1922. ok­tóberében az alkotást Kiskunfélegy­háza városa kapja meg, a főtéren ál­lítják fel. Azóta is ott áll, a város díszes­éke. 1997. július 31- e, a kezdeményezés után a közös felhívás következett a világ magyarsága felé, és mára, 1999-re, a szo­bor elkészült. Al­kotója Máthé István csongrádi szob­rászművész, aki feleségével együtt ugyancsak jelen volt Fehéregyházán. A talapzat Palásti Gábor kiskunfél­egyházi kőfaragómester munkája. Ficsor József köszönetet mondott mindazoknak a szervezeteknek, in­tézményeknek, magánszemélyeknek, akik hozzájárultak a szobor létrejöt­téhez. (Névsoruk hosszú oldalakat töltene meg.) Ficsor József érdekes ajándékot nyújtott át Gábos Dezsőnek, a kiskunfélegyházi költő­­szoborról készült nagyalakú fest­ményt, Losonczi Lilla művét, arra kérve, hogy azt a kis múzeumban helyezzék el. ________________ A szobor átadását követően (Nem hittem, hogy a sors majd megadja nekem, hogy itt átvehetek egy egészalakos Petőfi-szobrot — mondta megha­­tottan Gábos Dezső —, mikor először jártam Kiskunfélegy­házán, egy éjsza­kát a talapzatánál töltöttem, a padon; adja Isten, hogy ez a szobor itt álljon szik­­laszilárdan, a következő évezred folyamán is) — elhangzott a román, a magyar és a székely himnusz, majd a romániai történelmi egyházak vezető személyiségei mondtak áldást, Csiha Kálmán erdélyi református püspök, Mózes Árpád evangélikus püspök, Tőkés László királyhágómelléki re­formátus püspök, Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Nagy László marosvásárhelyi unitárius esperes. Elhangzott a Szózat, majd Sellei Zoltán budapesti előadóművész elszavalta a költő Jövendölés című versét. Ezután adták át a megújult fehér­egyházi Petőfi-múzeumot, amely bi­zonnyal a magyarság jó híréhez és a költő rangjához és méltóságához mérten képviseli a szót és az igét, a hitet és a harcot, a szabadságot és a szerelmet néhány kis szobában. Em­lékkiállítását mostantól érdemes megtekintenie minden Erdélybe láto­gatónak, és minden erdélyinek, aki egy kicsit is ad magára, népére, nemzetére, műveltségére. Ha a költészet templom, melybe mezítláb is _____________be lehet menni, ha szent a­ kunyhók küszöbe, melyekből az Úr időnkint megváltókat küld az emberiségnek, akkor Petőfihez járulni szabad mellel, mezítlen lélekkel sem szentségtörés. Praznovszky Mihály, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum igazgatója mondta: Szent a küszöb, amelyen átúllépve találkozunk a magyar irodalom istenné magasztosult alakjával. Itt, Erdélyben, Kohó mellett ez lesz az újabb "búcsújáró hely". Fehéregyháza szent hely, és ne azt nézzék, hogy a termek kicsinyek —, hanem hogy mekkora szellem tölti be azokat. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Benkő Samu akadémikus mondott szívünkhöz beszélő gondola­tokat. Öröme nem maradéktalan. Petőfi éppen azokhoz nem jut el igazán, akikre a legtöbbet hi­vatkozunk: a fiatalokhoz. Petőfi köl­teményei ma nem élnek, sem nálunk, sem az anyaországban — mondta, — nem lehet olcsón hozzájutni művei­hez, és itt, Fehéregyházán sem tudunk gyermekeink kezébe adni egy szépen illusztrált János vitézt. "— Én ötven évvel ezelőtt is itt voltam, rendezője is voltam ennek a múzeumnak, amit itt megnyitottak. Eltűnt az a múzeum. A Bolyai Egyetem tanárai és diákjai itt rendeztük be. És mint a Bolyai Egyetem diákja, az akkori rektorral tettem le a virágot a szobor talapza­tára. Azóta nincs Bolyai Egyetem. Hallgattam a koszorúzókat, de nem hallottam az ő (a Bolyai, sz.m.) nevét. Ezért kétségekkel veszem át ezt a múzeumot, és csak azt kívánom, hogy teremjenek Erdély földjén olyan tanárok, akik,amikor a tananyagban eljutnak Petőfiig, ne ugorják át. Tanít­sák meg Erdély magyar fiait és leányait Petőfi legszebb verseire, tanít­sák meg az anyák gyermekeiket az Anyám tyúkjára, a Füstbe ment tervre. A magyar gyermek az alföldet ismerje meg Petőfi verseiből, akárcsak a pusztát, így fog élni Petőfi bennünk, úgy, ahogy élnie kell, az örökké­valóságban." Mi elmegyünk Petőfi van. Petőfi marad. Bölöni Domokos Kérem Istent, áldja meg mindazokat, akik népükért, anyanyelvükért küzdenek, továbbadják gyermekeiknek Istennek ezt az ajándékát, a hazaszeretetet, és az anyanyelvnek a szeretetét Petőfihez­­ hasonlóan ápolják. És kérem Istent, hogy mindazokat a hősöket, akik itt, Fehér­egyházán, akárcsak Petőfi, százötven évvel ezelőtt, elestek az anyanyelvért és a haza­szeretetért, Isten minél előbb az örök boldogságban részesítse. (Jakubinyi György) A mi múzeumunk, a Petőfi­­múzeumunk tulajdonképpen a szívünkben van, az erdélyi szívekben — attól a pillanattól kezdve, hogy július 31-e nem nagypéntek, hanem áldozócsü­törtök amikor Petőfi Sándor fölszállt az örökkévalóságba. Ezt az örökkévalóságot a köl­teményei, a versei jelentik, és addig tud élni Petőfi, amíg lesznek édesanyák, lesznek re­formátus, katolikus, unitárius kollégiumok ahol megtaní­tanak bennünket, gyermekeket Petőfi verseire. (Benkő Samu) Áldott legyen Petőfi Sán­dor, a magyar Apolló fehér­­egyházi­ szobra, amiképpen áldás ő a nemzet életében. Kelj fel, és járj, Petőfi Sán­dor! (Tőkés László) Fotó: Karácsonyi Zsigmond .1999. augusztus 2., hétfő A költészet esélyei és Petőfi öröksége (Folytatás az 1. oldalról) A román, a magyar és a romániai magyar PEN Klub rendezte megnyilvánulás-sorozaton, illetve a marosvásárhelyi kerekasztal-vitán — moderátor: Gál­falvi Zsolt — részt vet­tek: Anise Koltz (Luxemburg), az Euró­pai Költészeti Akadémia alelnöke, Hubay Miklós, a Magyar PEN Klub elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Jean Luc Moreau (Luxemburg), Bogdan Zahura (Lengyelország), Jenny Molson (Luxemburg), Bányai János, Kontra Ferenc, Toldy Éva (Jugoszlávia), Váry Fábián László (Ukrajna), Ana Blandi­­ana, Denisa Comanescu, Nicolae Pre­­lipceanu, Romulus Rusan, Mihai Ur­­sachi (Román PEN Klub), Csicsery- Rónai István, Mezey Katalin, Nagy Pál, Oláh János, Tóth Éva (Magyar PEN Klub), Dávid Gyula, Egyed Emese, Fodor Sándor, Gálfalvi György, Gál­­falvi Zsolt, Kántor Lajos, Kelemen Hunor, Kovács András Ferenc, Lász­­lóffy Aladár, Markó Béla, Sütő And­rás, Sebestyén Mihály, Szilágyi István, Tóth István és mások. (lokodi) Fotó: Karácsonyi Zsigmond

Next