Népújság, 2001. november (53. évfolyam, 256-281. szám)

2001-11-01 / 256. szám

Maros megye legolvasottabb napilapja! Lili. évfolyam 256. (14916.) sz., 2001. november 1., csütörtök Internet: http://www.hhrf.org/nepujsag Markó Béla: torz és túldimenzionált fellépés Sem Magyarország, sem a Magyar Állandó Értekezlet nem utasította el Adrian Nastase kormányfő észrevételeit, elképzeléseit és javaslatait a státustörvénnyel kapcsolatban - jelentette ki szerdán Markó Béla, a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség elnöke. Bukaresti sajtóértekezletén a szövetségi elnök érthetetlen­nek minősítette azt, hogy Romániában eltorzítva került a közvélemény elé a MÁÉRT álláspontja, amelyet aztán ro­mán politikusok és politikai pártok is eltorzítva értelmeztek. Markó Béla nyomatékosan hangsúlyozta: a MÁÉRT és tapasztalatai szerint a magyar kormány legilletékesebb kép­viselői is méltánylóan fogadták a román kormányfő javasla­tait. Azokat a határon túli magyarokra vonatkozó kedvez­ménytörvény egyik lehetséges megközelítési módjaként _______________(Folytatás a 3. oldalon)_______________ Ki dob mentőövet az Energomurnak? Bérlőre várnak A marosvásárhelyi tanács tegnapi rendkívüli ülésén 21 szavazattal jóváhagyták az Energomur haszonbérbe adására vonatkozó dokumentációt. Ez jelenti az első lépést a vá­ros távfűtési hálózatának felújítására, a szol­gáltatás minőségének javítására. A határozattervezet kapcsán nem volt vita, az Energomur részéről sem szólalt fel Victor Socol ve­zérigazgató. Morar Octavian ülésvezetőnek a köz­pontosított távszolgáltatás előnyeire vonatkozó rövid eszmefuttatását követően sor került a szavazásra. A tanácsosok közül 21-en szavaztak igennel, egyedül Amza Constantin voksolt a tervezet ellen. (antalfi) (Folytatás a 4. oldalon) Lobbint a NATO-tagságért Adrian Nastase miniszterelnök 11 napos hivatalos látogatásra utazott Kanadába, az Egyesült Államokba, Nagy-Britanniába és Észak­írországba. Első megbeszélései októ­ber 29-én Kanadában voltak, ahol ka­nadai kollégájával, Jean Chretiennel a román-kanadai kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatokról tárgyalt. Október 28. és november 2. között Washingtonban és New Yorkban folytat megbeszéléseket. A látogatás második napján Colin Powell külügy­­miniszterrel, Horst Koehlerrel, a Nemzetközi Valutaalap (FMI) vezér­­igazgatójával, Spencer Abrahammal, az energiáért felelős államtitkárral, il­letve a NATO-ért USA Bizottság társ­elnökeivel, Bruce Jacksonnal és Ron Asmusszal tárgyalt. Találkozott Newt (Folytatás a 3. oldalon) 12 oldal, ára 2800 lej * ­ A státustörvény nem módosul A végrehajtáson igazítanak (3. oldal) A Bolyai testvérek A Magyar Tudomány Napjára (5. oldal) A horkolás nem csak zajjal jár Egészséget mindenkinek (6. oldal) Ha kiszottyan a zsebünkből a „buletin” Az olvasó írja (7. oldal) A két barátos állat Stipendium (8. oldal) Csütörtöki sport Új rovat (9. oldal) Sikertörténet is lehetne A kukoricával sem lehet kukoricázni! Ankétünk a 10. oldalon ^ * műsor­kalauz Emlékeink nyomában Az ember csodálatos képessége az emlékezés. Néha tudatosan tekin­tünk vissza életünk egy-egy történe­tére, eseményére, máskor a tudat­alatti mélységekből sejlenek fel kel­lemes vagy kellemetlen élmények. Érzések és érintések, hangok és ízek, az öröm és a szomorúság amit az elfolyó idő salakja betemet, de akarva-akaratlanul időnként újra meg újra megkísértenek Mint ahogy ma is, amikor halottainkra gondo­lunk s emlékezetünk vásznára régen elfelejtett filmkockák vetülnek Szüleink és nagyszüleink elvesz­tett élettárs, testvér, tragikus ha­­marsággal elhunyt gyermekek és unokák - lehetetlen számba venni, hogy mennyien lépték át a lét és nemlét határát, s maradtak el mel­­­­lőlünk a múló évek során. Az élet bonyolult rejtvényei közé tartozik az is, hogy abból, amit tő­lük kaptunk mi él tovább bennünk, s ahogy telnek az évek, szavaink­ban, testünk és lelkünk rezdülései­ben miként hasonlítunk mind job­ban hozzájuk Furcsa képsorokat láttam nemré­giben. Valamelyik arab országban iskolás gyermekek mesélték el meg­döbbentő részletességgel, hogy elő­ző életükben kik voltak hol éltek milyen névre hallgattak, és erősza­kos halállal hogyan ért véget ko­rábbi életük Fiát nem csoda, hogy felnőttkorukat is ezek az emlékképek határozzák meg. Többségünknek ilyen emlékei nincsenek csak azok­ról tudunk, akiknek ezt a mostani életünket köszönhetjük Arról a ki­sebb és nagyobb közösségről, amely ezer év során életformánkat, gondolkodásunkat, emberi tartá­sunkat alakította, s amely általunk bennünk él tovább. Hogy méltók va­gyunk-e a kapott örökséghez, hogy él-e az akarat, a képesség bennünk, hogy tovább építsük azt, amit reánk örökítettek gyermekeink sorsa, éle­te dönti majd el. És hiába a sírokon a virág, hiába gyújtjuk meg a ke­gyelet, az emlékezés lángocskáit, ha lelkünk mélyén tudjuk hogy méltat­lanoknak bizonyultunk. Ha abból a virágból, amit évről évre a sírjukra teszünk, életük során nem jutott egy szál sem. Ezért lehetünk biztosak abban, hogy ők is azt szeretnék, ha nem feledkezünk meg­­az élőkről sem. Mindazokról, akik velünk, mel­lettünk élnek, s akiknek a majdani csokorból egy emberséges gesztus, egy biztató szó, megváltoztathatja a mindennapjait. Pedig a pénz, a ha­talom, a munka mámorában, a megélhetés, terhe alatt erre futja a legkevésbé, miközben észre sem vesszük, ahogy elmúlik tőlünk is az idő, s szeretnénk „visszakapni” azt, amit magunk is elmulasztottunk. Az ember csodálatos képessége az emlékezés. De ugyanolyan cso­dálatos képessége az is, ahogy a jö­vőbe tekint. E kettősség tudatában érdemes megélni a halottak napját. Az elsőt ebben az évezredben. (Kodolai)

Next