Népújság, 2001. november (53. évfolyam, 256-281. szám)
2001-11-01 / 256. szám
Maros megye legolvasottabb napilapja! Lili. évfolyam 256. (14916.) sz., 2001. november 1., csütörtök Internet: http://www.hhrf.org/nepujsag Markó Béla: torz és túldimenzionált fellépés Sem Magyarország, sem a Magyar Állandó Értekezlet nem utasította el Adrian Nastase kormányfő észrevételeit, elképzeléseit és javaslatait a státustörvénnyel kapcsolatban - jelentette ki szerdán Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Bukaresti sajtóértekezletén a szövetségi elnök érthetetlennek minősítette azt, hogy Romániában eltorzítva került a közvélemény elé a MÁÉRT álláspontja, amelyet aztán román politikusok és politikai pártok is eltorzítva értelmeztek. Markó Béla nyomatékosan hangsúlyozta: a MÁÉRT és tapasztalatai szerint a magyar kormány legilletékesebb képviselői is méltánylóan fogadták a román kormányfő javaslatait. Azokat a határon túli magyarokra vonatkozó kedvezménytörvény egyik lehetséges megközelítési módjaként _______________(Folytatás a 3. oldalon)_______________ Ki dob mentőövet az Energomurnak? Bérlőre várnak A marosvásárhelyi tanács tegnapi rendkívüli ülésén 21 szavazattal jóváhagyták az Energomur haszonbérbe adására vonatkozó dokumentációt. Ez jelenti az első lépést a város távfűtési hálózatának felújítására, a szolgáltatás minőségének javítására. A határozattervezet kapcsán nem volt vita, az Energomur részéről sem szólalt fel Victor Socol vezérigazgató. Morar Octavian ülésvezetőnek a központosított távszolgáltatás előnyeire vonatkozó rövid eszmefuttatását követően sor került a szavazásra. A tanácsosok közül 21-en szavaztak igennel, egyedül Amza Constantin voksolt a tervezet ellen. (antalfi) (Folytatás a 4. oldalon) Lobbint a NATO-tagságért Adrian Nastase miniszterelnök 11 napos hivatalos látogatásra utazott Kanadába, az Egyesült Államokba, Nagy-Britanniába és Északírországba. Első megbeszélései október 29-én Kanadában voltak, ahol kanadai kollégájával, Jean Chretiennel a román-kanadai kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatokról tárgyalt. Október 28. és november 2. között Washingtonban és New Yorkban folytat megbeszéléseket. A látogatás második napján Colin Powell külügyminiszterrel, Horst Koehlerrel, a Nemzetközi Valutaalap (FMI) vezérigazgatójával, Spencer Abrahammal, az energiáért felelős államtitkárral, illetve a NATO-ért USA Bizottság társelnökeivel, Bruce Jacksonnal és Ron Asmusszal tárgyalt. Találkozott Newt (Folytatás a 3. oldalon) 12 oldal, ára 2800 lej * A státustörvény nem módosul A végrehajtáson igazítanak (3. oldal) A Bolyai testvérek A Magyar Tudomány Napjára (5. oldal) A horkolás nem csak zajjal jár Egészséget mindenkinek (6. oldal) Ha kiszottyan a zsebünkből a „buletin” Az olvasó írja (7. oldal) A két barátos állat Stipendium (8. oldal) Csütörtöki sport Új rovat (9. oldal) Sikertörténet is lehetne A kukoricával sem lehet kukoricázni! Ankétünk a 10. oldalon ^ * műsorkalauz Emlékeink nyomában Az ember csodálatos képessége az emlékezés. Néha tudatosan tekintünk vissza életünk egy-egy történetére, eseményére, máskor a tudatalatti mélységekből sejlenek fel kellemes vagy kellemetlen élmények. Érzések és érintések, hangok és ízek, az öröm és a szomorúság amit az elfolyó idő salakja betemet, de akarva-akaratlanul időnként újra meg újra megkísértenek Mint ahogy ma is, amikor halottainkra gondolunk s emlékezetünk vásznára régen elfelejtett filmkockák vetülnek Szüleink és nagyszüleink elvesztett élettárs, testvér, tragikus hamarsággal elhunyt gyermekek és unokák - lehetetlen számba venni, hogy mennyien lépték át a lét és nemlét határát, s maradtak el mellőlünk a múló évek során. Az élet bonyolult rejtvényei közé tartozik az is, hogy abból, amit tőlük kaptunk mi él tovább bennünk, s ahogy telnek az évek, szavainkban, testünk és lelkünk rezdüléseiben miként hasonlítunk mind jobban hozzájuk Furcsa képsorokat láttam nemrégiben. Valamelyik arab országban iskolás gyermekek mesélték el megdöbbentő részletességgel, hogy előző életükben kik voltak hol éltek milyen névre hallgattak, és erőszakos halállal hogyan ért véget korábbi életük Fiát nem csoda, hogy felnőttkorukat is ezek az emlékképek határozzák meg. Többségünknek ilyen emlékei nincsenek csak azokról tudunk, akiknek ezt a mostani életünket köszönhetjük Arról a kisebb és nagyobb közösségről, amely ezer év során életformánkat, gondolkodásunkat, emberi tartásunkat alakította, s amely általunk bennünk él tovább. Hogy méltók vagyunk-e a kapott örökséghez, hogy él-e az akarat, a képesség bennünk, hogy tovább építsük azt, amit reánk örökítettek gyermekeink sorsa, élete dönti majd el. És hiába a sírokon a virág, hiába gyújtjuk meg a kegyelet, az emlékezés lángocskáit, ha lelkünk mélyén tudjuk hogy méltatlanoknak bizonyultunk. Ha abból a virágból, amit évről évre a sírjukra teszünk, életük során nem jutott egy szál sem. Ezért lehetünk biztosak abban, hogy ők is azt szeretnék, ha nem feledkezünk megaz élőkről sem. Mindazokról, akik velünk, mellettünk élnek, s akiknek a majdani csokorból egy emberséges gesztus, egy biztató szó, megváltoztathatja a mindennapjait. Pedig a pénz, a hatalom, a munka mámorában, a megélhetés, terhe alatt erre futja a legkevésbé, miközben észre sem vesszük, ahogy elmúlik tőlünk is az idő, s szeretnénk „visszakapni” azt, amit magunk is elmulasztottunk. Az ember csodálatos képessége az emlékezés. De ugyanolyan csodálatos képessége az is, ahogy a jövőbe tekint. E kettősség tudatában érdemes megélni a halottak napját. Az elsőt ebben az évezredben. (Kodolai)