Népújság, 2003. november (55. évfolyam, 256-280. szám)
2003-11-01 / 256. szám
Maros megye legolvasottabb napilapja I LV. évfolyam 256. (15523.) sz., 2003. november 1., szombat 12 oldal, ára 5000 lej Tanácskozás „sötétségben” Az egészségügy reformja láthatatlan maradt (2. oldal) Időnyom Hétvégi Szieszta (4. oldal) Rejtvény (5. oldal) Műsorról levett nemzeti fájdalom Wass Albert: Tavaszi szél (Múzsa) Szentjánosbogarak beszélgetnek A lélek fényei BUSZMNFCMM Haladnak a román és bolgár csatlakozási tárgyalások A ,, működő piacgazdaság” titulusra várva Előrehaladást ért el Románia és Bulgária a két ország EU-csatlakozási tárgyalásainak legutóbbi fordulójában: mint pénteken Brüsszelben nyilvánosságra került, Bulgáriának sikerült lezárni az igazságügyi és belügyi fejezetet, Romániának pedig a pénzügyi ellenőrzési fejezetet. Egyik ország sem kért átmeneti mentességet, mondván: 2007. január elsejéig, csatlakozásuk tervezett időpontjáig teljesen átültetik majd a gyakorlatba a közösségi szabályokat. Bulgária immár a 31 tárgyalási témakörből 26-tal végzett, Románia pedig 20-szal. Mindkét ország jelezte: szeretnék befejezni a csatlakozási tárgyalásokat még a jelenlegi Európai Bizottság működése alatt (azaz 2004. október végéig), hogy elég idő maradjon a szükséges ratifikálásokra és 2007 elején valóban az Európai Unió tagjaivá válhassanak. A román tárgyalódelegáció vezetője, Vasile Puscaș hangsúlyozta: Románia kiegyensúlyozott és objektív jelentést vár az ország által az elmúlt hónapokban mutatott előrelépésről. Egyben meggyőződését fejezte ki, hogy az EU-bizottság jelentése megadja majd Romániának a „működő piacgazdaság” titulust. Emléktábla Tóth Istvánnak Tegnap délután Tóth István volt marosvásárhelyi költő házának falára emléktáblát helyezett el az írószövetség maros megyei fiókja. Az irodalmár és tudós életpályáját barátai, ismerősei és tisztelői jelenlétében Káli Király István, az írószövetség Maros megyei fiókjának titkára, Zeno Ghitulescu költő, Gálfalvi György író, szerkesztő, Berdi Asgian Sant költő méltatta. Baricz Lajos plébános-költő Tóth István emlékére írt versét olvasta fel. A megemlékezés végén megkoszorúzták a táblát. Kép és szöveg: Vajda György Olvasóink figyelmébe! Hirdetési rovatunk vasárnap is fogadja az ügyfeleket 10.30-tól 14.30-ig. Ugyanebben az időszakban a 268-854-es telefonon hívhatják a Népújság szerkesztőségét. _____________OSjpzpBOQ Találkozás Ma hagyjuk megérni magunkban a csendet és a megnyugvást. Aztán ha kitöltötték szívünket és gondolatainkat, induljunk el vissza az időben. Az emlékezés mohos, puha, végtelen ösvényein. Amit ha nem tartottunk tisztán, az is lehet, hogy bozót nehezíti a járást, ágak csapódnak arcunkba, de ma mégis utat kell törnünk mindenképpen, hogy találkozhassunk mindazokkal, akiknek létünket köszönhetjük, s a sors, a gének különös, furcsa játéka folytán bennünk, gyermekeinkben, unokáinkban élnek tovább. Még akkor is, ha netalán megtagadtuk őket, vagy ha a mindennapok embert próbáló őrlődésében nem vesszük észre, hogy tekintetünk villanásában, gesztusainkban, érzelmeinkben és gondolatainkban az ő örökségüket visszük tovább. Ha erre az időutazásra nem vagyunk képesek hiába a világ, hiába pazarolunk pénzt a külsőségekre. Mert krizantémok törékeny szépsége mellett, a sötétben pislákoló gyertyák intimitásában elvégezhetjük az évi számvetést is: milyen úton jártunk mit cselekedtünk, és tudtunk-e az ő emlékükhöz méltóan élni, hallgattunk-e elfelejtettnek hitt, de a tudat alatt talán mégis megőrzött tanácsaikra,vagy nagyon messzire sodort tőlük az idő. Képesek voltunk-e az általuk gondosan, féltőn vigyázott s megóvott szellemi örökséget megtartani, netán gyarapítani is, hogy veszteség nélkül adjuk tovább gyermekeinknek vagy elherdáltuk felelőtlenül, s nincs semmi érték, amit felmutassunk. Van-e megtartó ereje számunkra a drága poraik által szentelt anyaföldnek vagy délibábot kergetve képesekké válunk a hűtlenségre? A mohamedán vallás előírásai szerint minden évben van egy hét, amikor a török ember kötelező módon meg kell látogassa a rokonait, szülőket és nagyszülőket, nagynéniket és nagybácsikat, testvéreket és unokatestvéreket, gyerekeket és unokákat, hogy az ezres létszámú nagy családok tagjai ne felejtsék el egymást. A mi történelmi vallásaink szerint halottak napja a találkozás ideje. Igaz, nem az élőket, eltávozott szeretteinket kell meglátogatunk, hogy ne felejtsük el, honnan jöttünk, s azt sem, hogy korántsem végtelen ez a számunkra kiszabott törékeny idő, nem mindegy tehát, hogy mivel töltjük el azt. Ma este, mikor gyertyát, mécsest gyújtunk szeretteink emlékére, s virággal borítjuk sírhantjaikat, szakítsunk hát néhány nyugodt percet a csendes számvetésre, s eltöprenghetünk életünk értelmén is. Mert ha csak letesszük a drága virágcsokrot, s lélekben nem találunk el azokhoz, akiknek szántuk, akkor nincs is értelme annak, hogy kimenjünk a temetőbe. (bodolai)