New Yorki Magyar Élet, 1970 (23. évfolyam, 29-52. szám)
1970-11-21 / 47. szám
Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.. • Febr.70,1,2,3,4, 663,w.Wellington * * * CHICAGO III 60657 USA NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol.23. No. 47. XXIII. évfolyam, 47. szám, 1970. nov. 21. szombat. Az Odera—Neisse határvonal „véglegessége” ... Lengyel-német egyezmény Az USA enyhíti Kína-ellenességét Félmillió hajléktalan Pakisztánban Egy hurrikán hajtotta, félelmetes arányú szökőár a bengáli öböl Dubla nevű szögetét, 13.000 zarándokkal együtt elseperte a Föld színéről. A keletpakisztáni hajléktalanul maradottak száma félmillióra tehető, az UNO, a nemzetközi Vöröskereszt és az OXFAM azonnali segély megszavazását sürgette a világ kormányainál. — Pompidou és Podgornij szovjet elnök de Gaulle temetése után Nixonnal találkozott. — Chile és Kuba — hatéves megszakítás után — újra felvették a diplomáciai kapcsolatot, Salvador Allende, marxista újonnan megválasztott elnök sürgetésére. Az OAS (Organization of American States — Amerikai Államok Szervezete) 21 tagja — Mexikót kivéve, még 1964-ben megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a havannai kormánnyal, amikor a Castro-kormány Venezuelában a gerillamozgalmat nyíltan pártolni és támogatni kezdte. — Izrael újabb javaslatot óhajt tenni, melynek értelmében mélyebben visszavonulna a Sínai-félszigeten, hogy a Szuezi-csatornát újra megnyithassák és az egyiptomi csatornamenti falvakat Kairó újra birtokba vehesse. Ennek cseréjében Tel Aviv garanciát kérne az oroszoktól, hogy a csatornától északra az arabok nem töltenék fel hadianyaggal és rakétakilövő állomásokkal a kiürített területet. (Egyébként ez a részleges visszavonulás megsemmisítené a szovjet rakétaállomások közvetlen gyilkos tüzét, mert ezek akciórádiusza mindössze 25 mérföld. — Szerk.) — Minichiellot, a leghosszabb légikalózkodás „hősét” hét és félévre ítélték. — Egy USA College footballcsapat egy DC—9 fedélzetén. Virginiában lezuhant, a halottak száma 75. — Santa Claus a hétvégén, — 600.000 érdeklődő sorfala között — bevonult Toronto belvárosába. ■ A NÉMET—LENGYEL EGYEZMÉNY Nyugat-Németország és Lengyelország megállapodtak abban, hogy az egyezmény-tervezetet, — mely az Odera- Neisse határról, mint Lengyelország végleges és megtámadhatatlan határvonaláról emlékezik meg — november 18-án közjegyzik. A tervezet fogalmazói: Walter Scheel, Nyugat-Németország külügyminisztere és Stefan Jedrychowski, lengyel kollegája. A varsói tárgyalások 11 napig tartottak. Az egyezmény-tervezet új, eddig ismeretlen pontja: Bonn kérése, hogy a valaha teljesen németlakta területekről a németajkúak szabadon kivándorolhassanak, ha úgy óhajtják. Ezzel a „nagy határkiárusítás” protokoll-része lezárult. A többit: a szomorú gyakorlatot Brandtnak és kormányának fogja felróni az utókor. ■ ÚJ USA POLITIKA VÖRÖSKÍNÁVAL SZEMBEN Köztudomású, hogy Kanada és Olaszország a közelmúltban elismerte Vöröskínát, Belgium, Ausztria, Luxemburg, Chile a közeljövőben teszi ugyanezt. A múlt évben az ENSZ megszavazta azt, hogy Kína felvétele „fontos kérdésnek" számít és ezért kétharmados többséget írnak elő a Közgyűlésen. A múlt év arányszáma 71:48 volt, 4 tartózkodással. Az idén — bár Kanada és Olaszország a kínai tagfelvétel támogatói közé sorol, a formázai követ mégis kiemelte, hogy Kambodzsában és Fidzsi-szigetén olyan politikai változások történtek, amelyek ellensúlyozzák a két „nyugati” állam szavazatát. E változások az USA politikáját is érintették, mert ez évben az amerikaiak a „két Kínás” politika hívei lettek — és ez valóban nóvumnak számít. MOSZKVÁT AGGASZTJÁK A KÍNABARÁT JELEK megduplázták minden eddigi kísérletüket arra nézve, hogy minél mézesebbmázosabb szavakkal viszszaédesgessék Pekinget a „szocialista táborba". Nyilvánvaló, hogy az oroszok attól a vélt vagy valóságos veszélytől tartanak, hogy az USA és Kína — Moszkva háta mögött — kibékül s ezáltal a Szovjetuniót teljesen elszigetelik. (Tudnunk kell, hogy a legutóbbi évek folyamán az oroszok voltak a legélesebb ellenzői — a kulisszák mögött — Vöröskína Egyesült Nemzetek-beli tagságának. Most azért, hogy a kínaiak ne vádolhassák őket Amerika-barátsággal, időnként jóval szigorúbb diplomáciai hangot ütnek meg az USA-val szemben indokolatlanul, lásd legutóbb a Beechcraft könnyű felderítő gép áttévedése és az USA tábornok kései szabadonbocsátása.) ■ A SZÍRIAI államcsíny KÖVETKEZMÉNYE Bsafez al Asszad, Szmná ultranacionalista hadügyminisztere, a légierők marsallja, a hétvégén az éj leple alatt az uralkodó Baath-párt marxista irányzatú kormányát embereivel meglepetésszerűen foglyul ejtette. Mivel a Baath-párt legutóbbi kongresszusán úgy döntöttek, hogy Aszszadnak le kell mondania, a hadügyminiszter, ezt megelőzendő, letartóztattatta Nyureddin Atassi államelnököt, Jusszuf Zayzen miniszterelnököt és Jadid vezérőrnagyot, a párt helyettes főtitkárát. Asszad ugyancsak birtokba kerítette az állami rádió, televízió és a két damaszkuszi újság székházát is. Asszad marsall a marxistákat vádolta az 1967-es háborúban elszenvedett szíriai vereségért, továbbá az életszínvonal csökkenéséért. Asszad azt is felhánytorgatta a Baath-párt marxista vezetőségének, hogy legutóbbi jordániai gerillasegítségnek szánt expedíció —, melynek során Huszszein király csapatai kiverték a szíriaiakat az országból — ugyancsak a Baath tehetségtelen vezetésének következménye volt. (A „szocialista” Baathpárt 1963-ban ragadta magához a hatalmat, amikor ultrabaloldali tisztek megbuktatták a kormányt. Szíria egyébként nem írta alá az USA által előterjesztett közel-keleti tűzszünetet. Szerk. • Az oroszok nyomban úgy reagáltak a „két Kína” amerikai politikára, hogy iiiiiiiiiiiiimiiiiiiiminmiiiiiiiiiiiaiiiiiiHiiiniiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiniimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiuuiuiiiiiiminiimiiiuiiiniiniiiiiiiiniiiiiiiiinimiiii ff i- 1 A Szabadságharcos Szövetség állásfoglalása a „hídépítés” megalkuvó politikai kísérleteivel szemben Északamerikai Magyar Testvéreink! Az elmúlt években a pesti kormány egyre jobban felismerte a szabad világban élő magyarság politikai és gazdasági súlyát és jelentőségét. A budapesti támogatással megjelenő, Kanadában kiadott Új Szó 1968 júniusában elítélte az emigrációnak azt a részét, amely politikai menekültnek tartja magát és „kultúránk és népi hagyatékunk megőrzése céljából" úgynevezett politikamentes emigrációs magyar szervezkedést javasolt, vagyis szülőhazánk katonai megszállását és gyarmati kizsákmányolását nem ellenző szervezeteknek alapítását, a meglévő és a magyar nemzet érdekeit képviselő egyesületeink megbontását tűzte ki feladatul. A Magyar Hírlap, a budapesti kormány hivatalos lapja 1968 szeptemberében a Magyar Szabadságharcos Szövetség elveit és a magyarság jobb sorsának kialakítására tett javaslatait, melyeket első Üzenetünkben szögeztünk meg, komolytatlan érvekkel, durva hangon viszszautasította. A Budapesten átszervezett „Magyarok Világszövetsége” nemsokára „kedves honfitárssá" léptette elő a szabadföldi magyarságot anélkül, hogy ugyanezt a címet Erdély, Felvidék és a többi utódállam magyarságára is kiterjesztette volna. Majd Szent István magasztos emlékét, magyar nyelvünk iránt érzett szeretetünket, békére, igazságra, emberiességre irányuló vágyainkat, akarták erőszakos uralmuk szentesített elfogadására felhasználni. Néhányan elhitték, hogy a hatalom bitorlói felé való egyoldalű hídépítéssel, egyoldalú kultúrcserével, elveik revíziójával a magyarság jövőjét szolgálják és nem vették észre, hogy ezáltal a bennünket — őket is — számkivetelbe kergető kommunizmus Lenin által találóan körülírt „hasznos idiótáivá” váltak. Ennek a propaganda hadjáratnak legutóbbi ködösítő hadművelete ez év augusztusának elején Debrecenben zajlott le. Lőrincze Lajos nyelvész „kizárólag nyelvészeti célokat szolgáló” amerikai útjának eredménye volt a 62 külföldön élő magyar nyelvész részvételével megrendezett Debreceni Anyanyelvi Konferencia, melyre a kisebbségi sorban élő magyarok millióit természetesen nem hívták meg. A konferencia „politikamentességét” Kárpáti József, a Magyarok Világszövetségének főtitkára, Bognár József, Boldizsár Iván, a rendszer két kipróbált propagandistája és Szántó Miklós újságíró, aki a Magyar Nemzet hasábjain cikksorozatban (szeptember 13. és 16.) számolt be a Konferencia politikai ■jelentőségéről, biztosította. Lőrincze is, ott volt, aki nem sokkal a Konferencia utáni rádiónyilatkozatában (szeptember 14.) barátságos amerikai fogadtatását a magyar emigráció Kádár János és rendszere iránti megváltozott, megbékélő érzelmeivel magyarázta. Számo,a Konferencia egyik otthoni szervezője és résztvevője a Magyar Nemzet szeptember 16. számában idézi az egyik Kanadából meghívott honfitársát: „Mi nem vagyunk emigránsai, azaz politikai menekültjei a mai Magyarországnak”. Nem tudjuk, kinek a nevében beszélt a kanadai honfitárs, de furcsának tartjuk, hogy a konferencia szabadföldi résztvevői részéről cáfoló nyilatkozatot eddig nem hallottunk, így lettek politikai menekültekből külföldre szakadt „honfitársak” s számukra a nyelvészeti konferencián való résztvétel ára kifejezetten a Kádár rendszer jóváhagyása és ötvenhat elveinek megtagadása volt. A mai, erkölcsi mércét alig ismerő világban az elvhűség és áldozatvállalási készség az elvi merevség vádját vonja maga után. Egyesek számára a magyar politikai becsület és becstelenség határvonala elmosódott, látszólag nincs princípium, amely a feketét a fehértől elválassza és egyre többen lesznek azok, akik a kényelmes és csak egyéni érdekeiket szolgáló szürkében keresik, mind maguk, mind szülőhazájuk boldogulását. Mi nem tesszük ezt! A Magyar Szabadságharcos Szövetség nemcsak jogának, de kötelességének tartja, hogy ötvenhat szent öröksége védelmében, az elesett magyar tízezrek útmutatása alapján a külföldi magyarság történelmi, földrajzi és szellemi helyzete, szabadsága adott lehetőségével élve, felelősségének tudatában elítélje mindazokat, akik a magyar föld, a magyar gyárak népének ,ifjúságának megkerülésével a megszálló szovjet hadsereg által odaültetett elnyomókkal bármilyen közvetlen kapcsolatot teremtenek, vagy érdekközösséget vállalnak. Ezek a magyar nép elnyomóival való együttműködésükkel kiközösítik magukat történelme egyik legsúlyosabb válságát élő magyar népünk soraiból. A Magyar Nemzet, A Magyar Hírek, az Amerikai Magyar Népszava és a Szülőföldünk híradásai szerint a Konferencia résztvevői többek között javasolták egy kommunista támogatással Amerikában működő magyar középiskola felállítását, könyvkiadó vállalat alapítását, Budapesten szerkesztett folyóirat rendszeres amerikai szétosztását, Budapesten 1970-ben nyomott magyar tankönyvek szabadföldi magyar iskolai használatát. Lenin 1917-ben megfogalmazott elvét: „ a szocialista kultúra megteremtése hatalmi kérdés”. 1970-ben Debrecenben a magyar nyelv „megőrzése” címén alkalmazták. Fehér Pál, a kultúrakció célját a budapesti rádióban így foglalta össze: „Mi a kultúrát nem tekintjük, nem is tekinthetjük öncélnak. A kultúra, a politika, a társadalmi harcok, a gazdasági fejlődés mellett a szocialista embertípus formálásának egyik fontos eszköze. Ezért hatalmi kérdés nálunk a kultúra s ezért van szükség arra is, hogy a kulturális életben a szocialista eszmék hegemóniáját a magyar művelődés szerves fejlődésének betartásával érjük el, mert csak így lehet tartós alapot építeni további fejlődésünkhöz.’ (Szeptember 21.) (Folytatás a hatodik oldalon) FORRONGÁS A SZOVJETUNIÓBAN Két igen figyelemreméltó esemény történt a Szovjetunióban: • 1. Mitiszláv Rosztropovics, a világhírű orosz gordonkaművész nyílt levelet intézett a négy vezető szovjet hírlaphoz, melyben azt követeli, hogy a szovjet kormány szüntesse meg Alekszander Szolnyezicsin idei Nobel-díjas író üldöztetését. Rosztropovics levelében „illetéktelen, szolgalelkű bürokratákról" ír, akiknek semmi köze a tehetséges emberek elhallgattatásához, különösen akkor nem, amikor az egész világon elismerik Szolnyezicsin tudását. (Az idei Nobel-díjas író két regénye, a CANCER WARD és a FIRST CIRCLE — a Szovjetunióból való kicsempészésük után — bestsellerekké váltak a nyugati világban. Szerk.) • 2. Az Institute of Jewish Affairs londoni irodája hírt ad arról, hogy a Szovjetunióban nemsokára megkezdődik a legnagyobb arányú zsidóellenes kirakatper, amelyet a legutóbbi évtized ismert, t. i. koholt vádak alapján letartóztattak egy sereg zsidót, azzal a váddal, hogy egy repülőgépet akartak eltéríteni útjából, ugyanakkor ez a csoport még odáig sem jutott el, hogy megvásárolja a repülőjegyét. (Ha egyáltalán lehetne ott csak úgy vásárolni, külföldre szóló jegyeiket . . .) A bűnük mindöszsze az volt, hogy mindanynyian ki akartak vándorolni Izraelbe. Bár a szovjet titkos rendőrség azt állítja, hogy ezek az emberek már a Szmolnij repülőtéren voltak, Leningrád mellett, ugyanakkor mindegyik letartóztatott és bevádolt zsidónak kitűnő alibije val: földrajzilag, térben és időben távol voltak minden repülőtértől. Ára: 20 cent u.s. . U.S.S.R. •WKllllUh§§il »ttt&lMMi wmmm 1 m im ■ 1 igElE § ROMSWS. | 9* 'Jfc& SOM*«S ~ ifiif| '| ■'I ■ | || 11 $MG SALT A HARMADIK MENET Mint a nagy ökölvívók között, a SALT (Strategic Arms Limitation Talks — stratégiai fegyvercsökkentési megbeszélés) a harmadik menetébe lépett Helsinkiben. Jelenleg, — mint a kimutatásból látható, az HSA nehézbombázók (435) és tengerből kilőhető rakéták (656) terén fölényben áll. Nixon ez év júniusában átfogó tervet terjesztett az oroszok elé, amire a finn fővárosban valamilyen formában Moszkvának válaszolnia kell. ....................................................................................................................................... Köröndi András: Fél vereség, háromnegyed győzelem klég sokáig fogják elemezni és értékelgetni a november 3-i amerikai választásokat jobbról is, balról is, mindkét oldal a maga javára magyarázva a szavazók megnyilatkozását. Ebből azonban nem föltétlenül következik, hogy az eredmény tehát döntetlen. Igaz, úgy rémlik, az Elnöknek és Alelnöknek időközi választásokkor példa nélkül álló erőfeszítésével nem áll arányban a kivívott részleges siker, de talán nem is annyira Nixon és Agnew hatalmas lendületéhez képest, hanem miatta látszik csekélynek az eredmény. Elszánt részvételük nélkül viszont valószínűleg az időközi választások megszokott eredményét hozta volna az idei szavazás is: a kormányon lévő párt jelentős törvényhozási veszteségét. (Ebben a században mindössze egyszer fordult elő, hogy a kormánypárt nem gyöngült volna az elnökválasztók'TeTeidejé'' ben.) AMI NEM SIKERÜLT tagadhatatlan, hogy a Fehér Ház ere■ heti reménye nem vált be, a szenátusban nem, sikerült megszerezni a többséget. Fájdalmas vesztesége Nixonnak, hogy a republikánus kormányzók közül is kettővel több hullott el a várt hétnél. Pártja a képviselőházban is veszített nyolc—kilenc helyet. Mindez nyilván nem következik be, ha a „néma többség’’-be vetett remény hiúnak nem bizonyul, s ha az ún. „déli stratégia” jobban beválik. Ha Nixon és Agnew magával tudja ragadni a szavazót s rávenni arra, hogy kisebb — egyéni, vagy helyi érdekű — szempontjait félretéve, csak a legnagyobb kérdéseket tekintve válasszon a jelöltek közül. Ilyen országos — vagy, ha úgy tetszik, világnézeti — szempontokra figyelve azonban a nem parlamentáris gondolkodású amerikai inkább csak elnökválasztáskor szokott szavazni. S kiváltképp így van, ha az országos (vagy nemzeti) szempontra csupán az általánosabb kampányt folytató elnök és alelnök figyelmezteti, de helyi jelöltjei — tehát azok, akikre ténylegesen szavaz is majd — nem. S minthogy a helyi — a konkrét — választási harcban többnyire e nem-világnézeti kérdések kerülnek csak a gyújtópontba, a világnézetiek a homályos szélekre szorulva mellékesnek látszanak. (Hogy mennyire így van, igen jól mutatja a mostani választásoknak is nem egy példája. Massachusetts államban kétharmados többséggel újraválasztották Edward Kennedy szenátort, a rögtöni vietnámi kivonulás egyik legfőbb szorgalmazóját, de ugyanazok a szavazók ugyancsak kétharmados többséggel leszavazták a Vietnámból való azonnali kivonulást pártoló javaslatot, s helyette Nixon tervét hagyták jóvá. Kaliforniában pedig ugyanazok a szavazók, akik újraválasztották Donald Reagan kormányzót, Amerika egyik legkonzervatívabb republikánusát, megbuktatták a konzervatív republikánus Murphy szenátort s egy liberális demokratát választottak a helyébe. Mert liberális ? Aligha. Talán inkább azért, mert Murphy 64 éves, gégerák műtétjekor elveszítette hangját, ellenfele pedig egy csurom energia fiatalabb ember. S családi nevén kívül ez a lázas lendületessége persze nagy tőkéje az előbb említett Kennedynek is. Emlékezetes nyári botránya lefaragott ugyan szavazatából, jó 10%-ot, de — amint láttuk ,— békeharcossága aligha szerepelt szavazóinak meggondolásai közt, s ugyanígy nem ártottak neki régebbi gyöngéd nyilatkozatai sem, amelyekkel a zendülő diákok pártjára kelt: a szavazó nem óhajtja elhinni igazán, hogy az ő Kennedyje az ország belső, vagy külső biztonságát veszélyeztetheti. AMI VISZONT SIKERÜLT A magyarázat azonban csak magyarázat. Számítani csak a számok számítanak. S ezek mégiscsak azt indokolják, hogy — miként cikkünk címében utalunk már rá — a választások eredményéből valamelyest több sikert, mint kudarcot olvasunk ki. Mert, ha leghőbb kívánsága Nixonnak nem teljesedett is be — a „néma többség" nem kért fel, hogy elsöpörjeaz összes választás alá kerülő liberális szenátorokat —, legfőbb célpontjait sikerült kilőnie. Azokban az államokban, ahol a konkrét helyi jelölt is világnézeti alapon lépett fel ellenfelével szemben, sikerült a hivatalban lévő radikális liberális szenátort kibuktatni. Kibukott Albert Gore szenátor, a liberálisok déli szócsöve, aki ellen Agnew talán a legkeményebben harcolt. Kibukott Tydings szenátor, aki a Nixongyűlölők egyik fő vezére volt. Joseph Duffey, a szélsőbaloldali Americans for Democratic Action elnökével szemben sikerült behozni szenátornak a republikánus Lowell Weickert, és a liberális- demokrata Metzenbaummal szemben sikerült szenátorrá választatni az ifjabbik Robert Taftot, akinek hasonló nevű néhai apja — szintén Ohio-i szenátor — a Mr. Republican melléknevet viselte. A republikánus Murphy (Kalifornia) és Smith (Illionis) szenátorok kibukását, valamint négy új republikánus szenátor megválasztását összegezve tehát, Nixon pártja két szenátusi szavazattal gyarapodott. Azaz, helyesebben szólva, hárommal. A MEGNYERT NEW YORKI CSATA* "V Tixon legádázabb ellensége ugyanis nem demokrata párti volt, hanem — címkéje szerint — republikánus: Charles Goodell szenátor, akit annakidején Rockefeller kormányzó nevezett ki a meggyilkolt Robert Kennedy szenátor hátralévő terminitásának kitöltésére. Goodell, kinevezése előtt, képviselő volt, New York állam felső részének egyik kerületét képviselte, jobbára konzervatív választói szája íze szerint: a középtől némileg jobbra állott. De alig ültette be Rockefeller a szenátori székbe, Goodell tüstént megkezdte a balra húzódást, hogy most már az egész állam kegyeit is elnyerhesse. New York pedig tudvalévően Amerika egyik legliberálisabb állama, így a népszerűséget kereső Goodell hamarosan felcsapott — talán mint Robert Kennedy örököse is — a békeharcosok vezérének. Gáncsot vetett Nixon minden fontosabb törvényjavaslatának, ellene szavazott legfelsőbírósági jelöltjeinek. Rockefeller, — aki kormányzói rangjánál fogva az állami republikánus párt feje — továbbra sem ejtette el emberét, sőt, a megyei pártvezetők többségének óhaja ellen kierőszakolta most már ki(Folytatás a harmadik oldalon)