Nimrod, 1926 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam. 1. (60.) szám. Vadászati, halászati, ebtenyésztési és fegyvertechnikai szakújság. A Szlovenszkói Vadászati Védegylet Bratislava és a Ruszinszkói :::::::::::::::::::: Vadászati Védegylet Užhorod, hivatalos lapja. 1926. január 1 . A lap tartalmát érdeklő köz­­lemények a szerkesztőség .......... címére cimzendök. .......... Felelős szerkesztő: ROHRANDT LAJOS Előfizetések, hirdetések dijai, reklamációk, a kiadóhivatalnak ............ cimzendök. Az új esztendő hajnalán. Rohan, vágtat feltartóztathatlanul az idő c íme ismét szilveszter éjszakáján szólok e lapok kedves olvasóihoz! Ez alkalommal egy lelkes munkatársunk, — ki egyébként bortermelő és kinek bora sem rosz­­szabb a tollánál, — karácsonyi ajándéknak küldött nektárja mellett és csibukom okozta füstfelhőjébe bur­kolózva rovom a betűket . . . Az elmúlt esztendőre visszapillantva, jólesőleg állapítom meg szívós harcunkat az új vadásztörvény­tervezet ellen, a Ruszinszkói Vadászati Védegylet meg­alakítását, az első Zsolnán megtartott vándorülést. Csupa általunk elhintett nemes mag, melynek termé­sét a vadászat érdekében bizalommal és türelmetlen­séggel várjuk és reméljük! Örömmel és megnyugvással látom híveink türel­mét lapunk korlátolt terjedelmével szemben, kiknek mellettünk való kitartása dokumentálja, hogy elismerik felette nehéz anyagi helyzetünket és helyeslik azon elvünket, mely szerint „csak addig nyújtódzunk, ameddig a takarónk ér . . Büszkeséggel olvastuk azon sorokat, amelyeket egy új vadászlap megjelené­sének csak a puszta hírére is garmadaszámra hozta nekünk a posta: „Tehát most az a helyzet, hogy Te csináltál Szlovenszkón egy vadászlapot a semmiből, életrekeltettél egy kis vadászszellemet, dolgoztál érte, anyagilag reszkíroztál s most, amikor már egy kis vadászgárdát teremtettél lapod körül, tönkre akarják a lapot tenni. Talán fáj nekik, hogy lapodban gerinc van s nem hajbókolsz a mindenkori kormány intéz­kedései közt, leendő vadásztörvényüket nem dicséred égig, annak dacára sem, hogy a pozsonyiaknak jó!? Borzasztón felbosszantott az orvtámadás s akaratla­nul is Uganda földje, népe és urai jutnak eszembe. Ha valakinek vadászatilag Szlovenszkón a ma jó, az a lencsés tál mellett ül s les vagy habzsol ... Ha majd meglátszana az új lapnak foga fehére, mi is odaütünk!“ Ezen keresetlen, drága szavak, csak meg­acéloznak bennünket ahhoz, hogy továbbra is válto­zatlanul azok maradjunk, kik eddig voltunk! Jövő év­folyamunkban már látszani fog azon akciónk gyü­möl­cse is, mely célul tűzte ki magának, az utódállamok vadásziróinak lapunk számára való megnyerését és ez­által lapunk nívójának és változatosságának eme­lését. E lépésre bennünket azon kellemetlen tapaszta­lat és felfedezés is késztetett, hogy hazai vadászati­­íróinknál, — tisztelet a kivételeknek!, — kevés a ki­tartás és sok, igen sok a szalmaláng! . . . Az óév utolsó és az új esztendő első pillanatai­ban kérjük olvasóinknak további támogatását, ragasz­kodását, hogy kitűzött feladatunkat megoldhassuk és, hogy lapunk kiadójának Csodálatra méltó türelmét, áldozatkészségét és kitartását továbbra is biztosíthas­suk. Akik tehetik, azok ne halasszák évekre előfizetési kötelezettségeiket, ne maradjanak hátralékban, mert lapunk kiadójának elég anyagi áldozatot okoz a jelen­legi felette szomorú gazdasági helyzetet oly élesen megvilágító leveleknek emberséges elintézése is, melyek­ből izlelítenek, — a számtalanból, — csak kettőt ragadunk ezennel ki. Egy ref. lelkész írja: „Hátralé­­kom lefizetésére kizárólag súlyos gazdasági helyzetem miatt nem került sor. Valahogy a kálvinista papság új, szegénységi helyzete volt az én helyzetem is, ami hátralékom kifizetését nem bírta, bár mint lelkes és valódi vadász, erkölcsileg folyton éreztem a kötele­zettségem teljesítésének szükségességét s csupán anyagi helyzetem javulására vártam. Ezt az erkölcsi kötele­zettséget most is érzem, noha jogilag is tisztában vagyok a bíróság állásfoglalására nézve“. — Egy volt uradalmi titkár pedig írja: „Legyen szabad csak any­­nyit megjegyeznem, hogy itteni uradalmunk, melynél 25 éven át mint urad. titkár alkalmazásban álltam, parcellázás alatt áll és az öreg kegyelmes úr elhalá­lozása után jött cseh jószágigazgató kegyelméből állás nélkül vagyok, várván mikor kapom végkielégí­tésemet vagy nyugdíjamat. Ezen idő óta egy fillér kereset nélkül állok. Koromnál (52 éves) s a mai rózsás szolgálati viszonyokból kifolyólag új állást nem kaphatok, próbáltam az üzlet terén is, az sem megy s ma már a kétségbeesés előtt állok. Szomorú dolgok ezek, de sajnos igy van ez velünk szegény uradalmi

Next