Nimród, 1973 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-10 / 1. szám

t36Do# iíj­­ Zsztandőt, jó vadászatot! Az Országos Küldöttközgyűlésről Az Országos Küldöttgyűlés 1972. december 15-én tar­totta az elmúlt év, sorrendben utolsó ülését. A napi­renden nagy jelentőségű előterjesztések megtárgyalása és a határozatok meghozatala szerepelt, vadászéletünk jövőjét és gazdálkodásunk alapjait, a fejlődés irányát meghatározó alapkérdések eldöntése volt a feladat. A tárgysorozat rendjében először az új Vadászati Sza­bályzat vitájára került sor, ezt követte a MAVOSZ költ­ségvetés elvei és az 1973. évi költségvetés előirányzat tervezetének megvitatása. Végezetül pedig a szövetségi tagdíj megállapításának tárgyalása szerepelt. Elöljáróban röviden ismertetjük az előterjesztett anyagot, ezt követőleg kerül sor az ülésen elhangzott álláspontok, vélemények közlésére, végül pedig a ha­tározatokra. Az új Vadászati Szabályzat az előterjesztés szerint tíz fejezetre tagozódik, éspedig az általános rendelkezések; a vadászat személyi és tárgyi feltételei; vadászati idény, vadászati tilalmak; a vadászat eszközei és kezelésük; a vadászat részletes szabályai; a fegyverhasználat részle­tes szabályai; vadászrész és lődíj; vadászatszervezés és vadászatirányítás; balesetvédelmi szabályok; és végül, vegyes rendelkezések. A szakszerű és nagy körültekintéssel szervezett elő­készítésnek köszönhető, hogy az új Vadászati Szabály­zatban helyet kapott minden lényeges, vadászéletünket érintő tényező, a Szabályzat mindenre kiterjed, minden kérdésre válaszol amit eddig a vadászattal kapcsolatos különféle rendelkezések, de sokszor csak a vadászetika íratlan szabályai próbáltak összefoglalni. A Szabályzat célja a vadászat és a fegyverhasználat részletes tudnivalóinak meghatározása, a vadászati kul­túra fejlesztése, a vadászati és fegyverhasználati fegye­lem szilárdítása, a vadászok életének, testi épségének fokozott védelme és a vadászati balesetek megelőzése. A Szabályzat hatálya a vadásztársaságok által bérelt vadászterületekre, a vadásztársaságokba tömörült vadá­szokra, valamint a MAVOSZ által bérelt vadászterüle­tekre terjed ki. A vadászat — a Szabályzat klasszikus megfogalma­zása szerint —, mint az ember és a természet kapcso­latának egyik formája, a vad sportszerű és vadászias elejtése, illetőleg elfogására irányuló közvetlen tevé­kenység. A vadászatot magasfokú erkölcsiségnek, a va­dászok közötti kölcsönös barátságnak, megértésnek, együttműködésnek és segítőkészségnek, valamint kollek­tív szellemnek kell áthatnia. Döntően fontos megállapítás és a Szabályzat 3. § (3.) bekezdése szerint most már jogszabály: „A vadászat nem lehet munkanélküli jövedelemszerzés forrása!” A Szabályzat a továbbiakban felöleli mindazon ren­delkezéseket, előírásokat, szokásokat, amelyek alkalma­sak arra, hogy megvédjék vadászati rendünket, vadá­szatunk magas színvonalát, megőrizzék és továbbfejles­­­szék nemes vadászati hagyományainkat. A Nimród februári számában már mellékletként jele­nik meg az új Vadászati Szabályzat, addig is néhány új, a vadászatjog kategóriáiban le nem írt, de többször kimondott és a vadászok döntő többsége által helyes­nek elfogadott normát ismertetnék, úgy hiszem, nem lesz érdektelen. Például a vendéghívásról! A vadásztár­saság Intézőbizottsága, vagy tagja a háziszabályban meghatározott keretek között és a személyi feltételek megléte esetén hívhat vadászvendéget vadászatra. Nagy­vad vadászatára — a vaddisznó vadászatát kivéve — csak golyós vadász lőfegyverrel rendelkező, a nagyvad vadászatában jártas, a selejtezési szabályokat ismerő vadász hívható meg. A vendégvadásszal a vadászat előtt ismertetni kell a meghívó vadásztársaság házi szabá­lyait és a vendégvadász köteles a vendéglátó vadásztár­saság házi szabályait szigorúan megtartani. A vadász­­társaság köteles a vendégvadász kíséretéről gondoskod­ni, trófeás vad vadászata esetében, amennyiben ezt az Intézőbizottság bármilyen okból szükségesnek tartja. Magatartás a vadászaton! A vadász ne törekedjék in­dokolatlan előnyhöz jutásra szomszédjával szemben — magatartásával, tevékenységével ne zavarja más vadász szórakozását! Most pedig következik, amit sokszor kimondtunk, de eddig le nem írtunk és jogszabályi erőre csak most emelkedett: „Hasznos szárnyas apróvadra röptében, nyálra futtában, nagyvadra — a vaddisznó, vagy a seb­zett nagy vad­ kivételével — álló helyzetében szabad lő­ni! A vad elejtésénél a vadásznak emberséges magatar­tást kell tanúsítania, kerülni kell a sebzést, a sebzett vaddal való durva bánásmódot. Az apróvad elejtőjének azt a vadászt kell tekinteni, akinek lövésére a vad hely­ben maradt — nagyvad elejtője az a vadász, aki az első halálos, vagy feltétlenül elhullást eredményező lövést tette. Közös lövésnél az a vadász a vad elejtője, akinek az oldaláról a vad a lövést kapta. A Szabályzat részletesen kitér az utánkeresésre is, amely szerint a lehetőséghez képest minden sebzett hasznos vadat meg kell keresni, nagyvadra tett lövés­nél még abban az esetben is alapos utánkeresést kell folytatni, ha a helyszínen sebzésre utaló jelek nem ta­lálhatók. Egyéni vadászat során történt sebzés esetén a vadász maga köteles a sebzett vadat megkeresni, társas­vadászat során történt vaddisznósebzés esetén, a vad­disznó utánkeresése a vadászat befejezését követően a vadászatvezető intézkedései szerint történik. Tilos az éberséget, a figyelmet, az akaraterőt hátrá­nyosan befolyásoló gyógyszerek, továbbá szeszesital ha­tása alatt vadászfegyvert viselni, használni. 1

Next