Nimród, 1993 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-10 / 1. szám
INTERJÚ BÁNFFY GYÖRGGYEL, AZ ORSZÁGOS MAGYAR VADÁSZATI VÉDEGYLET ELNÖKÉVEL HAR KÖZBEN, DÖNTÉS ELŐTT - Ön igazán sokféle közszereplést vállal. Mégis, melyik bőrében érzi magát a legjobban: a művészében, a képviselőében vagy a Védegylet elnökéében? - Hogy miképpen helyezkedem el a bőrömben, jól jelzi néhány adat: negyven éve vagyok színész, huszonöt éve vadász és hét éve képviselő. Mindegyik tevékenységemet kedvvel csinálom. Amit viszont nem teszek: nem iszom, nem kártyázom, nem járok lóversenyekre. Igazi szenvedélyem csupán az erdőjárás, a vadászat. Fontos, hogy így, ebben a sorrendben. Védegyletbeli funkcióm sem hivatal számomra. Szenvedélyemből következik, hogy az elnöki munkakör szerves része a vadászat iránt érzett elkötelezettségemnek. Úgy gondolom, ha valakinek nap nap után olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amelyek egyben a szenvedélyét is jelentik, az nem lehet fárasztó, ellenkezőleg: felvillanyozó érzés. - Úgy tűnik, a vadászat jövőjével kapcsolatban az elmúlt évben csak viták dúltak, de előrelépés nem történt. Hogy látja - így van ez? - Nem becsülöm le a viták jelentőségét. Nagy szükség van az álláspontokat tisztázó vitákra. Ezek nyomán rajzolódnak ki tisztán a különböző vélemények, erővonalak. A már mögöttünk álló év folyamán pontosan érzékelhetővé váltak a markáns nézetkülönbségek az állami vadászati jog hívei és az ezt a jogot a föld tulajdonához kötni kívánók között. A most készülő vadászati törvénytervezetben A és B variánsnak nevezzük e sarkalatos kérdés ilyen vagy olyan eldöntésén alapuló két változatot. De hát van-e esélye ebben a választási ciklusban annak, hogy a parlament foglalkozik a vadászat törvényi szabályozásával? Aki ismeri a parlament elé beterjesztett törvényjavaslatok számát és súlyát, az nemigen számíthat arra, hogy még ebben a választási időszakban napirendre tűzik a vadászati törvénytervezet vitáját. A legjobb esetben is talán a beterjesztésig juthatunk el, s a vita, a döntéshozatal minden bizonnyal az új parlamentre hárul majd. Ezért üdvözöljük az éppen most kiadott FM-rendeletet, amely korszerűsíti a 30/1970. számú, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló MÉM-rendeletet. Ez ugyan alacsonyabb szintű jogszabály, de a legsürgősebb változtatásokra általa is mód nyílott. Sok vitás kérdésre adott választ, és reményeim szerint a jogbiztonság arra sarkallja majd a vadásztársaságokat, hogy a jövőben tervszerű, megalapozott tevékenységet folytassanak. Hogy érzi, merre felé fordul majd a vadászati irányítás szekere? - Akármilyen változatot fogad is el a törvényhozás, elengedhetetlen követelmény lesz a vadállomány megőrzése és a szigorú szakmai ellenőrzés. Az már most kiderült, hogy a vad állami tulajdonát nem kérdőjelezi meg egyik irányzat sem. A Védegyletnek is mindig ez volt a véleménye, azaz a vadgazdálkodás szakmai szempontjait soha nem lehet a napi gazdasági érdekek alá gyűrni. A föld tulajdonjogához kötött vadászati jog variációjának elfogadása esetén is gondoskodni kell a vadállomány hatékony védelméről. Számomra ebben mintául szolgál az osztrák vadászati törvény, még ha az általuk kialakított irányítási rendszer minden elemét nem is tudom magamévá tenni. Ott az ellenőrzés, a számonkérés szigorúsága rákényszeríti a vadászokat a szakszerű állománykezelésre, a törvénytisztelő vadászatra. Természetesen sok más jó példa is áll előttünk. Akár a németországi, akár a skandináv or-