Nimród, 2007 (95. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-15 / 1. szám

Tisztelt Vadásztársaim!­ selet egyik vezetője,értékeljem az elmúlt esztendőt,és útravalóval lássam el a vadgazdálkodókat és vadászokat.Illene ilyenkor kelle­mes,jó hangulatban megnyilvá­nulni,és valóban a vadászat,a ter­mészetszeretet örömében megosztani egymással sikereinket,élmé­nyeinket,erôt me­rítve mindebbôl a jövôt illetôen. Úgy érzem,valóban sok-sok erôre és energiára lesz szükség ahhoz,hogy az elmúlt év harcai­tól megfáradva,március 1-tôl megújulhasson vadgazdálkodá­sunk.Ha a 2006-os esztendôt ér­tékeljük,mondjuk ki nyugodtan és őszintén,kevés szó esett a vad­gazdálkodásról,a munkáról,a vadgazdálkodók tevékenységé­rôl,a terítékekrôl,a trófeákról,a bevételrôl és kiadásról,de annál több a vadászterületek kialakítá­sáról. A vadgazdálkodók automati­kusan tették a dolgukat,különö­sebb beruházások nélkül,és min­den idegszálukkal arra ügyeltek és összpontosítottak,hogy mi lesz a területükkel 2007 márciu­sától.Ennek a jegyében zajlott az elmúlt esztendő.És hol tartunk most? Ott,hogy egyharmaddal nö­vekszik a vadászterületek száma, így kisebb lesz az átlagos vadász­terület nagysága,önszántából vagy kényszerbôl sok vadász el­veszti vadászati lehetôségét,és megszámlálhatatlan az elsô- és másodfokú fellebbezések,ill.a bírósági ügyek száma.Békétlen­ség van sok helyen a társaságok és a vadászok között,aminek orvos­lásához több évre lesz szükség. Szégyenkezve hallgattam,ami­kor egy újságíró megkérdezte tő­lem:„Pechtol úr,hol van az a so­kat emlegetett vadászszolidari­tás,a vadásztársadalom egysége, mert nap mint nap csak azt érzé­kelem,hogy harcolnak egymással a vadászok a területekért.” El­gondolkodtam azon,hogy a va­dászbarátság tényleg csak addig szól,amíg érdekek vezérlik? Va­lóban 2–300 hektárért fel lehet rúgni az évtizedes barátságokat? És hány ilyen eset fordult elő az országban­? Kedves Vadásztársaim! Mindössze 55 ezren vagyunk. Igaz,kicsi ez az ország,de hogy ne férnénk meg benne egymás mellett békességben zöld ruhá­sok,ez számomra érthetetlen. Ilyenkor persze vigasztalgatjuk magunkat,hogy „mi sem va­gyunk különbek,mint a társada­lom egésze”.Nincs ez rendjén va­lahogy ott sem,és itt sem.Miért nem tudjuk megmutatni,hogy igenis különbek vagyunk,csak ahhoz önkritika,önmérséklet, mások munkájának megbecsülé­se és leginkább a vadászszívet oly sokszor megdobogtató érzelem kell.Át kell érezzük azok lelkiál­lapotát is,akik éppen ellenünk harcolnak.Mindemellett meg kell jegyezni,hogy ezért nem egyértelműen csak mi,vadászok vagyunk a felelősek.A jogszabá­lyok hiányosságai is hozzásegí­tették a résztvevőket az áldatlan állapot kialakulásához.Az érdek­képviseletek már az elmúlt év vé­gén érzékelték,hogy nem lesz egyszerűbb a vadászati jog újra­hasznosítása,mint volt 10 évvel ezelőtt.Ezért 2006.január 5-én az OMVV Elnökségének hatá­rozata alapján,írásban kértük a földművelésügyi és vidékfejlesz­tési minisztert,hogy legkésőbb március 31-ig adjon ki átmeneti rendelkezést a vadászati jog újra­hasznosításával kapcsolatosan. A rendelet – az ígéret ellenére – nem jelent meg.Ennek hiányá­ban,a hatályban lévő jogszabá­lyok alapján márciusban a nyuga­ti országrészbôl elindult a va­dászterületek kijelölésének folya­mata.Érzékelhetô volt,hogy át­meneti szabályozás nélkül mind­ez zűrzavart teremt,ezért már­cius 29-én,majd április 25-én is­mételten kértük a főhatóságot, hogy szabályozza a vadászati jog újrahasznosításával kapcsolatos teendőket,mert ha ez nem törté­nik meg,a vadásztársadalmat je­lentős szakmai,erkölcsi és gazda­sági hátrány éri. Május végére az átmeneti ren­delkezés helyett rendeletmódo­sítás történt,amely a tulajdonjog igazolására adott több lehető­séget,segítve ezzel a kezdemé­nyezôket.Bonyolította viszont a helyzetet az állami földterületek képviselete.Ezen a területen tel­jes rendezetlenség volt észlelhe­tô.A Kincstár és a Nemzeti Földalap nem tudott közös neve­zőre jutni.Az erdôgazdaságok vagyonkezelési szerzôdésében foglaltakat a Földalap nem fo­gadta el,ezért a képviseletet jogszerûtlennek tartották. Mindez az állapot szinte a vadászterületek kijelö­lésének utolsó pillana­táig fennállt.A kijelölé­sek során mind technikai­lag,mind gazdaságilag rendkívül nagy gon- 4 Nimród 1/2007.

Next