Nimród, 2007 (95. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-15 / 1. szám
Tisztelt Vadásztársaim! selet egyik vezetője,értékeljem az elmúlt esztendőt,és útravalóval lássam el a vadgazdálkodókat és vadászokat.Illene ilyenkor kellemes,jó hangulatban megnyilvánulni,és valóban a vadászat,a természetszeretet örömében megosztani egymással sikereinket,élményeinket,erôt merítve mindebbôl a jövôt illetôen. Úgy érzem,valóban sok-sok erôre és energiára lesz szükség ahhoz,hogy az elmúlt év harcaitól megfáradva,március 1-tôl megújulhasson vadgazdálkodásunk.Ha a 2006-os esztendôt értékeljük,mondjuk ki nyugodtan és őszintén,kevés szó esett a vadgazdálkodásról,a munkáról,a vadgazdálkodók tevékenységérôl,a terítékekrôl,a trófeákról,a bevételrôl és kiadásról,de annál több a vadászterületek kialakításáról. A vadgazdálkodók automatikusan tették a dolgukat,különösebb beruházások nélkül,és minden idegszálukkal arra ügyeltek és összpontosítottak,hogy mi lesz a területükkel 2007 márciusától.Ennek a jegyében zajlott az elmúlt esztendő.És hol tartunk most? Ott,hogy egyharmaddal növekszik a vadászterületek száma, így kisebb lesz az átlagos vadászterület nagysága,önszántából vagy kényszerbôl sok vadász elveszti vadászati lehetôségét,és megszámlálhatatlan az elsô- és másodfokú fellebbezések,ill.a bírósági ügyek száma.Békétlenség van sok helyen a társaságok és a vadászok között,aminek orvoslásához több évre lesz szükség. Szégyenkezve hallgattam,amikor egy újságíró megkérdezte tőlem:„Pechtol úr,hol van az a sokat emlegetett vadászszolidaritás,a vadásztársadalom egysége, mert nap mint nap csak azt érzékelem,hogy harcolnak egymással a vadászok a területekért.” Elgondolkodtam azon,hogy a vadászbarátság tényleg csak addig szól,amíg érdekek vezérlik? Valóban 2–300 hektárért fel lehet rúgni az évtizedes barátságokat? És hány ilyen eset fordult elő az országban? Kedves Vadásztársaim! Mindössze 55 ezren vagyunk. Igaz,kicsi ez az ország,de hogy ne férnénk meg benne egymás mellett békességben zöld ruhások,ez számomra érthetetlen. Ilyenkor persze vigasztalgatjuk magunkat,hogy „mi sem vagyunk különbek,mint a társadalom egésze”.Nincs ez rendjén valahogy ott sem,és itt sem.Miért nem tudjuk megmutatni,hogy igenis különbek vagyunk,csak ahhoz önkritika,önmérséklet, mások munkájának megbecsülése és leginkább a vadászszívet oly sokszor megdobogtató érzelem kell.Át kell érezzük azok lelkiállapotát is,akik éppen ellenünk harcolnak.Mindemellett meg kell jegyezni,hogy ezért nem egyértelműen csak mi,vadászok vagyunk a felelősek.A jogszabályok hiányosságai is hozzásegítették a résztvevőket az áldatlan állapot kialakulásához.Az érdekképviseletek már az elmúlt év végén érzékelték,hogy nem lesz egyszerűbb a vadászati jog újrahasznosítása,mint volt 10 évvel ezelőtt.Ezért 2006.január 5-én az OMVV Elnökségének határozata alapján,írásban kértük a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert,hogy legkésőbb március 31-ig adjon ki átmeneti rendelkezést a vadászati jog újrahasznosításával kapcsolatosan. A rendelet – az ígéret ellenére – nem jelent meg.Ennek hiányában,a hatályban lévő jogszabályok alapján márciusban a nyugati országrészbôl elindult a vadászterületek kijelölésének folyamata.Érzékelhetô volt,hogy átmeneti szabályozás nélkül mindez zűrzavart teremt,ezért március 29-én,majd április 25-én ismételten kértük a főhatóságot, hogy szabályozza a vadászati jog újrahasznosításával kapcsolatos teendőket,mert ha ez nem történik meg,a vadásztársadalmat jelentős szakmai,erkölcsi és gazdasági hátrány éri. Május végére az átmeneti rendelkezés helyett rendeletmódosítás történt,amely a tulajdonjog igazolására adott több lehetőséget,segítve ezzel a kezdeményezôket.Bonyolította viszont a helyzetet az állami földterületek képviselete.Ezen a területen teljes rendezetlenség volt észlelhetô.A Kincstár és a Nemzeti Földalap nem tudott közös nevezőre jutni.Az erdôgazdaságok vagyonkezelési szerzôdésében foglaltakat a Földalap nem fogadta el,ezért a képviseletet jogszerûtlennek tartották. Mindez az állapot szinte a vadászterületek kijelölésének utolsó pillanatáig fennállt.A kijelölések során mind technikailag,mind gazdaságilag rendkívül nagy gon- 4 Nimród 1/2007.