Az Érem, 1924 (2. évfolyam)

1924 / 1. szám - Dr. Alföldi András: A római császár-kor pénzei a történettudomány szolgálatában

mondja el teljes nevüket, címeiket az alattvalóknak és megviszi nekik nagy győzelmek, építkezések és egyéb közérdekű események hírét, bő anyagot szolgáltatva nekünk, historikusoknak. A magyar föld históriájából pl. Traján dáciai, Marcus Aurelius dunamenti nagy hadjáratai bőségesen szerepelnek a hátlapok képein, köriratok szövegében. Legtöbb­ször azonban tr­ ibunicia) pot(estas) megújításával számított császári éveknek vesszük hasznát. E rövid kis vázlat keretében példáktól el kell most tekintenünk. Mikor Commodusszal véget ér a principatus államformája, hogy az abszolút monar­chiának, a dominátusnak adjon helyet, a pénzverés is új korszakba jut. Addig I. I. Róma városának pénzverdéje túlsúlyban volt, míg Septimius Severustól kezdve kifejlődik a decentralizáció, melynek végleges formáját itt is Diocletianus adja meg. Ha végigtekintjük a Severusoktól Aurelianusig terjedő korszakot úgy, hogy minden uralkodótól egy-egy dénárt rakunk sorjába, látni fogjuk azt a megdöbbentő gazdasági süllyedést, melynek folyamán fehérre futtatott bronzlapka válik a régi dénárok jó ezüstjéből, eszünkbe juttatva az arany­koronától a mi papírbankóinkhoz vezető meredek lejtőt. Amint mondtuk már, e hanyatló időkben az éremhátlapok egyhangúakká, semmit­mondóvá válnak, egyre gyérülnek rajtuk a folyó eseményekre való célzások. Mégis, ma tudjuk már a módját, hogy miként szólaltassuk meg általuk Kliót: meg kell állapítani, hogy hol és mikor készültek, rekonstruálnunk kell tehát az egyes verdék készítette soro­zatos kibocsátványokat, készülésük eredeti egymásutánjában. Hangyaszorgalmú gyűjtés kellett persze ennek sikerültéhez, olyan, amilyenre a bécsi Voetter és Missong, az angol De Salis vasakarata vállalkozott.3) A tömérdek apró mozaik-kocka összeillesztésének fárad­ságos és széleskörű tudást igénylő türelemjátéka az u. n. verdejegyek összeállításán alapul. T. i. úgy, mint ma a bankókra rányomják a sorozat betűjét és a számot, úgy akkor is ráverték a hátlapok aljára a verdék rövidített nevét, meg azt, hogy hányadik műhely vagy munkáscsoport készítette a darabot, sőt az egész verdében egyszerre gyártott pénztöme­geket sorozatjeggyel, pl. csillag, vagy félholddal szignálták­). Nézzük már most, miképpen megy ez a rekonstrukció? A korszak korábbi részére legjobb példa a felsőitáliai ticinumi verde működése Probus alatt (Kr. u. 276—282.). Az első kibocsátvány jegyei így következnek : PTI STI TTI QTI VTI VITI. Hogy tényleg ez az első sorozat Probus pénzeiből, az onnan derül ki, hogy e jegyek az előző császár, Florianus pénzjegyeihez csatlakoznak. (TI = Ticinum, P, S, T, Q, V, VI = Prima, Secunda stb., vagyis a műhelyek számai. A következő sorozat PXXT SXXT TXXT QXXT VXXT VIXXT. (Elől a műhely­­számok, a XX értékjelzés, a végén a T­e Ticinum.) Ez kétféle nagyságban fordul elő. A nagyobbak csatlakoznak az előbbi sorozathoz, tehát 277-ből valók, a kisebbek 278-ból, melyet viszont az előlapon előforduló császári konsulátus-szám (CONS II, COS II) határoz meg. Ritkán ugyan, de előfordul e sorozattal a COS III is, azért e sorozat belenyúlik a 279. évbe is. A következő sorozatnál görög műhelyszámok előzik meg az értékjelzést. Ez a bőséges sorozat betölti a 279-ik évet (COS III), de már új jelzés jelenik meg valószínűleg 280-ban, mely a következő konzulság kibocsátványaihoz csatlakozik, így találjuk meg a sorrendet a császár haláláig (COS V). Nézzük már most, hogyan nő e rekonstrukció által a pénzek forrásértéke az egykorú események megítélésénél. Elsősorban az a nyereségünk, hogy ha p­l. a szarmatákon aratott győzelem van megörökítve a hátlapokon, akkor ezt évhez tudjuk kötni, szóval, ha mégis egyes alkalmakhoz fűződik a pénzek kibocsátása, azt pontosabban meghatároz­hatjuk. Másodszor betekintést nyerhetünk az események valódi egymásutánjára nézve ott, ahol p. o. a „Scriptores historiae Augustae“-nek nevezett ponyvaírások zavarossága elhomályosítja a történések sorát, vagy a bennük való jogos bizalmatlanság más támpon­tok keresésére késztet. így Jónás Elemér dr. kedves tanítványom Carus császár és fiai pénzverését állította össze ily célból. Ebből tűnt csak ki, hogy mily sorrendbe tettek Carinus és Numerianus „caesar“-okká, majd „augustus“-szá. Kiderült az is, hogy Numerianus quad győzelme nem azonos Carus szarmata háborújával, amint addig hitték a történészek. Másszor tiszta fogalmat alkothatunk az uralkodók egymáshoz való viszonyáról. Például csakis a verdejegyek igazolják, de ezek annál hitelesebben, hogy Theodosius császár 3) Sokkal nehezebb munka még ennél is a korai pénzek verdék szerinti, időrendi osztályozása, úgy, ahogy pl. H. Mattingly a British Museum császárkori pénzeinek új katalógusában (1923.) csinálta. Itt t. i. a stíluskritika és az írás epigráfiai sajátságai (belűfonnák stb ) a fő támaszpontok, egészen a III. század közepéig. 4) Verdejegyek szisztematikus használata először Philippusnál tűnik fel, de rendszeressé csak Gallienustól fogva válik.

Next