Az Érem, 1936 (8. évfolyam)

1936 / 1. szám - Bizánc pénzei - A bizánci művészei szelleme

VIII. ÉVF, BUDAPEST, 1936. JANUÁR—DECEMBER. Bizánc pénzei. Valljuk be, hogy a numizmatika keletrómai ágával nem foglalkoznak sokan. Inkább tudományos intézmények, vagy különleges célú búvárkodók területe ez. A kor történelme és a pénzek külső megjelenése nem oly vonzók, hogy önmaguktól szereznének híveket, de az is tény, hogy felismerésük, meghatározásuk bizonyos fel- készültséget kíván. . --DJ Ismertetésük éppen az idegenkedés miatt fontos, hisz gyakori hazai leleteink és a közeli Balkánról hozzánk sodródó bőséges anyag miatt nem is mellőzhetjük. Le kell küzdenünk közömbösségünket. A lépten-nyomon felbukkonó bizánci pénz ne legyen kezünkben némaságra kárhoztatott, értelmetlen tárgy, hisz Bizánccal ősi összeköttetésünk volt. Sok természetes és politikai szál fűzött bennünket Kelethez. Ezért nemcsak célszerűségi vagy tudományos okok, hanem a történelemi vonat­kozások is kötelességünkké teszik, hogy a bizánci pénzekkel megbarátkozzunk és azokat szélesebb körben kultiváljuk. A bizánci művészei szelleme. A Keletrómai birodalom csak névleg „római”. Igaz, hogy a pénzek legendáiban sokáig szerepel a római írás tisztán és görög­gel keverten, de az I. Constantinus-alapította város, majd a birodalom szellemét is annak földrajzi helyzete szabta meg, s nem volt hivatva arra, hogy a római hagyományokat őrizze, vagy fölfrissítse. Görög várossá vált Konstantinápoly mihamar, melyet ezenfelül is elárasztott a Kelet népeinek nemzetközi sokasága s mindezen népeknek a legkisebb gondjuk sem volt a római impérium szol- gálása, a századok folytán felgyűlt ellenérzés miatt. Amit bizánci szellemnek nevezünk s amelyet bizonyos megvető éllel idézünk, az nem máról-holnapra való, hanem százados fejlődés eredménye, melynek ható tényezőit fejtegetni nem feladatunk ugyan, de mert a bizánci pénz külső meg­jelenése, díszítő elemei ennek a szellemnek beszédes szószólói, pár vonással mégis jellemeznem kell a kort, mely látszólag minden elfogadható ok nélkül, oly mélyre süllyesztette a pénzverés színvonalát. IV. Romanus Diogenes (1068—1070) ritka ezüstpénze. Művészi szempontból a legkimagaslóbb bizánci érmek egyike. Körirataiból hiányzik a császár neve. Remény­kedést és Mária dicsőítését fejezik ki. 1 Laptulajdonos: A MAGYAR NUMIZMATIKAI TÁRSULAT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Csepreghy-utca 4. Megjelenik időközönként. Ára: Társulat} tagok­nak : 1.50 pengő. Nem tagoknak : 3 pengő. Postatakarékpénz­tári számla: 51,010 ÄZ EREÍR KÖZLEMÉNYEK RÉGIPÉNZ ÉS EMLÉKÉREMGYÜJTŐKSZAMÁRA SZERKESZTÉSÉRT ÉS KLADASÉRT FELELŐS : SZENTGÄLI KAROLY

Next

/
Thumbnails
Contents