Az Érem, 1936 (8. évfolyam)

1936 / 1. szám - Bizánc pénzei - A bizánci művészei szelleme

I. Anastasius koráig (491—518) a római pénzverés hagyományait lehet föl­vinni, anélkül, hogy feltűnőbb dekadenciát szemlélhetnénk. A legmodernebb össze­foglaló szakkönyv (Wawrick Wroth: Catalogue of the Imperial Byzantine Coins in the British Museum. London, 1908.) ezt a kort egyáltalában nem is tárgyalja és a római pénzek természetes folytatásának minősíti, a pénzrendszer és a típus révén. Az ábrázolás, a köriratok latinsága és tárgyi tartalma is ide utalja a bizánci pén­zek e csoportját. Anastasius pénzreformjától kezdve azonban nemcsak a pénzláb változik meg, hanem oly folyamat veszi kezdetét, mely a római pénztől formailag is, meg­díszí­tésében is messze eltérő termékeket honosított meg és tett egyeduralkodóvá majd egy ezredéven keresztül az azon kor kultúrvilágában. E feltűnő formai és stílus­beli eltérésnek okaira, de főleg a pénz merőben újszerű díszítési módjára, a kivitel felületességére, hogy megértsük, magyarázatot kell keresni. A kereszténység, mint államvallása Keleten, ahelyett, hogy megbízható, szi­lárd fundamentumot alkotott volna, az állam belső villongásainak lett örökös for­rásává. Az öncélú hieratikus kormányzat hányódó hajó a nyugtalan vizeken, melyet változó áramlatok sodornak s ez a szervi baj a belső erőtől fosztotta meg a biro­dalmat s lassú elmúlásra ítélte. Bizánc tősgyökeresen — Kelet. Itt ad találkát a kor minden tüzesszavú, lobogó fantáziájú bölcse, ékesszólója és demagógja; a rajongók, az ön- és másokat sanyargatok. A pusztákat és hegyeket benépesítik az anachoréták, a templomokat, tereket a hajszálhasogató dühös hitvitázók s a homályos sarkakban a szakadárok sötét rajai leselkednek. Krisztus vallásának fenséges nyugalma lármás túlzók pré­dájává lett . Ily szellemi közállapotok mellett, midőn írásban, élőszóval, mindenki csak beszélt, agitált s átkozódó orációkkal ostromolta az eget, a bölcselkedésen és a szó­noklaton kívül, szinte minden nagyrahivatottság feledésbe ment, s valósággal a száj foglalta le az emberi tevékenység minden ágazatát. A mostoha puszták ízlésbeli igénytelensége tört utat nyugat felé, mint a futóhomok, hogy betemesse mindazt, amit valaha műveltségnek hittek. S ha az ezeréves Bizánc minden igaz nagyságát összesűrítjük is, látni kell, hogy nem ajándékozta meg az emberiséget annyi mara­dandó értékkel, mint például Itália földjén kibontakozó evolúciók egész rövid idő­szakai. A férfias erények kiveszése szorítja a kormányzatot a barbár zsoldos hadak­kal való méltatlan szövetségekre, melyekből árulással szabadulhatott; a puhaság, az egyirányú szellemi kultúra pedig, erkölcsi erők hiányában, megteremti azt a diplomáciát, melynek saroktétele a pillanatnyi haszonnal járó kétszínűség és álnok­ság. Ugyanez a gyengeség szülte az udvarban meghonosodott kegyencrendszert és a cselszövések sorozatos mesterpéldáit. Mindez a vallásért, az egyház nevében, mely egyértelmű az állammal. Kialakul a szolgalelkű, szemérmetlenül szemforgató ember­típus. Ez a szellem nemcsak a lelkeket mételyezi, hanem behálóz hatalmával minden emberi értéket, kisajátítja s gúzsba köti a művészeteket is; a tehetséget csak szi­gorúan körülhatárolt területeken engedi érvényesülni. Világraszóló bazilikákat emel, viszont a képzőművészetek egyéb ágait elsorvasztja és pompaszeretetében is a theo- jegyzet. A Keletrómai császárok névsorát időrendben folyóiratunk II. évfolyamának 8-ik oldalán találjuk meg. Minthogy a Constantinusok sorszámozását kétféle módon látjuk alkalma­zásban, szükséges közölnöm, hogy Vl-ik Constantinusig nincs eltérés, de Vil­iknek Const. Porphi­­rogenitust, 913—959; VIII-iknak az 1025—1028-ig uralkodót; IX-iknek Cost. Monomachust, 1042— 1055; X-i­knek Const. Ducast, 1059—1067 s végre XI-iknek Const. Paleologot is sorszámozzák. Így talán jobb is, mert a sorszámozásban nincs megszakítás. A Br. M. idézett katalógusa ez utóbbit tartotta jónak. Ajánlom továbbá az „Írásművészet az érmeken” c. cikk áttanulmányozását (V. évf. 36. oldal), mely az írás fejlődésével foglalkozik és alapul szolgálhat a bizánci pénzek legendáinak tárgyalásához. — 2 —

Next