Az Érem, 1936 (8. évfolyam)

1936 / 1. szám - Bizánc pénzei - A bizánci művészei szelleme

log világszemlélet egyoldalú eszmei tartalmához köti. Ezért Bizánc jelentős világi művészetet nem tud fölmutatni. Amit kézműiparban, képzőművészetben alkotott, az mind a dogmát hirdeti, mert minden egyéb haszontalan és elvetendő. A hanyat­lás, mint látjuk, nem az ízlés fokozatos elferdüléséből származik. Ez a stílus tuda­tos és szándékos torzítás eredménye, mert minden ábrázolásnak ez élő­világtól el kellett szakadnia, és a misztikusát, az elvontat, a dogmát kellett megjeleníteni, melyet csak az aszkézis jellegzetes külsőségeivel lehetett elérni. Az oly tökéletes technikával megalkotott, szinte örökéletű mozaikokon és szobrászati műveken az arcok a révület merevségével, nem a földi arcok; a talpig ruhába burkolt testetlen alakok nem földi emberek, csak szimbólumok, jelentéssel bíró és számtalanszor ismételt dekoratív egységek; a testtartás, a mozdulat sem e világról való, hanem a másvilági ünnepélyesség szigorú szertartása csupán. Ki tagadná, hogy Bizáncnak kiváló díszítő művészete volt. A hatalmas fal­síkok követelték a festőt, a mozaik­művest, a szobrászt. A fényűzés az ötvöst, a zománcolót és a csontfaragót. S mindezek a csodálatot kiérdemlő tökéletességgel oldották meg feladatukat. Ám a felfogás szabadsága nélkül. Zsenijüket az életet megtagadó szellem nyűgözte le az orthodoxiában megmerevedett képzeleti világ számára s ezért újat, különbet nem alkothattak s csak elődeiket vagy önmagukat ismételték. E megkötött művészet sem élvezhette folyamatosan még csak a létjogosult­ságot sem. A Kelet a művészi irányzathoz, ami a pompát illeti, nagy mértékben járult hozzá, de ugyanez a nyugtalan ázsiai szellem kíméletlenül tört teljes megsemmisí­tésére. Gondoljunk csak a képrombolásra (728—787) ! Miféle erők vezettek e pusztítást kiváltó forrongásokra? Igen fontos, hogy erre a kérdésre szabatos feleletet kapjunk, mert a rombolás természetesen a kis­plasztika termékeire is kiterjedt, melytől az ermészet nem választható el. Az egyik ok az egyházból indult ki azzal, hogy a kétségtelenül túlzásba vitt képkultusz ellen maga is síkra szállt s a szinte hivatalos lázítás termékeny talajra talált. Napjainkban is látjuk, hogy a szenvedélyre hajló népeket nem szükséges erőszakkal vezetni a rombolásra. Az egyháznak kényelmetlen volt az is, hogy egyéb monotheista népek, mint a zsidók, majd az izlámiták jogosan vallották vallásukat tisztultabbnak, minthogy a bálványozásnak legkisebb gyanúja sem fért hozzájuk, így ezzel az erkölcsi presszióval tulajdonképpen ezen ádáz ellenségei tettek nagy szolgálatot az egyháznak, mert való tény, hogy a régi pogányság utórezgéseként, a képtisztelet a bálványozásig fajult s az egyháznak határt kellett mindenképpen szabnia. A jószándékú igyekezetben végzetes fordulat állt be, midőn a nem művelt katonacsászár, III. Szauri Leó, a purifikátorság vakbuzgalmában a zsidók és szla­­miták vallástételét ismerte el, mely vallások pedig száműztek mindennemű festett és faragott emberábrázolást. A műtörténelem, természetesen nem vallási szemszög­ből ítél e helyrehozhatatlanul káros befolyás felől s nem köszöni azt meg, de viszont a bizánci képrombolásban nem a korabeli alkotások megsemmisülését, sem a velejáró meddőséget fájlalja, hanem azoknak az ókori műalkotásoknak elvesz­tését, melyek a tartós mozgalom alatt kétségtelenül ekkor pusztultak el. A képrombolás másik okát a kifelé tekintő egyházpolitikában találjuk meg. Belső forrongásai mellett sem mondhatott le az egyház a harcoló egyház céljairól, a vallás terjesztéséről és más vallások terjedésének megakadályozásáról. Ezért is fontos volt a bálványozás vádjának gyökeres, mindenáron való kiirtása. Ez meg­akadályozza a hívek elpártolását s egyúttal kitárja az egyház kapuit a többi mono­theista népek felé. A képrombolás munkája nem volt tökéletes és nem szüntette meg a kép­kultuszt. Két párt küzdelme vette kezdetét, de a művészetek már inkább csak a szerzetek fellegváraiban találtak otthonra s ez az elzárkózottság a művészi termé­kek modorosságát és tartalmi elvontságát csak fokozta és konzerválta is. — 3 —

Next