Az Érem, 1940 (9. évfolyam)

1940 / 1. szám - Szigeti István: Régi körmöcbányai személyi érmek - A vésnökök személyére vonatkozó adatok

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a körmöcbányai vésnökök alkalmi érmek készítésével csak mellékesen foglalkoztak, s fő feladatuk a forgalmi pénzek verő­töveinek vésése volt. Munkájuk zömét ezekben találjuk meg. A tanulmányról még annyit, hogy a szerző sajnálatos hibába esett, mert az érmek leírása során elmu­lasztotta a köriratok központozását híven lemásolni. Utólag ezen nem lehetett segíteni, de nagy hiba mégsem történt, mert változatok nincsenek. A klisék sem tökéletesek, mert pontedzésük miatt nem lehetett eltüntetni fölösleges tartozékaikat. Szerkesztő. Tanulmányom tárgyát azok a főleg arcképes és címeres emlékérmek képezik, melyeket a mohácsi csata után eltelt kb. 130 év alatt Körmöcön (kivételesen Selmecen) vertek, illetve, melyeknek verőtövét ott dolgozó éremvésnökök készítették. Ide tartoznak mindazok a külföldön készült emlékérmek is, melyek körmöci mesterek munkáihoz mintául szolgáltak és rendesen olyan személyekre vonatkoznak, kiknek Körmöcön készült emlékérmeik is vannak. Fő feladatomat nem az érmek leírása képezte, mert azokat többé-kevésbé jól-rosszul megtalálhatjuk a régebbi szakmunkákban, katalógusokban is. Mindazonáltal szolgálatot véltem teljesíteni a magyar gyűjtőknek, hogy időrendben összefoglaltam 50 olyan személynek 90 emlék­érmét, kiknek a magyarországi bányaművelésben akár mint bányapolgároknak, akár mint kamarai tisztviselőknek valamilyen szerep jutott. Mikor itt magyarországi bányaművelésről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy korszakunk a török hódoltság idejére esik és így az egész akkori Magyarország terü­lete nagyjában a mai Szlovákia területére korlátozódott. Az érmek leírásánál fontosabbnak tartottam az érmeken szereplő személyek magyar­­országi hivatali működésére és családi kapcsolataira vonatkozó adatok összegyűjtését, ameny­­nyire ez a kisszámú levéltári anyag felhasználásával lehetséges volt. Nekünk magyar gyűjtők­nek azért fontosak ezek az életrajzi adatok, mert ezeknek ismeretében az érmeken szereplő személyek már nem csak szürke nevek, hanem a magyar történelem, a magyar múlt egy küz­delmes korszakának megtestesítői. Mielőtt az érmek tárgyalásába kezdenénk nem árt, ha megismerkedünk Beheim Bernát­­tal, aki korszakunk elején fontos szerepet játszott a magyar pénzverés történetében. Utána pedig az éremvésnököknek azon sorával, akik a magyar éremművészet e hőskorát azokkal a maradandó értékű művekkel tették nevezetessé, melyeknek tárgyalása tanulmányom feladatát képezi. A vésnökök személyére vonatkozó adatok. Beheim (Bohemus) Bernát. Körmöci pénzverőmester és főkamaragróf 1524—1536. (meghalt 1547.) Beheimet, aki 1510 óta a bécsi pénzverde és az összes osztrák örökös tartományok föpénzverőmestere volt, — Mária királyné, II. Lajos felesége hívta be Magyarországra és nevezte ki körmöci kamaragróffá Turző Elek helyére, akit a király kincstárnokká nevezett ki. Ugyanis Mária királyné a házasságkötés alkalmával hitbérül kapta a 7 bányaváros és a körmöci pénz­verde jövedelmét, továbbá Zólyom vár uradalmát, Óbuda várát és várost és Csepel szigetét. Mária királyné 1524. jan. 29-én kelt levelében értesítette a 7 bányavárost, hogy a zólyomi vár uradalmának, valamint a 7 bányavárosnak átvételével 3 tagú bizottságot bízott meg, melynek tagjai voltak: Várkonyi Amadé István, Dubroviczay Horváth Márk és Beheim Bernát körmöci kamaragróf. Ezóta jelenik meg a Körmöcön vert érmeken a „K—B” verdejel, mely „Körmöc— Beheim”-et jelent. Ez a verdejel később is fennmaradt, mivel jelentését elfelejtették és „Körmöc— Bányára” magyarázták. II. Lajos 1525. évi tallérja a körmöci kamaragróf teljes nevét magán viseli. Ezen tallér­­szerű emlékérem leírását lásd: C. N. H. n. 302., Westerle: B. XVI. 1. A szerencsétlen kimenetelű mohácsi csata után Mária királyné 1530-ban elhagyta az országot, miután a magyar koronát fivérének Ferdinándnak megszerezte. Ferdinánd azonban csak 1533-ban jutott a bányavárosok birtokába, melyeket addig Szapolyai János tartott meg­szállva. I. Ferdinánd 1548-ban 34 ezer magyar forintért bérbe vette az özvegy királyné összes magyarországi javait, köztük a körmöci pénzverdét is, melyek egész 1558-ig, az akkor bekövet­kezett haláláig Mária királyné tulajdonát képezték. Ferdinánd már 1548-ban az alsó-ausztriai kamara alá rendelte a magyar bányavároso­kat. Ezzel magyarázható, hogy a legmagasabb kamarai méltóságokat kizárólag alsó-ausztriai családok tagjai viselték. Ezek a kamarai tisztviselők Körmöcre és Selmecre áthelyezve ott letelepedtek és később a polgárjogot megszerezve, a városi életben vezető szerepet játszottak. Itt jegyzem meg, hogy bányapolgár „Waldbürger” alatt a városnak azokat az előkelő polgárait értették, akik bányaműveléssel foglalkoztak, saját házzal és bormérési joggal bírtak. Ezt a jogot Korvin Mátyás király adományozta nekik 1481-ben, a bányaművelés fellendítése céljából. 3

Next