Az Érem, 1974 (30. évfolyam)
1974 / 1. szám - Sonnevend György: Az első tetrarchia follisai
AZ ELSŐ TETRARCHIA FOLLISAI SONNEVEND GYÖRGY Az első tetrarchia a következőképpen alakult ki: Diocletianus (Caius Valerius Diocletianus, 1/a ábra, Aquileia)* két évig tartó egyeduralma után császártársául választotta Maximianus Herculiust (Marcus Aurelius Maximianus, 2/a Carthago), akinek átadta a római birodalom nyugati felének kormányzását. További hét év múlva a társuralkodók számát trónörökösök, azaz Caesarok kinevezésével négyre növelték. Maximianus Herculius caesarja Constantius Chlorus (Flavius Valerius Constantius, 3 Róma) lett, Diocletianus caesarja pedig Galerius Maximianus (Galerius Valerius Maximianus, 4/a Carthago). Diocletianus pénzreformja idejére, azaz 294- ben már fennállott ez a négy társuralkodóból alakított új trónöröklési rendszer, amelyet első tetrarchiának mondunk és amely 305-ig tartott. A reform előtt a pénzforgalom főleg antoninianusokból állott, amelyek kezdetben ezüstből készültek, de a harmadik század második felében már csak billonból, majd bronzból verik őket. Diocletianus reformja teljesen megváltoztatta a bronzpénzverést, amennyiben a korábbi sugárkoronás antoninianusok helyett ezeknél nagyobb, kb. 26—27 mm átmérőjű, babérkoszorús fejet ábrázoló pénzek kerültek forgalomba (1/a, 2/a, 3, 4/a). A reform után is készültek a verdék egy részében az antoninianusokhoz hasonló, sugárkoronás kisbronzok, de ezeken elhagyták a XXI jelet (5/a, 5/b Cyzicus). Follisnak nevezzük azt a középbronz nagyságú pénzt, amely Diocletianus reformjától kezdve általában verdejegy megjelölésével készült. Ókori nevét nem ismerjük, a follis szó latinul zsákot vagy tömlőt jelent, valószínűleg ebben előre leszámoltak bizonyos mennyiségű pénzt. A folkisok az első tetrarchia idején átlagosan 10 g súllyal vékonyan ezüstözve készültek, de ez az ezüstréteg rövidesen lekopott, vagy csak részben maradt a pénzeken. A pénzreformmal együtt járt az is, hogy újjászervezték a verdék megjelölését. A hátlapon levő szelvényben feltüntették a verde kezdőbetűjét, vagy több azonos kezdőbetű esetén még néhány betűt a verde nevének megkülönböztetésére, például: ANT—Antiochia, AQ—Aquileia, N—Nicodemia, SIS—Siscia, TS— Thessalonica. A T betűvel jelölt verde helyhez kö t A zárójelben levő számok a fényképes ábrákra vonatkoznak. Azoknál a pénzeknél, amelyeknek mindkét oldalát bemutatjuk, az előlapot a-val, a hátlapot pedig b-vel jelöljük és megemlítjük az ábrázolt pénzek verdehelyét is.