Az Érem, 1976 (32. évfolyam)
1976 / 1. szám - A Szerkesztő Bizottság köszöntője - Dr. Káplár László: A Magyar Numizmatikai Társulat tagsági érme
retek vastagsága csak 2,0—2,2 mm, összesen mintegy 500 példány készült; a kivert példányoknak kb. 20° %-a bronz-, 80%-a ezüstérem. A különböző évszámokkal vert tagsági érmek tanulmányozása során néhány eltérést állapítottam meg. Ezek alapján magától adódott három csoportba való besorolásuk. Az egyes csoportok jellemzői az alábbiak : I. csoport: A bronz példányok súlya átlagosan 29 g (valószínűleg 30 g volt a tervezett súly). Az ezüstérmek 987 ezrelék finomságú, fémjelzett ezüstből készültek, átlagsúlyuk 34,8— 34,9 g közötti, tehát megfelel a Numizmatikai Közlönyben bejelentett, eredeti 35 g-nak. A kartus névbetűinek és az évszámoknak a magassága egyaránt 2—2 mm. II. csoport: A bronz példányok súlya 24,5 g körül mozog. Valószínűleg a II. világháború előtti évek anyagtakarékossági intézkedései miatt csökkentették a bronzok súlyát 5, az ezüstök súlyát 4,5—5 gmal. Az ezüst példányok átlagos súlya 30,0—30,5 g. III. csoport: Ide tartoznak az 1945 után vert tagsági érmek. Az ezüst finomsága 800 ezrelék, fémjelzéssel. Az átlagos súly további csökkenést mutat: 29,4—29,6 g. A kartus névbetűi és számai sima vonalúak. A betűk magassága 2,5 mm, a számoké 2 mm. A II. és III. csoport érmein hiányzik a hátlapról a perem szélén futó gyöngykör, a belső gyöngykör és a király fejéről a gyöngyfejkör. Ezek helyett sima vonalköröket találunk. Elhagyták az érmekről a vésnök, GERL K. névjelét. Az eltérések magyarázata az, hogy 1940-ben új vezérszerszámokat, új apa- és anyatévéket készíttetett a Társulat, s ezek mutatják a felsorolt eltéréseket. Bemutatom a tagsági érem I. csoport (1.), valamint a II—III. csoport (2.) egy-egy ezüstérmének fényképét. A felvételeket ALBRECHT GYULA készítette. A 3. képen az eredeti GERL-féle verőtövek láthatók, cserélhető egyedi névbetétlapocskákkal, míg a 4. kép a II—III. csoport érmeinek készítéséhez használt apatöveket mutatja. A 3. és 4. képet BONIN TIBOR készítette. Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni az Állami Pénzverő vezérigazgatójának, CSONKA FERENC elvtársnak, aki a szerszámgyűjtemény megtekintését és a fényképfelvételek helyszíni elkészítését engedélyezte. Köszönettel tartozom a levéltári, ill. az éremanyag tanulmányozásának lehetővé tételéért a Társulat és a MNM Éremtára vezetőinek is. 3