Az Érem, 1988 (44. évfolyam)

1988 / 1. szám - Kőhegyi Mihály: Huszár Lajos (1906-1987)

Huszár Lajos (1906—1987) Az emberi lét határköveit és mezsgyéit évszámok és történeti események határolják, amelyeknek külön-külön ugyan nincs túl nagy jelentőségük,, de együttesen már tartósan meghatározhatják azt az életuta­t, melyen vé­gigmenni kényszerül. Huszár Lajos pályáját is nagymértékben befolyásolta­ Magyarország története. Az erdélyi Nyárádszeredán született 1906. január 29-én. A Maros- Torda megyei, színmagyar lakosú település létszámát tekintve ugyan kicsi, de itt volt a szolgabírói hivatal és a járásbíróság is. Édesapja ezért nyi­tott itt jól menő ügyvédi irodát. Az elemi iskolás gyerek sokszor megbámul­ta Bocskay István mellszobrát, melyet éppen születése évében állítottak fel a főtéren annak emlékére, hogy 1605-ben itt választották fejedelemmé. Horváth Géza romantikus stílusú szobra ugyan nem tartozik képzőművé­szetünk nagy alkotásai közé, de a cseperedő gyerek első művészi élmé­nyét ez jelentette. Igaz, már csak kevés ideig, mert középiskolába a ma­rosvásárhelyi Református Kollégiumba adták szülei, és itt tett érettségi vizs­gát is 1924-ben. Időközben Nyárádszeredár­ól Miercurea-Nirajul­b­ lett, ahová már nem kívánkozott vissza a felserdült ifjú. Átjött Magyarországra, és beiratkozott a Pázmány Péter Egyetem bölcsészeti karára történelem— fölrajz szakos tanárjelöltnek. Az alapvizsgák letétele után azonban — ko­rábbi vonzódását követve — átiratkozott az ún. szabadbölcsészet­eihez, és 1928 decemberében a művészettörténet—klasszika archeológia—művelődés­­történet szaktárgyakból doktori oklevelet szerzett. Két hónap múlva (1929. február 1.) a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába került önkéntes gyakor­noknak, de csakhamar szakdíjnokká nevezték ki. 1944-­ben az Éremtár ve­zetője lett. Ez év októberében, hivatalos felszólításra, beköltözött a Nemze­ti Múzeum épületébe, és az ostrom egész ideje alatt igyekezett megmenteni a múzeum nagy értékű anyagát. 1945 tavaszán az intézmény ideiglenes vezetésével bízták meg, majd 1946 augusztusában a főigazgatói teendőkkel, melyet 1949 januárjáig látott el. 1956 őszén, mint a nehéz időkben mindig, újra felkérték a múzeum ügyeinek intézésére. A főigazgató visszatérése után osztályvezetői beosz­tásban dolgozott tovább egészen nyugdíjaztatásáig. E rövid méltatásnak nem feladata, hogy tudományos munkájáról szól­jon, hiszen erre terjedelmi okokból sincs tehetségünk. Tucatnyi megjelent alapvető könyve, ötszáznál több tanulmánya, cikke, kritikája és leletfeldol­­gozása önmagáért beszél, igényes gyűjtő kézikönyvként használja műveit.

Next