Az Érem, 1995 (51. évfolyam)

1995 / 1. szám - Fazekas Gábor: Kiegészítés a "Mária Terézia tallér 1780" című könyvhöz

A próbavereteket 1939. március 1-jén küldték meg a banknak. A tallérok súlya 28,05-28,12 gramm között mozgott és a finomság 833 ezrelék volt. A bank rögtön kifogásolta a zsákos szállítást, mert attól tartott, hogy a darabok ezáltal jelentősen megkárosodhatnak. Az ügy fő meghatározó mozzanata az volt, mi­kor 1939. július 21-én a Holland Bank Unió 100 000 darabra írásban is adott megrendelést. Augusztusban biztosítot­ták a veréshez szükséges ezüst mennyi­ségét és augusztus 24-én már egy 116 000 darabos csomagolási utasítást is adott a bank: 500 darabos zsákokból, négyet egy fa ládába téve, sorszámozás­sal, összesen 58 ládára. Egyébként a mennyiségre vonatkozólag a Verslag fo­lyóirat első alkalommal csak 1952-ben írt, hogy 1939-ben 116 050 darab MT tallért vertek. A szállítási lista alapján, tengerentúli csomagolásban a teljes mennyiség ké­szen állt, mikor 1939. szeptember 20-án kitört a második világháború. Ezután következett a feketeleves, minden meg­hiúsult. Majd röviddel a 116 000 darab tallért beolvasztották. Kivétel az a 60 darab, melyeket a Vörös-tenger vidékére szállítottak kereskedelmi célú próbada­rabokként. Ezzel kapcsolatban a cikk írója egy 1989. április 18-án kelt levélre is hivatkozik. Ugyan­ezt igazolja dr. Scheffers muzeológus is, 1992. július 27-én kelt válaszlevelében, miszerint: „.. .A Holland Állami Pénzverő Múzeu­mában csak két darab maradt. A 116 000 darabos összmennyiség beolvasztása után, valószínűleg csak 60 próbaveret maradt, melyeket kereskedelmi céllal küldtek a Közel-Keletre. Azt kell felté­teleznünk, hogy ezek az érmék ott for­galomba is kerültek. A bankházaknál tett érdeklődésünkre közölték, hogy to­vábbi példányok nem állnak rendelke­zésre, sőt a saját gyűjteményükből is hi­ányzik. Természetesen a Holland Álla­mi Pénzerő Múzeuma a darabokat nem adhatja ki. Egy esetleges utánverés sem kerülhet szóba, mivel az ilyen irányú te­vékenységet a pénzügyminisztérium szigorúan tiltja. Sajnáljuk, hogy nem se­gíthetünk, azonban a továbbiakban is szívesen szolgálunk felvilágosítással...” E válaszlevelet Walter Hafner osztrák úr érdeklődésére küldte meg a muzeológus. A második világháború után Utrech­­tet - első alkalommal 1948. december 24-én - ismételten megkeresték 100 000 MT tallér utánverésére, és az utolsó ér­deklődő 1952. november 8-án, a Safra bankház Beirutból 200 000 darabot kí­vánt rendelni. Ezeket az igényeket már a Montagu és Tsa elégített ki Birming­­hamban. A gyakorlati kivitelezés A gyártáshoz szükséges verőtövekkel Hollandiában sem a bank, sem a verde nem rendelkezett, ezért meg kellett elé­gedniük a bank tulajdonában lévő pári­zsi és londoni MT tallér után veretekkel, melyek súlyra, mint külsejükben is megfeleltek. Mikroszkopikus és röntgen vizsgálatok alá vetették. Különböző módon készítettek róluk másolatokat, mely eljárások folyamán az apróbb részletek károsodtak, eltűntek. Ezért ke­resték meg a Köller-féle (holland) gal­­vántechnikát, ahol gipsz- és erről bronz­­modelleket készítettek, majd ezeket az alapokat használta fel a vésnök. Az elő- és hátlapi verőtövek elkészítése után ke- 2

Next