Az Érem, 2004 (60. évfolyam)
2004 / 1. szám - Tóth Csaba: I. Lajos "szerecsenfejes" és "szentlászlós" dénárjainak korrendje (III. rész)
I. Lajos „szerecsenfejes” és „szentlászlós” dénárjainak korrendje. III. rész Tóth Csaba Bevezetés Az Érem előző két számában éremtani szempontok alapján vizsgáltam az I. Lajos által kibocsátott, a numizmatikai szakirodalomban „szerecsenfejes” és „szentlászlós” dénároknak nevezett pénztípusokat, s több ellentmondást sikerült kimutatni a hagyományos korrenddel szemben. [1] Csak emlékeztetőül: az utóbbi száz-százötven év numizmatikai szakirodalmában kialakult az a ma már toposznak számító korrend, miszerint I. Lajos „szentlászlói” dénárjai 1358-1372, míg „szerecsenfejes” dénárjai 1372/1374-1382 között kerültek kibocsátásra. Az egyes veretcsoportok tüzetes vizsgálata azonban éppen ezzel ellentétes eredményt hozott, nevezetesen a „szerecsenfejes” dénárok korábbra való keltezését támasztják alá, mégpedig az alábbiak miatt: 1. A „szerecsenfejes” dénárok előképeinek tekinthető CNH. II. 78, 82, 84. és 87. fajoknak 1. Lajos uralkodása elejére való keltezése nem kétséges. Azonos a köriratuk, a betűk jellege, súlyrendszerük, s bár az éremkép természetszerűleg eltérő, egészében véve vésetük jellege megegyezik. Amennyiben ezek a típusok bizonyítottan koraiak, és valóban a CNH. II. 89. előképei, akkor ezt az ellentmondást csak úgy lehet feloldani, ha a „szerecsenfejes” dénárok verésének megindulását is korábbi időszakra tesszük, hiszen logikailag elképzelhetetlen, hogy két ilyen összefüggő veretcsoportot mintegy két évtized válasszon el egymástól. 2. A „szerecsenfejes” dénárok verdejegyrendszere szintén archaikus képet mutat. A liliomok, rozetták, falevél alakú jegyek, bár egy részük Mária alatt is megtalálható, összképében inkább Károly kora felé mutatnak, az L-S jegynek egyetlen párhuzama pedig Lajos korai, CNH. II. 69-es garasán található meg. A P betű, amely mind a „szerecsenfejes”, mind a „szentlászlós” dénárokon megtalálható, s emellett az aranyforintokon, valamint a CNH. II. 67. garason, feltehetőleg Petrus Chimle jegye, akiről az 1360-as évek közepéről van csak adatunk. 3. A Schulek Alfréd által még kollektív izmaelita pénzverőjegynek tartott jegyről azóta bebizonyosodott, hogy Franciscus Bernardi monogramja. Amennyiben ez a monogram nem csak Zsigmond, hanem I. Lajos pénzein is Bernardi jegye, abban az esetben az FB jegyű pénzek, legyenek azok aranyforintok, vagy dénárok, már csak Bernardi koránál fogva sem készülhettek az 1360-as évek vége, 1370-es évek eleje előtt. [2] A „szerecsenfejes” és „szentlászlós” dénárok közül csak az utóbbin található meg ez a jegy, tehát mindenképpen ez a későbbi típus. 4. Több példánya ismert olyan „szentlászlós” dénárnak, amelyeken tisztán kivehető, hogy az alapanyaguk „szerecsenfejes” dénár volt, vagyis arra verték rá az új éremképet. Ezek a darabok barbarizált éremképüknél és zavaros köriratuknál fogva ugyan mind kora