Nyelvünk és Kultúránk - A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóirata, 91-92. szám (1995)

A magyar kultúra terjesztése - Géczi Lajos: A népköltészet állapota napjainkban egy zárt kisebbségi csoportban

A MAGYAR KULTÚRA TERJESZTÉSE A népköltészet állapota napjainkban egy zárt kisebbségi csoportban Az emberi agy legcsodálatosabb adottsága, hogy a gyermek- és ifjúkorban sokszor hallott vagy elsajátított szépirodalmi alkotások oly tökéletesen beépülnek az agyréteg sejtjeibe, hogy az emlékezet akár több évtizedes „puszta tárolás” után is valamely indíték nyomán szinte csorbítatlanul képes reprodukálni a rég elraktározott szellemi kincset. Népköltészeti kutatómunkám során találkoztam e különös jelenséggel olyan környezetben, ahol magyar anyanyelvüket lassan öt évtizede alig-alig használó 70-80 éves emberek leptek meg azzal, hogy a népköltészet maradványainak gyűjtése közben jól szerkesztett népmeséket adtak elő. S bár nyelvi készségük nyilvánvalóan erősen megkopott az elmúlt évtizedek folyamán, az eseménysorok szinte érintetlenül jöttek elő az emlékezet homályából. Ebbéli tapasztalataimat Kelet-Szlovákiában szereztem. Az Ondava folyócska Tőketerebestől kissé délre egyesül a Latorcával, s Bodrog néven új folyóként hömpölyög a Tiszába. Nos, az Ondava déli szakaszának jobb partján, délről észak felé haladva négy falu található: Imreg, Szür­nyeg,, Darany és Hardicsa. Ezek szlovák etnikumú falvak közé ékelődve, mintegy nemzetiségi félszigetet alkotva élesen elkülönülnek a szomszédos, jobbára magyar etnikumú Ung-vidéktől és Bodrogköztől, de nyelvi és vallási okok folytán a szlovák falvaktól is. Évszázadokon át lényege­sebb nemzetiségi migráció nélkül zajlott az élet az említett négy faluban, melyek közül Imreg és Szürnyeg színmagyar település volt, Darany és Hardicsa pedig többségében magyar lakosságú. Ma Imreg és Szürnyeg még jobbára magyar lakosú, ám Hardicsán már igen kevés családban beszélnek magyarul, Garanyban meg csupán pár tucatnyian. 1918 után e négy falu is az új állam, a Csehszlovák Köztársaság részévé vált. 1938-44 között Imreg, Szürnyeg és Garany visszakerült Magyarországhoz, Hardicsa pedig a Szlovák Államhoz. 1945 óta újból Csehszlovákiához, illetve Szlovákiához tartoznak. Nemzetiségi és vallási okok folyományaként (a környező szlovák falvaktól eltérően erős magyar református egyházak működtek itt, Imreg kivételével) a négy falu lakosai között szoros rokoni és ismeretségi kapcsolatok épültek ki, amelyek máig hatóan átszövik e telepü­léseket. Tudnak egymásról, számon tartják egymást. E falvak lakosai évszázadok során nemesi nagybirtokok és egyházi birtok jobbágyai vol­tak. Az 1848-as magyar szabadságharcot követően itt is elindult valamelyes polgárosodás. A 19. század végétől egyre nő az apróbb-nagyobb paraszti birtokok száma, főként az Ameriká­ban megszerzett pénzt fordítják földek, telkek vásárlására. Az 1918-as államfordulatot követően erős ütemben elindult egy államilag támogatott asszimilációs folyamat, amely elsősorban a magyar oktatás háttérbe szorításában öltött tes­tet. Mindez azonban 1944 végéig nem okozott lényeges változást a lakosság nemzeti meg­oszlásában. 1945 után azonban Szlovákia-szerte végigsöpört a magyar etnikum végleges fel­számolásának a terve és gyakorlati megvalósítának előszele: a férfiak deportálása a szovjet lágerekbe, a magyarok kitelepítése Magyarországra, majd a kiürített Szudéta-vidékre, végül a reszlovakizácós nyilatkozat aláírása. Mindezek közül gyakorlatilag csak az első, a magyar férfiak elhurcolása a szovjet lágerekbe érintette érzékenyebben az Ondava menti falvakat. Ám itt is történtek helyi és járási kezdeményezésre kísérletek, hogy a magyar családokat .

Next