Evangélikus Leánygimnázium, Nyíregyháza, 1924

Jókai magyarsága és idealizmusa. Ezelőtt száz évvel, 1825. tavaszán, József nádor vezetése alatt ,egy fényes magyar követség indult Rómába a pápához. A főúri tár­saság utazása közben nagy pompát fejtett ki és a gazdag olasz városok szinte versenyeztek, hogy tiszteletüket minél jobban kifejez­nék a fenség és főúri kísérete iránt, így érkezett el a magyar kö­vetség Bolognáig. A város kapujánál ünnepélyes fogadtatás volt előkészítve. E városban élt akkor a rengeteg tudású Mezzofanti bíboros, aki a többek között magyarul is tudott. Az olaszok azt gondolták, hogy nem tehetnek udvariasabb és kedvesebb dolgot, mintha a követek fogadására olyan embert jelölnek ki, aki hazájuk nyelvén üdvözölheti őket. Bologna kapujánál tehát Mezzofanti fo­gadta a magyar urakat. Szép magyar beszédet mondott, kifejezte a város örömét afölött, hogy a magyar király hatalmának osztá­lyosát és kíséretében a nemzet nagynevű előkelőit vendégül láthatja. Mikor az olasz befejezte a beszédét, az urak kérdőleg és csodál­kozva néztek egymásra. A nádor visszafordult kíséretéhez s pár percig halkan és izgatottan tárgyalt velük, amíg a körülálló tömeg kínos csendben várakozott. Végre a nádor egy latin orációval volt kénytelen elütni a dolgot, mert a jelenlevők közül egyik sem tudott egy szót sem magyarul szólni. Az ezer éves állam első közjogi mél­tósága latinul kénytelen felelni a magyar üdvözlő szóra, mert sem ő, sem kísérete nem tudnak hazájuk nyelvén, amely haza pedig a vagyonból, fényből és méltóságból nekik adta a legtöbbet. Ez az egy tény minden fejtegetésnél jobban mutatja, hova sülyedt a magyar érzés és önérzet 1711 től 1825-ig és érthetővé teszi azt a kétségbeesést, amely e kor művészeit és politikusait jel­lemzi. Egy fél század telt el azóta, mióta elhangzott Herder szomorú jóslata, hogy a magyar faj kihalóban van, s minden arra mutatott, hogy e jóslat gyorsan halad a teljesülés felé. A magyar alkotmány meg volt semmisítve. Országgyűlés már 12 éve nem volt s a tör­vény helyett Metternich uralkodott, akinek gyilkos politikája a szent­szövetség szuronyaira támaszkodva elfojtott minden szabadabb szellemet. A magyarság fásultan és közönnyel várta a pusztulást. A költő szava a tiszta igazságnak felel meg, amikor azt mondja, hogy e korban nem volt remény már, csak emlékezet. Ilyenek voltak Magyarország közviszonyai abban az évben, amelyben Jókai született. De itt meg is áll a sülyedés, mert ugyan­azon év örvendetes és mélyreható változásokat is hozott. Végre összehívja az uralkodó azt az országgyűlést, amelyben az újra élni

Next