Nyíregyházi Dohányfermentáló, 1987 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1987-02-01 / 1. szám
A NYÍREGYHÁZI DOHÁNYFERMENTÁLÓ VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,30 FORINT 1987. FEBRUÁR HU Többszáz milliós fejlesztés előtt Jóna Pál igazgató a vállalat munkájáról Pártunk Központi Bizottságának 1986. november 19—20-i határozata alapján vállalatunk párt-, társadalmi és gazdasági vezetése értékelte elmúlt évi gazdálkodásunkat és meghatározta ez évi tervünk fő célkitűzéseit, amelyeket termelési tanácskozásokon ismertetett és vitatott meg a vállalat dolgozóival. Jóna Pált, vállalatunk igazgatóját arra kértük, hogy az immár hagyományos év eleji interjúban beszéljen az 1986-ban elért eredményekről és az idei célkitűzésekről. Rekord az exportértékesítésben — Elmúlt évi gazdasági eredményeink általában a tervben előirányzottaknak megfelelően alakultak. Ennek értékét nagymértékben növeli az a tény, hogy az intenzív gazdálkodást hangsúlyozva tervünk az előző évekhez képest sokkal magasabb követelményeket állított elénk. Nemcsak a valamennyi gazdasági szervet egyaránt érintő nehezebb gazdálkodási feltételek és a szabályozórendszer szigorításai miatt, hanem néhány speciálisan ható tényező miatt is, amelyek közül néhány a tervben figyelembe vettnél is kedvezőtlenebbül alakult. — Minden bizonnyal elsősorban a belföldi piac beszűkülésére, a fermentált dohány hazai értékesítésének további csökkenésére gondol. — Igen. Az egy főre eső hazai cigarettafogyasztás magas szintje miatt a dohányzás elleni propaganda, de a gyártó ágazat gyártmány- és gyártásfejlesztése is dohányunk hazai értékesítésének csökkenése irányába hatott. Pedig összes értékesítésünk zömét eddig a hazai értékesítés tette ki. Már 1985-ben is mintegy 90 millióval kevesebbet hozott a belföldi értékesítés. 1986- ban pedig a tervben előirányzott 60 millióval szemben ténylegesen 115 millióval lett kevesebb az előző évinél. Tehát már a tervezés során jól érzékelhető volt, hogy a vállalati gazdálkodás eredményességének, a vállalati nyereség alakulásának egyik kulcskérdése az exportra termelés és az exportértékesítés növelése. A másik dolog pedig az ésszerű, takarékos költséggazdálkodás, a rendelkezésre álló anyagok, eszközök és energia hatékonyabb kihasználása, a munka hatékonyságának növelése. Végső soron alapvető és meghatározó kérdéssé vált: hogyan és milyen mértékben lehet ellensúlyozni a hazai értékesítés csökkenését, annak a vállalati gazdálkodásra gyakorolt kedvezőtlen hatását? — Ebben az ellensúlyozásban kimagasló szerepe van annak, hogy a dohánytermelésnek még jobban kell alkalmazkodnia a piaci igényekhez. De nem kisebb jelentőségű a mennyiségi szemléletről a minőségi szemléletre való gyorsabb ütemű áttérés sem. Sajnos éppen a mennyiségi szemlélet következménye volt, hogy tavaly a szerződött mennyiségen felüli dohánytermés külpiaci elhelyezését a gyengébb minőség akadályozta meg. Ez a körülmény jelentős hátránnyal járt, mert a fermentált dohánytermelés szükségtelen növelésével elkerülhetetlenül növekedtek a fel nem osztható költségek, miközben az értékesítés változatlan maradt. A kialakult nehéz körülmények ellenére mégis sikerült az elmúlt év során jó eredményeket elérni? — Ha az előbbi megközelítésben értékeljük múlt évi munkánkat, akkor a tervszintű teljesítést igen jónak és eredményesnek ítélhetjük meg. A kedvezőtlen speciális tényezők hatását nagymértékben sikerült ellensúlyozni az export növelésével és a hatékonyabb költségfelhasználással. Az exportértékesítés terén például rekorderedmény született. Termelői áron 166 millió forint értékű fermentált dohányt értékesítettünk, ami az előző évinél 50 millióval, a tervezettnél pedig 22 millióval több. A túlteljesítés teljes egészében dollárelszámolású relációban következett be és a vállalat életében első ízben múlta felül árbevételünk a 2 millió dollárt. Belföldi értékesítésünk kiesését ezzel lényegesen mérsékeltük. Emellett bizonyára a hatékonyabb munkaráfordításoknak is volt szerepük az eredményekben? — örvendetes eredményekről lehet számot adni a munkaráfordítások hatékonyságának javulása terén is. Csökkentek a fajlagos dohányanyag- és energiafelhasználási mutatók és növekedett a műszakkapacitás. De sokat javult a munkaidőalap kihasználása is. Az egy fő által ledolgozott óráik száma hárommal nőtt, annak ellenére, hogy a (Folytatás a 2. oldalon.) HELYIÖWM GYÖntMÉNY 1,6 millió újításból Az 1986-os év újítómozgalma a bevezetett 27 darab újítás után több mint 1,6 milliós hasznos eredményt hozott a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalatnál. De sok hasznos ötlet megvalósítása könnyíti a munkát. Mint például az a speciális szállítókocsi, amit Tarczali Pál villanyszerelő talált ki és a nyíregyházi fermentáló üzem tinkműhelyében készült el, ugyancsak megkönnyítve a hárommázsás villanymotorok mozgatását. A nyíregyházi fermentáló üzem présterméből útjára indul a kész bála a mechanika épületébe, ahol az utófermentálásra kerül sor az elkövetkező időben. Á kevesebb is többet érhet! Szerződtetés mennyiségi korlátokkal A szerződtetési előkészületek befejeződése után, melyekről egy korábbi lapszámban már beszámoltam, megkezdődött a vállalati elképzelések megvalósítása. Tudtuk, hogy a korlátozott mennyiségi lehetőség mellett nehéz lesz megoldani ezt a feladatot. Viszont termeltetési lehetőségeinkhez, ha lehet, még szigorúbban kell ragaszkodni, mint azt korábban hittük. Ugyanis például a Virginia dohányok termésmennyisége a becsléseinket jóval meghaladó mértékben, 8180 tonnában realizálódott. Ez azt jelenti, hogy 1986-ban megtermett az idei szükséglet egyharmada is. Ennek ellenére vállalatunk a termelői kedv fenntartása érdekében az 1986-ra szerződött mennyiséget továbbra is leszerződi. Ugyanakkor viszont a termelőszövetkezetek — a jó jövedelmezőség és a biztos piac tudatában — a megtermett, vagy legalább ahhoz közeli mennyiségeket szerettek volna leszerződni. Számos előny a termelésben Megítélésünk szerint a kevesebb termelhető mennyiség is javítani fogja a jövedelmezőséget. A gazdaságoknak ebben az évben módjukban áll a törést az érés ütemének megfelelően végezni, ellentétben az elmúlt évi helytelen gyakorlattal. Nem kell — az érés ütemétől függetlenül — minden héten minden szárítóberendezést megtölteni. Lehetőség lesz a szárításra kiválóan alkalmas állapot elérésének kivárására, az esők hatására történő „visszazöldülések” után is le lehet állni a szárítással. Ez azt fogja eredményezni, hogy termelőink a viszonylag kevesebb mennyiséggel, de jobb osztályösszetétellel az elmúlt évihez hasonló, vagy azt meghaladó nyereséget érhetnek el. A lehetőségek reális elosztása, a felhozott érvek végül is meggyőzték partnergazdaságaink szakembereit. Reméljük, hogy a mennyiség tagokra történő lebontásánál és a terület beültetésénél tovább szilárdul a szerződéses fegyelem. Ennek elmaradása súlyos következményekkel járhat, egyaránt ártva a vállalatnak és a termelőnek. Bodó László termeltetési osztályvezető