Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-11-21 / 47. szám
VI. évfolyam Kiadóhivatal Illincz Gyula könyvkereskedésében nyíregyházán. Szerkesztői iroda: ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében DEBRECZENBEN. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt lér alatt minden három hasábos garmandsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre.............................3.— Évnegyedre .... 1.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos pettt sor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4. — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Wyílegyházán Illincz Gyula (előbb ifj. Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiacz. üdef.B*eczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében, S*esten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek 47. szám. Hétfő, november 21. 1870. Debreczen város pusztáinak bekebelezése kérdéséhez. Biharvármegye bizottmánya 1870. November 16., s több napjain N.-Váradon tartott közgyűlése jegyzőkönyvének czikkéje. 936. Pallag János tiszti főügyész az 5530 — 1870. sz. rendeletre sz. kir. Debreczen város által, a Bihar megye területén fekvő, Ebes, Szepes, Pacz, Fancsika és Haláp nevű pusztáknak saját határába kebelezése iránt, a képviselőházhoz beadott kérvénye tárgyában jelenti, hogy véleménye szerint a megyének nem lehet ellenvetése, a kérdéses pusztáknak Debreczen város határába leendő bekebelezése ellen. 937. Belügyminiszer f. hó 8. 15,641. sz. a. kelt rendeletében az érintett puszták kérdésében f. évi szeptember 17. hivatali sz. a. kívánt nyilatkozat felterjesztését megsürgeti. Végzés: A megye közönsége jelentő tiszti főügyész véleményét, a felhozott indokok alapján egész terjedelmében elfogadván: belügyminiszter urat, hozzá intézendő jelentésében értesíteni rendeli, hogy bár az Ebes, Szepes, Pacz, Fancsika és Haláp nevű puszták ezen megye területének alkatrészeit képezik is, mindazonáltal tekintetbe véve; 1 szer. Hogy az 1848-dik évet megelőzőleg sz. kir. Debreczen város egész határán, az elősorolt puszták belefoglalásával, a közigazgatási, közrendőrségi, a nem nemes személyek feletti bíráskodási és polgári bíráskodási teendőket, emberi emlékezet óta kizárólag a városi hatóság teljesítette, sőt a betáblázásokra hozott 1840. évi XXI. t ez. is Debreczen városra a képen vétetett foganatba, hogy a 15. §. által a betáblázási könyvek a föld- könyvvek összekötése következtében, a kérdéses pusztabeli tanyaföldek, a városi betáblázási könyvbe vétettek fel, és azon birtokokat terhelő kölcsönök betáblázása, mindenkor a városi tanács által rendeltetett el, — és igy Bihar és Szabolcs vármegyék törvényhatóságának a kérdéses puszta birtokok feletti hatásköre, csak is a város, mint erkölcsi nemes személy ellen indított zálogos perek ellátására, és a nemesség által elvállalt országos terhek kivetésére, s a város területén lakó nemesek személyes ügyeire szorítkozott. 2- szer. Hogy az 1848. XXIII. t. czikkben kimondatván az, hogy a kir. városok, mint önálló köztörvényhatóságok, minden más törvényhatóságtól függetlenül igazgatják közdolgaikat, hogy annál fogva a városnak, mint törvényhatóságnak, úgy rendőri mint büntető és magánjogi tekintetben a város határában lévő minden egyén és javak, különbség nélkül alárendeltetnek, s így a nemes személyek és javak között az előtt fennállott törvényhatósági jog gyakorlati különbség is eltöröltetvén, Debreczen város hatósági köre a kérdéses puszták belefoglalásával lett foganatba véve. 3- szor. Hogy midőn a hiteltelekkönyvi munkálatok teljesítettek, a kérdéses puszták úgy tekintetvén, mint a városi terület tartozmányai, illetőleg annak kiegészítő részei, az arról készült ívek Debreczen város telekkönyvéhez csatoltattak, és a midőn 1861-dik évben a Debreczenben székelt megyei törvényszék működése megszűnt, a város egész területét illető telekkönyv, a városi törvényszéknek, mint egyszersmind telekkönyvi tanácsnak adatott át a pusztai birtokok telekkönyvével, 4- szer. Hogy mind földrajzi fekvésüknél, mind pedig a városi polgárok közötti kiosztásnál fogva, azon pusztákbeli tanyaföldek birtoklása, az erdők haszonvételének felosztása szorosan és elválhatlanul van öszvekötve a városi beltelkek birtoklásával. De méltányosnak s igazságosnak tekinti a megye közönsége' sz. kir. Debreczen város kérelmét anynyival is inkább a törvényhozás feladatához tartozik egyes területeket azon törvényhatóságba kebelezni, mely azon területnek a kormányzat sokszerű teendőit leggyorsabban, és úgy az állam, mint a kormányzottak jogos igényeinek megfelelő módon legczélszerűbben képes teljesíteni. S hogy e tekintetben Debreczen város hatósága leginkább hivatva van a kérdéses pusztabeli tanyákon lakók ügyeivel foglalkozni, s a kormányzat sokszerű teendőit a különböző pusztákon leggyorsabban és legolcsóbban képes teljesíteni, az kétségbe vonhatlan igazság. Míg ellenben, ha a kérdéses pusztai tanyabirtokosok az illető megye hatósága alá rendeltetnének, a mennyiben azon birtokosok közül többen különböző pusztákon közös birtokosok, s egyszersmind Debreczen város lakosai is: a kormányzat sokszerü teendői a közrendőrség, közmunka, közoktatás közegészségre felügyelet, ujoncz állítás, s különösen az árvák érdekeinek megóvása szerfelett nehezítve lennének, a személy és vagyonbiztosságot illetőleg pedig, a mennyiben Debreczen város gazdászati szempontból is őrszemélyzetet tartván, a kérdéses pusztákon a közbiztonságra való felügyelet ugyanazon fáradsággal és költséggel eszközölhető, míg ellenkező esetben a közbiztonságnak azon területeken való fentartása már csak a helyi viszonyoknál fogva is, a megye részéről csak túlzott áldozatokkal volna fentartható. Mindazon okoknál fogva a megye közönsége inkább a méltányosság és gyakorlati czélszerűség követelményeit tekintve irányadókul, mint a szigorú jogi állásponthoz ragaszkodva, beleegyezését nyilvánítja, hogy sz. kir. Debreczen városnak a képviselőházhoz intézett kérelme teljesítetvén, a Biharmegye területén fekvő Ebes, Szepes, Pacz, Fancsika és Haláp nevű puszták nevezett város területébe kebeleztessenek. Egyébbiránt e tárgyra vonatkozólag szükségesnek látja a megye közönsége jegyzőkönyvileg kifejezni, hogy miután Szabolcs megyének a törvényhatóságok rendezése alkalmából, azok területi épségének fentartása iránt intézett átirata folytán azon óhajtását nyilvánítá, hogy a törvényhatóságok jelenlegi határai tiszteletben tartatván, terület bekebelezések csak rendkívüli, s a körülmények vagy helyi viszonyok által mulhatlanul igényelt esetekben vétessenek foganatba; a jelen esetben pedig a megye kiegészítő részeit képező pusztai birtokokat területéből önkéntesen által engedvén , nehogy ezen felületes szemlélet után ellenkezőnek feltűnő két rendbeli cselekménye által önmagával következetlenségbe jönni láttassák, ezen oknál fogva szükségesnek látja kijelenteni, hogy míg Szabolcs megye érintett átirata folytán keletkezett határozata természetesen azon területekre vonatkozott, melyek az illető törvényhatóságnak nemcsak jogilag, hanem egyszersmind a közélet minden ágazatában, úgy közigazgatási, mint törvényhozási tekintetben alkotórészei, míg ellenben a jelenlegi elhatározásnál lényeges indokul szolgált azon körülmény, hogy Bihar megyének fenhatósága a kérdéses pusztákra nézve bár jogilag tagadhatatlanul fenáll, de a gyakorlati alkalmazásban, a közélet mindennemű hivatalos jellegű érintkezést és öszveköttetést tekintve már huzamosabb idő ólta, tényleg hatályon kívül volt helyezve. Jegyzettel kiadta Dobozy Miklós főjegyző. Paris. Érdekességénél fogva helyén találjuk közölni a „Daily News“ párisi levelezőjének eme kissé régibb keletű (nov. 3-ki) tudósítását: Ma fog végbemenni a szavazás, írja levelező, fenn akarja-e tartani Páris népessége hatalmában a nemzeti védelmi kormányt. Jövő szombaton pedig a 20 városnegyed mindegyike polgármestert és négynégy ülnököt választ. A kormánynak ma előreláthatólag nagy többsége lesz. E plebiscitum magában véve valóságos absurdum. Valódi czélja mindazáltal, hogy szilárdítsa a hatalom letéteményeseinek kezét s képessé tegye őket a fegyverszünet megkötésére, ennek eredménye az alkotmányozó gyűlés leend,mely felmentse őket a kedvezőtlen békekötéssel járó felelősség terhe alól. A helyzetet kiválóan a közvélemény orgánumaiból ismerhetjük fel, melyek ezelőtt oly czikkektől hemzsegtek,s a melyek a főváros népességét arra hivták fel, hogy temesse magát falainak romjai alá s hősies önfeláldozásával szolgáljon dicső például egész Francziaországnak. Ma e lapok következőleg nyilatkoznak: „Úgy látszik, a departementek nem akarják megengedni, hogy Páris hőshöz méltóan viselje magát. Békét óhajtanak, s nekünk nincs jogunk reájuk erőszakolni saját elhatározásunkat, hogy harczolni fogunk a győzelem minden reménye nélkül. Jules Favre szerint a jövő szombati választások a „község tagadása“ lesznek. — Ez alatt ő ezt érti, úgy hiszem, hogy a választandó polgármesterek és ülnökeik csak illető negyedeikben fognak hatalmat gyakorolni, de collectiv működésük nem fog elismertetni. Mivel azonban ezek lesznek az egyedül törvényesen választott testületek Párisban, s mivel ezek kétségen kívül gyakran össze fognak jöni, nagyon valószínű, hogy képesek lesznek saját akaratuknak érvényt szerezni a kormánynyal szemben. E szó „község“ (commune) az első revolutió szótárából kölcsönöztetett. A rémuralom alatt a municipium mindenható volt s magát községnek czimezte. E kifejezés alatt tehát egyszerűen oly rn unicipium értendő, mely elég erős hallgatag magába szívni a kormányt törvényesen illető hatalom egy részét. A kormány jelenleg egyik vagy másik minisztérium helyiségében ülésez. A városházán csak Arago uralkodik. Ő maga is tagja lévén a kormánynak, saját collegái túl nem adhatnak rajta, de nem bíznak benne, s nem tudják világosan velük van-e, avagy ellenük. Tegnap valamenyi zászlóalj a városház körül állomásozott. Aragoj lejött, hogy fölöttük szemlét tartson. Fogadtatása nem a legkedvezőbb volt s a tisztek értésére adták, hogy ők nem azért mentek oda, hogy felettük szemlét tartson. Kevéssel ezutánj Tamisiertbk. haladt át a sorok előtt s „Le a községgel!“ kiáltásokkal üdvözültetett. A tény az, hogy a párisiak túlnyomó száma minden áron békét kíván. A jelen körülmények között én nem is rovom meg e kívánságot. Egyetlen város sem köteles Moszkvu példáját s utánozni. Ha azonban a párisiak ostromzár alá fogatják magokat s aztán kapitulálni hajlandók oly feltételek mellett, a melyeket előbb visszautasítotak, mielőtt komoly ütközetet kísérlettek volna meg s mielőtt élelmiszereik fogyatékán lennének, nagyon okosan cselekednének, ha nem hívnák fel alvilágot fönséges voltuk szemtanuiul. Meggyőződésem szerint a párisiak csak egy pontra nézve fognak megátalkodást mutatni, ha t. i. a poroszok állhatatosan megmaradnak a franczia főváros elfoglalásának követelése mellett. Semmint a németeket a boulevardokon végig vonulni engedjék, inkáb oda engedik Elsasst, Lotharingiát és még egy fél tuczet más tartományt’; minden egyébre Shakespeareként úgy fognak ordítani, mint egy „szopós galamb.“ Ami a munkás osztályt illeti, ez még könyebben beleegyeznék, mint a polgárság. Igaz ugyan, hogy ha a poroszok a falakat megtámadva kényszerítenék, a munkások vitézül fognak harczolni, de minden lármás kitörési követeléseik mellett is elárulja valódi érzelmüket azon tény, hogy egy vagy más ürügy alatt egyhangúan mindnyájan szeretnek kibúvni a falakon kívül teljesítendő önkénytes activ szolgálat alól. Trochut valóban sajnálom; ő jó, becsületes, emelkedett szellemű férfiú; kissé makacs és kissé hiú, de legszebb intenziók által vezéreltetik. Itt azonban valóságos darázsfészekbe került Hasztalan hozza fel, hogy Párist bevethetetlenné tette,hogy nem rendezhet kitöréseket