Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-06-30 / 26. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza, 26. szám. Csütörtök, 1881. junius hó 30. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmunkatárs: VITÉZ MIHÁLY. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1561. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Hansenstein és \oglor irodájában Pécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva. Kgdus évre.....................................................4 frt. Félévre ..........................................................2 „ Negyedévre..................................................1 « A községi jegyző és tanító urak mik egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap A lap szellemi részét képező küldemények, a .. ,. , „ ., ,, . szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. szétküldése tárgyában teendő felszólamlások 1 Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fél?Kiojfer János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debregadtntnk el. A kéziratok Csak világos kívánatra s az illető ezeni uteza 1551. szám) intézendök j költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer halálozott petit-sor egyszer közlése 6 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. A választások után. Rövid időn lezajlanak, s megyénkben már el is múltak a mozgalmas napok, melyek annyi szivet tartottak heves izgatottságban s melyeknek titkát a közelebb megejtett képviselőválasztások derítették fel. A különböző pártok bevonták zászlóikat, vidám hangulattal ln győztek, borongó sötét kedéllyel hit vesztettek, s az életnek darabig nagy hullámokkal duzzadó folyama lassankint visszatér régi rendes medrébe. Talán tehát, miután registráltuk a megejtett választásokat, térjünk mi is a szokásos napirendre! Még nem. A sajtó hivatása, sőt kötelessége minden kimagasló eseményt alaposan tanulmányozni, mégpedig nemcsak fejlődését és folyamát, hanem végeredményét is illetőleg tanulmányozni. Mi is azért alkalmat veszünk még magunknak nézeteinket a választások után előállott helyzetre vonatkozólag is nyilvánítani. A képviselőválasztások, mint átalában minden választási aktusok, történjenek bármi mérséklettel és tapintattal, rendesen sok keserűséget hagynak hátra maguk után, mégpedig részint a veszteség érzete, részint főleg egyesek, a győztesek, vagy vesztesek túlhajtásai következtében. És hogy e keserűségek a választások megtörténte után azonnal elveszítsék élüket és falánkjukat, túl esik a valószínűség határán, s az emberi természet gyarlósága miatt nem is kívánható. Hanem az igen is kívánatos, hogy a keserűségek ne idézzék fel a különböző pártnézetek hívei között ama nyílt ellenségeskedést, vagy alattomos torzsalkodást, mely elfojtja az összetartozandóság érzetét, megbénítja a közszellemet, s mint valami elmozduthatlan sziklatömb állja útját a társadalmi nagy czélok létesítésének. Van nekünk különben is elég bajunk, — minek szereznénk még többet a széthúzás, a gyűlölködés által! ha testvérek lehetünk, miért lennénk ellenségek? Az egyetértés élet, a szétszakadozás halál, s a világtörténelem lapjain nem egy helyen látjuk beigazolva a végzetes jesszózatot: „omne regnum in se dissolutum desolabitur.“ A közelebb elválasztott képviselők elfoglalják majd székeiket az ország házában, s határoznak, talán hosszú időre kihatólag, a nemzet sorsa s jövője felett. Nem szándékunk figyelmeztetni őket állásuk fontosságára és teendőire, hanem azért nem lehet kifejezést nem adnunk azon óhajtásunknak, hogy tartsák fent folytonosan a szellemi köteléket, melyben a választókerülettel állanak, egyszersmind pedig megyénk specificus érdekei, népünk anyagi és szellemi felvirágzása szempontjából tevékenységük egész súlyát mérlegbe vetni ismerjék hazafiúi kötelmükül. Hisszük is, hogy nem leend egy sem közöttük, ki ellen alapos vádpanasz emelkedhetnék, az őt bizalmukkal megtisztelők soraiban. Mi pedig mindnyájan, kik itthon maradunk, szinte ismerjük kötelességül, a fentebb jelzett érdekeket, híven lelkiismeretesen szolgálni. E végett mindenek előtt gyógyuljunk ki, a nálunk annyira szokásos betegségből, mely mindent a mi jó és közhasznú, a törvényhozástól vár, sőt követel, — várja mint Horatius parasztja: „dum defluat amnis,“ ahelyett, hogy önerejére támaszkodva s a társulásban rejlő hatalmat érvényesítve, igyekeznék jobb jövőt alkotni úgy önmagának, mint a társadalomnak. — Ne legyünk többé Mindenváró Ádámok, hanem legyünk hívei a munkának, mely nélkülözhette» feltétele a haladásnak, — hívei a takarékosságnak, mely egy szellemdús íróként: a „gazdagok bölcsesége és a szegények gazdagsága,“ — ápolói és fejlesztői a közszellemnek, mely nélkül semmi nagy és nemes nem létesülhet, — bátor harczosai a közértelmiség és közerkölcsiség magas eszméjének, röviden: tegyünk meg körünkhöz állásunkhoz méltólag mindent, mit a közjó érdekében tennünk kell, „hogy mondhassuk csend és viharban: szent hazánk! megfizettük, mind mivel csak tartozónk.“ Egy választó polgár. A föld és az ember. (Folytatás.) A történetírók megdöbbenve azon, hogy Spanyolország V. Károly óta oly bámulatosan hanyatlott, különbözőképen próbálgatták ezt kimagyarázni. Némelyek szerint a nemzet e romlásának a fő oka Amerika aranyának a fölfedezése volt; mások szerint az inquisitió által szervezett vallási üldözés, a zsidók és mórok kiűzése s az eretnekek véres auto-dafé-ja okozta volna azt. Hasonlóképen az alcabala igazságtalan adat és a franczia A „NYlRVIbftr TÁRCZÁJA. Meg volt írva. — Beszély. — Dr. Pápay ImretíÜ. (Folytatás.) János töprengett, habozott, megmondja-e? Végre elhatározta magát. — Úgy van ! Én nem foghatom fel, miért lennénk boldogtalanok, mikor boldogak is lehetünk. Persze hogy lehetünk. Egyedül rajtunk, illetőleg csak rajtad áll, hogy azok legyünk ! — Mit tegyek, az Istenért mondd, mit tegyek ? — Ha már enyém a szived, légy az enyém magad is, légy az enyém egészen! Hagyd itt anyádat, s jöjj el velem, jöjj el hozzánk. Apám, apád lesz néked is. S anyád? Ejd majd meg békét a maga kenyerén. Elhallgatott, s várta, szorongó szívvel várta Mari válaszát. Mari azonban mit se szólott. János a hallgatást beleegyezésnek véve, lelkesült hangon folytatá : — Szivembe foglallak, tenyeremen hordozlak. Szeme világa leszesz atyámnak is. Nem leend egyetlen gondolatod, óhajtásod, mit ki ne találnánk, mit azonnal ne teljesitenénk, osztályosok leszünk örömben és búban; áldott lesz minden perez, mit együtt élünk át ! Hagyd itt anyádat s jer velem ! Halk zokogás válaszolt az ifjú szavára. — János! - szólt Mari elfojtva zokogását. — Te csakugyan nem tudod mit beszélsz, megbocsátom szavaidat, melyeket higgadtan átgondolva te sem helyeselhetsz ! Elhagyjam anyámat, megszökjem tőle, kinek egyedüli gyámola, kinek mindene vagyok ? Jó hírnevemet elveszítve, gyalázat és megvetéssel tetézve: elvinnél-e igy engemet atyádhoz? Síromig üldözne gyalázatom, s elhagyott anyámnak átka! Nem ! Ily áron nem leszek boldog soha, inkább a halál. — Elég! Elég már, megértettelek, te magad sem akarod, hogy az enyém lehessél. — Bár rajtam állana! Bár a tied lehetnék! — Csakis te rajtad áll! Hagyd itt gonosz anyádat s jer velem! — János! János! Az Istenért ne beszélj így! lenni. — Nem jösz velem ! Tehát nem akarsz az enyém Jó! mégis enyém leszesz! Ha a poklon kell átgázolnom, átgázolok azon is. Mégis enyém leszesz! Szólt s vadul elrohant. — János! János! — sikolta Mari. — Ne hagyj igy el! Eszméletét veszítve, ájultan rogyott a vén bodzafa mellé. János nem hullott, nem látott semmit sem, kalapját is elhagyá, azt sem vette észre Rohant tovább, hajadon fővel, lángoló arczczal a holdvilágos utczákon. III. Archimédesi csavar. Bús Pál ur megszüntette ablakrázó horkolását, a mi se többet se kevesebbet nem jelent, minthogy felébredt. Úgy van felébredt, s épen nem közönséges szuszogás közt a másik oldalára fordult, álmát teljesen és tökéletesen befejezendő. Fordulás közben azonban szemei véletlenül felnyíltak, s a nyitott szemekbe özönlő világosság azon meggyőződésre juttató az érdemes félnit, miszerint álmát, tudtán kívül igen szépen be találta fejezni. Bizony meglehetősen is megviradt. A hálószoba keletre nyiló függönytelen ablakán hatalmas sugárnyaláb szűrődött át, az átszűrődött sugarak épen az ébredező orvos termetes orrát keresték ki megállapodási helyül, minek következtében a jeles férfiút irgalmatlan prüszkölés rohanta meg. Kénytelen volt felkelni, hogy kellőképen kiprüszkölhesse magát. Ezt elvégezve, hivatalos, kimért lassúsággal öltözködni kezdett. Az alatt míg a derék férfiú öltözködik, vessünk egy pillantást a színhelyre, és pedig nem puszta szokásból, hanem főleg azért, mivel ezen történet lelkiismeretes előadója teljesen meg van győződve afelől, hogy minden egyes bútordarab, mely lakásunkat ékesíté, egy egy hierogliph, melyeknek kibetüzése, egybevetése, jellemünk felismerésére vezeti a figyelmes észlelőt. Magas négyszögletü kis szoba vala ez, meglepő fehérségű falain néhány vadászatot ábrázoló képpel. Egy fenyőfa ágy, felette a falra akasztva egy revolver, két régi kard, egy rendes, egy mosdó-asztal két tölgyfa-szék: ime Bús Pál úr hálószobájának összes bútorzata De mi ez ? Minő sajátságos hangzavar riaszt fel szemlélődésünkből? Gőzgépek sustorgása, kígyó szisergése, földrengés tompa moraja, kiszakadt fúvó panaszos czuszogása, megbomlott óra lármája, mind, mind ; egyesülve e sajátságos hangzavarban, mely egyszerre hirtelen támadva, kifejezhetlen zűrzavarral tölté be a napsugáros kis szobát. Honnan e sajátságos lárma ? Hát bizony Bús Pál úr most fogott a mosdáshoz, mikor pedig ő mosdik, mindig ily borzasztó lármát szokott csinálni. E sajátszerű concert eltart egy óranegyedig, hathatós bizonyságot téve a jeles férfiú lelkiismeretességéről, s működésében levő orgánumai kitűnő voltáról Nehány perez még és a derék orvos teljes díszben áll előttünk, úgy a mint a csillagosban látjuk őt. Házi sapkáját kerek fejére borítva, az ebédlőbe ment át, ahol kedves élete párja már kézen várta a reggelivel. Alván ez egy kete kávéból és 4 darab hatalmas pirításból. Pál úr jó reggelt kívánt, megcsókolta feleségét, megkérdező hogy aludt, csak azután fogott a reggelizőéhez