Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

tettetolt A közmunkatartozások behajtására az illető járási szolgabírák szigorúan utasítva lettek. •A közmunkatartozás kérdésénél tiszti főügyész jelenti, miként a községi elöljárókra rót 3573 forint közmunkatar­tozások IHÜi­f-ről nagy részben jelzálogilag már általa biz­tosíttattak nem csak, hosőt többek ellen már a pert is megindította. Főispán ur őméltósága felhívja a közgy­űlés figy­e­m­ét az ironügyi fedezetlen kiadásokra. Nézete szerint e tárgyban feliratot kellene intézni a belügymini'Z­UTbt*Zoltd» János alispán felvilágosítás képen előadja, hogy a hiány már fel lett terjesztve a belü­gyi m­iszté­riumhoz, de válasz illetőleg utasítás, máig sem ér­k­ezett. Fölsp­ín­er sürgetést ajánl annál inkább, minthogy tudomá­s s­­zerint a hiány nem kétezer és néhány száz forint hanem majd 4000 forintra megy. Szükséges te­h­ét, hogy a hiányos lendget mielőbb kiegészíttessék. Hatáloztatott: Megsürgetendő a belügyminisztéri­um az irtaügyi hiánynak miként teendő fedezése tárgyá­ban hivatkozva a korábbi fölterjesztésre. A megyei kórház háztartásában mutatkozó 14,157 forint h­iány keletkezése felől. Isi­pán ur Őméltósága, jelen volt kórházi igazgató dr. Józsa Andrástól felvilágo­­­sítást kérjen, a felhízott igazgató előadja, hogy miután ő cak.­a gyógykezelést vezeti, a decifitről részletes fel­világosítással nem szolgálhat; csak annyit tud, hogy eme teteme hiány nem a belkezelésből, hanem még az épít­kezésből származik. Alispán: Tudomásom szerint nincs kórház a hazá­­m, amely dificet nélkül képes volna tezelni háztartását. Igy van ez a ^zabolcsmegyei kórháznál is. A kiadásokat a Ietegápolási alaptól kénytelen fedezni a megye. Főispán urnak azon kérdésére, ha vajjon nem lehetne-e a betegek élelmezésénél valamit megtaka­rítani ? ,,,,„.. . K­i­sllay Károly a kérd­és bevilágításául előadja, hogy az élelmezési ügy megvizsgálására egy bizottság küldő­től k., amelynek feladata a kórházi választmányhoz jelentést nyújtani be a dolgok állásiról. E bizottság küldetésit ki lehetne szélesíteni e hiány megvizsgálá­sával is. S­­unyo­­hy Bertalan Kauzsay Károly nézetét pár­tolja, s óhajtaná, ha a kórházi számadás, a választmány kimerítő jelentésével együtt, már a közelebbi februári közgyűlés elé terjesztetnék már csak azért is, hogy a me­gye­i kórháznál szü­kséges javítások eszközöltethessenek. Különösen kívánatos egy­­ elmebeteg-észlelő osztálynak felállítása. Dr. Józs I András helyesli Szunyoghy Bertalan szolgabírónak az elmebeteg-észlelő osztály felállítására vonatkozó javaslatát s a szenvedő emberiség és a megyei kórház érdekében, mielőbb foganatosíttatni kívánná azt. Határoztatott, hogy a kórházi részletes számadás­t a februári közgyűlésen előterjesztessék. Olvastatott Kállay János és Szunyoghy Bertalan , bízott­, tagok indítványa, amelyben felhívják a közgyű­lést, hogy Kosuth Lajos születésének tíz­ adik év­fordu­lója alkalmából üdvözlő feliratot intézzen a nagy hazafihoz. A­z állandó választmány az indítványt elfogadni, a megemlékezé­st jegyzőkönyvileg megörökíteni javasolja. Molnár Pál a feliratban Kossuth Lajosnak kormány­zói minőségét is hangsúlyozni óhajtaná. Pséter József Molnár Pál óhajtását fölösleges­nek találja, miután Kossuth neve már magában minden szépot és dicsőt involvál. (Helyes! Éljen!) Főispán kimondja a határozatot, hogy Kossuth L­ajos hazánk nagy fiához, a megye közönsége üdvözlő feliratot­­ intéz, születésének 80-ik év­fordulója alkal­mából. (Általános éljenzés) A k­­zig­azgatási bizottságból 4 tag kilépvén, helyet­tük más 4 új tag választása eszközöltetett. Megválasztat­tak titkos szavazás utján, Kállay Jenő, Lipthay Károly, Ssobott­ay József és Miklós Ferencz bizottm. tagok. Olvastatott a b­elügymiszternek azon leirata, amely­ben tudtán adj­a a megyénak, hogy a nagy-kállói megye­ház épületét, Kozma Sándor kir. főügyész előterjesztése folytán, az állam igazságügyi czélokra át nem veheti; egyszersmind utasítja a leirat a megyét az ujabb megye­ház tervének felterjesztésére. Az állandó választmány, a kérdéses épület értéke­­­sítésének megállapítására küldöttséget javasol azon uta­sításai, hogy jelentését a február hati közgyűléshez adja be. E küldöttségbe beválasztattak: Zoltán János alispán elnöklete alatt: Miklós László, Szikszay Pál, Kállay Fe­rencz, Káll­ay Károly, Józsa András, Krasznay Gábor, Szunyoghi Bertalan és Ferenczy Emil. Olvastatott az uj földmivelés- és kereskedelemügyi miniszternek, s az új honvédelmi miniszternek leirata, amelyben mindkét miniszter tudatja a megyével, hogy hivataloskodásukat megkezdették s felhívják a megyét, hogy működésükben őket támogatni szíveskedjék. A közgyűlés a miniszteri leiratokat egyszerűen tu­domásul akarta venni; főispán ur őméltóságának tapinta­tos figyelmeztetése folytán azonban, udvarias dolognak találta és illendőnek ismerte el, hogy a leiratra válaszfel­irattal feleljen. Elhatároztatott tehát, hogy mindkét mi­niszterhez válaszfelirat intéztessék. A közmunka váltság szabályozása tárgyában felter­jesztett megyei megállapodást, amely szerint egy igás napszámtól 1 frt 50 kr., egy gyalog napszám után 30 kr. számitassék, a miniszteri leirat nem hagyván helyben, az állandó választmány az igás napszámot 1 frt. 80 krajezárban, a gyalog napszámváltságot pedig 40 krajczár­ban véleményezi megállapíttatni, a miniszter által megálla­pított 2 frt. és 50 kr. helyett. Kauzsay Károly sem a miniszteri megállapítást, sem az állandó választmány javaslatát nem pártolhatja. Nézete szerint, ily felemelés mellett a megváltók száma nagy mértékben csökkenne. Lipthay Károly pártolja Kauzsay Károly nézetét s meg kívánja hagyatni az egy frt 50 krt.,­­és a 30 krajezárt. Szunyoghy Bertalan a közmunka-szabályrendeletet hiányosnak találja. Óhajtja, hogy a közmunka ne igás­napszám szerint, hanem igás jószág szerént vettessék ki, ezt tartván egyedül igazságos eljárásnak. Határoztatott, hogy a megye továbbra is megmarad az első felterjesztésben megszabott váltsági dijak mellett. (Folytatása következik.) angol mid területen, melyek az Andeseket félkörben teszik körül, leginkább hegy­ereszkedések és hegyszoru­latokban 2500 lábtól 9000 láb magasságig dúsan te­nyész. Tehá látni való, hogy inkább a hideges éghajla­tot szereti. Ha talaj és éghajlat kedvezők, igen nagy fává is megn­> különösen köves helyen, míg a magasabb régiók­ban csak mini cserje fordul elő. Leírhatnám még az egyes fajok levél­alakjait, élénk piros szárait, virágait, de ez már kevésbé lesz ér­dekes az­­ altató előtt. Kereskedésben 5 faja fordul elő s ez ö f faj Indiába már mind átplántáltatott és dú­san tenyész. Míg csak azt említem meg, hogy a jelen század­ban is eredeti nyers állapotban használták , mert daczára a többszöri kísérletnek, alkatrészeire bontani nem sike­rült. (­ak­i»90-ban fedezte azt fel két franczia chemi­chus I­elletier és Cavecino. Ezek ugy okoskodtak, hogy petényi alkaloidnak (ez hasonlatos a morphin és s try­chninnek­ kell benne lenni. És csakhamar felfedezték, h<igy alkaloiddal Njuinin és Quinquonín fordul elő amaz­zal részint vegyülve, részint elválva tőle. Leghatásosabb a vegyült China-por. E *yógys z­r feltétlen hatása azonban a betegség alapos ismeretétől s így főleg az adag mennyiségétől függ. Tekintetbe kell venni a test erejét. A kort, mennyi idő idő óta tart a betegség? stb. Ha ezt elhibázza az orvos , például kisebb mennyiséget rendel, csak annyit ér tele, mintha pilula helyett cseresnye szemeket nye­letett volna el betegétől; ha pedig kelletinél többet adat, úgy könnyen veszélyessé válhatik. Így látjuk, hogy a tudományos világban ismeretes Chinint különböző időben és helyen, különfélekép ne­vezték. Tehát a C­hina-­Cuinából a grófnő porból, a jezsuita­porból, a kardinális-porból, a C 'hinin és Chinából, Szabolcs-Bihar stb. megyékben lett: Jósa-pilula. Francsl­a Vincze. N­Y­F­K V­I­D­É­K." Vidéki levelezés. Szakoly, 1882. november 26. Tekintetes szerkesztő úr! Egy kegyeletes ünnepélyről van szerencsém becses lapja olvasóit tudósítani, amely nem rég folyt le közsé­günkben. Sírkertünk halmai között ugyanis volt egy, amelyet, gondozó rokonkéz hiányában, harmincz év súlya, a földdel csaknem egyenlővé simított. A kidőlt, korhadt fejfán alig volt olvasható: »Itt nyugszik Funyi Dániel ref. tanitó.* A néhai tanitó sírját őszbevegyült tanítványok siet­tek megjelölni, akiket kitartó, eredménydús­sal tanítgatott egykor. Nem emeltek az idő szorgalom­döntő ha­talmával sokáig daczoló értékes sírkövet, csak egyszerű fadarabot helyeztek a sírhoz, melyen a halál által annyi éven ki nem hűthető forró ragaszkodás, ihlett kegyelet a hit repkény koszorúját tevé. Szép tolmácsolása a sír­kertet megnépesitett földmivesnép hiúságtól ment érze­tének, amelylyel megmutatta, hogy habár a tanitó jutal­ma, életében tövis, de sírját a rózsafának virágával is képes díszíteni . Reformált egyházközönségünk elüljárói legújabban azzal­­ mutatták meg magas gondolkodásukat, hogy az ezen év tavaszán elhunyt érdemekben gazdag tanítójuk árvái részére az egész évi fizetést oda adták, melyért választott tanítójukat magán uton tisztességesen díjazzák. Hány község okulhatna e nemes példán, akik megenge­dik, hogy a tudomány hirdetőinek árvái a nyomor kar­jaiba taszíttassanak . . .! Szükségét éreztem egy iskolai könyvtár felállításá­nak s bízva azon nép pártfogásában, mely annyit tesz tanítójáért, és a nevelésügyért, — gyűjtéssel reméltem czélomat elérhetni. Személyesen kerestem fel tehát min­den tehetősebb lakosát községünknek, vallás­különbség nél­kül. Röviden előadva czélomat, meglepett azon atlako­si készség, amel­lyel boldognál, szegénynél találkoztam, s Szakolyban a vallás nem képez elkülönítést. Református, izraelita, görögkatholikus : örömmel tette áldozatát a tu­­­­domány oltárára. Míg sok helyütt a meghasonlás, össze­tűzés gyászos következményeit sinti a közügy, addig ná­lunk az egyetértés szépen virágzik. Az van itt hatva min­denki azon vágytól, hogy eszköz adassék a népnek, mely­lyel az, az ismeretben és tudományban segittessék. Adakoztak a könyvtárra : Bakos Pál ref. lelkész ur 2 frtot, Bakos Béla tanuló 2 db könyvet 90 kr, ér­tékkel. Sipos Lajos ref. tanitó 1 frt. Balog Lajos ur 1 frt, Kádár István ur 2 frt, Özv. Galvácsi Istvánné 1 frt. Kapitány György (g. kath.) 1 frt, Weinz Lipót ur 5 frt, Breinsz Géza ur 1 frt, Csuka Sándor 40 krt, Sz­entmiklósy Sándor ur 2 frt, Pálóczy Ferencz 40 kr, Lichtmann Dezső ur 3 frt, Rosinger Mór ur 1 frt, Hő­nig Mór ur 1 frt, Sternberg Lipót ur 1 frt, Szentmik­lósy László ur 5 frt, \­adon István 50 kr, Kiss Sándor 50 kr, K. Győri Sándor 40 kr, Elek Ferencz 40 kr, Szűcs Ferencz 50 kr, Elek Pál 50 kr,­­Weisz Ábrahám úr 5 frt, Bay István ur 5 frt áru könyvet. El­tün tette a mag; tőlünk függ, hogy abból te­rebélyes fa növekedjék, amelynek árnyában a tanulni vágyó lélek szellemi tápot nyerjen. Az adott krajczárok mind megannyi égő fáklyák, melylyel a tudatlanság sö­tét éjszakáját bevilágítani óhajtják a résztvevők. A ki­csiny könyvtár, melynek nagygyá tételét bizton reméljük, maradandó emlék, mely hálára ébreszti az utókort, az áldozatkész elődök iránt.*) Sipos Lajos, szakolyi ref. tanitó. ÚJDONSÁGOK. (I) Szabolcsmegye közönsége, mult hó 28-adikán tartott évnegyedes közgyűlésében, Kállay János és Szu­nyoghy Bertalan inditványa folytán, egyhangúlag általános lelkesedés közt elhatározta, hogy Kossuth Lajos hazánk nagy fia születésének 80-adik év­fordulója alkalmából, üdvözlő feliratot küld a nagy száműzött jelenlegi tartóz­kodási helyére Turinba.­­ A tiszavölgyi társulat központi bizottsága, mint már lapunk 46-ik számában említettük, közelebb ülést tartott, amelyben a tiszaszabályozási törvényjavaslatot föl­­tételesen elfogadta. Ugyanez ülésben elnöklő Lónyay Menyhért gr. bemutatta a pénzügyminiszter leiratát, mely­ben tudatja, hogy a különös gazdasági költségeknek 1883. január 1-étől, a társulat tetszése szerint cumulati­ve vagy parcellariter leendő) megtérítése iránti törvény végrehajtásához szükséges rendeletek iránt is megfelelő in­tézkedéseket fog tenni. Fölolvastatott ezután a közlekedé­si miniszter leirata a hosszúfoki öbölzet töltés-belebbezési költségeinek viselése tárgyában. Ezen leiratot kiválóbb eszmecsere tárgyát képezte a következő illetőleg tétel: »Az öblözetnek azon érvelése, hogy a kormány által hely­benhagyott tervek szerint építvén fel töltéseit, a­menyi­ben azoknak vonalozása nem volna helyes, a meg­igazítás az állam költségén eszközlendő, törvényeink értelmében teljesen alaptalan, még azon esetben is, ha az öblözet ki tudná mutatni, hogy az akkori kormány nemcsak az általános terveket, hanem a töltések részle­tes terveit is helyben hagyta. A központi bizottság, ezen felállított tétellel szemben, azon egyhangú nézetnek adott kifejezést, hogy az 1881.XXXIX. t. cz. 12 § ának utolsó bekezdése, amelyre ugy látszik, a leirat alapítva van, s amely szerint a tervek jóváhagyása sem a tör­vényhatóságra, sem a kormányra, a netaláni hiányokért vagy káros következésekért, kártérítési kötelezettséget maga után nem von, s ezen esetre nem alkalmazható. A fenforgó esetben ugyanis nem arról van szó, hogy a tár­sulat szerint jóváhagyott terv alapján készült tölté­sek hiányos vonalozásából eredő károk (mint például gátszakadás esetén), az állam által megtéríttessenek, ha­nem itt, a társulat állítása szerint, maguk az állam által jóváhagyott töltések szándékoltatnak, ugyancsak az állam által belebbeztetni; ennélfogva nemcsak méltányosnak, de jogosnak is látszik, hogy e költségek semmi esetben sem ké­pezhessék kizárólag a társulatok terhét. Ily értelemben a közlekedési miniszterhez újabb felterjesztés határozta­tott intéztetni .­­+­ A Nyíregyháza város tulajdonát képező úgyneve­zett császár-szállási birtok­rész után fizetendő községi pótadó mennyisége, illetőleg eme birtokrésznek pusztai mi­nősége fölötti kérdés, a közelebbi megyei gyűlésen csak egyetlen szavazattal dőlt el a város javára. Tehát a véletlenség döntötte el, hogy a város ezentúl nem csakis mint eddig egész, hanem csak félrész községi pótadót fog fizet­ni császár­szállási birtoka után. A nyíregyházai megyebi­zottsági tagok mindenesetre megrovandó hanyagságot és közönyt tanúsítottak elmaradásuk által. Szerencse, hogy az az egy voks megmentette őket a városi közönség mél­tó vádjától. Jó lesz okulni a példán.­­ A betéti tőke jövedelmének megadóztatása ügyé­ben, múlt hó 29-edikén tartott országos értekezleten összesen 169 magyarországi pénzintézet vett részt 255 képviselője által. Szabolcs megyéből csak a Nyíregyházán székelő »Szabolcsi hitelbank” és a Nagy-Kállóban mű­ködő »Szabolcs megyei takarékpénztár* volt képviselve. (!) A farsang régen volt oly rövid mint az 1883-adiki lesz. Január hó 6-tól február hó 6 -ig fog csak tartani. Tudjuk, hogy a mamák és fiatal hölgyek nem nagy örömmel veszik tudomásul e hírünket. Reméljük azonban, hogy a pápák annál inkább örülnek rajta. * A nagy-kállói főreáliskolai növendékek, illetlőeg az ottani »Toldi kör* tagjai, Arany János koszorús köl­tőnk emlékére, fényes ^emlékünnepélyt* tartottak. A fő­reáliskola nagy terme, mint levelezőnk irja, zsúfolásig megtelt. Kiss Rezső tanár, a » Toldi kör* elnöke, meg­hatóan ecsetelte az ünepély tulajdonképeni ̋ intenczióját. Az elnöki megnyitó beszéd után Kovács Gyula VIII. osztály­beli tanuló egy általa irt költeményt olvasott fel »Arany János fölött.* Szép képletekben, nyelven emlékezett meg a nagy szellemről. Zinner zengzetes Ignácz VIII. oszt. tanuló hosszasan vázolta Arany János irodal­mi működését. Felolvasásában tapintatosan festett képek­ben mutatott a nagy költő mindazon szellemi termékeire, amelyek a társadalmi élet rétegeire oktatólag és neme­sítőleg hat. Balázs Béla VII. osztálybeli tanuló Arany Jánostól két költeményt szavalt el. Az ünnepélyt f. t. Surina István figyelmeztetvén reálisk. igazgató ur rekesztette be ; atyailag az ifjúságot a magyar klasz­kusok ta­nulmányozására. §* Kállay András sz­abolcsmegyei nagybirtokos és a tiszaszabályozási társulat alelnöke. »Reform javaslat a tiszavölgyi ármentesítő és szabályozó­ társulatok szerve­zete és igazgatása tárgyában* czim alatt, egy röpiratot irt, amely pár nap múlva hagyja el a sajtót. Előre is felhív­juk e műre Szabolcs megye közönségének figyelmét. A röpi­rat sok és igen fontos újításokat kíván életbeléptetni az ármentesítési műveleteknél.A nagy szakavatottsággal irt munka, igen előnyösen mutatja be szerzőt eme még ná­lunk kevéssé kultivált téren. (?) A nagy vendéglő táncztermében folyó hó 25-én, a helybeli gymnásium VII és VIII osztályának felállí­tási alapjára, Sáry Pálné úrnő batyubált rendezett. Jelen voltak: Debreczenből Kövi Anna k. a. Lucks-Kápol­nássy Róza úrnő és Kápolnássy Ilka kisaszonyok. A helybeli közönséget a kellemetlen esős idő visszatar­totta ; mindazáltal ott voltak Andráscsik Józsefné Ann­a le­ányával; Bertalan-Nikelszky Erzsi úrnő, Dövényi kisasz­szonyok ; Jánószky Ida k. a; Jéger Józsefné, Lujza leányával; Kovács Lajosné Ilon leányával; Grenerczy és Bégányi Gizella kis^zonyokkal; Kovács Sománé, Irén leányával ; Kelemen Jánosné leányával; Kubassy Gusz­távné ; Máy Adolfné, Marsalkó Károlyné, leányával; Nádasy Lajosné, Irén s Blanka leányaival; Sexty Gyu­láné, nővére Szilvássy Barta kisas­szon­nyal s mások. A házi aszony szívélyes gondoskodással látta el a közönsé­get , amiben Orbán Károlyné úrnő nyújtott neki hatha­tós segédkezet. A mulatság reggeli 5 óráig tartott, ami­kor is mindenki kedvesen eltöltött est emlékét vitte magával. •­ Mit nem tehet a nemesen gondolkodó is emelkedett lelkű­ tanitó a legegyszerűbb községben is t ? Szerk.

Next