Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-09-16 / 37. szám

IV. évfolyam Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva . Egész évre.........................................................4 írt. Félévre..............................................................2 „ Negyedévre.....................................................1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és Jóba, Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer halálozott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. 37.szám, Nyíregyháza, 1883. szeptember 16. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. gSESK*" Megjelenik, hetenkint egyszer vasárnapon. "TS$S A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveier fővárosaiban is. Horn & Camp által Hamburgban. __________ (SZABOLCSI HÍRLAP.) Cselédi és munkás viszonyaink. III. A belső cselédség, t. i. a szakácsnő, a szolgáló, a dajka, a szobaleány, az inas és a kocsis, tudvalevőleg sokkal fontosabb tényezők a háznál, mint a külső munkát teljesítő cselédek. A belső cselédek nemcsak házi szolgálatokat tesznek, nemcsak mosogatnak, porolnak és tisztogatnak, hanem részt vesznek a házvezetésben, a gyermeknevelésben, amennyiben nyitva van előttük az éléskamara, a pincze, sok helyütt a pénztár is, s a gyermekeket nemcsak öltöztetik és sétáltatják, hanem mondhatni nevelik is. A belső cselédek tehát, akár ismerjük be, akár nem, a család kiegészítő tagjait képezik. Alig van titok és bizalmas dolog, avagy viszály és egyenetlenség a házas felek, a családtagok közt, amikbe a belső cseléd be ne volna avatva. Már maga ez az egyetlen egy körülmény is elégséges ok arra nézve, hogy a belső cselédségnek a gazda és családdali viszonyával a hatóságok és a törvényhozás behatóbban foglalkozzanak. Legelső helyen a cselédszerző intézetek volnának rendezendők. Ez intézetek úgy, ahogyan azok ma fennállanak és működnek, valóságos mételyei a cselédségnek és átkai a cselédtartó házaknak és családoknak. Adnak ma engedélyt mindenféle üzletre és foglalkozásra anélkül, hogy az engedélyt kérőnek jelleme és képzettsége számításba jönne. Úgy vagyunk velük éppen, mint a szabad iparral. Kontár művek kerülnek ki belőlük. Nem csoda, mikor senki sem törődik velük. Cselédszerzési, közvetítési engedélyt válthat ma bárki, s ha előre ismeretséget köt néhány csavargó cseléddel, láb-lőgázva elélhet utánuk, sőt még azok a csavargók is megélnek mellette anélkül, hogy tulajdonképen valahol szolgálatot teljesítenének. De nézzük, miként járnak el ezen intézetek tisztükben, illetőleg a cselédek elhelyezése körül. Az intézet-tulajdonos, vagy megbízottja elvisz egy cselédet valamely házhoz, azt feldicséri és beállítja a szolgálatba. E fáradságáért kap a gazdától és gazdasszonytól 50 krajczárt, 50 krajczárt az elhelyezett cselédtől, néhol 1 forintot is. Nagyon természetes, hogy a szerzési díjt a gazda fizeti ki a cselédért is, mert a cselédnek ritkán van költsége. Pár nap múlva a cseléd, szorultság ürügye alatt, kikér még pár forint előleget, hogy betegeskedése alatt zálogba tett ruháit kiválthassa. Legtöbbször ez az ürügy. A gazda kénytelen adni, mert látja, hogy váltóruhája nincs a cselédnek. A cselédkönyvben nem igazolt időt pedig ismét kénytelen elhinni a gazda, hogy betegséggel töltötte el az illető cseléd. Megesik gyakran, hogy az ily cseléd, a kivett előleggel és a közvetítő díjával tovább áll, de könyvét a gazdánál hagyja, ami a gazdát némileg még megnyugtatja. Mit tegyen a gazda egyebet, minthogy a szökevényt feljelenti a hatóságnál és várja annak visszarendeltetését. De a cseléd csak nem jő, hanem sétál a piaczon s el-ellátogat a cselédszerző intézet irodájába, újabb szolgálati hely eszközlése végett. Csak alig 10 esetben történik egyszer, hogy az így megugrott cselédet a rendőri hatóság visszarendeli. Ez még nem volna nagy baj, ha az ily cselédtől végkép megszabadulnának a cselédtartók. De ellenkezőleg. A gazdánál hagyott cselédkönyv után egy lépést sem tesz az ily cseléd, és mégis kap szolgálatot. Könyv nélkül veszik-e fel, vagy hol szerez magának más könyvet, nem tudom; annyit azonban hallottam már, hogy a cselédszerző intézet tulajdonosának azon állítására, hogy a könyv nála tévedt el, minden további kutatás nélkül adnak másikat. Ilyen és hasonló eljárással, ha van az intézettulajdonosnak 10—20 csavargója, havonkint szép összeget csal ki a közönség zsebéből anélkül, hogy ezért valaki kérdőre vonná. Ma már ez intézetek nagy része oda fajult, hogy valóságos gyűldése az a csavargóknak, hol nemcsak egymást rontják a cselédek, de volt és leendő gazdáik ellen valóságos összeesküvést forralnak. Sőt nem egy cselédszerző még az orgazdasági szereptől sem zárkózik el. Ily körülmények közt keresheti azután a kárvallott gazda az eltolvajlott tárgyakat.. Szükséges tehát, hogy a cseléd-tudakozó intézetek rendeztessenek és szigorú rendőri felügyelet alá vonassanak. Miként? Elmondom legközelebb. A szabolcsmegyei általános tanitóegylet közgyűléseiből. — Szeptember hó 5. — Az egyesület megjelent tagjai az előre megállapított tárgysorozat szerint, reggel 7 óra után, a városi felső leányiskola tantermében gyűltek össze, a gyakorlati tanelőadások meghallgatására. Minthogy azonban gyakorlati előadás tartására senki sem vállalkozott, a tagok a megyeház nagytermébe vonultak, ahol is a közgyűlés 10 órakor vette kezdetét, amelyben mintegy 40—44 tanitó s nehány tanügy-barát vett részt. Pazár István elfoglalván az elnöki széket, előadja, miszerint gr. Dessewffy Aurél elnökiméltósága beleegyezésével tűzetett ki a mai nap a közgyűlés megtartására; elnökiméltósága azonban, elodázhatlan családi körülményei miatt, meg nem jelenhetvén, annak vezetését reá ruházta. Ebből kifolyólag örömmel üdvözli az egybegyült tagokat és vendégeket s egyszersmind felhívja a közgyűlés tagjait miszerint a tanügy és az egylet érdekében a tárgyalások folyama alatt, közreműködni szíveskedjenek, üdvözli továbbá Szabolcs vármegye főispánját Graefl József őméltóságát, kinek megjelenése alkalmából azon óhajának ad kifejezést, hogy őméltósága ezentúl sem vonandja meg egyes pártfogását az egyesülettől. Ezek után Pazár István elnöklő alelnök az egyesület VIII-ik közgyűlését megnyitja s felkéri az egylet főjegyzőjét, miszerint a tárgysorozat értelmében a központi választmány ez évi működéséről szóló jelentést olvassa fel. A jelentés a következő pontokat tartalmazza. 1. A választmányi jelentés tudatja a közgyűléssel, hogy az egyesület alapszabályainak némely már kOnj A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁI.4. Az örökösök. *) Beszély. Irta: Klu^ Antal. (Folytatás.) Albertnek nejétől mai két gyermeke, egy gyönyörű, szőke fürtö leánykája és egy fia maradt, midőn őt is kiragadta a kérlelhetlen halál karjai közül. Megjegyzendő, hogy Albert már akkor tíz éves házas volt. Egy évvel később Albert, nyomtalanul eltűnt, mindenki halottnak vélte őt. E kitérés után vegyük fel ismét beszédünk fonalát. Nem akarjuk a nyájas olvasót György utazásának egyes részletével untatni, mondjunk csak annyit, hogy czélnál volt, mert előtte a hegyek között kis falucska terült el szép fehér házaival s közepén kimagasló sugár tornyával. Későbbi kitérések kerülése végett megjegyezzük itt, hogy György említett nagynénje P. megye egy kis falujában lakott. Innen vite el magával, illetve szöktette Györgyöt gróf Halmosi Gyula. Györgynek ugyanis, köznyelven szólván egy falujabeli szeretője volt. Miután a leány épen nem megvetendő pórszépség volt, nem lehet rajta csodálkozni, ha a nemzetes főbiró uram suhancz fia is ellátogatott néha — mindennap a leányzóhoz. Szerencsétlenségre rajta vesztett a tréfán, mert egy alkalommal György is be talált botlani rész alkalommal . . . Erre természetesen a különben is heves György olyat talált simítani a nemzetes biró-jelölt feje lágyára, hogy azonnal égnek meresztette a lábát. Szegény Györgyünk azt vélvén, hogy azon egy ütéssel meggyilkolta vetélytársát, vesd el magad s rohant ki a faluból. tt) Lásd : a 35-dik számot. A véletlen úgy akarta, hogy a gróf épen ekkor utazzék ama falun keresztül. Midőn az országúton őrült sebességet tova rohanó Györgyöt kocsijából megpillantotta, addig kiáltatott utána, mig meg nem állott.Hosszas faggatás után bevallotta a grófnak bűntettét s ez kippen ez időtájban egy bizalmas ember keresésével volt elfoglalva, örömmel tette neki azon ajánlatot, hogy lépjen szolgálatába; egyszersmind figyelmeztető őt, hogy nála biztonságban lesz minden bántalmazás ellen; mig ha igy tovább bolyong, okvetlenül felakasztják. Az alku hamar megköttetett s György e naptól kezdve hű árnyéka lón urának. Innen magyarázható azon körülmény, hogy oly meggondolatlanul nyújtott segédkezet a gróf bűntettéhez, bár e miatt, nem egyszer érzett komoly lelki furdalást bensőjében. — Ne csak legyen nyugodtan Ilonka kisasszony — szólt a kocsiba fészkelődni kezdő gyermekhez — már helyen vagyunk s mire kissé besötétedik, benn leszünk a faluban. — De hát mondja meg már Gyuri bácsi, hová visz engem ? Olyan régen ülök már e kocsiban! — Ejh, ejh de kiváncsi a kisasszony! Hiszen mondottam már, hogy a gróf ur egyik rokonához küldi el falura, mert az orvosok azt ajánlották, hogy falun növekedjék , akkor majd olyan szép lesz, mint a liliom s a sok gróf urfi csak úgy bámulni fogja szépségét. S a baromi ember jóizüen kaczagott saját elmés ötletén. Az ártatlan gyermek könnyen elaltatta magát György hizelgései által s elszenderedett a kocsiban. Ez alatt a kocsis az ut mellé hajtott s egy jó pázsitos téren kifogta a lovakat. Az állatok csendesen legelésztek a kövér fűben s György egy szalma fonással bevont kis üveget vett ki utitáskájából , melyet miután abból jót húzott, e szavakkal nyújtott a kocsisnak: — Nesze Pista öcsém, igyál egy pár kortyot, aztán, ha úgy tetszik, falatozzál, mert innen, még jól be nem alkonyodik, nem mozdulunk. Reggel óta pedig, tudom jól eshetik egy pár harapás étel. — Bizony jól az uram, viszonzá lakouize a kocsis. — No, hát csak egyél békességben, én itt leheveredem egy kissé. Megtörténhetik azonban, hogy hosszasabban elalszom, azért, ha látod, hogy jól beesteledik, költs fel. — Értem. — Csak aztán ébren légy s el ne távozzál. — Semmi áron sem. György kényelmesen leheveredett bőröndjére. Attól mitsem tartott, hogy valaki által felfödeztetik, miután azon hely előtt, melyen megállapodtak, oly szílüs magas bozót terült el, hogy mellette élő lényt nem is gyaníthatott senki. Jó két óra hosszat pihenhetett már, midőn a kocsis őt felkelté. — Azt hiszem mehetnénk már uram! — Igazad van öcsém, fogj be szaporán s menjünk. Pár pillanat alatt a kocsi elindult a falu felé. A falu alatt újólag megállította a kocsit. Állj meg itt monda, én addig szétnézek, odabenn, ha a kitűzött helyre beszállhatunk-e ? E szavak után gyorsan elindult. Alig érte el a falucska szélső házait, egy nagy területen fekvő, többiektől jól ellátott kerítéssel és ajtajával különböző udvarház előtt állott meg s kopogtatni kezdett. De többszöri zörgetése eredménytelen maradt, az ajtót senki sem jött kinyitni. — Bizonyosan mélyen alszik az öreg, elmélkedek magában, no de segítek én mindjárt a dolgon. Ezzel minden hosszasabb előkészület nélkül, tőle alig feltételezhető könnyűséggel ugrott keresztül az öt-hat láb magas deszkakerítésén. (Folyt. köv.)