Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)
1920-05-23 / 117. szám
2 Dr. Andor Endre jelöltsége és a miniszterelnök. Felkérettünk az alábbi nyilatkozat közlésére : Ki legyen a követ Nyíregyházán? Az itt a kérdés! Erre felel Pekár Gyula vallás és közoktatásügyi államtitkár, a Keresztény-Keresztyén Nemzeti Egyesülés pártjának társelnöke és a pártban a protestáns testvérek kiváló képviselője abban a levélben, melyet Gaduly ág. evang. püspök úrhoz intézett. E levélből az ő Pékár — felhatalmazása alapján közöljük az alábbiakat: „Ugy a Keresztény-Keresztyén Nemzeti Egyesülés pártjának végrehajtó bizottsága, mint a miniszerelnök és Haller miniszter úr és az összes legilletékesebb tényezők óhaja az, hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának hivatalos jelöltje Nyíregyházán Andor Endre miniszteri tanácsos, barátom legyen, kinek visszalépnie azért sem lehet, mert a kisgazdapárt jelöltje sem lépett vissza . . ." „ . . . az ő személye teljes biztosítékot nyújt abban az irányban is, hogy a protestánsok igazainak bátor 03 elfogulatlan szószólója lesz!" Ezekhez nem kell kommentár! Polgárok! Polgárnők! Ne plakátozzunk! Szavazzunk a döntés napján a mi emberünkre. Ez a fontos ! Emlékezzetek a programbeszédre ! Éljen dr. Andor Endre szeretett követjelöltünk ! Az Andor-párt végrehajtó bizottsága. Román atrocitások Szabolcsvármegyében (Nyirvidék tudósítójától. Nyíregyháza, 1920. május 22 A román megszállást átszenvedőknek örökké emlékezetében marad, de az utódok is hallani fognak azokról az embertelen visszaélésekről, amellyel a megszálló oláh katonaság a vármegye közönségét halálra zaklatta. A Nyírvidék szerkesztőségének és kiadóhivatalának személyesen is volt alkalma a román kulturszempontokról tapasztalatot szerezni azokban a napokban, amikor az újságot a Budapesttel való titkos kapcsolat gyanúja miatt komikus idegességgel figyelték és vonogatták kérdőre. De mik ezek a zaklatások, letartóztatások és fenyegetések azokhoz a kegyetlenségekhez képest, amelyekkel megyeszerte végigrabolták a lakosságot. Mikor a román csapatok a Tisza és Duna közét kiürítették, a Tisza vonalat halálos fenyegetéssel zárták el. Igaz ugyan, hogy »kék igazolvánnyal « a legszigorúbb román kordonon is át lehetett jutni, később azonban megszigorították a zárlatot és jal volt anvolt vágva az ország testétől, minden kalszán. Ettől kezdve Szabolcsvárihegye elnak, aki mindenáron át akart jutni a Tiso segítségtől s a durva oláh önkény áldozatává lett. A kommunizmussal szemben a románság a magántulajdon szentségét jött megmenteni s itt ő volt a leggaládabb szentségtörő. A román katona megjelenése mindenhol nagy bizalmatlanságot keltő jelenség volt. Mikor fegyver után kutatgattak, mindig eltűnt egy-egy tárgy, ami valamelyiküknek megtetszett. Egy helyütt beléptükkor megpillantották az udvaron pirosló cseresznyefát. A fegyverkutatás nem volt fontos, a különítmény a ropogós cseresznyéhez látott. Ez természetesen nyájas epizód azokhoz kártevő durvaságokhoz képest, amiből a a megszállás alatt mindegyikünk tarthatott. Mikecz József Kótaji utcai tisztes aggastyánt és feleségét véresen inzultálják. »Matyi bácsi« a Korona egyik szorgalmas pincérén csaknem halálos sebet ejt egy román katona bajonettja azért, mert egy kétszáz koronást nem akar felváltani. Az Ószőlő utcában több pincét feltörnek s néha éjnek idején kényszeritik a lakosságot, hogy a rabolt bort vegye meg. Sajnos igen sokan akadtak, akik a román harácsolóktól bort, gabonát, sertést stb. csak azért, mert olcsón kapták, kész örömmel vettek meg. Ezek után most kutatnak. Nemcsak vagyonunk, de személyes szabadságunk sőt életünk sem volt biztonságban előbb a tényleges állományú tisztek ravasz fondorlattal kieszelt letartóztatását kellett megdöbben hallanunk. A tiszteket ártatlannak látszó ürüggyel jelentkezésre szólították fel, aztán letartóztatták, Erdélybe, majd Romániába internálták őket. Hiába vállaltak szavatosságot érettük a hatóságok. Hosszú-hosszú hónapokon át raboskodtak ártatlanul, idegen kenyéren. Internálásuk után átkutatták lakásaikat, ruhájokat, fehérnemüjöket elrabolták A megszállott területek parancsnoksága nem elégedvén meg a megszállás első percétől állandóan folyó zsákmányolásokkal, elrendelte az 1919. évi termés rekvirálását. A vármegyei hatóságok fáradságos egyezkedési tárgyalások után csakhogy a lakosságot a katonai reekvirálások zaklatásaitól legalább e téren megkímélje, kényszerülve volt a kivetett terménykontingens szállítására. A megszálló csapatok azonban a megegyezést nem tartották be s hiába ígérték meg, hogy közigazgatási hatóságok megkerülésével katonai egyének nem fognak rekvirálni s a kivetett kontingesen kivül csupán a vármegyében elhelyezett csapatok élelmezésére feltétlenül szükséges dolgokat veszik igénybe, a rekvirálás ürügyével végigrabolták vármegyét s ha bárki is tiltakozott ellen ne. a legdurvább bántalmazás, letartóztatás vagy elhurcolás érte. Így tartóztatják le dr. Kálnay Zoltán tiszalöki, Kubinyi Zoltán nyirbaktai, Nozdroviczky Pál mándoki főszolgabírókat, Irinyi Szabolcs nyiracsádi h. főszolgabírót, Bencs Kálmán polgármestert, Nemes Ferenc, Horváth József Kádár Béla szolgabírókat, Eisele Gusztáv Villamossági R. T. igazgatót, mert szén nélkül nem tud világítást adni. Így bántalmazzák Kausay Ödön kemecsei főszolgabírót, durva bánásmóddal insultálják dr. Szesztay Zoltánt. főügyészt Krasznay Sándor vizsgálóbírót, István gávai szolgabírót huszonöt Mikecz bottal fenyegetik meg. Dr. Dékány Lajos polgári községi orvost kommunista besúgásra tartóztatják le, Gurbán László orosi főjegyzőt, előbb védekezésre képtelenné téve, egy oláh tiszt agyba főbe veri. A vármegyei jegyzőegyesület derék elnökét azért éri a súlyos sérelem, mert felettes hatósága rendeletére hivatkozva, nem hajlandó egyszerű parancsszóra élelmiszereket harácsolni. S a magyarságukért és kötelességtudásukért mártírkodók sorát csak megnyitottuk e bántalmak felemlítésével a durvaságok egymást követik, míg csak tart a megszállás. Alkalommal rátérünk a többi atrocitásra is. A „Tisza" legújabb száma ma este jelent meg szokatlanul érdekes tartalommal. „Hogyan írnak a nyiregyházi írók?" címmel D. irt kacagtató humoreszket, amelyben a következő karrikatúrák vannak : Szóló : Packáznak (vezércikk). Walter Galambos Kis András Géza: Aujnye! (falusi levél). Bacsó Béla: Idyll a korzón (elmélkedés habbal) Diogenes Vertse K. Andor: Vakmerő rablótámadás a Zrinyi Ilona utcában Fényes nappal elraboltak egy urileányt. (Ilyen vas riport!) Cikket irt Credo A lelkek békekötése címmel. Alfréd Mombert Az én barátom című versét Diogenes fordította. Van bő színházi riport az egész hét összes színlapjaival. Ezen a héten indul meg a „Tisza" női kedvenc versenye is. A szavazólapot a Tiszából ki kell vágni és a színház előcsarnokában erre a célra felállított urnába kell dobni. 1920. május 23. filya?áksitái ditt A Nyirvidék 86. számában a keresztény magyarság a kereskedelmi pályákon címmel egy rövid cikket közöl, amely a keresk minisztériumból kiinduló széleskörű mozgalomról számol be, amelynek célja a társadalom felvilágosításával a keresztény családokat a kereskedelmi és ipari pályák felkarolására nevelni és rászoktatni. Ez a cikk buzdított arra, hogy most év vége felé, midőn annyi szülőnek és növendéknek ad okot a pályaválasztás, egész röviden foglalkozzunk a kérdéssel. Nemcsak Hazánkban, hanem jóformán mindenütt az egész világon a nagy átalakulások korát éljük. A minap jutott kezünkbe a középiskolák reformjának Pintér-féle tervezete. Most folynak a sürgős tanácskozások, s a tervnek igen sok pártolója van. Ö a gimnáziumot és reáliskolát kilenc osztályúvá fejleszti, mégpedig alulról, de a középiskolákba való felvételt egy felvételi vizsgához köti, hogy nem tehetséges, s oda nem való elemet már ottan elterelje a gimnáziumoktól, s utalja át a polgári iskoláknak. Ez a kiválasztás folytatódik az V. osztály elvégzése után, mikor megint megrostálódik az anyag Azok, akiknek az egyetemekre való menetele nem kívánatos, átterelődnek a kereskedelmi, ipari és gazdasági szakiskolákba. Nem tudjuk eléggé helyeselni a tervezetnek ezt a részét, amely a gimnáziumok megoldatlan kérdéseit azonnal megoldja. eddig nem fognak ezentúl tódulni oda, mert hisz egy osztályba csak 30—40 tanuló vehető fel. Így lehet majd tanítani, s eredményt elérni, ami a mai 70—80 létszámnál szinte lehetetlenség volt. A gimnázium betölti tényleges hivatását, hogy az egyetemekre fog előkészíteni. Egyetemi oktatásunk advója is óriásit fog emelkedni, mert hisz kiváló és kiválasztott anyagot fog kapni, melynek tudására és előképzettségére lehet majd építeni. Da itt a tizenkettedik óra a cselekvésre, mert hisz, hogy milyen nagy egyetemet végzett, s állásnélküli tömege van szegény, kis országunknak, azt csak látjuk. Az egyetemre készülő ifjaknak kilátásai most nagyon kedvezőtlenek, ezért helyes mind olyan mozgalom, amely különösen a közéosztály gyermekeit a praktikus pályára tereli Tessék azonban annak a nyíregyházi gazdálkodónak is gyermekét kereskedelmi, vagy gazdasági szakiskolába küldeni s annak elvégzése után adni kezébe a birtok vezetését, akkor, de csak akkor lesz megoldva a többtermelés problémája. S mi volna Nyíregyházán a legsürgősebb tennivaló ? Elsősorban széleskörű mozgalmat indítani, agitálni mindenütt, hogy történelmi, a magyar középosztály s a nemzetfenntartó földmivelő osztálynak gyermekei ne idegenkedjenek a produktív pályáktól s menjenek, szakítva az eddigi a rossz szokástól, a lateiner helyett, a kereskedelmi és ipari pályákra. pályák A városi felső-kereskedelmi iskola, mint értesülünk, szeptemberre tervbe vette egy tanfolyamnak szervezését felnőttek, gimnáziumi érettségit tettek, főleg leszerelt katonatisztek számára, akik egy esztendő alatt végeznék a keresk. iskola anyagát. Tessék ezeket a tan ésfolyamokat állandósítani. Másodszor szükséges volna a polgári fiúiskolának kifejlesztése, hogy mind a négy osztálya párhuzamos legyen, hogy minden tanulnvágyót be tudjon fogadni. A községi iskolaszékinek a legsürgősebb lépéseket meg kell tenni ebben a kérdésben. Harmadszor tehermentesíteni kellene a túlzsúfolt gimnáziumot, hogy így kisebb létszámú növendék mellett még szebb eredményt tudjon elérni Ismételten felhívjuk az illetékes tényezők s az érdekelt szülők figyelmét a fontos kérdés ébrentartására. — y —