Katolikus gimnázium, Nyitra, 1877
I. Oroszország műveltségi állapota, fő tekintettel Nagy Péter korára. *) „Non ignavia magna imperia continentul-.“ Tacitus. I. A mai Oroszország mérhetlen térein és időktől fogva nagyon különböző néptörzsek hullámzanak, bő anyagot szolgáltatva a kutató történeti szellem sokoldalú ténykedéséhez. Tagadni nem lehet, hogy minél közelebb jutottak ezek a műveltség tündöklő látköréhez, amelyet melegítő nap gyanánt sugárzott be a görögök átható szelleme ; minél inkább kitárák keblüket az igazi léleknemesítés jótékony eszközeinek , annál tisztességesebb helyet töltenek be a történelem lapjain. Míg a Fekete tenger partvidékein, hol görög gyarmatvárosok nagy számmal találtatnak, minden irányban nyilvánuló tevékenység a célozta a közelebb lakók nemes tudványát, addig a mostohább viszonyok közt élő északiak, mint a természet gyermekei, egyszerű pásztor és vadász-életet folytatva, — miként ez Herodot, Strabo és Plinius tudósításaiból leginkább szembe ötlik, — ősi egyszerűség, igénytelenség s megelégedésben töltötték idilli napjaikat. Nem lévén célom mind eme nomád népek életét, társadalmi és műveltségi viszonyait bővebben ecsetelni, a feltűnőbbek egyszerű megemlítése után, áttérek tulajdonképpeni célom, a szlávok s különösen ezek egyik kitűnő ága az orosz nemzethez, s ennek egyik kimagasult alakját, I. Pétert iparkodom legalább halvány világításba helyezni. A jelenlegi Orosz birodalom térein barangoló régi népek közül különösen megemlítendők : a) A skythák. Ezek egyik része vándoréletet élve, királyi skythák neve alatt bolyongott az alsó Dnyepertől keletre, míg a másik rész már földművelést is űzve a Dnyeper folyam mellett és Podoliában kevésbbé mozgalmas életet él vala. Mennyire valának kitűnők a fegyverforgatásban, azt Darius perzsák királya elég sajnosan tapasztalta. — Niebuhr állítása szerint mongolfajú népek valának, de Hunfalvy Ethnographiájában őket, épen úgy mint az alánokat, trákokat, illyreket és jazygeket a szarmaták közé hajlandó sorozni. (1. 97-98 lap). *) Ezen értekezésnél következő kútfőket használtam : Geschichte des russischen Staates von Ph. Strahl. Hamburg 1832. Geschichte des russischen Staates von Dr. Ernst Hermann. Hamburg 1849. Fr. Chr. Schlossers Weltgeschichte. Oberhausen und Leipzig 1870. Völkerkunde von Oscar Peschel. Leipzig 1876. Kisebb mérvben Christiani művét és „Bibliothek der Humanitäts-Wissenschaften“ című munkát. Magyar forrásokul: Cantu Caesar és Dr. Weber György világtörténeti műveit; Kerékgyártó Magyarország történetét; A „Történelmi adattárt;" „Közhasznú esmeretek“ tárát; továbbá Kállay Béni „Oroszország keleti törekvései" című művét; Grünwald Béla „Felvidékét“ s végül Hunfalvy Pál „Ethnographiáját.“