Nyitravármegye, 1940. január-február (1-9. szám)

1940-01-01 / 1. szám

NY IT RAV ARM EGY E nioai, másik fél századdal a hulskiei San átjárót megszállta, közben három szotnya kozák támadta meg. Mintegy félórai tűz­harc után az oroszok 5 halott hátrahagyá­sával Cmiel felé vonultak vissza. A cso­portnak vesztesége 1 sebesült volt. A Mikovics-csoport birtokba vette a Krywei San átjárót és Olchowice felé küldött felderítő járőröket. Egyben össze­köttetést keresett a szomszédos 44. had­osztállyal. L. B. Folytatjuk. A vallatás „divatja" Mária Terézia törvénykönyvében Százhaszenbét oldalon sorolták fel azokat a bűncselekménye­ket melyekért tertura járt. - Nincs magyar név a törvénykönyv szerzői között melynek egy példányát a pőstyénl muzeum őrzi. Merített papirosra nyomatott, másfél évszázad alatt megsárgult lapokkal teli vaskos könyv fekszik a pőstyéni múze­umban. A címe: Peinliche Gerichtsord­nung, a kínzások törvénykönyve. Nyom­tatták az Urnák 1769-ik esztendejében amikor Mária Terézia volt a császár. képeit a vaskos törvénykönyv örökíti meg; a hüvelykszorító, a guzsbakötő, a spanyol csizma, a felhúzógép és a létra. A létra­58 év előtt... húzás különösen kegyetlen tortúra volt. Egy tizennyolc fokú létra felső végéhez vitték a delikvenst. Egy vastag kötél le­felé húzta a lábát. Egy másik kötél a kar­jairól hátul lógott lefelé. Ezt a két kötelet azután kerékhez erősítették és a hóhér­segéd elkezdte a kereket forgatni. Közben a hóhér szurokgyertyákkal égette a vád­lottat, amíg csak nem vallott. A kínzókamrában sötét félhomály ter­jeng és fehér parókában dolgozik a hóhér. Végül felsorolja a könyv ama nagy fér­fiak neveit, akik ezt a kiváló munkát meg­alkották. Egyikét sem jegyezte fel a tör­ténelem. Magyar név nem volt közöttük. Minthogy Magyarországon ezeket a kín­zásokat sohasem alkalmazták. Egyedül őfelsége a császárné örökös tartományai­ban. GERENDAY GÉZA. Emlékezés a bécsi Ringthenter nyitrni áldozataira Felvonulnak benne gondosan paragra­fusokba szedve. A könyvben ott látható a máglya képe és mindazon eszközök ame­lyek hozzátartoztak a XVIII. század pe- rendtartásához. A fenyítések azt a célt szolgálták, hogy a megátalkodott gonosz­tevőt «vallomásra bírják«. Az ábrák elá­rulják, hogy más volt a «divat» Becsben és más Prágában. Ezt a divatot emelte törvénnyé az oldalán aranyos, a díszkö­tésben gazdag barnafedelű ritka könyv, melyet Winter Imre fürdőigazgató a pős­tyéni múzeum alapítója szerzett meg. Abban a teremben őrzik Mária Terézia törvénykönyvét, ahol Zápolya János ge­nerálisnak, Pőstyéni Gergely óbesternek buzogánya emlékeztet arra, hogy erős kezű emberek hadakoztak akkoriban. Három részből áll a vaskos könyv és háromszáz­harmincnyolc oldala van. Az elsőrész cí­me : Kínzó eljárások általában. A halál- büntetésnek három kategóriája van felso­rolva. Voltak szigorított szigorú és enyhe nemei a kivégzéseknek. Legszigorúbb volt a máglya. «Nyomós enyhítő körülmények fennfor­gása esetén» az elítéltet előbb felnégyelték és csak azután égették meg. A kerékbetö­rést kivételes kegynek említi meg a száz­hetvenéves perrendtartás. A máglyán el­égettek hamvait a legközelebbi folyóba kellett szórni vagy ha folyó nem volt a közelben, akkor a levegőbe fújták a ham­vakat. A pallossal való kivégzésnek is több fajtája létezett. Százhuszonkét oldalon sorolja fel a tör­vénykönyv azon bűncselekményeket, ame­lyeknél alkalmazni lehet a tortúrát. Ide tartoznak legelsősorban : az isteni tisztelet zavarása, a boszorkányság, a hamis eskü, a pénzhamisítás, a bírák megvesztegetése, az erkölcstelenség, az emberrablás, a mé­regkeverés, az öncsonkítás, a templom­rablás, a gyújtogatás és sok bűncselekmé­nyeken kívül a házasságtörés is. Abban az időben nem várt valami ragyogó sors a kikapós menyecskékre... A vallatás az egykori perrendtartás paragrafusai sze­rint mindenkor az e célra kijelölt kínzó­kamrában történt. A delikvensen kívül je­len voltak a bíró, a jegyzőkönyvvezető, a hóhér és két pribékje, a sebész és a «för- dös.» Utóbbiaknak az volt a feladatuk, hogy első segélyt nyújtsanak, ha az áldo­zat elájul vagy rosszúl lesz. A bíró csak enyhén figyelmeztette a gyanúsítottat, hogy miféle sors vár rá, ha »nem valjla az igazságot.» Ha ez a gyengéd figyelmez­tetés nem használt, akkor bevezették a szerencsétlent a kínzókamrába. Itt a hó­hér egyenként megmutatta neki azokat a rémes szerszámokat, melyeknek hivatalos Szerkesztősériinkből. Dallos István, la­punk felelős szerkesztője megkezdte sza­badságát. Távollétében a lap főmunka­társai Kádár Kálmán és Mártonvölgyi László szerkesztik a lapot. A ny'itrai Iparoskör szilveszteri estélye az Iparházban este 9-kor kezdődik. Első­rendű jazz-band. Belépő : tagok 3 K, nem tagok 5 К (vigalmi adóval együtt.) Csak meghívottak jelenhetnek meg. A dr. Biringer-féle alap támogatást hir­det elhalt orvosok és gyógyszerészek ne­jei és orvostanhallgatók részére. Kérvé­nyek beadandók a nyitrai városi hivatal­hoz avagy ezen alap választmánya vezető­jéhez, dr. Alexander Berényihez, Nyitra, Hlinka-u. 18. — 1940 január 15-ig. 1881 december 8 ... A vüág egyik leg­nagyobb tűz-szerencsétlensége, a színház­égések történetében pedig kétségtelenül a leghatalmasabb. A tűz különösképen az előadás előtt tört ki, (Hoffmann meséit kellett volna adni, Offenbach híres víg­operáját) amikor a közönség helyet fog- lati. A színpadon kiáramló gáz robbant fel, az égő függöny (akkor még nem volt vasfüggöny, mely ma minden nagy szín­házban kötelező) a nézőtérre zuhant és a látogatók megriadva menekülni próbál­nak. Szemtanuk leírása szerint az egész szín­pad egyetlen tűztenger volt. Mindenki ki­felé tódult — mikor hirtelen elaludtak a gázlámpák. Irtózatos jajkiáltás hallat­szott, a nézőtér is lángba borult. Csak a földszinten levő, mintegy 100 ember me­nekült meg — majdnem teljes számban — a páholyokban és a túlzsúfolt emeleti karzatokban levők közül azonban kb. 600 lett a tűz martaléka. Sokan a magasból a földszintre ugrottak, hol összezúzott tagokkal elégtek vagy megmenekültek. A katasztrófa az egész világon mély megdöbbenést keltett. Nyitrára már másnap, 1881. december 9-én több magántávirat jelentette, hogy rettenetes szerencsétlenség történt. Nagy izgalomban várták a részleteket, hiszen számos nyitrai családot, melynek tagjai Bécsben éltek, aggodalom töltött el. Elsőnek Kohn Jakab bőrkereskedő ka­pott hírt arról, hogy két, Bécsben letele- tult. Utóbbi csak néhány nap előtt uta- pedett fia, Ede és Adolf a tűzben elpusz- zott Bécsbe, hogy fivére üzletébe társnak belépjen. Ugyancsak szomorú jelentést kapott Hirsch Miksa nyitrai kereskedő. Fia, Hirsch Maurusz joghallgató is ott volt a tragikus színielőadáson és azóta nyoma veszett. Negyedik és ötödik nyitrai áldozata volt e. tűznek Goldstein Nátán (Goldstein nyit­rai főkántor fivére) ki feleségével együtt halt meg. 15 éves leányukat a tűzből si­került kimenteni. Súlyos sebesüléssel la­kására szállították. Soktagú családot ha­gyott hátra. Klein Nándor, a Klein J. és fiai bécsi cég beltagja — szintén nyitrai szárma­zású — és két unokaöccse, Klein Albert fiai, az erkélyről való bátor beugrással megmenekültek. A tűzkatasztrófának Nyitra vidékéről is volt több áldozata. így általános fájdal­mat keltett Tomaschek József ismert sze- redi építész halála. Verbóról Fischer Miksa pusztult el a tűzben, Szakolcáról egy fiatal virágárús- lány, ki csak egy hét előtt utazott Bécsbe. Holicsról Tausky Lipót fiatal menyecske­lánya, továbbá Winter ny. tanító 28 éves fia, Bernát — -egy práterstrassei selyam- árúház társtulajdonosa — volt az áldoza­tok közt . Tomaschek József holttestét családija a szénné égett áldozatok közt felismerte és szülővárosába, Szeredre, hozatta. Teme­tése december 16-án volt. Általános rész­vét kísérte utolsó útjára. Fia volt Toma­schek szeredi polgármesternek. A közked­velt fiatal ember temetésén — mint azt az egykorú lapokban olvassuk — megje­lent Ábrahámfy Gyula országgyűlési kép­viselő, Jánosy János, a galántai kaszinó több tagja (az elhunyt is tagja volt sok j év óta) továbbá Pozsony- és Nyitramegye : számos kiváló személyisége. A koporsót elborították a koszorúk, köztük gróf Es­terházy főispáné, Esterházy grófnéé, Jesze- nák bárónéé, Polatsek plébánosé és a Würsching családé. A remitörvény nevében. Valent György ivánkai legény azzal a váddal terhelten került a nyitrai kerületi bíróság elé, hogy ez év szeptemberében egy mulatság al­kalmával ittas állapotban gúnydalokat énekelt, melyek az allam fejét sértették. A vádlott azzal védekezett, hogy olyany- nyira ittas volt, hogy semmire sem em­lékszik. A tanuk terhelő vallomása alap­ján öt heti feltétlen fogházzal sújtották. — Ugyancsak most itlékeztek Podlzsansky József üregi földmíves felett, aki az ügyészség vádirata szerint összeszólalko­zott egyik szomszédjával és ez alkalom­mal a németeket szidalmazta, majd a karjára tetovált magyar koronára mutat­va, azt hangoztatta, hogy csak akkor lesz rend, ha a mai helyzet megváltozik. A vádlott, aki a tárgyalásra is ittas állapot­ban jött el, azzal védekezett, hogy a kér­déses alkolammal annyira az alkohol ha­tása alatt álló, hogy semmire sem em­lékszik. A kihallgatott tanuk ellene val­lottak, mire a bíróság három heti feltét­len fogházzal sújtotta. Két hónapi fogház egy emberéletért. Most tárgyalta a nyitrai kerületi bíróság Purlc Dezső márfői soffőr bűnperét. Purk azzal volt vádolva, hogy Galgóc közelé­ben autójával elütötte Vancso Mária, 6 éves kisleányt, aki a helyszínen kiszen­vedett. Megállapítást nyert a vizsgálat során, hogy a soffőr mintegy 70 kilomé­teres sebességgel vezette az autót és így nem tudott idejében fékezni, amikor a kisleány az autó elé került. A vádlott azzal védekezett, hogy a jó betonúton jog­gal vezette ilyen nagy sebességgel az autót. Egy szekeret előzött meg és a kis­leány az autó elé ugrott a szekér mellől. Igyekezett elfordítani a kormánykereket és csak az autó hátsó sárhányója kapta el a kisleányt, míg az autó a hirtelen for­dulattól felborult és az árokba repült. A tanúvallomások elhangzása után a bíró­ság megállapította a vádlott bűnösségét és a gondatlanságért két havi feltétlen fogházra és 1000 korona pénzbírságra ítélte, Az elitéit fellebbezést jelentett be. Születések : Csernyák Vilmos fia Gyula, Popelka Viktor fia Viktor, Ferenczy Sán­dor fia Lajos, Polák Sándor leánya Irén, Vrabec Gyula fia Gyula. — Házasságok: Csernyák Vilmos Klucsár Máriával, Pio- varcsi József, Gar am szentkereszt, Sevcso- vics Erzsébettel, Tormos, Jeney Ede Tor­mos Szovits Erzsébettel, Moravcsik István Molnos Zsabka Annával, Pozsony, dr. Csáder János Lehovec Ilonnal, Prága, Csiesmanec Lajos Berencs Csagán Mar­gittal, Berencs, Lipták István Juhari Adél- lel, Ivánka Vince Súly Margittal. — Ha­lálozások : Paulínyi Júlia 67 éves, Polák Irén 1 napos, Lőnek Magda 12 éves, özv. Müller Anna 71 éves, Sranko Mária 15 éves, Jancsovics Antal 77 éves, Hell Cecí­lia 64 éves, Losonc, Vanya János 71 éves, Kudri Katarin 10 éves, Újlak, Bázlik Sa­mu 78 éves, Banasz Viktor 36 éves. 3 7ta\ácMHU} mÍÓh~ Üj szeretet után vágyik az emberiség. És itt korrigálnom kell a lélektani taní­tás egyik sarkalatos tételét éppen a vágy­ról. Megpillantok, megérzek valamit, ami nekem jól esnék, vágy keletkezik bennem, a vágy mozgásba hozza tagjainkat és azok elérni indúlnak azt, amire vágyom. Így elemzi az iskolai lélektan a vágyat. Meg­pillantani, megkívánni, elindulni érte és megszerezni, élvezetemre vagy hasznomra fordítani. Nem hibás ez az elemzés, csak nem teljes. Nem teljes anyagtörténelmi szempontból. Csak olyan valami iránt ke­letkezhetik olyan vágyam, mely ki is elé­gül aztán, ami már van, ami létezik. De ami létezik, az létét valamely okban bír­ja, mely ok nélkül nem léteznék. Maga a vágy nem elég. Hiába vágyik ал emberiség évről-évre új nag^. szeretet után, hiába kíván önmagának, mindenki­nek szeretete, hogy szülessék végre tény­leg e Földre, vágya mindaddig nem fog teljesülni, míg nem ültet szeretetfákat a nagy világkertbe s nem ápolja őket lassú és kitartó fáradsággal addig, míg meghoz­zák a szeretet körtéjét. Krisztus azt mondta, azt hagyta örökül az emberiségnek, «Szeressétek egymást 1» De hintünk-e szeretetmagot magunk kö­ré ? Mindenki csak aratni akar szeretet­tet, mindenki csak a másiktól vár szere- tetet, mindenki csak a másik kedves és hasznos gesztusait várja, kívánja s 6 ma­ga legjobb esetben csak fizetni kész érte Ne mondja senki, hogy hálátlan dolog a ezeretethintés, mert «Jótettért ne várj jót» — mert nem kapsz. Hát kikel-e min­den mag, minden búzaszem, melyet el­hintünk a földbe és ott a legjobb tudá­sunk szerint ápolgatunk is ? S mégis hin­tünk, mégis újra és újra és folyton, év­ről-évre hintünk, vetünk magokat, mert vágyunk van aratni. Furcsa, al ! búzamagról tudjuk, hogy előbb el kell vetnünk, sokat kell vetnünk, soká kell rá várnunk, míg gyümölcsét él­vezhetjük, csak éppen a szeretetmagról hisszük, hogy az magától kell elhintődjék, magától kell nagyra nőnie, magától te­remnie és aztán vágyunkat kielégítve, szolgálnia. Szeressétek egymást — mondta Krisz­tus. Nem azt jelenti ez, hogy követeljetek egymástól szeretetet, hanem azt, hogy ad­jatok egymásnak szeretetet. És ne ala­mizsnákat osztogassatok, mint ahogyan neun vettek silány maradékmagot sem a búzaföldbe, hanem a javából adjatok egy­másnak. És akkor is adjatok, sőt akkor annál inkább és újra és újra adjatok, ami­kor az egyszer elvetett mag nem kelt ki valami oknál fogva. Talán rossz idők jár- nak, talán igen fagyasztó szelek fújnak, talán a keserűség árvizei mossák alul a talajt és elpusztul az ilyen talajba, az ilyen időbe belevetett mag és akkor új­ból kell vetni, újból kell dolgozni, most már az utolsó tartalékokat is elő kell venni, ha aratni akarunk. Nem lészen addig szeretet a Földön, amíg csak aratást fogunk várni, amíg a szeretet magvait csak raktárunkban, ke­ményen vaispánttal elzárt szíveinkben fog­juk hordozni és nem dobjuk szét a _ vi­lágba, hogy verjen gyökeret, hogy nőjjön nagyra, hogy ringjon nehezen s bőven tápláló és üdítő gyümölcsöt, termést. Karácsony után is szeretet utáni va­gyunk tornyosúl fel lelkűnkben. Vessünk szeretetmagot mindenfelé. Csak adjunk és ne kérjünk most még semmit senkitől. Adjunk a javából, adjuk oda egész lel­künket, bizalmunkat s ne mérlegeljünk, minél szebb a mag s minél több, annál szebb s dúsabb lészen a termés, — a szeretettermés. DR. PÉCSI JENŐ .О. A hegyre felhő kúszott, gyilkos lehete- tü, havas felhő, mint egy végtelen sárkány üli meg a hegy taraját, makacs, fojtó öle­léssel és szívja, tépi mint egy óriási pió­ca a hervadt tölgyek belső, rügyfakasztó melegét. A felhő ráfeküdt a hegyre és elborította gomolyodó testével. Sűrű a felhő, mint egy nép kínja és lomha mint a történelem ítélete. A felhő eltakarja a déli napot is, suga­rai hiába csillognak, a felhő páncélján nem tüzelnek át. Ott van a déli nap az égen, telve reménnyel, ifjúsággal, szép­séggel és erővel, de nem látjuk, a felhő megtöri megvakítja a nap kacagó szemét — fekete karika, kihalt, kiégett űr mered a felhőn át reánk — ez maradt meg a mi napunkból. Most hirtelen halk zizzenés remeg át a erdőn, a megdermedt bokrok, az áléit fák összesúgnak. Friss szél nyargal át a hegyen. Es a hatalmas felhő megborzong, már érzi halálát. Könnyű szekéren jön a szellő, de villámsebesen, hogyisne volna gyors, hiszen miliő vágy és sóhaj hajtja. A szellő belekap a felhőbe. Már foszlado- zik, már enged, már fehér köddé sápad, már el is tűnt és a felújjongó téli erdő felett feltündöklik az elvesztett napsu­gár és újra csodáljuk felhőtlen pompájá­ban a régi kék eget.

Next

/
Thumbnails
Contents