Nyitravármegye, 1940. január-február (1-9. szám)
1940-01-01 / 1. szám
NYITRAVARMEGYE nicai, másik fél századdal a hulskiei San átjárót megszállta, közben három szotnya kozák támadta meg. Mintegy félórai tűzharc után az oroszok 5 halott hátrahagyásával Cmiel felé vonultak vissza. A csoportnak vesztesége 1 sebesült volt. A Mikovics-csoport birtokba vette a Krywei San átjárót és Olchowice felé küldött felderítő járőröket. Egyben összeköttetést keresett a szomszédos 44. hadosztállyal. L. B. Folytatjuk. A vallatás „divatja" Mária Terézia törvénykönyvében Százhuszonkét oldalon sorolták fel azokat a bűncselekményeket melyekért tortura járt. Nincs magyar név a törvénykönyv szerzői között melynek egy példányát a pőstyéni muzeum őrzi. Merített papirosra nyomatott, másfél évszázad alatt megsárgult lapokkal teli vaskos könyv fekszik a pőstyéni múzeumban. A címe: Peinliche Gerichtsordnung, a kínzások törvénykönyve. Nyomtatták az Urnák 1769-ik esztendejében amikor Mária Terézia volt a császár. Felvonulnak benne gondosan paragrafusokba szedve. A könyvben ott látható a máglya képe és mindazon eszközök amelyek hozzátartoztak a XVIII. század perendtartásához. A fenyítések azt a célt szolgálták, hogy a megátalkodott gonosztevőt «vallomásra bírják«. Az ábrák elárulják, hogy más volt a «divat» Bécsben és más Prágában. Ezt a divatot emelte törvénnyé az oldalán aranyos, a díszkötésben gazdag barnafedelű ritka könyv, melyet Winter Imre fürdőigazgató a pőstyéni múzeum alapítója szerzett meg. Abban a teremben őrzik Mária Terézia törvénykönyvét, ahol Zápolya János generálisnak, Pőstyéni Gergely óbesternek buzogánya emlékeztet arra, hogy erős kezű emberek hadakoztak akkoriban. Három részből áll a vaskos könyv és háromszázharmincnyolc oldala van. Az első rész címe : Kínzó eljárások általában. A halálbüntetésnek három kategóriája van felsorolva. Voltak szigorított szigorú és enyhe nemei a kivégzéseknek. Legszigorúbb volt a máglya. «Nyomós enyhítő körülmények fennforgása esetén» az elítéltet előbb felnégyelték és csak azután égették meg. A kerékbetörést kivételes kegynek említi meg a százhetvenéves perrendtartás. A máglyán elégettek hamvait a legközelebbi folyóba kellett szórni vagy ha folyó nem volt a közelben, akkor a levegőbe fújták a hamvakat. A pallossal való kivégzésnek is több fajtája létezett. Százhuszonkét oldalon sorolja fel a törvénykönyv azon bűncselekményeket, amelyeknél alkalmazni lehet a tortúrát. Ide tartoznak legelsősorban : az isteni tisztelet zavarása, a boszorkányság, a hamis eskü, a pénzhamisítás, a bírák megvesztegetése, az erkölcstelenség, az emberrablás, a méregkeverés, az öncsonkítás, a templomrablás, a gyújtogatás és sok bűncselekményeken kívül a házasságtörés is. Abban az időben nem várt valami ragyogó sors a kikapós menyecskékre... A vallatás az egykori perrendtartás paragrafusai szerint mindenkor az e célra kijelölt kínzókamrában történt. A delikvensen kívül jelen voltak a bíró, a jegyzőkönyvvezető, a hóhér és két pribékje, a sebész és a «fördös.» Utóbbiaknak az volt a feladatuk, hogy első segélyt nyújtsanak, ha az áldozat elájul vagy rosszul lesz. A bíró csak enyhén figyelmeztette a gyanúsítottat, hogy miféle sors vár rá, ha »nem vallja az igazságot.» Ha ez a gyengéd figyelmeztetés nem használt, akkor bevezették a szerencsétlent a kínzókamrába. Itt a hóhér egyenként megmutatta neki azokat a rémes szerszámokat, melyeknek hivatalos képeit a vaskos törvénykönyv örökíti meg: a hüvelykszorító, a gúzsbakötő, a spanyol csizma, a felhúzógép és a létra. A létrahúzás különösen kegyetlen tortúra volt. Egy tizennyolc fokú létra felső végéhez vitték a delikvenst. Egy vastag kötél lefelé húzta a lábát. Egy másik kötél a karjairól hátul lógott lefelé. Ezt a két kötelet azután kerékhez erősítették és a hóhérsegéd elkezdte a kereket forgatni. Közben a hóhér szurokgyertyákkal égette a vádlottat, amíg csak nem vallott. A kínzókamrában sötét félhomály terjeng és fehér parókában dolgozik a hóhér. Végül felsorolja a könyv ama nagy férfiak neveit, akik ezt a kiváló munkát megalkották. Egyiket sem jegyezte fel a történelem. Magyar név nem volt közöttük. Minthogy Magyarországon ezeket a kínzásokat sohasem alkalmazták. Egyedül őfelsége a császárné örökös tartományaiban. GERENDAY GÉZA. Szerkesztőségünkből. Dallos István, lapunk felelős szerkesztője megkezdte szabadságát. Távollétében a lap főmunkatársai Kádár Kálmán és Mártonvölgyi László szerkesztik a lapot. A nyitrai Iparoskör szilveszteri estélye az Iparházban este 9-kor kezdődik. Elsőrendű jazz-band. Belépő : tagok 3 K, nem tagok 5 K (vigalmi adóval együtt.) Csak meghívottak jelenhetnek meg. A dr. Biringer-féle alap támogatást hirdet elhalt orvosok és gyógyszerészek nejei és orvostanhallgatók részére. Kérvények beadandók a nyitrai városi hivatalhoz avagy ezen alap választmánya vezetőjéhez, dr. Alexander Berényihez, Nyitra, Hlinka u. 18. — 1940 január 15-ig. 58 év előtt... Emlékezés a bécsi Ringtheater nyitrai áldozataira 1881 december 8 ... A viág egyik legnagyobb tűzszerencsétlensége, a színházégések történetében pedig kétségtelenül a leghatalmasabb. A tűz különösképen az előadás előtt tört ki, (Hoffmann meséit kellett volna adni, Offenbach híres vígoperáját) amikor a közönség helyet foglalt. A színpadon kiáramló gáz robbant fel, az égő függöny (akkor még nem volt vasfüggöny, mely ma minden nagy színházban kötelező) a nézőtérre zuhant és a látogatók megriadva menekülni próbálnak. Szemtanuk leírása szerint az egész színpad egyetlen tűztenger volt. Mindenki kifelé tódult , mikor hirtelen elaludtak a gázlámpák. Irtózatos jajkiáltás hallatszott, a nézőtér is lángba borult. Csak a földszinten levő, mintegy 100 ember menekült meg — majdnem teljes számban — a páholyokban és a túlzsúfolt emeleti karzatokban levők közül azonban kb. 600 lett a tűz martaléka. Sokan a magasból a földszintre ugrottak, hol összezúzott tagokkal elégtek vagy megmenekültek. A katasztrófa az egész világon mély megdöbbenést keltett. Nyitrára már másnap, 1881. december 9-én több magántávirat jelentette, hogy rettenetes szerencsétlenség történt. Nagy izgalomban várták a részleteket, hiszen számos nyitrai családot, melynek tagjai Bécsben éltek, aggodalom töltött el. Elsőnek Kohn Jakab bőrkereskedő kapott hírt arról, hogy két, Bécsben letelepült. Utóbbi csak néhány nap előtt átapodott fia, Ede és Adolf a tűzben elpusztott Bécsbe, hogy fivére üzletébe társnak belépjen. Ugyancsak szomorú jelentést kapott Hirsch Miksa nyitrai kereskedő. Fia, Hirsch Maurusz joghallgató is ott volt a tragikus színielőadáson és azóta nyoma veszett. Negyedik és ötödik nyitrai áldozata volt e tűznek Goldstein Nátán (Goldstein nyitrai főkántor fivére) ki feleségével együtt halt meg. 15 éves leányukat a tűzből sikerült kimenteni. Súlyos sebesüléssel lakására szállították. Soktagú családot hagyott hátra. Klein Nándor, a Klein J. és fiai bécsi cég beltagja — szintén nyitrai származású — és két unokaöccse, Klein Albert fiai, az erkélyről való bátor beugrással megmenekültek. A tűzkatasztrófának Nyitra vidékéről is volt több áldozata, így általános fájdalmat keltett Tomaschek József ismert szeredi építész halála. Verbóról Fischer Miksa pusztult el a tűzben, Szakolcáról egy fiatal virágáruslány, ki csak egy hét előtt utazott Bécsbe. Holicsról Tausky Lipót fiatal menyecskelánya, továbbá Winter ny. tanító 28 éves fia, Bernáthegy práterstrassei sólyemáruház társtulajdonosa volt az áldozatok közt . Tomaschek József holttestét családja a szénné égett áldozatok közt felismerte és szülővárosába, Szeredre, hozatta. Temetése december 16-án volt. Általános részvét kísérte utolsó útjára. Fia volt Tomaschek szeredi polgármesternek. A közkedvelt fiatalember temetésén — mint azt az egykorú lapokban olvassuk — megjelent Ábrahámfy Gyula országgyűlési képviselő, Jánosy János, a galántai kaszinó több tagja (az elhunyt is tagja volt sok év óta) továbbá Pozsony és Nyitra megye , számos kiváló személyisége. A koporsót elborították a koszorúk, köztük gróf Esterházy főispáné, Esterházy grófnéé, Jeszenák bárónéé, Polatsek plébánosé és a Würsching családé. A remitörvény nevében, Valent György ivánkai legény azzal a váddal terhelten került a nyitrai kerületi bíróság elé, hogy ez év szeptemberében egy mulatság alkalmával ittas állapotban gúnydalokat énekelt, melyek az állam fejét sértették. A vádlott azzal védekezett, hogy olyanynyira ittas volt, hogy semmire sem emlékszik. A tanúk terhelő vallomása alapján öt heti feltétlen fogházzal sújtották. Ugyancsak most ilékeztek Podlzsansky József üregi földmíves felett, aki az ügyészség vádirata szerint összeszólalkozott egyik szomszédjával és ez alkalommal a németeket szidalmazta, majd a karjára tetovált magyar koronára mutatva, azt hangoztatta, hogy csak akkor lesz rend, ha a mai helyzet megváltozik. A vádlott, aki a tárgyalásra is ittas állapotban jött el, azzal védekezett, hogy a kérdéses alkalommal annyira az alkohol hatása alatt álló, hogy semmire sem emlékszik. A kihallgatott tanúk ellene vallottak, mire a bíróság három heti feltétlen fogházzal sújtotta. Két hónapi fogház egy emberéletért. Most tárgyalta a nyitrai kerületi bíróság Purk Dezső márfői soffőr bűnperét. Purk azzal volt vádolva, hogy Galgóc közelében autójával elütötte Vancsó Mária, 6 éves kisleányt, aki a helyszínen kiszenvedett. Megállapítást nyert a vizsgálat során, hogy a soffőr mintegy 70 kilométeres sebességgel vezette az autót és így nem tudott idejében fékezni, amikor a kisleány az autó elé került. A vádlott azzal védekezett, hogy a jó betonúton joggal vezette ilyen nagy sebességgel az autót. Egy szekeret előzött meg és a kisleány az autó elé ugrott a szekér mellől. Igyekezett elfordítani a kormánykereket és csak az autó hátsó sárhányója kapta el a kisleányt, míg az autó a hirtelen fordulattól felborult és az árokba repült. A tanúvallomások elhangzása után a bíróság megállapította a vádlott bűnösségét és a gondatlanságért két havi feltétlen fogházra és 1000 korona pénzbírságra ítélte. Az elítélt fellebbezést jelentett be. Születések : Csernyák Vilmos fia Gyula, Popelka Viktor fia Viktor, Ferenczy Sándor fia Lajos, Polák Sándor leánya Irén, Vrabec Gyula fia Gyula. Házasságok: Csernyák Vilmos Klucsár Máriával, Piovarcsi József, Garamszentkereszt, Sevcsovics Erzsébettel, Tormos, Jeney Ede Tormos Szovits Erzsébettel, Moravcsik István Molnos Zsabka Annával, Pozsony, dr. Csáder János Lehovec Ilonnal, Prága, Csicsmanec Lajos Berencs Csagán Margittal, Berencs, Lipták István Juhari Adéllel, Ivánka Vince Saly Margittal. — Halálozások : Paulínyi Júlia 67 éves, Polák Irén 1 napos, Lőnek Magda 12 éves, özv. Müller Anna 71 éves, Srankó Mária 15 éves, Jancsovics Antal 77 éves, Hell Cecília 64 éves, Losonc, Vanya János 71 éves, Kudri Katalin 10 éves, Újlak, Bázsik Samu 78 éves, Banasz Viktor 36 éves. 3 ztaácMHUmlóh. Új szeretet után vágyik az emberiség. És itt korrigálnom kell a lélektani tanítás egyik sarkalatos tételét éppen a vágyról. Megpillantok, megérzek valamit, ami nekem jól esnék, vágy keletkezik bennem, a vágy mozgásba hozza tagjainkat és azok elérni indulnak azt, amire vágyom. Így elemzi az iskolai lélektan a vágyat. Megpillantani, megkívánni, elindulni érte és megszerezni, élvezetemre vagy hasznomra fordítani. Nem hibás ez az elemzés, csak nem teljes. Nem teljes anyagtörténelmi szempontból. Csak olyan valami iránt keletkezhetik olyan vágyam, mely ki is elégül aztán, ami már van, ami létezik. De ami létezik, az létét valamely okban leírja, mely ok nélkül nem léteznék. Maga a vágy nem elég. Hiába vágyik az emberiség évről-évre új nagy szeretet után, hiába kíván önmagának, mindenkinek szeretete, hogy szülessék végre tényleg e Földre, vágya mindaddig nem fog teljesülni, míg nem ültet szeretetfákat a nagy világkertbe s nem ápolja őket lassú és kitartó fáradsággal addig, míg meghozzák a szeretet körtéjét. Krisztus azt mondta, azt hagyta örökül az emberiségnek: «Szeressétek egymást !» De hintünk-e szeretetmagot magunk köré ? Mindenki csak aratni akar szeretettel, mindenki csak a másiktól vár szeretetet, mindenki csak a másik kedves és hasznos gesztusait várja, kívánja s ő maga legjobb esetben csak fizetni kész érte Ne mondja senki, hogy hálátlan dolog a szeretethintés, mert «Jótettért ne várj jót» — mert nem kapsz. Hát kikel-e minden mag, minden búzaszem, melyet elhintünk a földbe és ott a legjobb tudásunk szerint ápolgatunk is ? S mégis hintünk, mégis újra és újra és folyton, évről-évre hintünk, vetünk magokat, mert vágyunk van aratni. Furcsa, albúzamagról tudjuk, hogy előbb el kell vetnünk, sokat kell vetnünk, soká kell rá várnunk, míg gyümölcsét élvezhetjük, csak éppen a szeretetmagról hisszük, hogy az magától kell elhintődjék, magától kell nagyra nőnie, magától teremnie és aztán vágyunkat kielégítve, szolgálnia. Szeressétek egymást — mondta Krisztus. Nem azt jelenti ez, hogy követeljetek egymástól szeretetet, hanem azt, hogy adjatok egymásnak szeretetet. És ne alamizsnákat osztogassatok, mint ahogyan nem vettek silány maradékmagot sem a búzaföldbe, hanem a javából adjatok egymásnak. És akkor is adjatok, sőt akkor annál inkább és újra és újra adjatok, amikor az egyszer elvetett mag nem kelt ki valami oknál fogva. Talán rossz idők járnak, talán igen fagyasztó szelek fújnak, talán a keserűség árvizei mossák alul a talajt és elpusztul az ilyen talajba, az ilyen időbe belevetett mag és akkor újból kell vetni, újból kell dolgozni, most már az utolsó tartalékokat is elő kell venni, ha aratni akarunk. Nem leszen addig szeretet a Földön, amíg csak aratást fogunk várni, amíg a szeretet magvait csak raktárunkban, keményen vasspánttal elzárt szíveinkben fogjuk hordozni és nem dobjuk szét a világba, hogy verjen gyökeret, hogy nőjjön nagyra, hogy ringjon nehezen s bőven tápláló és üdítő gyümölcsöt, termést. Karácsony után is szeretet utáni vagyunk tornyosul fel lelkünkben. Vessünk szeretetmagot mindenfelé. Csak adjunk és ne kérjünk most még semmit senkitől. Adjunk a javából, adjuk oda egész lelkünket, bizalmunkat s ne mérlegeljünk, minél szebb a mag s minél több, annál szebb s dúsabb lészen a termés, a szeretettermés. DR. PÉCSI JENŐ ... A hegyre felhő kúszott, gyilkos lehetett, havas felhő, mint egy végtelen sárkány üli meg a hegy taraját, makacs, fojtó öleléssel és szívja, tépi mint egy óriási pióca a hervadt tölgyek belső, rügyfakasztó melegét. A felhő ráfeküdt a hegyre és elborította gomolyodó testével. Sűrű a felhő, mint egy nép kínja és lomha mint a történelem ítélete. A felhő eltakarja a déli napot is, sugarai hiába csillognak, a felhő páncélján nem tüzelnek át. Ott van a déli nap az égen, telve reménnyel, ifjúsággal, szépséggel és erővel, de nem látjuk, a felhő megtöri megvakítja a nap kacagó szemét — fekete karika, kihalt, kiégett űr mered a felhőn át reánk — ez maradt meg a mi napunkból. Most hirtelen halk zizzenés remeg át a erdőn, a megdermedt bokrok, az átétt fák összesúgnak. Friss szél nyargal át a hegyen. És a hatalmas felhő megborzong, már érzi halálát. Könnyű szekéren jön a szellő, de villámsebesen, hogyisne volna gyors, hiszen miliő vágy és sóhaj hajtja. A szellő belekap a felhőbe. Már foszladozik, már enged, már fehér köddé sápad, már el is tűnt és a felújjongó téli erdő felett feltündöklik az elvesztett napsugár és újra csodáljuk felhőtlen pompájában a régi kék eget.