Muszter örökmozgóképújság, 2006 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-01 / 1. szám

2 Bodó Kata Erőszakos múlt Ezerféle színben pompáznak az évezredes fák a Millbrook felé vezető úton. Egymásba kapaszkodó ha­talmas koronáikkal féltve őrzik az út végén álló kis ház és lakóinak nyugalmát. Mintha sejtenének valamit. Ma­gam a békés várakozás nyugalmával szemlélem a képe­ket. Igen, mintha képeskönyvet lapozgatnék. Lassan forgatom a lapokat, mert jó gyönyörködni az őszi táj­ban, nézni az óarany, fáradt narancs, melegbarna színe­ket. Aztán közelebb menni a házhoz, benézni az ablakán és figyelni, hogyan készülődik a Stall család; apa, anya és két gyerekük a munkába, iskolába. Látom, hogy bol­dogok, élik csöndes, egyszerű kisvárosi életüket. Ám egy éjszaka minden megváltozik körülöttük. Tom Stall saját kisvendéglőjében önvédelemből meggyilkol két több­szörösen körözött bűnözőt, ezzel meghiúsítva egy rab­lótámadást és megmentve vendégei és barátai életét. Teljesen megváltozik az élete: reflektorfénybe kerül, hőst csinál belőle a médiacirkusz. Tom ebből a kényel­metlen népszerűségből próbál meg visszatérni a meg­szokott mindennapokhoz, de egyszer csak szembetalál­ja magát egy titokzatos idegennel, aki azért jött a város­ba, mert úgy hiszi, régi elszámolnivalója van Tommal. Ahogy Tom megpróbálja tisztázni a helyzetet, fokozato­san szembekerül a családjával, mivel egyre különösebb dolgok kerülnek napvilágra. David Cronenberg Erősza­kos múltjának hőse Tom Stall, pontosabban jónak és rossznak egyszerre alfája és ómegája. Ahogy lassan fel­színre kerülnek Stall múltjának sötét foltjai, úgy változik meg a család élete. A meleg, szeretetteljes légkört a bi­zalmatlanság váltja fel. A szokatlan események a család minden tagjából addig rejtett dolgokat váltanak ki. Az erőszaknak Tomra gyakorolt hatása a feleségében, Edie-ben is változásokat indít el. Együttlétük kezdetben játékos, önfeledt birkózás az ágyban, ami végül a bol­dog beteljesüléshez vezet, míg a titokzatos és vélhetően erőszakos múlt a meghitt perceket is egymás legyűrésé­vé, kegyetlen megszerzésévé alakítja át. Szinte széttépik egymást a felső emeletre vezető szűk lépcsőfeljáróban. Egymás húsába marva próbálják leteperni a másikat. A változás a nagyfiúban is jól érzékelhető. Az iskolában bármennyire is kikezdte iskolatársa, ő meghunyászkod­va tűrte a sértéseket. Miután az erőszak behatol a csa­lád életébe, hirtelen ő is átalakul. Következő találkozá­sukkor nem nyer, nem tűr, hanem üt, laposra veri nagy­szájú ellenfelét. Cronenberg azt vizsgálja, miként visel­kedik egy tipikus kisvárosi család egy extrém szituáció­ban, milyen reakciókat vált ki belőlük, ha a megszokott hétköznapjaikba betör az erőszak. Bizonyos értelemben nem mond újat, szokványos elemekből építi fel a törté­netet, de éppen ezek az elemek különlegesek. Olyan kér­déseket vetnek fel, amelyek mellett nem tudunk elmen­ni. Egy idő után már nemcsak „lapozgatom” az oldala­kat, hanem magam is jelen leszek a történésben. Nem ártatlan képnézegető vagyok, hanem a családdal együtt tétován, tanácstalanul töprengő résztvevő, aki hosszú ideig képtelen eldönteni, Tom Stall bűnös vagy áldozat. S bizonytalanságom egyre jobban növekszik, mikor lá­tom Stall szemében a vadállati ösztönt, mikor a meleg képek egyre fakóbbá, egyre ridegebbé, szürkébbé vál­nak, mikor a fák aranyszínű lombjai mocskos sárkupa­cokként terítik be a kis ház rendezett kertjét. Mi történt itt, kérdezem, valóban győzött az erőszak, valóban el kell fogadni, hogy az erőszak az a része az emberi termé­szetnek, az emberiség történetének, mely képes megöl­ni mindent? Képes családi viszályt szítani? Testvért test­vér ellen, fiút apa ellen fordítani? Kikerülhető-e az erő­szak az ember életében? Lezárható-e és örökre elzárha­tó-e a múlt? Szabad-e határt szabnunk a megbocsátás­nak? Nézem a képeket, de hiába, nem kapok egyértel­mű választ. Csak azt látom, hogy a következő kockáknál egy kis család ül az asztalnál: anya és két gyermeke. Majd kisvártatva megérkezik a férj, az apa, lassan leül. Tányér kerül elébe, kínáló kezek nyúlnak felé, és könnyes szemek néznek rá. Cronenberg a film végén sem segít: keresd meg a választ, mondja, és befejezi! Kőkemény család Jobb, ha továbblapozok, hátha békésebb hangulatba csöppenek. Igen, ez tetszik: hófehér háztetők, fehér hóbundába öltözött fák, melegen világító sárga fények. Közeleg a karácsony. Szinte hallani vélem a házakból kiszüremlő dallamokat (talán a Single Bell?) és érezni a friss ropogósra sült pulyka illatát. Micsoda idill, itt van egy helyes, középkorú házaspár és öt felnőtt korú gye­reke. Nézzük hát, hogyan telik náluk a karácsony ünne­pe. A Stone család egy New England-i família. Történe­tük az ünnepek alatt játszódik, az év azon részében, amikor elvileg adni kéne, vendégszeretőnek, barátsá­gosnak és jónak kellene lenni. De amikor legidősebb fi­úk, Everett hazaviszi családjának bemutatni új barát­nőjét, Miriamot, a Stone család valahogy nem tudja beleélni magát az ünnepi hangulatba. A kívülről jött idegen felkavarja a család megszokott életrendjét, és veszekedéseket, viszályt vált ki. A bohém Stone család furcsán, némi zavarral és ellenségeskedéssel fogadja a karrierista New York-i nőt. A fim nyitó jelenetében a tökéletesen elegáns Miriam Everett-tel vásárolgat egy New York-i üzletben, miköz­ben mobiltelefonon utasításokat osztogat beosztottjá­nak. Divatos kosztüm, elegáns bőrtáska, magas sarkú

Next