Muszter örökmozgóképújság, 2006 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
2 Bodó Kata Erőszakos múlt Ezerféle színben pompáznak az évezredes fák a Millbrook felé vezető úton. Egymásba kapaszkodó hatalmas koronáikkal féltve őrzik az út végén álló kis ház és lakóinak nyugalmát. Mintha sejtenének valamit. Magam a békés várakozás nyugalmával szemlélem a képeket. Igen, mintha képeskönyvet lapozgatnék. Lassan forgatom a lapokat, mert jó gyönyörködni az őszi tájban, nézni az óarany, fáradt narancs, melegbarna színeket. Aztán közelebb menni a házhoz, benézni az ablakán és figyelni, hogyan készülődik a Stall család; apa, anya és két gyerekük a munkába, iskolába. Látom, hogy boldogok, élik csöndes, egyszerű kisvárosi életüket. Ám egy éjszaka minden megváltozik körülöttük. Tom Stall saját kisvendéglőjében önvédelemből meggyilkol két többszörösen körözött bűnözőt, ezzel meghiúsítva egy rablótámadást és megmentve vendégei és barátai életét. Teljesen megváltozik az élete: reflektorfénybe kerül, hőst csinál belőle a médiacirkusz. Tom ebből a kényelmetlen népszerűségből próbál meg visszatérni a megszokott mindennapokhoz, de egyszer csak szembetalálja magát egy titokzatos idegennel, aki azért jött a városba, mert úgy hiszi, régi elszámolnivalója van Tommal. Ahogy Tom megpróbálja tisztázni a helyzetet, fokozatosan szembekerül a családjával, mivel egyre különösebb dolgok kerülnek napvilágra. David Cronenberg Erőszakos múltjának hőse Tom Stall, pontosabban jónak és rossznak egyszerre alfája és ómegája. Ahogy lassan felszínre kerülnek Stall múltjának sötét foltjai, úgy változik meg a család élete. A meleg, szeretetteljes légkört a bizalmatlanság váltja fel. A szokatlan események a család minden tagjából addig rejtett dolgokat váltanak ki. Az erőszaknak Tomra gyakorolt hatása a feleségében, Edie-ben is változásokat indít el. Együttlétük kezdetben játékos, önfeledt birkózás az ágyban, ami végül a boldog beteljesüléshez vezet, míg a titokzatos és vélhetően erőszakos múlt a meghitt perceket is egymás legyűrésévé, kegyetlen megszerzésévé alakítja át. Szinte széttépik egymást a felső emeletre vezető szűk lépcsőfeljáróban. Egymás húsába marva próbálják leteperni a másikat. A változás a nagyfiúban is jól érzékelhető. Az iskolában bármennyire is kikezdte iskolatársa, ő meghunyászkodva tűrte a sértéseket. Miután az erőszak behatol a család életébe, hirtelen ő is átalakul. Következő találkozásukkor nem nyer, nem tűr, hanem üt, laposra veri nagyszájú ellenfelét. Cronenberg azt vizsgálja, miként viselkedik egy tipikus kisvárosi család egy extrém szituációban, milyen reakciókat vált ki belőlük, ha a megszokott hétköznapjaikba betör az erőszak. Bizonyos értelemben nem mond újat, szokványos elemekből építi fel a történetet, de éppen ezek az elemek különlegesek. Olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek mellett nem tudunk elmenni. Egy idő után már nemcsak „lapozgatom” az oldalakat, hanem magam is jelen leszek a történésben. Nem ártatlan képnézegető vagyok, hanem a családdal együtt tétován, tanácstalanul töprengő résztvevő, aki hosszú ideig képtelen eldönteni, Tom Stall bűnös vagy áldozat. S bizonytalanságom egyre jobban növekszik, mikor látom Stall szemében a vadállati ösztönt, mikor a meleg képek egyre fakóbbá, egyre ridegebbé, szürkébbé válnak, mikor a fák aranyszínű lombjai mocskos sárkupacokként terítik be a kis ház rendezett kertjét. Mi történt itt, kérdezem, valóban győzött az erőszak, valóban el kell fogadni, hogy az erőszak az a része az emberi természetnek, az emberiség történetének, mely képes megölni mindent? Képes családi viszályt szítani? Testvért testvér ellen, fiút apa ellen fordítani? Kikerülhető-e az erőszak az ember életében? Lezárható-e és örökre elzárható-e a múlt? Szabad-e határt szabnunk a megbocsátásnak? Nézem a képeket, de hiába, nem kapok egyértelmű választ. Csak azt látom, hogy a következő kockáknál egy kis család ül az asztalnál: anya és két gyermeke. Majd kisvártatva megérkezik a férj, az apa, lassan leül. Tányér kerül elébe, kínáló kezek nyúlnak felé, és könnyes szemek néznek rá. Cronenberg a film végén sem segít: keresd meg a választ, mondja, és befejezi! Kőkemény család Jobb, ha továbblapozok, hátha békésebb hangulatba csöppenek. Igen, ez tetszik: hófehér háztetők, fehér hóbundába öltözött fák, melegen világító sárga fények. Közeleg a karácsony. Szinte hallani vélem a házakból kiszüremlő dallamokat (talán a Single Bell?) és érezni a friss ropogósra sült pulyka illatát. Micsoda idill, itt van egy helyes, középkorú házaspár és öt felnőtt korú gyereke. Nézzük hát, hogyan telik náluk a karácsony ünnepe. A Stone család egy New England-i família. Történetük az ünnepek alatt játszódik, az év azon részében, amikor elvileg adni kéne, vendégszeretőnek, barátságosnak és jónak kellene lenni. De amikor legidősebb fiúk, Everett hazaviszi családjának bemutatni új barátnőjét, Miriamot, a Stone család valahogy nem tudja beleélni magát az ünnepi hangulatba. A kívülről jött idegen felkavarja a család megszokott életrendjét, és veszekedéseket, viszályt vált ki. A bohém Stone család furcsán, némi zavarral és ellenségeskedéssel fogadja a karrierista New York-i nőt. A fim nyitó jelenetében a tökéletesen elegáns Miriam Everett-tel vásárolgat egy New York-i üzletben, miközben mobiltelefonon utasításokat osztogat beosztottjának. Divatos kosztüm, elegáns bőrtáska, magas sarkú