Ország-Világ, 1957. május-december (1. évfolyam, 1-32. szám)

1957-05-28 / 1. szám

FODOR JÓZSEF: & n &tt mHant... Én ott voltn A pokolban. Nekem jogom van Kiáltani:­­ Haljon meg, ami Gyűlölet és háború! S míg e nyomorú Föld durva készületekben lobban, Számon nem fogod hallani: »■Jól van!­« Főzzetek forró szurokban, Érc-tűzben égessetek; Míg lázas szívem üteme dobban, Békénk nem szánt hangja leszek! Minden nap bús őrületek, Szent hév, vadaktól taposottan — És én nem pihenhetek, Míg nem lesz változás a rosszban! Vagy magamra rántom az egek Dúlt kárpitját, s a beteg, Vén földet, s úgy lihegek Gyötrő, haldokló haragomban: óh, vak föld, kit annyi szóban Vívott — s vérben pirulóan Annyi hit, s ülsz vad álomban — Szakadj szét, ha nem lehet jobban! /(^T s/w ^ r ' •» p ^ —­­ w ^ A \ * I *071) I l / 7 " \ • ' /' ' í .>W\ áv ■síi ' \PÉ&v1 * Ski ' *' M\ \ : .jWi . f A \ \ |l ^ íi##H i-- " lU I / \l !■ ]'(r k'J i ^ * ./ ^ N.^' :/J Gács Gábor rajza NÉHÁNY SZÓ AZ OLVASÓHOZ Minden új lap új színfoltot jelent a művelődés palettáján, a mi orszá­gunkban minden új lap újabb hoz­zájárulás az ész diadalához a sötét­ség felett. S most velünk, az Ország- Világgal, új lap kopogtat az értelem ajtaján. Felötlik a kérdés: kinek ír­juk ezt az újságot? Azoknak, akik az ellenforradalmi vihar elülte után feláradó fényben az igazság oldalára állnak, s miközben lassan felszáll a köd, hazájuk térségeiről körülnézni vágynak: mi történt azóta is a világ­ban? Azoknak írjuk, akiknek a béke gondolata, a dolgozó emberek össze­fogásának, a magyar—szovjet barát­ságnak és együttműködésnek esz­méje nem röpke szó, hanem élő tar­talom s még élőbb vágy, cél és való­ság. Azoknak, akik mellettünk állnak az atomfegyverkezés, a háború őrü­letes fenyegetése ellen — minden­kinek írjuk, aki méltónak érzi ma­gát az emberi rangra. Meg akarjuk mutatni Keletet és Nyugatot, Északot és Délt, öt világ­rész sok-sok országát, tájakat és em­­­­bereket, kultúrát és társadalmat. - Beszámolunk a nemzetközi esemé- .­ nyekről, novellákat és verseket közö­­­lünk, de ugyanakkor bőséges szóra-­­­kozást kívánunk nyújtani a sport, a­­ rejtvény, a humor kedvelőinek. Mert­­ valljuk, hogy az élet nemcsak küzde-­­ lem, hanem művelődés és szórako-­­ zás is. Szeretnénk olvasóink igényeit ki­elégíteni és jó lapot adni kezükbe. Ehhez kérjük a segítségüket. Az Ország-Világ­­ szerkesztősége f címaLL UZunig- Luxell az Országa-Világbaj A Arnold Zweiget, a vi­lághírű német írót, az össznémet Pen-Club el­nökét táviratilag felkér­tük: nyilatkozzék, hogy véleménye szerint mi a Pen-Club legfontosabb feladata. Ezt válaszolta: Pen-Club, amelynek 30 esztendeje vagyok tagja, mindenekelőtt az­zal a társadalmi jellegű célkitű­zéssel kezdte meg működését, hogy kö­zelebb hozza egymáshoz a különböző nemzetek íróit és évente megrendezett találkozókon szorosabb kapcsolatot lé­tesítsen közöttük. Ily módo­n sikerült is a nemzetek közötti feszültséget csökkenteni, s az irodalom is hozzájá­rulhatott az első világháború utóhatá­sainak enyhítéséhez. De csak akkor vált igazán súlyossá a Pen-Club fel­adata, amikor a fasizmus és annak né­met változata, a hitleri barbárság két táborra osztotta a szellemi világot is. Ez legkézzelfoghatóbban a világkiállí­tás alkalmából New Yorkban megtar­tott 1939. évi nagy kongresszuson ju­tott kifejezésre. Az ott megszövegezett határozatok alapján a Pen-Club népe­ket összekötő hivatásának tekinti a két világtábor minden szellemi ellen­tétének békés rendezését. Ennélfogva mint az irodalmi erők világegyesülete, napjainkban a szocia­lizmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élésének elősegítését is felada­tunknak tekintjük; hadat üzentünk­­ tömegpusztító fegyvereknek, és min­dent elkövetünk, hogy a világkultúra­háborús pusztítását erőnkhöz mérten megakadályozhassuk. Nem becsülj­ük­ le feladataink nehézségeit, hiszen a po­litikai fejlődés minden mozzanatába érződik az a hatalom, amely a csoport­­szenvedélyek felgyülemlett hajtóerői­ből áramlik a sajtóban és az irodalom­ban, az írott és a szóbeli propangan­­dában. A népek azonban békét akarnak és tudósaink ebben az akaratban példa­mutatóan előttünk járnak. Az atom­háború kiközösítése végül el kell, hogy vezessen a háború mint politikailag lehetséges eszköz kiküszöböléséhez is És ezért a Pen-Club is latba veti a maga szerény súlyát annak érdekében, hogy a népek jövőjét az ember emberré vá­lása jellemezze, hogy a kölcsönös öl­döklés helyett minden feszültséget tár­gyalás útján oldjanak meg. Mert neír hiába jósolta meg már Napóleon is Szent Ilona szigetén, hogy a toll (Pen) végül is diadalmaskodik a kard fölött Berlin-Miederschönenhausen, 1957 május 15. ^ ' v e > x 3

Next