Ország-Világ, 1957. május-december (1. évfolyam, 1-32. szám)
1957-05-28 / 1. szám
»Úgy cselekedtünk, barátaim, ahogy a munkások mindig cselekszenek. Mert ha egyszer elakad a szekér a sárban, a munkások feltűrik az ing ujját, beleköpnek a markukba és váratlanul kiemelik a sárból a szekeret.« Ezeket az egyszerű, keresetlen szavakat a Szocialista Magyarországot Megsegítő Bizottság német elnöke, Adolf Hennecke mondotta azon a budapesti ünnepségen, amelyen az NDK vendégszeretetében részesült magyar gyermekek és a szülők mondtak még egyszer köszönetet vendéglátó barátainknak. - Vasárnap már reggelire is tortát kaptunk - emlékezik ábrándosan a németországi hetekre Benczúr Erzsike (Horváth Ernő felvétele) A 12 éves Molnár Imre, a Ferenc körút 23-ban lakik szüleivel. Az apa segédházfelügyelő és lakatos a házkezelőség műhelyében. Az öt gyerek közül kettő már felnőtt lány, a harmadik bakfis korban van, a két legkisebb, Imre és kisöccse zárja be a sort. — Bizony nagyon jól jött a segítség a nagy családiban — bólogat az apa, de a világjáró fiú nem sokáig hagyja beszélni, maga veszi át a szót. — Blankenburgban laktunk, a Harz-hegységben levő Anton Saefkow Jugendherbergben — meséli —, egy gyönyörű 23 szobás villában. 103-an voltunk a csoportban, ebből 24 lány, a többi fiú. Hat magyar tanár volt velünk és egy ottani német tanár. A nevét és a címét is tudom: Rudy Hannibal, Weiningerrode im Harz, Klara Zetkin Strasse 25. (Mindezt egy szuszra mondja el, a legcsekélyebb zavar nélkül, legkevésbé sem úgy, mint aki mostnyilatkozik a sajtónak.« Aztán következik a beszámoló a kinti életnapirendjéről«, a reggeli pontos felsorolásával (2 zsemlye, kenyér, kávé, vaj, dzsem), úgy, ahogy egy igazi világjáróhoz illik, és végül a kosztkiértékelése« egy egyszerű tőmondatban: -Négy kilót híztam.« Utána következnek a nagyobb szenzációk, az Anton Saefkow Jugendhemberg saját televíziós készüléke, amelyen nemcsak a közél- német adókat, de Prágát is lehetett venni. Utoljára marad az ajándékbemutató. Ehhez az egész család érte kikészülődik. Az asztal közepére kerül egy finom, könnyű, kávébarna színű műanyagbőrönd (amilyet a pesti kirakatokban is megbámulnának), tele ízléses, finom gyermekfehérneművel, ingekkel, harisnyákkal. A középső lány a szekrényből előhúz egy palackzöld düstin öltönyt, szandált, pizsamát, pullóvert, zippzáras kardigánt, 2 pár cipőt és végül előkerül egy finom karóra is, amelyről kiderül, hogy ezt a helybeli katonák és rendőrök bizony a saját zsoldpénzükből adták össze, hogy a magyar vendéggyerekeket meglepjék. Ezenkívül zsebpénzt iskaptunk — teszi hozzá Imre, látva meglepetésünket a rengeteg holmi láttán. — Tizenhárom márkát kaptam, ebből 4,70-ért vettem egy színváltós zseblámpát, 3,90-ért anyunak egy pénztárcát, a többiből apunak egy cigarettatárcát. És amikor egy márkát 4 forintra értékelve, próbáljuk átszámítani az árakat, Imre azonnal közbeszól: »Egy márca nem 4, hanem 5 forintot ér.« Elvégre egy igazi világjárónak a valutaárfolyamokkal is illik tisztában lennie. Mit látott Erssike ? És most látogassunk el az Üllői útra, egy másik kis magyar világjáróhoz, Benczúr Erzsikéhez, a Práter utcai iskola V. osztályos tanulójához, akiből a nagypapa mindjárt elöljáróban megsúgja, hogy jeles tanuló. A Benczúr gyerekek négyen vannak, két fiú és két lány. Anyuka másfél éve meghalt Ma minden Vajon mit őriztek meg szívükben a vendéglátókról az utolsó csoportbanhazatért apróságok? Hogyan él bennünk az ott töltött hónapok emléke? Egy ferencvárosi fiú a Hárs-hegységben .Segítsünk a magyar népen!“ A Német Demokratikus Köztársaság gyáraiban, hivatalaiban, iskoláiban ezrével gyűlnek az aláírások és a márkák GARCIA LORCA BEMUTATÓ Az igazi tragédia mindig felemelő, tisztább, egyszerűbb lesz tőle az ember. A megrendülés markoló fájdalmát a lélek finom üvegcsöve desztillálja, hogy néhány kristálytiszta csepp jusson a szépség és igazság az öröm után szomjúhozónak. Garcia Lorca Vérnász című drámája tökéletes románc, tele kegyetlenül reális részletekkel, s a fenségesnek azzal a költői kifejezésével, mely oly gyakori a spanyol irodalomban. A »Vérnász«ban is ráismerünk a spanyol népi ihletésű románcok nagy költőjére; mindaz a szépség, ami versében sűrűsödik csapongó képzelete életizzása szárnyal a dráma, versbenprózában összecsendülő sorai között. Kímélnék a képek, az alakok, a szavak. Minden népi , románccal, balladával rokon, s mégis igazán spanyol; Granada napfényének ragyogása s a gyilkos hold, fukar, kegyetlen öregek, kérlelhetetlen előítéletektől béklyózott szerelemre éhes fiatalok, vad testi vágyak és halk sóhajok emésztő balladája ez. Kivételes művészi élmény a Nemzeti Színház előadását látni. Kerék, akár a dal, amelynek ritmusa benne lüktet a szünetekben A tragédia telje: Somogyi Erzsi és Máthé Emi