Ország-Világ, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1958-01-07 / 1. szám

jfimcLa , U íisageta A l'Humanité ri­port-sorozat­­b­an foglalkozik az ázsiai és afrikai országok kairói érte­kezletének részvevőivel. Az alábbiakban Jacques Kahn Indonéziáról szóló beszámo­lójából közlülnk részleteket. öztudomású, hogy az indonéz kommunista párt az 1955-ös általá­nos választásokon hat­millió szavazatot ka­pott. Másfél évvel ké­sőbb, az 1957. évi he­lyi választásokon, hatalmas arányokban nö­velte a szavazatok számát: Közép és Kelet- Jáván, ahol már azelőtt is erős volt, 20 szá­zalékkal, Dzsakartában 50 százalékkal, Rio­­szigetén pedig 223 százalékkal. Palu Arft Kelet-Jáván figyelemmel kísértem a vá­lasztási kampányt, és tanúja voltam, mi­lyen lelkesedést keltettek a párt nevének kezdőbetűi: „PK1”, vagy a „Palu Arft” (sarló és kalapács) szavak. A párt vezetői által összehívott gyűlések mindenütt óriási tömegeket vonzottak. Amikor Aldit főtitkár vasúton városról városra utazott, a közbe­eső állomásokon mindenütt hatalmas tö­meg fogadta virággal és gyakran­­ mikro­fonnal. Amíg a vonat állt, rövid, néhány percig­ tartó gyűlést tartottak. Előfordult, hogy a rögtönzött gyűlés néhány perccel tovább tartott s addig a mozdonyvezető nem indította el a szerelvényt. A madduni gyűlésen, ahol százezer em­ber vett részt, fizetett ügynökök egy kosár­ból mérges kobrákat engedtek a közönség közé. De nem sikerült pánikot előidézniük, mert a tömeg pillanatok alatt eltaposta a kígyókat... "­­ . Átszúrt szavazólapok A szavazók kezében a jelöltek nevét tar­talmazó szokásos lap helyett nagy ívet láttunk, amelyen egymás mellé felrajzolták az illetők jelképét. A szavazó­fülkében azt a jelet kellett átszűrni, amely a kiválasztott jelöltet szimbolizálta. A kommunista listák jelképe a sarló és kalapács volt. A párt népszerűségére jel­lemző, hogy egyes ellenpártok hamis lis­tákra rajzolták fel a sarlót és a kalapácsot, hogy a választókat félrevezessék. Ügynö­keik végigjárták a körzeteket, kommunis­táknak mondták magukat és azt állították, hogy a hivatalos listán szereplő sarló és ka­lapácsot csak a párt tagjainak van joguk átszűrniük. „Aki nem tagja a pártnak — mondották, — de a kommunistákra akar­t szavazni, ezt a kisebb sarlót és kalapácsot kell átszúrnia.” És egy hamis listát tettek a választók elé. Ám a választók igen körültekintőek vol­tak. Láttam asszonyokat, akik hosszan, figyelmesen tanulmányozták szavazólapju­kat, mielőtt beléptek a szavazófülkébe. Szurabajában éppúgy, mint tíz másik fontos városban, az Indonéz Kommunista Párt nemcsak az első helyet, hanem az ab­szolút többséget is megszerezte. Mitől szépek­ a Bali-szigeti nők T Bali, mint Jáva, a tűzhányók és a tenger közé beágyazott síkságok sorozata. Itt azon­ban kevesebb a rizsföld, de több a kókusz­pálma. És mindenütt virágok, csodálatos virágok. Azt hiszem, hogy a Bali-szigeti nők szép­sége két dolgon múlik. Mezítláb járnak, ezért combjuk és bokájuk erős, lábuk széles és formás. Mivel ősi szokás szerint a fejü­kön kosaraikat hordják, tartásuk és járásuk nemesen kiegyensúlyozott. Egy alkalommal este kilenckor hazatérő piaci árusnővel ta­lálkoztam. Keze a csípőjén, fején az eláru­sító asztal, amelyen még egy égő lámpa is volt. Meg kell cáfolni azt a legendát, hogy Bali-szigetén olyan könnyű és vidám az élet: a Bali-szigeti asszonyok keményen dolgoznak. A szokások megőrizték patriarchális jel­legüket. A vitás kérdéseket minden lakó­negyedben a családfők tanácsa dönti el nyilvánosan. Ha valaki valamilyen vétséget­­ követ el, a tanács a nős férfiak jelenlété­ben félelmetes határozatot is hozhat: bűnöst kiközösítheti s ez még a halálán túl­­ is sújtja. Atom-félelem... A művészet szinte hozzátartozik a min­dennapi élethez. Majdnem minden faluban találhatunk a parasztok között művészeket. A legegyszerűbb tárgyaikat és háztartási eszközöket is díszítik vagy faragják. Az egyik falu művészei valóságos helyi mú­zeumot állítottak fel. Ebben csupa új ké­pet láttam. Egy nagy mitológiai kompozí­ció az atombombától való rettegést szim­bolizálja ... Rettegés az atomtól... Bali a Bikini és a Marsh­all-szigetek között fekszik. Az elsőn az amerikaiak, az utóbbin az angolok végeznek atomrobbantási kísérleteket. A szovjet mérnököknek nincs szükségük arra, hogy országuk határán túl kísérletezzenek. Az imperialisták azonban villámaikat eze­ken a szigeteken robbantják ki, amelyeket „primitív”-nek minősítenek, s amelyeket „gyámság alatt” tartanak. „Be kell tiltani az atomfegyvereket!” — ismétlik a Szovjetunióval együtt valamen­­­nyi ország tudósai s hozzájuk csatlakoznak az ázsiai és afrikai országok békeszerető népei, amelyek Kairóban oly sikeres érte­kezletet tartottak. Indonéz le­ány népvise­letben Indonézia munkássága átvette a holland tulajdonban levő vállalatok irányítását. Képünkön: a Hol­land Királyi Hajózási Társaságot Irányító indonéz munkásvezetők beszédet intéznek, a társaság dolgozóihoz. Jobbról: az átvett Hajózási Társaság őrzésére Indonéz katonai rendőrök vonulnak fel Ünnepi népi tánc Bali-szigetén

Next