Ország-Világ, 1959. január-július (3. évfolyam, 2-26. szám)

1959-01-14 / 2. szám

Két forradalniár emlékére Képtávlróa érkezett: Mikoján amerikai tárgyalásai során látogatást tett Nixon alelnOknéL A tár­gyalás — mint a lapok megjegyzik — az előirányzottnál hosszabb Ideig tartott. A tárgyaláson részt vett Menyslfcov, washingtoni szovjet nagykövet la 77jságirók és sajtófényképészek százai sJ lesik ezekben a napokban az .amerikai körúton levő Mikoján minden lépését. Fel­jegyzik, hogy a Howard-Johnson étterem­ben paradicsomlevet, pirítást és kávét fo­gyasztott; hogy a Fehér Ház közelében egy parkban mogyoróval kínált egy mókust; hogy bosszankodott, amiért a Washington- emlékműnél rossz a lift és nem lehet fel­menni a tetejére; 9 hogy a képtárban nem nagyon tetszettek neki az absztraktok — de Corot-t megcsodálta ... Ezek az apró hírmorzsák nem ön­magukért fontosak, hanem azért, mert jel­zik: az amerikai közvéleményt még ez is érdekli Mikoján útjával kapcsolat­ban. A szovjet minisztertanács első elnök- helyettese nem hivatalos vendége az tEgye­sült Államoknak, de fogadtatása és eddigi megbeszélései már jelzik, hogy valóban olyan utazásról van szó, amelynek minden rezzenését érdemes figyelemmel kísérni. Már önmagában véve az is kiemelkedő ese­mény, hogy a két világhatalom kapcsolatai­nak történetében most először tesz a szov­jet állam egyik kimagasló vezetője ilyen látogatást Amerikában. Emellett Mikoján — mint egy kommentátor szellemesen irta — »« Moszkva—Hold—Washington útvona­lon- érkezett az Egyesült Államokba, Azaz: olyan időpontban, amikor a szovjet űrrakéta a józanul és reálisan gondolkodó amerikai politikusok szemében az eddiginél is hangsúlyozottabban veti fel a -hideg­háborúra« és az atomfenyegetésre épített amerikai külpolitika és stratégia gyökeret felülvizsgálásának fontosságát. Ezekben a napokban egymást érik a ta­lálgatások: vajon mi az utazás célja? Van­nak nyugati kommentátorok, akik a ber­lini kérdésre »szavaznak-. Mások kereske­delmi megállapodás előkészítéséről beszél­nek. ismét mások az úgynevezett -nagy párbeszéd-, azaz a legfelső szintű szov­jet—amerikai tárgyalások előkészítéséről. Mikoján útjának eddigi lefolyása azt mu­tatja,> hogy mindezeken a fontos részletkér­déseken felül olyan, az egész emberiség számára létfontosságú szovjet politikai ak­ció tanúi vagyunk, amelynek célja: fordu­latot elérni a szovjet—amerikai viszony­ban. Fordulatot a hidegháborútól a békés versengés irányába. Ezt mutatja már az utazás egész jellege is. Mikoján olyan át­fogó megbeszéléseket folytat, amelyek jó­formán páratlanok a modem diplomácia történetében: Eisenhower elnöktől, Dulles külügyminisztertől és Nixon alelnökiül kezdve a demokrata párt egész vezérkarán keresztül a legjelentősebb nagyiparosokon át a szakszervezeti vezetőkig. Ez azt jelzi, hogy érdeklődésének és vizsgálatának tár­gya az egész amerikai »politikai színkép nem csupán egyik vagy másik meghatáro­zott kérdés. Sajátmagát is »általános meg­bízatású nagykövetnek- nevezte... Csodák nincsenek: az amerikai politiká­ban élnek és elevenen hatnak a hideg­háború erői. A megegyezés, a kapcsolatok javulása estik szívós tárgyalások eredmé­nye lehet, csak az atomfenyegetés hívei­vel vívott harcban születhet meg. Mikoján, az »általános megbízatású nagykövet- repülőgépe most azért száguld városról városra, hogy nyugodt, tárgyilagos, biztató légkört teremtsen e tárgyalások számára. Ezt érezték meg a Ford-gyár munkásai, amikor 'körülvették, hogy kezet szorítsanak vele, s ezt öntötte »klasszikus- amerikai formába egy teherautósofőr, aki a jobb­oldali párizsi Journal de Dimanche króni­kásának feljegyzése szerint -a legtömö­rebb kommentárt- fűzte a Mikoján-uta- záshoz: »Mikoján azt mondja, azért jött, hogy békét teremtsen. Ez is oké, 6 is oké.. .­_ T einnod muss nun Bluthund werden»« J Valakinek cnak el keil játszania a vtteb szerepét... Noéké mondotta ezeket a szavakat 1*19 elején, mielőtt a német szo- v “■demokrata jobbszáray őrük történelmi szs^yeoére elfogadta a hadügyminisztert tárcát a birodalmi kormányban. As volt a feladata, hogy szétzúzza as 1918 novemberé­ben kirobbant forradalmi mozgalmat. amely elsöpörhette volna as hnpertslizmus Német­országát. A döntő rohamot a német mun­kásosztály egyik fellegvára, Berlin ellen indították. Noskéék és a német vezérkar szövetsége as állig felfegyverzett junker tisztek »száné-virágát« küldte a főváros el­len. Elkeseredett harc a tán Bertán a mo­narchist* von Lüttwttz tábornok kezére ju­tott. fis most negyven esztendeje, a junker tisztek letartóztatták, majd bestiálisán meg­gyilkolták a német munkásmozgalom bal- szárnyának két vezetőjét. Kari Ueb- knecbtet ős Basa Luxemburgot. Liebknecht és Luxemburg, a forradalmi Németország szelleme ma testet öltött az erős te fejlődő, imnrteltelii német á'bűnben: a Nőmet DemokraUkns Köztársaságban. De éppen a berlini ügy vitájával kapcsolatban ágy tűnik: Nyugat-Beriinben még akadnak Noske-jeMMek, akik vállalnák a «vezérkar­ral« való szövetséget. A Liebknecht— Luxemburg gyilkosság emléknapja ezért is nagy figyelmeztető a nyugatnémet munkás­osztály számára: égőm Németország mun­kásainak legszentebb ügye, bogy óvják te védelmezzék a német történelem első nmnkásállamáé! Bontják a zsákutca tálát?! A iákor as elmúlt év végén a szovjet kormány beterjesztette a berlini kér­dés rendezéséről szóló tervezetét, Gro- tewohl, o Német Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnöke egy sajtófogadáson azt mondta az újságíróknak, bogy ez a javas­lat «kiutat jelenthet az egész német kérdés zsákutcájából te«. Az út most megnyílt, a mákutca falát le lehetne bontani! Néhány nappal ezelőtt a szovjet kormány javaslatot tett aura, hogy már a berlini kérdés meg­oldására javasolt féléves tárgyalási idő­szak első harmadában, tehát két hónapon belül kezdjenek tárgyalásokat Prágában vagy Varsóban az egész Németországot érintő békeszerződés megkötéséről. Ez ter­mészetesen a német probléma egészén be­lül Berlin ügyét is rendezni. A szovjet In­dítványhoz csatolt békeszerződés-tervezet világossá tend, hogy Európa és a világ népei egészen nagyszabású lehetőség előtt ál'amafc. Meg lehetne oldaná a nemzetközi politika talán legbonyolultabb, leggvötrőbb kérdését. A szovjet indítványok mélysége­sen reálisak, - valójában csak olyan hatal­mak számára elfogadhatatlanok, amelyek a német probléma rendezetlenségében az európai feszültség fenntartásának egyik eszközét látják. Olyan Németország képét vetíti elénk a szovjet indítvány, amely nem tartozhat katonai tömbhöz, nem gyárt­hat atombombát, területén nem tűrhet ka­tonai támaszpontokat — de korlátlanul fejlesztheti kereskedelmét te gazdaságát, s a jelenlegi két német állam tárgya'ásain keresztül szabadon keresheti a nemzeti egység megteremtésének útját. Európa né­pei, amelyeket már oly sokszor serkentett fel álmukból a német imperializmus csiz­máinak koppanása — megszabadulnának egy lidércnyomástól, amely a nyugatnémet felfegy verzési politika kénében ma Is gyötri ezt a sokat szenvedett világrészt. Most már csak arra lenne szükség, hogy a zsákutcát elzáró falat — a másik oldalról te bontani kezdjék végre... MIKOJÁN-„OKÉ”

Next

/
Thumbnails
Contents