Ország-Világ, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 1. szám

4 TudósítónkIsoandtreiilMijárt Az újságíró útra kel, hogy hírt adjon az életről. Jegyzetfüzete mellett az ötéves terv Irányelvei is feszítik a zsebét s a VII. kongresszus emlékei élednek újjá agyában. Ez az útravaló.­ Ez a térkép. Kis képzeletbeli zászlócska egy pontra mutat: »Népgazdaságunk fejlődésének egyik kulcs­kérdése a vegyipar gyors és nagyarányú fejlesztése. A mezőgazdasági hozamok fokozásához műtrágya és egyéb vegyszerek szükségesek ... A nitrogénműtrágya termelését, 1953-hoz viszonyítva, 1965-re 4—5-szörösére kell növelni... kétszeresére kell bővíteni a Borsodi Vegyikombinát nitro­génműtrágya-gyárának kapacitását. ..« Irány Kazincbarcika! A »halvaszületett gyár«. Legalábbis ezt írta a nyugati sajtó az épülő Borsodi Vegyikombinátról. Honi iparunk erős bázisa — Először terveztünk vegyi­kombinátot saját erőnkből — mondja Diósy István, a Borsodi Vegyikombinát­ fődiszpécsere. — Sok akadályt kellett legyőznünk, hogy honi iparunk erős bázisává emeljük a műtrágyagyártást. S a­­­halvaszületett gyáré ez évi munkaversenyében 23 000 tonna műtrágya »született«, terven fe­lül. A felszabadulás előtt a Péti Nitrogénműveknek ennyi volt az egész évi termelése. Tekin­télyes mennyiség ez: 50 000 tonna kenyérgabonát jelent. Szeged városának egy esztendei kenyérgabona-szükségletét. A Vegyikombinátban a szá­mok dominálnak. Mennyiség kell!­­A tervidőszak utolsó évére a szuperfoszfát termelését 1958- hoz viszonyítva 200 000 tonnáról 650 000 tonnára kell emelni­*. Bővítik hát a gyárat. Az 1962. év harmadik negyedére kétszáz százalékkal­­bővítik a kapacitást. Ezt írja elő a második ötéves terv. Reális számok. Ez évben már 25 000 tonnával több mű­trágyát gyártanak mint 1959- ben. Terv szerint. De ehhez még hozzá le­het számítani a dolgozók lankadatlan alkotó erejét, mely terven felül is termel. Mert rengeteg műtrágya kell az or­szág kenyeréhez. A Borsodi­­ Vegyikombinát és a Péti Nitro­gén Művek ma még csak a felét tudják adni a szükségletnek. De Tiszapalkonya is segíteni fog. 82 000 tonna kapacitású mű­trágyagyár épül ott. Segít majd a baráti Román Népköztársaság is. A földgázvezeték már Mis­kolcon van. Áthozzák még ezen a negyven kilométeres szakaszon s belőle táplálkozik majd a gyár. Csökkenti az önköltséget is, s akkor a magyar műtrágya árban is megállja majd helyét a világ­piacon. A legnagyobb segítség már meg is érkezett... óriáskompresszorok érkeztek... V. A. Kipenko tekintetével végigsimogatja a működő óriás­kompresszort. A párja, a másik óriás, néhány méternyire, hosz­­szan elnyúlva, beindításra ké­szen áll. Oleg Gonik pedig útra­­készen. ő már befejezte a mun­káját, s megy haza Leningrádba. V. A. Kipenko megvárja, amíg a másik kompresszor is üzemelni kezd. Ez a középmagas, komoly s mégis mosolygó tekintetű férfi volt az előfutárja a két óriás­nak. Hírhozója a baráti segítő­készség újabb megnyilvánulásá­nak. A Lenin-renddel kitüntetett Frunze Gépgyárból jött, hogy vezesse a szerelési munkálato­kat. Amikor a munkájáról ér­deklődöm, a Vegyikombinát dolgozóit dicséri: — Volt alkalmam szétnézni az üzemben. Jó gyár ez. Modem. Szabályosan, tervszerűen dolgoz­nak a jó magyar szakmunkások. Örülök, hogy alkalmam volt megismerni a gyárat, az embe­reket. — És az óriási kompresszor ? — kérdezem. — Felszereltük — mondja mo­solyogva. — Október végén meg­indult és szabályosan működik. — Kiválóan működik — teszi hozzá sietve Somfai György, üzemvezető-mérnök. — Bizton­ságos és segít elvégezni a több­lettermelésre tett felajánlásain­kat. Látom, Kipenkónak kevés mondanivalója van a munkájá­ról. Arról kérdezem, hogyan érzi magát ebben a kis város­ban ? Erről már szívesebben beszél. A gyár lakótelepén szállt meg. Együtt étkezik a szerelők­kel az üzemi konyhán. De azért már disznótorban is volt. Somfai mérnök P 70-es gép­kocsiján járnak ki­rándulni. Egerbe,, Debrecenbe, Lilla­füredre, Aggtelekre látogattak el vasár­naponként. Estén­ként pedig a gyár klubjában szórako­zott a munkásokkal. És leveleket írt a Dnyeperen túlra, haza, Szumiba. — Az óriáskom­presszorok nemcsak a termelést segítik — mondja Tóth Gyula, a gyári Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság elnöke — hanem a barátsá­got is. Mindenki jól tudja gyá­runkban, hogy milyen régóta tárgyaltunk nyugati országok­kal, de az embargó, a nyugati kereskedelmi zárlat megakadá­lyozta a kompresszorok behozá­sát. A Szovjetunió ebben is se­gített. Most egyre többen akar­ják megismerni nálunk is a szovjet technikát, a precíz mű­szereket. Mindinkább növekszik az érdeklődés a szovjet könyvek és folyóiratok iránt. Nagy érdek­lődés kíséri a Szovjetunióban járt dolgozóink élménybeszámo­lóit. Az óriáskompresszorok na­gyon sok barátot toboroztak. A ..Lordok Háza**-ban Vége a műszaknak. Három munkás meginvitál a »Lordok Házába«. Barátságtalan hely. Régi, híres verekedések színtere. Fullasztó a levegő. Vastag ciga­rettafüst szövi át a helyiséget. Erős pálinkaszag tolakodik kö­zénk. Két barátságos bányász­emberrel beszélgetünk. — Verekedés ? Régen volt. Tán két évvel ezelőtt. Ugye, Boldi? — fordul első ismerősöm a tagbaszakadt, széles arccsontú bányászhoz. — Akkor lehetett — feleli el­gondolkozva amaz. — Cimbo­rám, egy bányász — nem is tu­dom hová való, mert sok a to­borzott ember közöttünk — igen, ő hagyott helyben valakit, de alaposan ám. — Nincs már kutyabaja sem — így, a harmadik. — Mióta vissza­­varrták a fülét, jobban hall a kutyánknál. — Részeg volt? — kérdezem. — Részeg. Pedig nem ivott egy kortyot sem. A fájdalom részegítette meg. Az a fickó ugyanis elszerette a feleségét. — Amíg ő a bányában, a föld alatt dolgozott... Lassan megtelik a talponálló, vagy ahogy ismerőseim nevezik: a Lordok Háza. Mások is bekap­csolódnak a beszélgetésbe. A három vegyimunkás csendesen nagyfröccsöt iszogat. Mások ve­szik át a szót. — Mert kevés a szórakozás. Hirtelen lett város ez a Kazinc­ ...és a­ barátokat toboroztak Új házsorok Kazincbarcikán (MTI fotó: Balassa Ferenc foly.) Diósy István fődiszpécser: — Mindenki maradjon a helyén — szól a mikrofonba s közli a fontos termelési feladatokat. Az észrevételeket a tele­fonkészülékek mögötti kis hangszóró közvetíti. A diszpécser-telefon »történelmi« nevezetességű: szerepelt a brüsszeli világ­kiállításon

Next