Ország-Világ, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-04 / 1. szám

A sztálingrádi vízierőmű és hatalmas vízduzzasztó-gátja J^fEGYVEN EVVEL EZELŐTT Ív szinte egész Moszkvában ki kellett kapcsolni a villamos- áram-szolgált aitást, csupán azért, hogy a Nagy Színházban didergő küldöttek előtt felnyúl­janak a fények Szovjet-Orosz- ország térképén. 1920 decembe­rében, midőn Lenin kifejtette a GOELRO-tervet, az ország vii- lamosításánnk merész elgondo­lását, a küldöttek subában és nemezcsizmában ültek a Nagy Színház jéghideg nézőterén. ÉS most, 1960. december 20-án a fényárban úszó nagy Kreml- palotában, a Legfelső Tanács ülésén V. N. Novikov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nökhelyettese és az Állami Tervbizottság elnöke elmondta: »Ma a Szovjetunióban egy nap alatt másfélszer annyi villamos energiát termelnek, mmt amennyit Szovjett-Oroszország- ban az egész 1920-as év­ben.« Bejelentette azt is, hogy a sztálingrádi vízierőmű hu­szonegyedik turbinája határidő előtt elkészült, és már műkö­dik. Ezzel befejeződött a világ legnagyobb vízierőművének épí­tése. A sztálingrádi erőmű két­milliónégy száztizenötezer kilo­watt villamos energiát termel. Vajon gondolnak-e még az elsőkre az építők közül, akik nehéz hátizsákokkal vállukon érkeztek erre a kopár vidékre, akik a legnehezebbet: az út­törő munkát végezték. Vajon mi van velük, mi lett a sorsuk? Ezek az emberek ma is háti­zsákkal, szöges cipőben járnak az ország más vidékein, de már velük varrnak a fiatalok, a ta­nítványok. Ez év nyarán Szibériában, a Vitim folyón, kis hajó bukkant fel, az »Energetik«. Tizenegy hátizsákos, szöges cipős embert hozott Moszkvából. A környék lakói azt hitték, turistakirán­dulásra érkeztek. Nem riadtak vissza semmilyen nehézségtől. Megmászták a meredek hegye­ket, közben öasrr fedtek min­denféle kavicsot meg kiásott földet, aztán leereszkedtek a völgybe, gyakran derékig tűz­ben mászkáltak. A környékbe­liek azonban hamarosan rájöt­tek, hogy nem egyszerű turis­tákról van szó. Hiszen a ka­vicsokat, a kiásott földet és mindazt, amit összegyűjtöttek, repülőgépen Moszkvába küld­ték. Igen ám, de a legközelebbi repülőtér hetven kilométernyire volt, és a küldeményt gyalog kellett az úttalan, meredek he­gyeken a repülőtérre vinni. Az út egyik szakaszát a helybe­liek «1a halál ösvényének« ne­vezték él. De a geológusok meg­járták a halál életveszélyes ös­vényét is, és munkájuk ered­ményeként ma már fúrómunká­sok és hidrológusok dolgoznak, előkészítik a terepet az épülő ví- zierőmű számára. A TIZENEGY GEOLÓGUS a JA Vitim folyó környékén ku­tatott, egy másik csoport pedig, amelynek Ivkutszk volt a »fő­hadiszállása«, a Szelenga part­jain keresett megfelelő terepet az új vízierőmű számára. . -~n- nek a csoportnak egy asszony, Dina Gyegtarjova volt a veze­tője. Egyszerre riasztó hírek érkeztek a kutatóktól. Rádión jelentették: a Szelenga folyón megjelent az úgynevezett »tör ténelmi árvíz«. Azért nevezii történelminek, mert száz éven ként ha egyszer fordul elő, teljesen váratlanul, pusztít tör a vidékre. A geológusok hidrológusok a kiöntött * fogságába kerültek. Egy j. kenyér sem volt náluk.. Az ei. halál elé néztek. Mit csináltál ebben a helyzetben? FolytatW kutatásaikat, mert — mint k. sőbb elmondották — ilyen sz, rencséje csak száz évenként eg\ szer lehet a hidrológusnak, hog a folyót akkor tanukmányc hassa, amikor éppen rombol j pusztít a »történelmi árvíz« e je. Az expedíció tagjait hí kopterrel mentették ki élet szélyes helyzetükből. Szerte a Szovjetunióban sok ilyen merész, bátor tudós, mun­kás és mérnök kutatja a to vábbi trillamosítás lehetőségeit. Fiatalok és öregek, akiknek fe­ledhetetlen érdeme, hogy se* milliárd csillag ragyog a Szov­jetunió gyáraiban, lakúsaib ' épületeiben. szerezzenek, melyeikben a mozgal­mat rágalmazzák. Ezrével ölték meg az ellenállás harcosait. Kivégzö osztagok elé állították, megkínoz­ták és börtönbe vetették őket. Ti­zenhat esztendő börtönben! Tizen­hat év börtönlalak mögött! Egészségünk tönkrement, idő előtt megöregedtünk. Anyáink meghal­tak anélkül, hogy fiaikat utoljára megölelhették volna. Ez a mi tra­gédiánk ... Sorsunkat még tragikusabbá te­szi, hogy a görög nép nád gyilko­sainak amnesztiát adnak, s a leg­nagyobb megbecsülés közepette térhetnek vissza országukba. A leg- szemérmetlenebb provokáció ez minden nemű, szinű és fajú népek halottaivsl szemben, akik a máso­dik világháború alatt közös eszmé­nyeinkért estek el. Provokáció mindenekelőtt Veletek szemben, drága bajtársaink, akik az ellen-' állás harcosai voltatok a külön­böző országokban. Kedves Bajtársaink! Országunk, egész népünk, baj­társaink ezrei kérik a segítségete­ket. Népünk kívánja és várja a mi szabadonbocsá búsunkat. Mindenki tudatára ébredt, hogy véget kell vetni a mi hosszú szenvedésünknek. Leg­főbb Ideje már, hiszen megértek a feltételei. Álljatok mellénk! Emel­jétek fel hangos szavatokat! Segít­setek! Követeljétek a görög kor­mánytól, hogy vessen véget szen­vedésünknek! Követeljetek szabad­ságot a fasizmus áldozatainak és foglyainak, amnesztiát a görög nem­zeti ellenállási mozgalom harcosai­nak! Fogadjátok testvéri kézszorításun­kat. A nemzeti ellenállási mozgalom 'ttfi harcosa nevében: Kostas Votsios. J. KatsantonU John Toides, J. Michel ovuli- Chrys. Christakos Mich. Tsimbouris.« MEGRÁZÓ ÜZENET __ nSSSSÜÜtíS (elhívást kaptunk a napokban. Alább kö­" zöljük — szó szerint. Ügy véljük: minden kommentár feles­leges. I^^rfunilliárd csillag ragyog Az Ellenállás Harcosainak, Nemzet­közi Szervezetéhez. »Kedves Harcostársaink! Az Egei-tenger csupasz sziklá­járól, amelyhez hozzáláncoltak ben­nünket, ebből a börtönből, mely harcostársaink sírja lesz, küldjük Hozzátok legforróbb üdvözletünket. Ismeritek mártiriumunkat, megkin- zott hazánk mártíriumát. Tizenöt éve annak, hogy Haidari, Auschwitz és Buchenwald haláltá­borait felszabadították, s minden or­szág népe fellélegzett, örültek a győzelemnek. Már elfelejtették, hogy akkor dicsőítettek bennünket, és így ösztönöztek cselekvésre: »Görögök! Szabotáljatok, támad­jatok rá a betolakodókra, ahol csak találjátok őket! (BBC-rádió.)» »A görög gerillaegységek a Földközi- tengeren levő szövetséges haderők egy részét képezik (Wilson gene­rális).» »Az EAM az egyetlen szer­vezet, amely bátran szembeszáll a betolakodókkal. Ez a szervezet a nemzet jelene és jövője. A görög gerillacsapatok bebizonyítják a vi­lágnak, hogy Görögország nincs le­győzve. Él és harcol. (New York-í rádió, 1943. H. 15.)» Am a nemzeti ellenállási mozgal­mat üldözték és megtizedelték. Ti­zenhat éve semmitől sem riadnak vissza, hogy olyan nyilatkozatokat

Next

/
Thumbnails
Contents