Ország-Világ, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-04 / 1. szám
I^^11milliárd csillag ragyog J^fEGYVEN ÉVVEL EZELŐTT Ív szinte egész Moszkvában ki kellett kapcsolni a villamosáram-szolgáltatást, csupán azért, hogy a Nagy Színházban didergő küldöttek előtt felnyúljanak a fények Szovjet-Oroszország térképén. 1920 decemberében, midőn Lenin kifejtette a GOELRO-tervet, az ország villamosításának merész elgondolását, a küldöttek subában és nemezcsizmában ültek a Nagy Színház jéghideg nézőterén. ÉS most, 1960. december 20-án a fényárban úszó nagy Kremlpalotában, a Legfelső Tanács ülésén V. N. Novikov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és az Állami Tervbizottság elnöke elmondta: »Ma a Szovjetunióban egy nap alatt másfélszer annyi villamos energiát termelnek, mint amennyit Szovjett-Oroszországban az egész 1920-as évben.« Bejelentette azt is, hogy a sztálingrádi vízierőmű huszonegyedik turbinája határidő előtt elkészült, és már működik. Ezzel befejeződött a világ legnagyobb vízierőművének építése. A sztálingrádi erőmű kétmilliónégyszáztizenötezer kilowatt villamos energiát termel. Vajon gondolnak-e még az elsőkre az építők közül, akik nehéz hátizsákokkal vállukon érkeztek erre a kopár vidékre, akik a legnehezebbet, az úttörő munkát végezték. Vajon mi van velük, mi lett a sorsuk? Ezek az emberek ma is hátizsákkal, szöges cipőben járnak az ország más vidékein, de már velük varrnak a fiatalok, a tanítványok. Ez év nyarán Szibériában, a Vitim folyón, kis hajó bukkant fel, az »Energetik«. Tizenegy hátizsákos, szöges cipős embert hozott Moszkvából. A környék lakói azt hitték, turistakirándulásra érkeztek. Nem riadtak vissza semmilyen nehézségtől. Megmászták a meredek hegyeket, közben össra fedtek mindenféle kavicsot meg kiásott földet, aztán leereszkedtek a völgybe, gyakran derékig tűzben mászkáltak. A környékbeliek azonban hamarosan rájöttek, hogy nem egyszerű turistákról van szó. Hiszen a kavicsokat, a kiásott földet és mindazt, amit összegyűjtöttek, repülőgépen Moszkvába küldték. Igen ám, de a legközelebbi repülőtér hetven kilométernyire volt, és a küldeményt gyalog kellett az úttalan, meredek hegyeken a repülőtérre vinni. Az út egyik szakaszát a helybeliek «a halál ösvényének« nevezték el. De a geológusok megjárták a halál életveszélyes ösvényét is, és munkájuk eredményeként ma már fúrómunkások és hidrológusok dolgoznak, előkészítik a terepet az épülő vízierőmű számára. A TIZENEGY GEOLÓGUS a JA Vitim folyó környékén kutatott, egy másik csoport pedig, amelynek Irkutszk volt a »főhadiszállása«, a Szelenga partjain keresett megfelelő terepet az új vízierőmű számára. . -Ennek a csoportnak egy asszony, Dina Gyegtarjova volt a vezetője. Egyszerre riasztó hírek érkeztek a kutatóktól. Rádión jelentették: a Szelenga folyón megjelent az úgynevezett »történelmi árvíz«. Azért nevezik történelminek, mert száz évenként ha egyszer fordul elő, teljesen váratlanul, pusztít tör a vidékre. A geológusok hidrológusok a kiöntött * fogságába kerültek. Egy j. kenyér sem volt náluk.. Az ei. halál elé néztek. Mit csináltál ebben a helyzetben? Folytat kutatásaikat, mert — mint később elmondották — ilyen szerencséje csak száz évenként egyszer lehet a hidrológusnak, hog a folyót akkor tanulmányo hassa, amikor éppen rombol s pusztít a »történelmi árvíz« ele. Az expedíció tagjait híkopterrel mentették ki életszélyes helyzetükből. Szerte a Szovjetunióban sok ilyen merész, bátor tudós, munkás és mérnök kutatja a további trillamosítás lehetőségeit. Fiatalok és öregek, akiknek feledhetetlen érdeme, hogy sok milliárd csillag ragyog a Szovjetunió gyáraiban, lakásaik épületeiben. A sztálingrádi vízierőmű és hatalmas vízduzzasztó-gátja MEGRÁZÓ ÜZENET __ nSSSSÜÜtIFelhívást kaptunk a napokban. Alább közöljük — szó szerint. Úgy véljük: minden kommentár felesleges. Az Ellenállás Harcosainak, Nemzetközi Szervezetéhez. »Kedves Harcostársaink! Az Égei-tenger csupasz sziklájáról, amelyhez hozzáláncoltak bennünket, ebből a börtönből, mely harcostársaink sírja lesz, küldjük Hozzátok legforróbb üdvözletünket. Ismeritek mártiriumunkat, megkínzott hazánk mártíriumát. Tizenöt éve annak, hogy Haidari, Auschwitz és Buchenwald haláltáborait felszabadították, s minden ország népe fellélegzett, örültek a győzelemnek. Már elfelejtették, hogy akkor dicsőítettek bennünket, és így ösztönöztek cselekvésre: »Görögök! Szabotáljatok, támadjatok rá a betolakodókra, ahol csak találjátok őket! (BBC-rádió.)» »A görög gerillaegységek a Földközitengeren levő szövetséges haderők egy részét képezik (Wilson generális).» »Az ERM az egyetlen szervezet, amely bátran szembeszáll a betolakodókkal. Ez a szervezet a nemzet jelene és jövője. A görög gerillacsapatok bebizonyítják a világnak, hogy Görögország nincs legyőzve. Él és harcol. (New York-i rádió, 1943. H. 15.)» Ám a nemzeti ellenállási mozgalmat üldözték és megtizedelték. Tizenhat éve semmitől sem riadnak vissza, hogy olyan nyilatkozatokat szerezzenek, melyeikben a mozgalmat rágalmazzák. Ezrével ölték meg az ellenállás harcosait. Kivégző osztagok elé állították, megkínozták és börtönbe vetették őket. Tizenhat esztendő börtönben! Tizenhat év börtönfalak mögött! Egészségünk tönkrement, idő előtt megöregedtünk. Anyáink meghaltak anélkül, hogy fiaikat utoljára megölelhették volna. Ez a mi tragédiánk ... Sorsunkat még tragikusabbá teszi, hogy a görög nép náci gyilkosainak amnesztiát adnak, s a legnagyobb megbecsülés közepette térhetnek vissza országukba. A legszemérmetlenebb provokáció ez minden nemű, színű és fajú népek halottaival szemben, akik a második világháború alatt közös eszményeinkért estek el. Provokáció mindenekelőtt Veletek szemben, drága bajtársaink, akik az ellen-állás harcosai voltatok a különböző országokban. Kedves Bajtársaink! Országunk, egész népünk, bajtársaink ezrei kérik a segítségeteket. Népünk kívánja és várja a mi szabadonbocsátásunkat. Mindenki tudatára ébredt, hogy véget kell vetni a mi hosszú szenvedésünknek. Legfőbb ideje már, hiszen megértek a feltételei. Álljatok mellénk! Emeljétek fel hangos szavatokat! Segít setek! Követeljétek a görög kormánytól, hogy vessen véget szenvedésünknek! Követeljetek szabadságot a fasizmus áldozatainak és foglyainak, amnesztiát a görög nemzeti ellenállási mozgalom harcosainak! Fogadjátok testvéri kézszorításunkat. A nemzeti ellenállási mozgalom 'ttfi harcosa nevében: Kostas Votsios, J. Katsanton, John Toides, J. Michelovuli- Chrys, Christakos Mich. Tsimbouris.«