Ország-Világ, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-03 / 1. szám

KARÁCSONY A BÁNYA MÉLYÉN. Az Új év hajnalára az óév végének egyik legmegrázóbb képe érkezett Franciaországból. Decazeville hat hete sztrájkoló bányászai karácsony éjszakáját is a föld mélyén töltötték. A sztrájk azért folyik, mert a tőkés bányatrösztök elbocsátással fenye­getik a bányászokat. (MTI Fotó : Ett­f, Képszolg.) Az első huszonnégy óra A­lig néhány perc telt azután, hogy a­­ Kreml kongresszusi palotájának ban­kett­ termében elsötétült a mennyezet ezer­nyi neon-égője, s a sötétben felcsendült a Kreml óráinak harangjátéka. Hruscsov köszöntőre emelte poharát — és az esz­tendő első rövid külpolitikai beszédével megadta 1962 szovjet diplomáciai törekvé­seinek alaphangját: minden lehetőség megvan arra — mondotta —, hogy józan és tárgyilagos megbeszéléseken megoldód­janak a vitás kérdések. S e beszéd után csak néhány óra telt el az első eseményekig. Ami a formát illeti, az alkalomnak megfelelően ezek az ese­mények az újévi köszöntések és találkozók «»ruháit­« viselték. Ugyanakkor azonban már újabb szovjet békeakciók körvonalait is felvázolták. Mindenekelőtt két, egymás­sal szorosa­n összefüggő lépést kell meg­említeni. Hruscsov és Kennedy újévi táv­iratváltása elvileg leszögezte a tárgyalások útján való megállapodás lehetőségét, s újév napján Gromiko szovjet külügyminiszter fogadta a moszkvai amerikai nagykövetet. 1962 első távirati jelentései ezt úgy érté­,­kelték, mint ama «puhatolózó tárgyalások« részét, amelyek egy magas színvonalú nemzetiközi tanácskozás előjátékául szol­gálhatnak. Az egyik első számú témája e tárgyalá­soknak a jelenlegi helyzetben a német békeszerződés, Nyugat-Berlin kérdése len­ne. Az új esztendő «politikai nyitányá­nak­« második eseménye ilyenformán Hruscsov és Brezsnyev távirata a Német Demokratikus Köztársaság vezetőinek, amelyben leszögezik, hogy a békeszerződés megkötése az egyik alapja az európai lég­kör megjavításának. Nem véletlen, hogy 1962 első szovjet kezdeményezéseire és a tárgyalások új szakaszának lehetőségeit kutató akciókra már az év első napján is érkezett «ellen­­gőz«. Rush külügyminiszter az amerikai televízó felvevőgépei előtt, Herr Brandt pedig Nyugat-Berlinben teljes merevség­gel ismételték meg a régi, tarthatatlan ál­láspontot. Íme: már az első huszonnégy óra is — a poharak összecsend­ülésének és a kölcsö­nös üdvözléseknek a napja — a küzdelem napja volt. S a világ nem felejti el, hogy ebben az esztendőben újra egy kékes fénybe borult moszkvai teremből hangzott fel a tárgyalások politikájának programja. j n/rr*D't^r a d a tvt At Il/I r_ ff I JC At rS At iu M r. Harold Lapine, a Newsweek latin-ame­rikai­­főtudósítója­ alig in­dította útnak kocsiját egy costaricai benzinkút mellől, amikor jókora kődarab ütő­­dött az elegáns autó hátsó sárhányójának. A követ a benzinkútkezelő dobta, aki a kubai forradalmárok vi­seletére­­emlékeztető »Fidel­­sapkát­« viselt. Ugyancsak Mr. Laginet ezzel üdvözölte a liftes egy hondurasi nagy­vállalat székházában: «Cu­ba si yankee no« ... Né­hány nappal később a kis­sé már megrendült ripor­ter San Salvadorban iddo­­gált­ egy rettegő és elszánt kávéü­ltetvényessel, aki a forradalom veszélye miatt dühöngött. Közben sört it­tak és s Mr. La­vine ártat­lan­­kérdésére kiderült, hogy az öntudatos kávéül­tetvényes munkásai egy­napi bérükből éppen egy ilyen kis üveg sört tudná­nak vásárolni ... Hondu­­rasba visszatérve azután a polgári ellenzék egyik «tisz­teletreméltó« vezetője ki­jelentette: azért nem sza­bad Latin-Amerikában több utat építeni, mert ak­kor a világtól elzárt pa­raszt is eljuthat a városba , és jobban megértheti, hogy milyen nyomorúságo­san él... Íme — egy csepp­­ben a latin-amerikai «ten­ger«, amely felett éppen há­rom esztendeje zúg a kubai forradalom szele. A forra­dalom győzelmes zászlói azóta is a reményteljes jö­vőt jelentik a nyomorúság rabjainak — és a félelmes jövőt az egy üveg sornyi napibért fizető kávé ültet­vényeseknek ... Néhány nappal ezelőtt a New York-i ENSZ-palota egyik bárpultja előtt az új­ságírók Stevenson amerikai ENSZ-küldöttre lettek fi­gyelmesek, amint komoly beszélgetésbe merülve ál­lott Brazília, Argentína és Chile megbízottaival. A be­szélgetőket alacsonyabb rangú amerikai ENSZ-tiszt­­viselők valóságos gyűrűje vette körül, így az újság­írók csak annyit láthattak, hogy a három latin-ameri­kai diplomata — ki ener­gikusan, ki szomorúan — sűrű fejrázások közepette válaszolgat Stevensonnak. Az epizód kulcsa: Wash­ington azzal ünnepli a ku­bai forradalom hároméves évfordulóját, hogy az «ame­rikai államok szervezeté­nek« jövő heti ülésén Kuba ellenes szankciókat szavaz­zanak meg, amelyek egészen a «közös« fegyveres beavat­kozásig terjedhetnek. E pillanatban ez a három legnagyobb latin-amerikai ország: Brazília, Argentína és Chile tartózkodása tor­laszolja el a veszedelmes szankciós határozat útját. S a diplomaták fejrázása az ENSZ folyosóján azt jelzi, hogy Latin-Ameriká­ban a polgári kormányok százszor is meggondolják, amíg nyílt Kuba ellenes lépésre vállalkoznának . . . Mert több a paraszt, mint az ültetvényes — és a kubai három év vívmányainak híre utak nélkül is eljutott a hegyi parasztok sárkuny­hóiba. 1959. január elsején jelentek meg Havanna utcáin a forradalom győzelmes zászlói. Fidel Castro, a kubai nép ve­zetője meghirdeti a szocializ­mus felépítésének programját «Szabadságnak olvassuk, szocializmusnak írjuk!« — hirdeti a tábla a Pinal del Rio hegyvidéken épü­lt »Guanito« tüdőkórház előtt (MTI Fotó : Papp Jenő felvételei.)

Next