Ország-Világ, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-03 / 1. szám
KARÁCSONY A BÁNYA MÉLYÉN. Az Új év hajnalára az óév végének egyik legmegrázóbb képe érkezett Franciaországból. Decazeville hat hete sztrájkoló bányászai karácsony éjszakáját is a föld mélyén töltötték. A sztrájk azért folyik, mert a tőkés bányatrösztök elbocsátással fenyegetik a bányászokat. (MTI Fotó : Ettf, Képszolg.) Az első huszonnégy óra Alig néhány perc telt azután, hogy a Kreml kongresszusi palotájának bankett termében elsötétült a mennyezet ezernyi neon-égője, s a sötétben felcsendült a Kreml óráinak harangjátéka. Hruscsov köszöntőre emelte poharát — és az esztendő első rövid külpolitikai beszédével megadta 1962 szovjet diplomáciai törekvéseinek alaphangját: minden lehetőség megvan arra — mondotta —, hogy józan és tárgyilagos megbeszéléseken megoldódjanak a vitás kérdések. S e beszéd után csak néhány óra telt el az első eseményekig. Ami a formát illeti, az alkalomnak megfelelően ezek az események az újévi köszöntések és találkozók «»ruháit« viselték. Ugyanakkor azonban már újabb szovjet békeakciók körvonalait is felvázolták. Mindenekelőtt két, egymással szorosan összefüggő lépést kell megemlíteni. Hruscsov és Kennedy újévi táviratváltása elvileg leszögezte a tárgyalások útján való megállapodás lehetőségét, s újév napján Gromiko szovjet külügyminiszter fogadta a moszkvai amerikai nagykövetet. 1962 első távirati jelentései ezt úgy érté,kelték, mint ama «puhatolózó tárgyalások« részét, amelyek egy magas színvonalú nemzetiközi tanácskozás előjátékául szolgálhatnak. Az egyik első számú témája e tárgyalásoknak a jelenlegi helyzetben a német békeszerződés, Nyugat-Berlin kérdése lenne. Az új esztendő «politikai nyitányának« második eseménye ilyenformán Hruscsov és Brezsnyev távirata a Német Demokratikus Köztársaság vezetőinek, amelyben leszögezik, hogy a békeszerződés megkötése az egyik alapja az európai légkör megjavításának. Nem véletlen, hogy 1962 első szovjet kezdeményezéseire és a tárgyalások új szakaszának lehetőségeit kutató akciókra már az év első napján is érkezett «ellengőz«. Rush külügyminiszter az amerikai televízó felvevőgépei előtt, Herr Brandt pedig Nyugat-Berlinben teljes merevséggel ismételték meg a régi, tarthatatlan álláspontot. Íme: már az első huszonnégy óra is — a poharak összecsendülésének és a kölcsönös üdvözléseknek a napja — a küzdelem napja volt. S a világ nem felejti el, hogy ebben az esztendőben újra egy kékes fénybe borult moszkvai teremből hangzott fel a tárgyalások politikájának programja. j n/rr*D't^r a d a tvt At Il/I r_ ff I JC At rS At iu M r. Harold Lapine, a Newsweek latin-amerikaifőtudósítója alig indította útnak kocsiját egy costaricai benzinkút mellől, amikor jókora kődarab ütődött az elegáns autó hátsó sárhányójának. A követ a benzinkútkezelő dobta, aki a kubai forradalmárok viseletéreemlékeztető »Fidelsapkát« viselt. Ugyancsak Mr. Laginet ezzel üdvözölte a liftes egy hondurasi nagyvállalat székházában: «Cuba si yankee no« ... Néhány nappal később a kissé már megrendült riporter San Salvadorban iddogált egy rettegő és elszánt kávéültetvényessel, aki a forradalom veszélye miatt dühöngött. Közben sört ittak és s Mr. Lavine ártatlankérdésére kiderült, hogy az öntudatos kávéültetvényes munkásai egynapi bérükből éppen egy ilyen kis üveg sört tudnának vásárolni ... Hondurasba visszatérve azután a polgári ellenzék egyik «tiszteletreméltó« vezetője kijelentette: azért nem szabad Latin-Amerikában több utat építeni, mert akkor a világtól elzárt paraszt is eljuthat a városba , és jobban megértheti, hogy milyen nyomorúságosan él... Íme — egy cseppben a latin-amerikai «tenger«, amely felett éppen három esztendeje zúg a kubai forradalom szele. A forradalom győzelmes zászlói azóta is a reményteljes jövőt jelentik a nyomorúság rabjainak — és a félelmes jövőt az egy üveg sornyi napibért fizető kávé ültetvényeseknek ... Néhány nappal ezelőtt a New York-i ENSZ-palota egyik bárpultja előtt az újságírók Stevenson amerikai ENSZ-küldöttre lettek figyelmesek, amint komoly beszélgetésbe merülve állott Brazília, Argentína és Chile megbízottaival. A beszélgetőket alacsonyabb rangú amerikai ENSZ-tisztviselők valóságos gyűrűje vette körül, így az újságírók csak annyit láthattak, hogy a három latin-amerikai diplomata — ki energikusan, ki szomorúan — sűrű fejrázások közepette válaszolgat Stevensonnak. Az epizód kulcsa: Washington azzal ünnepli a kubai forradalom hároméves évfordulóját, hogy az «amerikai államok szervezetének« jövő heti ülésén Kuba ellenes szankciókat szavazzanak meg, amelyek egészen a «közös« fegyveres beavatkozásig terjedhetnek. E pillanatban ez a három legnagyobb latin-amerikai ország: Brazília, Argentína és Chile tartózkodása torlaszolja el a veszedelmes szankciós határozat útját. S a diplomaták fejrázása az ENSZ folyosóján azt jelzi, hogy Latin-Amerikában a polgári kormányok százszor is meggondolják, amíg nyílt Kuba ellenes lépésre vállalkoznának . . . Mert több a paraszt, mint az ültetvényes — és a kubai három év vívmányainak híre utak nélkül is eljutott a hegyi parasztok sárkunyhóiba. 1959. január elsején jelentek meg Havanna utcáin a forradalom győzelmes zászlói. Fidel Castro, a kubai nép vezetője meghirdeti a szocializmus felépítésének programját «Szabadságnak olvassuk, szocializmusnak írjuk!« — hirdeti a tábla a Pinal del Rio hegyvidéken épült »Guanito« tüdőkórház előtt (MTI Fotó : Papp Jenő felvételei.)